Kipróbáltuk: Olympus OM-D E-M5 teszt

0
3 192

Felépítés

Ergonómia

Az Olympus MILC gépeinél már a PEN szériánál is próbált a retró vonalvezetés felé húzni. Nyilván nem is véletlenül nevezték el azokat a gépeket PEN-nek, bár a legújabb modellek között már vannak nagyon „digitálisak” is.
Az OM-D-vel az Olympus szintén a múltba nyúlik vissza, hiszen a 40 évvel ezelőtti OM sorozat dizájnját eleveníti fel.

A formavilág átvétele olyannyira tökéletesre sikerült, hogy még a korábbi OM-ek pentaprizma-ház formáját is átvették, illetve a gép szélei is hatszög formájúak. Ezen felül a tárcsák elhelyezése is az OM-eket idézi. Persze funkciójukban már mások.

A retró stílusban készített gépekkel általában egy baj van: a mai modern ergonómiát nem követik, fogásuk általában nem túl kényelmes. Szerencsére az Olympus azért nem bízta a véletlenre, így egy kisebb markolatot is tervezett a gépre, valamint hátulra méretes megtámasztás került, ahova hüvelykujjunkat helyezhetjük.
A magnézium vázra épített fényképezőgép előlapját egyébként ízlésesen texturált műanyaggal borították, amely a csúszásmentesítés feladatát is megoldja.

A könnyű kezelést két vezérlőtárcsa is segíti, mindkettő a felső részen helyezkedik el, egyikük elölről, másikuk hátulról használható. El lehetne azon vitatkozni, hogy mennyivel lenne kényelmesebb a hátsó tárcsa egy másik pozícióban, de fogadjuk el, hogy a dizájn így kívánta, s igazából így sincs rossz helyen.

Kezelőszervekből egyébként nincsen hiány, a felső részre három tárcsa és három gomb került, a hátlapon pedig további tíz gombot találunk, plusz a főkapcsolót.

Apropó főkapcsoló. A Canon középkategóriás DSLR-jeinél sokszor leírtuk már (a 7D-ig bezárólag), hogy a főkapcsolót nem célszerű alulra helyezni, mert kényelmetlen. Az Olympus most pontosan ugyanígy járt. A jobb alsó sarokba helyezett kapcsoló esik a legtávolabb a hüvelykujjunktól, márpedig úgyis azzal kapcsoljuk be. Mennyivel egyszerűbb lett volna a felső, hátsó tárcsa alá berakni, esetleg lemásolva a filmes OM vonalat, egy felhúzókarba is lehetett volna rejteni a ki-bekapcsolás funkcióját és még a lelkes japán vásárlóknak is tetszett volna.

A gombok egyébként meglepő módon nem a korábbi PEN-ekhez hasonló kemény járásúak, hanem igen puhák. Már-már túl puhának is mondhatnánk, hiszen nem igen van visszajelzés, sem koppanás, sem klikkenés, sem erőváltozás. Első körben nekem ez nagyon furcsa volt, de a teszt időszak végére megszoktam.

A fényképezőgéphez HLD-6P jelű opcionális portrémarkolatot is vásárolhatunk, mely függőleges (porté) állásban segít a kényelmesebb fogásban, no és persze az egyszerűbb kezelésben, hiszen exponáló gombon kívül a hátsó vezérlőtárcsa, és a két FN gomb klónjai is megtalálhatóak rajta. Ezen kívül csak a normál (tájkép) állású fotózáshoz is kínál kiegészítő markolatot az Olympus HLD-6G jelöléssel.

Bár a gép alapvetően nem számít túl kicsinek, mégis az állványmenetet az optikai tengely vetületétől kb. 1,5 cm-re helyezték csak el. Normál felhasználásnál ez semmiféle hátránnyal nem jár, egyedül csak az egyszerűbb állványfejekkel lehet apróbb probléma panorámázásnál. A középpontól távolabbi elhelyezés viszont hordoz magában előnyt is, méghozzá azt, hogy az akkumulátor állványra helyezett gépnél is cserélhető marad.

Optika

A gépre továbbra is Micro FourThirds optikákat tekerhetünk közvetlenül, de adapterek segítségével a FourThirds objektívek is alkalmazhatók, sőt egyéb gyártók termékei is.

Kitben M.Zuiko Digital 12-50mm f/3,5-6,3 EZ ED MSC objektívvel vásárolhatjuk meg a gépet.

Bár a 12-50mm-es objektívről tervezünk egy részletes bemutatót is, annyit előzetesen is érdemes megemlíteni, hogy MILC kategórián belül méretes objektívről van szó, de bőséges innovációkkal. Az elülső elektronikus élességállító gyűrű mögött a zoomgyűrűt találjuk, amely két üzemmódban is használható: fotózáskor mechanikus zoomként, videózáskor elektronikus zoomként. Óriási puszi az Olympus-nak ezért az ötletért! De itt még nincs vége! Az objektív két nyomógombbal rendelkezik, egyikük az L-Fn, mely a váz egyedi beállítások menüjében programozható. Másikuk a Macro gomb, amelyet megnyomva a zoomgyűrűt előre tolhatjuk, így lépve igen jó nagyítású makró módba. Ez esetben az objektív 43 mm-es gyújtótávolságra áll be, melyet nem is változtathatunk meg. A leképezési arány ekkor kicsit jobb, mint 1:2. Ez pedig a (mikro) NégyHarmados rendszerben azt jelenti, hogy 36 mm széles téma is bőséggel kitölti majd a képmezőt.
A M.Zuiko Digital 12-50mm f/3,5-6,3 EZ ED MSC objektív 24 mm-es nagylátószöget is kínál, így átlagon felülinek számít. Sajnos a fényerő azonban inkább csak átlag alatti, legalábbis ami az 50 mm-es tele végállását illeti. Itt a nagy átlag f/5,6, ehhez képest harmad blendével gyengébb az optika fényereje, ami persze nem óriási eltérés.

Tesztünk során a fenti objektíven kívül M.Zuiko Digital 45mm f/1,8 MSC objektívet is használtunk.

Képérzékelő

A gépbe a 17,2 millió teljes pixelszámú, 16 Mpixeles effektív felbontású FourThirds LiveMOS szenzor került, melynek oldalaránya természetesen maradt 4:3. Bár azt hihetnénk, hogy ez a szenzor megegyezik a Panasonic DMC-GX1-ben lévővel (eleinte én is ezt gondoltam), a valóság mást mutat, hiszen eltérő a teljes pixelszám. Új fejlesztés lehet tehát az OM-D E-M5-ben, amit aztán vagy viszontlátunk valami új ütős Panasonic masinában, vagy nem.

Visszatérve az OM-D E-M5-höz: JPEG formátumnál 4:3 mellett 3:4, 1:1, 3:2 és 16:9 oldalarányokat is választhatunk.
A szenzorméretből adódóan a felcsavart objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell megszoroznunk, hogy a kapott látószöget kisfilmes géphez tudjuk hasonlítani.

A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le. Ennek működését a kijelző jobb felső sarkában rövid időre látható kis ikon jelzi.

Az érzékenység minimuma sajnos még most is ISO200, ami a hosszabb expozíciós idejű felvételek, illetve erős fényben a kis mélységélességű képek készítését nehezíti meg (napsütésben pl. esélytelen a 45 mm f/1,8 objektívvel F4 alá menni kiegészítő szűrő nélkül). Az érzékenységet a fényképezőgép is kiválaszthatja magának, ehhez a minimum és maximum értéket is megadhatjuk.

Legnagyobb felbontásban 4608×3456 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül, az általunk beállított tömörítési fokkal.

A JPEG képeket 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 (Basic, Normal, Fine, SuperFine) tömörítési fokkal menthetjük el.
A rengeteg sok választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. Az L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1920×1440, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 16-18 MB-tal kell számolnunk, ennél nagyobb méret csak nagy érzékenységnél fordul elő.

A veszteségmentes RAW képek feldolgozásához a gyártó az Olympus Viewer 2 adja a készülék mellé, mely teljes értékű RAW konverter és képkezelő, batch feldolgozási lehetőséggel és részletes paraméterezhetőséggel.

Kijelző és kereső

Az Olympus rendesen odatette magát, amikor az OM-D E-M5-öt tervezte. Bizony, nem kispályázott. Az E-M5 hátuljára felfelé 80 fokban, lefelé 50 fokban dönthető kijelzőt szerelt. Ráadásul nem LCD-t. Ez bizony OLED! Ami a kiváló betekintési szögeken túl tökéletes feketéket és remek színvisszaadást is jelent. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a Samsungon kívül mások nem annyira előszeretettel használnak OLED-et a gépeiken? Egyetlen felső kategóriás DSLR-en sincsen, pedig biztos vagyok benne, hogy nem csak én örülnék neki.
A kijelző felbontása bár nem éri el a VGA felbontást, mégis remek, mintegy 610 ezer szubpixel.

A háttérvilágítást ±2 értékben módosíthatjuk, valamint ±3 lépésben változtathatjuk meg a színezetét (hue) és van lehetőség a színtelítettség módosítására is élénk és természetes között. Nekünk a természetes beállítás 1 fokkal hűvösebb színezetűre módosított változata tűnt a kalibrálthoz képest legközelebbinek.

A kijelző felületét kapacitív érintésérzékeny réteggel látták el, mely a képek nagyítására, a képek közötti lapozásra, illetve felvétel módban a fókuszterület közvetlen megjelölésére és exponálásra használható.
A kijelző erős napsütésben a tükröződésmentesítő bevonat ellenére kissé nehezen látható.

A kereső is kiváló felbontású, az 1,44 millió képpont pixelmentes képet garantál, az 1,14×-es nagyítás pedig nagy méretű képmegjelenítést ígér. Kár, hogy ez a megjelenítő hagyományos TFT LCD, így a feketék helyett csak sötétszürkét látunk, pedig pont a keresőben lenne jó tökéletes feketéket látni.
Az elektronikus kereső képfrissítését normálra és gyorsra is állíthatjuk, utóbbi esetben magasabb lesz a képfrissítés ami rövidebb késleltetést eredményezhet, viszont egy icurka-picurkát kisebb a felbontás, ami igazából csak az élek lépcsőzöttségén fedezhető fel.
A kereső mellett jobbról infravörös betekintés érzékelőt helyeztek el, mely automatikusan képes átkapcsolni az OLED kijelzőről keresőre, ha a szemünk elé emeljük a gépet.
Mindkét kijelző 100% lefedettséget ad, a beépített elektronikus kereső 24 fokos szög alatt látszó képet mutat, amely megegyezik egy 1×-es nagyítású 100% lefedettségű filmes gép keresőképének 60%-ával.

A kijelzőn fotózáskor a legfontosabb paraméterek olvashatók le, úgy mint: vakumód, érzékenység, fénymérés, fókuszmód, színmód, fehéregyensúly, sorozat vagy önkioldó, stabilizátor mód, kép oldalarány, felbontás és minőség, záridő, rekeszérték, expozíció eltolás, hátralévő képek száma illetve videó hossza.

A kereső jobb oldalán lévő gomb segítségével aktív státuszkijelzés varázsolható a hátsó OLED kijelzőre, ilyen esetben az élőképet csak a kereső adja, a hátsó kijelző pedig beállító panelként használható.

segédrácsok, vonalak

aktív státuszképernyő

Ha igényeljük, megjeleníthetünk segédrácsot is (hatodoló, harmadoló, skála), illetve az optikai tengely irányú vízszintes elfordulás, illetve arra merőleges függőleges döntést jelző elektronikus szintezők is rendelkezésünkre állnak.

Lejátszáskor ha a fényképezőgépet elfordítjuk, a kijelzett kép automatikusan a géppel együtt fordul, így portré állású képet is könnyedén megnézhetünk a kijelző teljes felületének használatával. Ilyenkor a nagyítás során is elfordított, vagyis helyes képet látunk. A fotókba max. 14×-es mértékig nagyíthatunk, ekkor 368 pixel szélességű kivágást látunk a teljes fotóból. Ez az adat így önmagában nem sokat mond, de ha hozzátesszük, hogy ez raszter illesztett megjelenítést jelent, akkor ebből már következik, hogy a nagyított kép 1×1 pixeles részletei is tökéletesen elkülöníthetők.
A RAW formátumú kép nagyított nézeténél a gép a beágyazott JPEG képet nagyítja, ami miatt teljes nagyításnál jól látható JPEG tömörítési nyomokat fedezhetünk fel. RAW+JPEG használatakor a gép azonban kellően intelligens és ez esetben a JPEG képből nagyít, nem a RAW fájlból, ami a részletek tökéletes megjelenítését eredményezi.
Ha nagyított nézetben szeretnénk lépkedni a képek között, erre is van lehetőség az elülső vezérlőtárcsa segítségével.

A megjelenített kész képnél RGB, illetve világosság hisztogram is megjeleníthető, emellett a kiégett és bebukott részek is villogtathatók.

Vaku

A gép felső részén rendszervakuk számára alakítottak ki vakupapucsot, amelybe az Olympus rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű vakut (vagy rádiós kioldót) is illeszthetünk.

A használható legrövidebb szinkronidő: 1/250 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a leghosszabb záridőt is.

Érdekes egyébként, hogy erre a gépre se került beépített vaku, pedig a helye éppenséggel meglenne, ha a műpentaprizma-házat erre felhasználják. De ne legyünk telhetetlenek, itt legalább nem korlátoz a külsőleg felhelyezett vaku az elektronikus kereső használatában, mint a PEN-eknél.

A gyári csomagban az Accessory Port-ba csatlakoztatható új FL-LM2 jelű, időjárásálló felpattintható vakut találjuk. Az új vaku is 10-es kulcsszámú, ahogy az FL-LM1 is (ISO200, m).

Ehhez a vakuhoz is kapunk egy kis bársony tokot, melyet felfűzhetünk a nyakpántunkra is, így mindig magunkkal vihetjük (s így már az elvesztéstől sem kell annyira tartani).

A külön felhelyezhető felpattanó vaku itt 8,5 cm-re emelkedik fel az optikai tengelytől. Kár, hogy csak frontális vakuzásra alkalmazható, s nem hajtható feljebb indirekt vakuzáshoz. Pedig ha már külső vaku, s egyébként is felhajtható, nem lett volna különösebben nehéz megoldani, hogy 90 fokig fel lehessen emelni. Igaz, teljesítménye kicsi az indirekt vakuzáshoz, de nagyobb érzékenységnél még mindig szebb képeket kaphatnánk, mint a szembe vakuzással. Persze érthető és indokolható ez a lépés azzal, hogy így jobban rá van utalva az ember, hogy megvásárolja a drágább rendszervakut.

A villanó működési módjai között automatikus, derítés, vörösszem-csökkentő, tiltott, lassú szinkron vörösszem-csökkentéssel, lassú szinkron, szinkron a második redőnyre, illetve manuális beállítás található. A manuális értékek az E-P3 1 Fé-es lépésközével szemben 1/3 Fé-enként állítható 1..1/64 között (vagyis összesen 19 érték választható).

A külső, távoli Olympus rendszer vakuk vezeték nélküli vezérlésének lehetősége az OM-D E-M5-ben is elérhető, persze ez is csak akkor, ha felhelyezzük a külső vakunkat. Szintén jó szolgáltatás, hogy a vaku teljesítményét ±3 Fé tartományban korrigálhatjuk.

Csatlakozók, memóriakártya, akku,

A fényképezőgép bal oldalán, egy műanyag ajtó mögött találjuk az Olympusnál már megszokott, kombinált USB/AV kimenetet, valamint ezalatt a (mini) HDMI-C csatlakozót.

A kártyafoglalat a gép jobb oldalán található. A fém zsanéros, de műanyag ajtót magunk felé húzva tudjuk kinyitni, ezt követően férünk hozzá a kártyához. A fedlap egyébként időjárásálló, vagyis cseppálló kivitelű.

Az akkumulátort a gép alján lévő szintén cseppálló ajtó mögött találjuk, mely egy kapcsoló elfordítása után nyitható. Ekkor az akkumulátor természetesen még nem esik ki, azt egy rugós retesz tartja. Az Olympus az OM-D széria első tagjához új akkumulátort választott, az E-M5-be BLN-1 jelű akkumulátor való, mely 7,6V feszültésűg, 1220 mAh töltéstároló képességű (a tárolt energia 9,3Wh). Az akkumulátor töltéséhez külső töltőt (BCN-1) mellékel a gyártó, ami a kezelési útmutató alapján kb. 4 óra alatt tölti fel a teljesen kiürült akkut.

Az akku töltöttségének kijelzése a fényképezőgépen elméletileg három állapotú, tele érték, kétharmados töltöttség, egyharmados töltöttség, de a teszt során a kétharmados jel csak 1-2 képkockáig mutatkozott, utána már a pirosan villogó egyharmados jel következett.

Hozzászólások

hozzászólás