Az elkészült fotókat a digitális fotózást megelőző évszázadban az amatőrök többnyire papírkép, a profik pedig film formában tárolták. Az amatőr fotósok sokszor nem bajlódtak a negatívok szakszerű tárolásával, hiszen ott volt a kezükben a papírkép, amit jó esetben albumba ragasztottak, de volt hogy csak egy cipősdobozban gyűltek. A hivatásos fotósoktól azonban mindig is elvárás volt, hogy a felvételeikből tudjanak újabb és újabb papírképet prezentálni, ezért nekik mindenképpen a nyers eredetit, a filmet kellett tárolniuk.
Mint minden mást, a digitális technológia a képek tárolásának módját is teljesen megváltoztatta. Az amatőrök a képeik többségéből nem készítenek papírképet, mert azokat úgyis digitálisan mutogatják az ismerősöknek. A képek mindössze könnyen megsemmisülő vagy megsérülő bitek formájában léteznek merevlemezen, CD-n vagy DVD-n. A profik ugyan készítenek papírképeket, de tőlük továbbra is az eredeti fájlok tárolását várja el a világ, ráadásul a lehető legjobb minőségben. Ez pedig 36 megapixeles képek esetén is többnyire a RAW fájlt jelenti. A fotózást hobbiként űzők a két tábor között sokszor a lehető legrosszabb helyzetben vannak, hiszen a profikhoz hasonlóan nagy adatmennyiséget kell tároljanak, de a képeikből az amatőrökhöz hasonlóan nincs komoly bevételük.
Ha a képeinket az unokáinknak is mutogatni akarjuk, akkor először is ki kell nyomtatni őket, másodsorban pedig biztonságos, időtálló és nem utolsó sorban bővíthető tárolási módot kell találjunk nekik. A számítógépben lévő egyetlen merevlemez sem biztonságosnak, sem időtállónak, sem pedig bővíthetőnek nem nevezhető. Akár egy komolyabb feszültségingadozástól vagy hirtelen mozgástól tönkremehet, de 2-3 év használat után bármikor számíthatunk a természetes elhasználódásból eredő meghibásodásra is. Időtállónak szintén nem nevezhetjük, hiszen a 10 évvel ezelőtt használt IDE csatolós merevlemezek semmilyen ma kapható gépben nem kelthetők életre. A bővíthetőség pedig szintén csak új lemezek megvásárlásával és hosszadalmas másolásokkal oldható meg.
Külső adattárolók
Szegény ember biztonsági mentése a külső merevlemez. Ezek a többnyire USB csatlakozós eszközök alig kerülnek többe, mint az azonos méretű és kapacitású hagyományos lemezek, és az univerzális soros porton keresztül gyakorlatilag minden ma használt számítógéphez csatlakoztathatók. Egy ilyen eszköz segítségével tükör másolat készíthető a számítógépen tárolt adatokról, így a számítógépben lévő adattároló meghibásodásakor nem vesznek el az utóbbi évtized emlékei. Annak ugyanis kicsi az esélye, hogy mindkettő pont ugyanakkor menjen tönkre, pláne ha a külső eszközt csak a mentés idejére csatlakoztatjuk a számítógéphez. Ez a megoldás tehát valamennyire biztonságos, de biztonságosan csak a gépben lévő lemez kapacitásáig képes az adatokat tárolni. Amint elfogy a hely, a rendszert újabb lemezekkel kell bővíteni, vagy nagyobbakkal cserélni. Előbbi, ha van hely a gépben, egyszerűbb, míg az utóbbi rendszerint elég macerás feladat.
A külső lemezre két módon kerülhet adat, attól függően, hogy milyen jellegű védelemre van szükségünk. Ha nem félünk a saját hibáinktól, akkor választhatjuk a gépben lévő és a külső lemez tartalmának szinkronizálását. Ennek hátránya, hogy a gépen véletlenül törölt vagy felülírt fájl a szinkronizálásnál a külső lemezről is eltűnik, illetve ott is felülíródik. Előnye, hogy a képeink (és egyéb fájljaink) a külső lemezen is pont annyi helyet foglalnak el, mint a gépen.
A másik megoldás a verzió követéses biztonsági másolat. Ilyenkor a külső lemezen a fájlok korábbi verziói is tárolásra kerülnek, és a korábbi mentések mindaddig megmaradnak, amíg van hely a külső lemezen. Az adattároló telítődésekor a rendszer elkezdi törölni a korábbi változatokat, hogy helyet szabadítson fel a legfrissebb verzióknak. Értelemszerűen a rendszer csak azokról a fájlokról készít másolatot, amelyek újak vagy változtak, így könnyen készíthetünk fél évre visszatekintő biztonsági mentést is. Ez a megoldás nem csak a hardverhibából eredő adatvesztéstől, de a saját hibáinktól is megvéd bennünket, cserébe a gépben lévőnél kicsit nagyobb lemezekre van szükség. Windows rendszeren ilyen mentést kínál a Genie Timeline (Windows 8-ban lesz beépített eszköz erre), Mac-en pedig erre való a beépített Time Machine.
A külső merevlemezes tárolás a számítógépen tárolt fotók védelmére tehát egy költséghatékony, egyszerű medoldás, ami főleg otthoni, egy gépes rendszerben ideális.
NAS – hálózati adattárolás
Ha egynél több ember több számítógépről dolgozik együtt egy csapatban, vagy a képek mennyisége túlnő azon a szinten, amit egy gép belső merevlemezén kényelmesen lehet tárolni, akkor általában felmerül a fájlszerver beüzemelésének kérdése. Ez egy olyan külön számítógép, aminél nem dolgozik senki, viszont tele van merevlemezekkel, hogy tárhelyet biztosítson a fotósok által készített képek számára. A szerverekben általában valamilyen RAID rendszer fut, így egy vagy akár több merevlemez meghibásodása esetén sem vesznek el az adatok. Egy ilyen szerver általában folyamatosan üzemel, hogy a képarchívum bármikor bárhonnan elérhető legyen.
A szerver egy nagyon jó megoldás hiszen szabadon konfigurálható, szabadon bővíthető, és mivel a fájlszerverek nem igényelnek nagy teljesítményt, szinte bármelyik kiszuperált régi asztali gép átalakítható erre a feladatra. Fel kell azonban készülni némi kellemetlenségre, ha a képek biztonságos archiválását ilyen módon szeretnénk gazdaságosan megoldani. A gép összerakása, az operációs rendszer telepítése, a RAID tömbök összeállítása, a frissítések telepítése és a RAID tömbök figyelése mind-mind feladat. Megoldhatók, sőt egy részük automatizálható is, de hozzáértést, időt és türelmet igényelnek. Ha egy lemez tönkremegy, akkor a rendszert többnyire le kell állítani, a rossz diszket ki kell venni, majd újra kell építeni a RAID tömböt. Az újraépítés ideje alatt a rendszer elérhető, de azért célszerű a szemünket a rendszeren tartani.
Ez a 6-8 éve még teljesen magától értetődő fájlszerver megoldás mára teljesen átalakult. Az ARM processzorokra, majd később az Intel Atom processzoraira épülő kis fogyasztású platformok néhány éve lehetővé tették, hogy a gyártók speciális fájlszervereket, úgynevezett NAS-okat (Network Attached Storage – hálózatra csatolt tároló) építsenek. Ezek komplett számítógépek kicsi, praktikus házban, amelyek hagyományos operációs rendszer helyett adattárolásra kihegyezett, felhasználóbarát kezelőfelülettel ellátott célszoftvert kaptak. A lemezek becsúsztatása, majd a rendszerfájl felmásolása után a rendszer azonnal működőképes, a szükséges funkciók a bolondbiztos kezelőfelületen néhány kattintással egy böngészőben bekapcsolhatók.
Persze a kényelemnek ára van, hiszen a legolcsóbb otthoni NAS is 60 ezer forint környékén mozog (merevlemezek nélkül), cserébe azonban egy minden tekintetben praktikus és nem utolsó sorban a kiszuperált asztali gépből átalakított szervernél jóval alacsonyabb fogyasztású hálózati adattárolót kapunk.
A NAS-ok egyik legismertebb gyártója a Synology, amelynek DS712+ jelölésű modelljét néhány hétig komolyabban is vallatóra fogtam. A Synology rendszerének számomra rendkívül szimpatikus megoldása, hogy a NAS egyetlen kisebb méretű lemezzel is elindítható és használható, majd igény szerint bővíthető. Amint van pénzünk beszerezhetünk egy nagyobb lemezt, amit a DS712+ második fiókjába becsúsztatva két-három gombnyomással redundánssá, azaz egy lemez meghibásodása ellen védetté tehetjük az archívumunkat. A nagyobb lemeztől persze nem lesz nagyobb tárhelyünk, de amint a kisebb lemezt is ilyen méretűre cseréljük, a rendszer automatikusan megnöveli a használható lemezterület méretét. A két lemezes DS712+ biztonságos adatmentésre a RAID 1-es rendszerhez hasonló, de saját megoldást támogatja (SHR – Synology Hybrid RIAD). Ez a Synology megoldás biztosítja a lehetőséget a rendelkezésre álló terület automatikus növelésére.
A próbát egyetlen 300 GB-os diszkkel indítottam. A NAS-hoz mellékelt CD-n lévő szoftver megkereste a hálózatra kötött eszközt, majd feltöltötte az általam a lemezről kiválasztott operációs rendszert. Néhány perces telepítés után a NAS-t igénybe is tudtam venni, mint hálózati Time Machine backup lemez, amire el is kezdtem a gépem mentését. Másnap már rendszeres időközönként ment a adataim mentése, többnyire észre sem vettem, amikor újabb másolatot készített a módosított fájljaimról. Az egyik ilyen mentés közben fogtam és betettem még egy 300 GB-os merevlemezt a meghajtóba, majd a NAS webes felületén hozzáadtam a második lemezt a RAID tömbhöz. Kb. 3 óra alatt elkészült a művelettel, de ezalatt a NAS 100%-osan használható maradt, egy pillanatra sem kellett leállítani. Néhány órával később az első lemez fiókjának kihúzásával (természetesen egy mentés kellős közepén) meghibásodást generáltam. A mentés egy pillanatra sem torpant meg, minden ment tovább. Egyedül a NAS kezdett el pittyegni, hogy meg kell nézni az állapotát.
A kihúzott lemezt egy 500 GB-os lemezzel pótoltam. A webes felületen a lemez azonnal megjelent (közben ment a mentés), én pedig elindítottam a RAID tömb újraépítését az új lemezzel. Ez újra egy 3 órás procedúra volt, ami alatt a rendszer megállás nélkül üzemelt. A művelet végén a használható lemezterület mérete nem változott, de újra meghibásodás biztos lett a mentésem, azaz bármelyik lemez leállása esetén is meglenne minden adatom.
Az utolsó lépés a második 300 GB-os lemez 500 GB-osra cserélése volt. A művelet zökkenőmentesen megtörtént, majd a szokásos kb. 3 órás újjáépítés végén nem 300 GB-nyi, hanem kb. 465 GB-nyi helyem lett. A második lemeznek köszönhetően az első lemezt is teljes terjedelmében ki tudtam már használni.
Az adataink a NAS meghibásodásakor sem vesznek el, hiszen a lemezek egy másik kompatibilis eszközbe áttéve azonnal olvashatók lesznek. Fontos tudni, hogy ha egy lemezt menet közben kiveszünk, akkor azt azonnal és végérvényesen hibaként kezeli, és nem ismeri fel tovább a tömb részeként. A lemezt visszatéve annak tartalmát teljes egészében újra kell építeni. Ez persze érthető, hiszen nem tudhatja, hogy mit módosítottunk a lemezen, amíg nem volt a gépben.
A rendszer kialakításának köszönhetően tehát egy egyetlen lemezes hálózati tárolótól az eszköz és az általa kínált szolgáltatás leállítása nélkül több lépésben el lehet jutni egy több TB-os, a lemezek meghibásodása ellen is védő háttértárhoz anélkül, hogy értenünk kellene a szerverekhez akár hardveres, akár szoftveres szinten. Mivel a Synology NAS-ok komplett számítógépek, és egy speciális Linux disztribúció fut rajtuk, szinte bármilyen szoftver feltelepíthető rá. Így a NAS biztonsági kamera szerverként, FTP szerverként, Web kiszolgálóként vagy levelező szerverként is üzemelhet, így a fájlok tárolása mellett más komoly feladatok is rábízhatók.
Biztonsági másolat
Persze ez a rendszer sem véd minden probléma ellen. Ha leég az iroda, vagy egy betörő elviszi az eszközt, az összes adatunk ugyanúgy elvész, mintha egyetlen lemezen a gépünkben tároltuk volna őket. Ezért optimális védelemhez célszerű valahol máshol egy második példányt is beállítani, amire interneten keresztül szinkronizáltathatjuk az adatokat.
Alternatívaként egyre divatosabbak a felhő alapú tárolóeszközök, ahova az első néhány gigabyte adatot bárki ingyen feltöltheti, de a nagyobb kapacitásért fizetni kell. A nagy fájlméretek és az internetkapcsolatok fájlmérethez viszonyított lassúsága miatt ezek elsődleges adattárolásra (NAS helyett) még nem igazán jók, de a NAS másodlagos mentéseként (tűz és betörő ellen) ideálisak. 2 TB tárhelyet a Google 1200, a Dropbox pedig 1420 dollárért ad évente. Akinek ez már nem fér bele a költségvetésébe, annak a biztonsági mentésre egy (vagy több) időnként szinkronizált, de többnyire a NAS-tól fizikailag távol tárolt 2 TB-os USB-s külső meghajtó lehet a megoldás. Ha ezeket a lemezeket esetleg egy rokon vagy egy megbízható barát hasonló NAS-ára kötve távolról is elérhetővé tesszük, akkor azonnal megkapjuk a folyamatos távoli mentés biztonságát is.
A nyugalom ára
Aki profiként úgy tekint a digitális fotózásra, hogy a kép elkészítése ingyen van, az nagyon téved. Alapanyag és kidolgozási költségünk ugyan valóban nincs, de a képek tárolása és biztonságos archiválása a mai merevlemez árak mellett semmiképp sem nevezhető ingyenesnek. Egy jobb két lemezes NAS 100-200 ezer forint között mozog (a DS712+ ára jelenleg 155.580 Ft), a 2 TB-os diszkek darabjáért pedig 30 ezer forint is elkérnek manapság. Így 60-70 ezer darab 5D Mark II RAW kép tárolásának az eszközköltsége egy két lemezes szett esetén könnyen 200-250 ezer környékére csúszik, ami ugyan csak 3-4 forint / felvétel, de aki egy fotózáson ellő 800-1000 képet, annak hamar nagyobb lemezek után kell néznie.
Persze a fotózásból élők számára ez nem szabad, hogy költség legyen, hiszen a képekre 5-10 év múlva is szükség lehet. Egy merevlemez meghibásodásból adódóan elveszíteni több év munkáját viszont több, mint kellemetlen.
A tesztkészüléket a Synology biztosította. Köszönjük!
