Kipróbáltuk: Olympus SP-570UZ (teszt)

Irházy Róbert (Birdie) - 2008. április 1. 08:00 (részletes digitális fényképezőgép teszt)

Az Olympus SP-560UZ részletes ismertetőjét azzal kezdtem, hogy "ritka egy termék egy éven belül megjelenő utóda, de még ritkább, hogy ennek tesztjét mi is egy éven belül végezzük el". A sorozat azonban folytatódik, így az SP-560UZ bejelentése után mindössze 5 hónappal később, idén január 22-én jelentette be az Olympus az SP-570UZ modellt. Aki azt gondolja, hogy szimplán csak apróbb fazonigazítások és nagyobb felbontású CCD a különbség a két gép között, az túl pesszimista. A 20×-os zoomátfogású Olympus SP-570UZ ugyanis jópár újdonságot ígér és rejteget, sőt, a kategóriaugrást is célul tűzte ki magának: ultrazoomból szuperkompaktá fejlődött.

Felépítés I.

Egyre biztosabbnak tűnik, hogy a kiélezett versenyhelyzetben a gyártók egy-egy termékük frissítését kevesebb, mint 1 év alatt elkészítik. Ez nem csak az Olympusra igaz, hiszen más gyártóknál is megfigyelhető ez a tendencia.

Sok esetben viszont a frissítések csak apróbb módosításokat tartalmaznak, bár ez inkább az egyszerűbb kompakt kategóriára jellemző, nem az ultrazoomokra.
Az mindenesetre biztos, hogy az Olympus komolyan veszi a fejlesztéseket, így a tavaly koraősszel bejelentett SP560-UZ után az SP-570UZ még több szolgáltatást és még kívánatosabb lehetőségeket kínál. Ráadásul ezek egy része olyan típusú, amelyet a szokványos adatlapunkon nem szoktunk feltüntetni, így számomra is több meglepetéssel szolgált a gép.

Változások

Az Olympus SP-560UZ és SP-570UZ közötti főbb különbségek
	Olympus SP-560UZ	Olympus SP-570UZ
CCD	8,5 Mpixel	10,7 Mpixel
Érzékenység	ISO50-3200; max. ISO6400 3 Mpixeles JPEG esetén	ISO64-1600; max. ISO6400 5 Mpixeles JPEG esetén
Választható oldalarányok	4:3, 3:2, 16:9	4:3, 16:9
Objektív	27-486 mm ekv.	26-520 mm ekv.
Kézi zoomgyűrű	nincs	igen, elektronikus
Témamódok	25	23 (víz alatti módok hiányoznak)
Sorozat hossza (mért)	normál: 13 kép Hi1: 41 kép Hi2: 41 kép	normál: 11 kép Hi1: 20 kép Hi2: 30 kép
LCD	2,5", 230e pixel, nagy betekintési szög	2,7", 230e pixel, nagy betekintési szög
Vakupapucs	nincs	van
Vezérlőtárcsa	nincs	van

Amit táblázatba nem lenne elég látványos közölni, az a fényképezőgép markolata. Az SP-560UZ-nél ezt még kissé vékonykának találtam, de az Olympusosok ezen is fejlesztettek, s immár egy valóban kényelmes, remek fogású gépet készítettek. Az SP-570UZ kicsit nagyobb is lett elődjénél, ez a változás azonban itt inkább előny, mint hátrány. A zsebünkben úgysem fér el, így inkább legyen kényelmes és kézben fogható.

A bevezetőben már említésre került, hogy az Olympus új gépével kategória ugrást is tervezett. Az SP-570 UZ elődje még az ultrazoom kategóriába volt sorolható, az SP-570 UZ viszont szívfájdalom nélkül elkönyvelhető bridge gépnek. Most lehet, hogy a jóöreg bridge gépek tulajdonosai felszisszentek, de megpróbálom megindokolni az állításom:
Mi is kell egy szuperkompakt (bridge) gépbe? Vegyük sorra: RAW formátum (megvan), átlagosnál nagyobb zoomátfogás (naná hogy van), vakupapucs (akad), elektronikus kereső (de még milyen), kézi zoom (részben megvan, de a Canon PowerShot Pro1-nél is elektronikus gyűrűt alkalmaztak), esetleg könnyű kezeléshez vezérlőtárcsa (ez is stimmel) és kézi élességállítás lehetősége (az objektív tubusáról kapcsolóval választhatóan, mint a tükrös gépek objektívjénél).
Fenti fejtegetés alapján azt hiszem elhihetjük, hogy az SP-570UZ-t már tényleg a bridge gépek csoportjába sorolhatjuk. Talán a szenzorméret miatt szisszenhetünk fel, de sajnos a 2/3" típusú CCD-k kora már régen lejárt, a legtöbb szuperkompaktba is csak 1/1,8" típusú került, s sajnos a miniatürizálás még nem állt meg, így ez mostanában már nem lehet szempont.

Képérzékelő

Az Olympus SP-570UZ azonos méretű szenzort kapott, mint az SP-560UZ, felbontása azonban 10 Mpixelre növekedett. A legnagyobb képméret így 3648×2736 pixeles. A készíthető képek oldalaránya alapesetbnen 4:3, de készíthetünk 16:9-es, 1920×1080 pixeles fotókat is. A korábbi 3:2 oldalarány itt már sajnos nem választható.

A képeket JPEG tömörítés mellett akár RAW formátumban is elmenthetjük, amely tökéletes utófeldolgozhatóságot kínál. RAW formátumban viszont sorozatot nem készíthetünk. Arra is van lehetőség, hogy a RAW képek mellé a fényképezőgép által feldolgozott JPEG képeket is elmentsük.

Az érzékenységet teljes felbontásban ISO64 és ISO1600 között választhatjuk meg, de lehetőség van ISO3200, sőt ISO6400 használatára is, de csak JPEG formátumban és 5 Mpixeles felbontásban.

Optika

Az Olympus SP-570UZ-be új fejlesztéű objektív került, amely 14 lencsetagot tartalmaz, 11 csoportba rendezve, ezek közé dupla aszférikus, és extra alacsony szórású (ED) tagot is építettek.
A korábbi változathoz képest nagyobb, mintegy 20×-os zoom átfogást értek el, amely a világon jelenleg a legnagyobb a digitális fényképezőgépek körében. Ráadásul nem csak a tele tartomány a nagy, de igazán jó nagylátószöget is kapunk.
A 4,6-92 mm gyújtótávolságú, f/2,8-4,5 fényerejű optika az alkalmazott 1/2,33" típusú CCD-vel olyan látószöget eredményez, mint egy kisfilmes gépen egy 26-520 mm-es objektív. A nagylátószögön tehát sikerült egy kicsit javítani, bár már az SP-560UZ-nél sem okozott ez problémát, ezzel együtt visszakaptuk azt a tele állást, amely az SP-550UZ-nél még elérhető volt, de az SP-560UZ-nél a nagyobb látószög miatt elvesztettünk.

nagylátószög

tele

nagylátószög

tele

A frontlencse védelmére műanyag sapkát mellékelnek a dobozban, melyhez szíj is jár, így elvesztésétől nem kell tartanunk. Ha előtétlencsét, vagy valamilyen szűrőt szeretnénk az objektív elé illeszteni, előbb az Olympus CLA-10 jelű adaptergyűrűt kell megvásárolnunk, melynek felhelyezése után 48,4 mm-es átmérőjű szűrőket használhatunk (már ha kapunk ilyet).

Sorozat fényképezés, videó

Az Olympus SP-570UZ sorozatmódjainak sebességét tekintve hasonló képességű, mint SP-560UZ. A sorozatok hossza viszont a nagyobb felbontás miatt csökkent, így feltételezhetően a puffer méretét nem növelték meg. Bár a normál sorozatoknál ez nem okoz jelentősebb problémát, az automatikus expozíció sorozatnál azt eredményezi, hogy Fine képminőségnél csak 3 képet, mígy Normál képminőségnél 5 képet is készíthetünk.
A sorozatokat többféle módon készíthetjük:

Normál sorozat: gyári adatok szerint ekkor 1,2 kép/mp sebességet érhetünk el. A mi méréseink ezzel szemben 0,9 kép/mp-et adtak, kicsit lassabb a sorozatkészítés tehát, mint az SP-560UZ-nél volt. A sorozat hossza specifikáció szerint maximum 7 kép lehet, de nekünk 1 GB-os xD kártyával (M jelű) 11 képet sikerült készítenünk normál tömörítési fok mellett, míg Fine minőségnél 5 képig jutott a sorozat. Természetesen a sorozat hossza összetettebb fotók esetén rövidebb, míg jobban tömöríthető képeknél hosszabb. Ha a puffer telítődik, a sorozatkészítés megáll, és akkor sem folytatódik tovább, ha az átmeneti tárolóban már felszabadult egy képhez szükséges tárterület. Kisebb felbontásnál hosszabb sorozatot készíthetünk.
Hi1: ezen mód kiválasztásakor a gép az érzékenységet automatikusan ISO400-ra növeli, ha az nem érte el ezt az értéket. Pozitív, hogy ha visszaállunk egyképes módra, az érzékenységet is visszaállítja, nem felejti ISO400-on. Ebben a módban a fényképezőgép a felbontást 5 Mpixelre, vagyis 2560×1920 pixelre csökkenti. Önmagában az 5 Mpixeles felbontás még sok esetben elég is lenne, hiszen akár A4-es papírképeket is készíthetnénk belőle. A gond az, hogy ezek a képek valójában 1 Mpixeles felbontásról kerülnek felinterpolálásra, emiatt a képminőség olyan, mintha digitális zoom-ot használtunk volna. Fejlesztés azonban itt is történt, hiszen az SP-560UZ-nél a maximum 3 Mpixeles képek 0,3 Mpixelről kerültek felinterpolálásra. A sorozat sebessége egyébként remek, ez esetben 7,5 kép/mp-et mértünk. Az egy sorozatban készíthető képek száma 5 Mpixelen, Fine tömörítéssel 20, normál tömörítéssel 30 kép volt.
Hi2: szintén minimum ISO400 érzékenységgel használható, a maximális képméret ez esetben 2048×1536 képpont. A fotók felbontásának további csökkentésére itt vélhetőleg a képfeldolgozó processzor korlátozott sebessége miatt volt szükség. Igaz, itt is 1 Mpixelről felinterpolált képeket kapunk, így lényegében a felbontás-csökkenésnek nincs részletgazdagság csökkentő hatása. Az elérhető sebesség gyári adatok szerint 13,5 kép/mp (mért érték 12,6 kép/mp), a képek maximális száma: 30. Mind a Hi1, mind a Hi2 sorozatnál a CCD videomódban dolgozik.
Ennek az üzemmódnak a kiválasztásakor választhatunk előfelvétellel kombinált sorozatot is. Ilyenkor az exponáló gomb félig lenyomása utáni automatikus élességállítást követően a sorozatkészítés félig-meddig elkezdődik, a képek folyamatosan kiolvasásra kerülnek. A pufferben ilyenkor az utolsó néhány (3-4) kép tárolódik, így nem az exponáló gomb teljes lenyomásakor indul a sorozat felvétele, hanem azt megelőzően már 3-4 képpel rendelkezünk. Ez hasznos lehet akkor, amikor nem ismerjük pontosan a fotózni kívánt esemény bekövetkezésének idejét. A pufferben folyamatosan frissített képek miatt a reflexeink miatti késlekedéstől sem kell tartanunk, szinte biztos, hogy elkapjuk a megfelelő pillanatot.
AF: teljes felbontásban is használható üzemmód, amely minden egyes fotó előtt újrafókuszál. Előnye, hogy a téma így nem "mászhat ki" az élességi tartományból, hátránya viszont, hogy az állandó újrafókuszálás miatt a sorozat jóval lassabb (cca. 0,7 kép/mp).
Automatikus expozíció-sorozat is készíthető, választhatunk 3 vagy 5 kép hossz közül (5 kép hossz csak normál tömörítési foknál), a képek közötti eltérés 0,3, 0,7 vagy 1 Fé lehet. Ezek a paraméterek (képszám és expozíciós lépésköz) csak a menüben adhatók meg.

Érdekes, hogy a sorozatban készített képeket lejátszáskor először 1 képként mutatja, a sorozat elemeinek kibontásához az AEL/AFL gombot kell megnyomnunk. Ez az ötletes megoldás könnyebbé teszi a képek közötti lapozást, mert egy 15-20 képes sorozatot egy gombnyomással átlapozhatunk. Hátránya, hogy a sorozat kibontása után minden esetben indexkép módba kerülünk, így egy kép megtekintéséhez minimum 2× kell a vezérlőtárcsát elfordítanunk.

normál sorozat

Hi1 sorozat

Hi2 sorozat

A kártyára írás sebessége sajnos nem túl bíztató, de ez az xD kártyák általános lassúságából is ered. Két féle xD kártyával tudtuk kipróbálni az Olympus SP-570UZ-t, sajnos H jelű kártyát most nem kaptunk, pedig az biztosan jobb eredményt produkált volna.
Kár, hogy az Olympus nem követi a Fujifilm-et, s teszi lehetővé a gyorsabb és olcsóbb SD kártyák alkalmazását is. Sok esetben emiatt éri hátrány az Olympus kompakt fényképezőgépeket, hiszen aki már rendelkezik gyors SD kártyával, nem szívesen vásárolna még egy új formátumot, ráadásul tudva azt, hogy sajnos lassabb is lesz, mint az SD-k.

Kártyaírási sebességek
	128 MB-os M jelű xD	1 GB-os M jelű xD
RAW	1400 KiB/s	2100 KiB/s
JPEG	820 KiB/s	1100 KiB/s

A videofelvétel legnagyobb felbontása 640×480 pixel, ezen kívül csak 320×240 képpontot választhatunk. A képfrissítés az SP-560UZ-vel szemben itt már választható 30 vagy 15 kép/mp közül. A menüben megadhatjuk, hogy a videó mellé rögzítsen-e hangot a készülék. Ha hang nélkül vesszük fel a mozgóképeket, akkor az optikai zoom és a stabilizátor is használható, ellenkező esetben digitális zoom sem áll rendelkezésre. A fénymérés a felvétel közben is aktív. Az élességállítás is csak a hang nélküli üzemmódban működik, de ilyenkor is csupán félig-meddig, hiszen elég lassú a folyamat.

AVI videó (~14000 kbps)
640x480, 30 fps; 0:14 mp;
24 MiByte
hanggal

AVI videó (~14000 kbps)
640x480, 30 fps; 0:11 mp;
19 MiByte
optikai zoommal

VGA felbontásban 128 MB-ra 1:10 perc menthető. A videó tehát viszonylag nagy helyigényű. A folyamatos videórögzítés viszont csak gyors, H jelű kártyával valósítható meg. M jelű kártyával VGA felbontásban, 30 kép/mp frissítéssel max. 40 mp-es szeleteket vehetünk fel.

| | egyéb

Kipróbáltuk: Olympus SP-570UZ (teszt)