A XX. század közepén terjedtek el robbanásszerűen az anamorfikus filmes objektívek (és itt most nem az alapanyagra, hanem a mozgóképre kell gondolni), amelyek különleges képi világon túl igen hasznos funkcióval is bírtak. Néhány mostani filmnél is találkozhatunk ezzel a technikával. Megmutatjuk miért jó és honnan lehet felismerni.
Az 1950-es években a szélesvásznú mozifilmek ugrásszerűen kezdtek elterjedni. Az ilyen, panoráma jellegű filmek megtekintése sokkal nagyobb élményt adott, mint a 4:3-as filmkockákból álló. Elsőként érdemes azt tisztázni, hogy a kisfilm esetében miért lesz 4:3 az oldalarány. A Leica kisfilmjét mindenki ismeri, ez az, amit full-frame-nek szokás manapság nevezni. 36×24 mm fényérzékeny felületű, s sok-sok képkockát tartalmaz a film egymás után. A filmezésnél a film irányát a fényképezőgép balról-jobbra iránya helyett függőlegesre cserélték, így ugyanis egy-egy képkocka váltáshoz kevesebb utat kell a filmnek megtennie, mint ha vízszintesen mozogna. Ez önmagában még nem jelent semmi, a képarányunk ugyanúgy 3:2 marad, ha némafilmet készítünk. A hangos filmeknél azonban eleinte a film szélét használták fel a hang analóg-optikai rögzítésére, így az általa elfoglalt terület már nem vehet részt a képalkotásban. A képalkotásra megmaradt terület 4:3 oldalarányt adott. (Ezt oldotta fel a Super35, ahol a hangot külön szalagra mentették, így a teljes 24 mm széles film a képrögzítésre felhasználható). A szélesvásznú mozikhoz azonban szélesvásznú tartalom kellett, az pedig elég nagy pazarlás, amikor egy Super35-ös film képkockájának alsó és felső negyedét is ki kell takarni, hogy a 2,35:1 szélesvásznú képoldalarányt tartsuk. A filmesek nyilván nem akarták, hogy a drága film gyakorlatilag fele kárba menjen (főleg ha nem is akarták a filmet tévében vetíteni, ahol a 4:3 miatt nem lett volna pazarlás), így új megoldások után kutattak. Kézenfekvő volt ugyanakkor, hogy ne teljesen új technikákat keressenek, hanem olyat, amelyik az éppen alkalmazott felvevő és vetítőgépekkel is használható. A megoldást az anamorfikus lencsék adták, amelyek torz képet vetítettek, széthúzva azt a képkocka hasznos felületére. E módszer előnye nem csak az, hogy nem hagy kihasználatlan részt a képből, hanem az is, hogy a függőleges részletezettség, felbontás megnő. A torz képek vetítésére két megoldás van: vagy anamorfikus lencséket kell használni a vetítőgépekben is, mint a kamerákban, amely visszaállítja a torz képet arányhelyesre, vagy az eredeti filmről anamorf lencsékkel leképezve új, immár arányhelyes kópiát kell létrehozni (így azonban bukjuk a plusz felbontást). Az anamorfikus lencsék széthúzó hatása miatt a háttérben lévő fényfoltok (bokeh) is széthúzva jelennek meg a végső képen is, többnyire ebből lehet észrevenni, ha egy filmet anamorfikus lencsével készítettek. Az amerikai B&H Photo Video kereskedőház egy tavalyi blogposztja is ezzel a témával foglalkozik, remekül bemutatva az anamorfikus lencsék hatásait. Ben Clancy texasi hobbifotós, hobbifilmes nemrégiben kipróbálta Canon EOS-5D Mark II gépén, milyen is az anamorfikus filmezés. A munkához régi anamorfikus vetítő lencsét használt fel (Schneider Cinelux WA 2x Anamorphic), amelyet egy Samyang 85mm F/1,4 elé helyezett. Tapasztalatai szerint a a hosszú tubusú projektor lencse miatt a peremsötétedés igen jelentős lesz, de ennek is van egyfajta hangulata. Mivel a keresőben (vagy akár a külső monitoron) is szétnyújtott képet látunk, a fókusz tartása komolyabb feladat, mint elsőre gondolnánk. A kapott képanyagot digitálisan kell átkonvertálni, amelyre két módszert ajánl:
vagy a kép magasságát csökkentsük az eredeti 55%-ra a szélesség megtartása mellett
vagy a kép szélességét növeljük 182%-ra, a magasság megtartásával
A kanadai Peter McKinnon megmutatja, milyen egyszerű és ügyes trükköket ismer és használ, ami kibővíti felszerelésének használatát.
Az alábbi két perces videóban (fél percnyi introt...
Nem újkeletű témáról van szó, mégis most érdemes újra elővenni, hiszen egyre több gép támogat 3D módokat, de nem mindenkinek van rá lehetősége, hogy ilyen gépet válasszon, pedig van már fotópályázat is ezekre a képekre. Azonban azoknak sem kell lemondani a sztereoszkópikus fotózásról, akik nem rendelkeznek 3D géppel, hiszen egy ingyenes és egyszerű program, plusz némi gyakorlat segítségével remek térhatású fotókat készíthetnek.
"You know you're a photographer, when..." kezdettel egy kérdés került fel a facebookra, melyre jobbnál jobb válaszok érkeztek, pro és kontra sokféle akad. ...
Vissza-visszatérő kérdés gépvásárlás előtt, hogy mégis melyik gép lenne jobb, melyiket vegye meg a vásárló? Nem csak fórumokban bukkan fel ez a kérdés újra...