Ezért (is) fontos az állítható modellfény

Avagy hogyan fotózz portrét f/1,4 fényerővel, stúdióban.

A vakuknál ismert paraméter a minimális teljesítmény, amely rendszervakuknál általában 1/128 teljesítményt jelent, ám stúdióvakuk esetében néha csupán 1/32-ig mehetünk le. Mindazonáltal, ha 1/128 teljesítményt is használhatunk, egy 400 Ws-os vakuval a legkisebb fénymennyiség 3,1 Joule, amely már sok lehet egy fényerős portréobjetkívvel nyitott blendén történő fotózáshoz. Mit kell tennünk hát, ha kontrollált fények mellett (azaz stúdióban) szeretnénk portrét készíteni, nagy fényerejű objektívvel, nyitott blendén? – le kell mennünk minimális érzékenységre – le kell csökkentenünk a vakuk teljesítményét – s ha még ez is kevés, ND szűrőt kell az objektív elé tekerni. Igen ám, de az ND szűrő sajnos az állandó fény mennyiségét is csökkenti, amely elég rossz hatással van a fókuszálásra, no és persze a stúdiók gyenge megvilágítása mellett a keresőkép is elég sötét tud lenni egy ND szűrővel. A másik megoldás, ha magát a beállító fényt, azaz modellfényt használjuk csupán. Ilyenkor az érzékenység lehet a normál érték felett egy kicsivel (fénymennyiség függvénye), de komolyabban oda kell figyelnünk a zársebességre is, nem úgy, mint a vakus fotózásnál, ahol a sötét stúdió miatt lényegtelen, hogy 1/50 vagy 1/200 mp-cel dolgozunk-e. A modellfény azonban nem minden vakunál állítható külön, van, ahol csak ki/bekapcsolható (főképp a nagyon olcsó, nagyon egyszerű vakuknál). Az F-Stoppers alábbi videójában megmutatják, hogyan érdemes használni a modellfényt a nagy fényerejű objektívvel való fotózáskor: