Kipróbáltuk: Olympus OM-D E-M5 teszt

Bevezetés, újdonságok

Az Olympus PEN szériájára – kis túlzással – már talán ráfoghatjuk, hogy legendás. A már 7 modellt megélt sorozatnál többnyire azt érezhettük, hogy a kis méret a cél, s ezért néhány apróbb dolgot fel kellett adnunk. Ugyanakkor az is bent motoszkált a fejünkben, hogy mintha egy kicsit az Olympus a Panasonic mögött kullogna a MILC kategóriában, holott azt annak idején együtt hozták létre.

Az Olympus OM-D vonal megjelenése előtti pletykák már arról szóltak, hogy ez lesz a mostanában nehéz időket megélő japán gyártó profi MILC vonala. Persze „hiszem ha látom” alapon ekkor még csak legyintettem.
Sőt, a bejelentés során megjelent részletes paraméterek alapján sem estem hanyatt. Jó gépnek tartottam, de a nyers műszaki adatok alapján nem lehet egy fényképezőgépet teljes egészében megítélni.

Aztán eljött a teszt ideje. Már az első két napban meggyőzött a gép. Blogomban egyszerűen azt írtam, hogy „Ritkán esik meg velem, hogy egy fényképezőgép teszt során az a gondolatom támad, hogy “na ezt aztán jól összeraktátok, srácok!”. Pedig most ezt gondolom.” S bizony így érzem most is.
Az OM-D sorozat első modelljeként megjelent E-M5 annyira jól sikerült, hogy nehéz elképzelni, mi jöhet még az utódmodellbe – na jó, azért akad egy-két ötletem.

Nem kívánom lelőni a cikk összes poénját, így nem mondom el az elején a gép minden apró finomságát, de fontosnak érzem, hogy már az elején tisztában legyünk a gép képességeivel, s be tudjuk lőni a pozícióját a többi modell között. Tehát akkor a főbb tulajdonságok:

• 16,1 megapixeles Hi-Speed Live MOS szenzor
• ISO25600 max. érzékenység
• Super-Sonic Wave Filter (automatikus szenzortisztítás)
• FAST ( Frequency Acceleration Sensor Technology) autofókusz
• 3D követő fókusz
• TruePic VI processzor
• Mikro 4/3”-os objektívekkel kompatibilis
• 9 kép/mp sorozat (folyamatos élességállítással: 4,2 kép/mp)
• Fine Detail Processing és Real-Colour technológiák, a finom részletekért és valós színekért
• 1,44 millió képpontos EVF (100% lefedettség, 1,15×-es nagyítás)
• Új, öttengelyes képstabilizátor (Multi-motion IS)
• Full HD videók (MPEG-4 AVC/H.264), MOV, vagy AVI
• 3”-os, 610 000 képpontos, dönthető OLED kijelző
• Retro hatású, por-, és cseppálló magnézium ötvözet váz

Mint említettem, a nyers műszaki paraméterek nem elegendőek egy gép megítéléséhez. Már csak azért sem, mert jópár olyan fényképezőgéppel találkoztunk már (többek között az Olympus-nál is), amelyek FullHD videót ígértek, de a mozgóképek részletgazdagsága nem volt több, mint a HD felbontású videóé. Ugyanígy említhetném példaként a stabilizátor hatékonyságát, amelyet általában szeretnek meglovagolni a gyártók, s hangzatos szép értékeket mutogatni, amiről aztán kiderül, hogy csak halszemnél érhető el, normál gyújtótávolságnál már pont ugyanolyan átlagos, mint a többi. Vagy a csillió pixeles elektronikus keresőt, amiről kiderül, hogy vibrál, vagy lassú. Esetleg a gyors sorozatot, ami videó módot jelent, ebből adódóan gyenge részletgazdagságot okoz. Látható hát, hogy jópár buktató lehet egy fényképezőgép kiválasztásakor, ha csak pusztán a számszerű adatokat nézzük. Hogy az Olympus az OM-D E-M5-nél kozmetikázta-e a specifikációkat és ha igen, hol, az cikkünk további oldalain kiderül.

Folytatásunkban röviden vessük össze cikkünk tárgyát a PEN széria eddigi legkomolyabb tagjával, az E-P3-mal:

Olympus PEN E-P3 (balra) és OM-D E-M5 (jobbra)