Kell-e félniük a hivatásos fotósoknak az amatőröktől?
2008. 11. 28. 07:02 | Domshow
“fotózni csak lazán, szívvel és erőlködés nélkül lehet”
Ákos fotóblogján találtam ezt az írást, és egy valóban érdekes témáról elmélkedik. Vajon gond-e az, hogy ilyen elérhető lett a fotózás? Felhígult a “fotós társadalom”?
Az alapkérdést egy másik blogon feszegették, és Richard Adkin kanadai fotós mondta el véleményét.
Mindkét írás érdekes, ajánlom!
2008. november 28. at 14:27
Amíg feltehetjük, hogy az átlag “megrendelő” látja a különbséget a minőségi és a gyenge munka között, addig nincs miért félnie.
Illetve ha van miért, akkor helyes, hogy fél – a profi, hamár ebből él, illene hogy jobb munkát végezzen, mint az amatőr.
2008. november 28. at 18:51
Attila: amíg valaki nekem próbál munkát ajánlani (más kérdés, hogy utána szó nélkül eltűnik :D) egyetlen képem alapján… szóval tartok tőle, hogy a megrendelő egyre kevésbé látja a különbséget. Illetve talán látja, de megelégszik a sokszorosan olcsóbb “unokaöcsi majd megcsinálja” képekkel.
2008. november 28. at 23:17
Az a helyzet, hogy nem egy “profi” fotós portfolióját láttam már, amiben gyatrábban képek voltak, mint egy amatőrnél.
Ilyen megfontolásból nem kár.
Majd a megrendelő dönt, egy része ár, másik része tartalom alapján.
Olyan szempontból viszont igen, hogy így ez már kevésbé lehet megélhetés annak is, aki jól csinálja, hiszen a nagyobb konkurencia kevesebb megrendelőt hagy.
Viszont ha az ember már bejáratott és megvan a hírneve… Jöhet akármennyi amatőr, aki igényes, úgysem egy névtelen senkit fog választani (hacsak nem olyan portfolióval mutatkozik be, amitől mindenki pofaleszakadást kap ;) ).
2008. november 29. at 11:31
Nem igazán nagy baj. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben nem feltétlen az igénytelenség az, ami miatt igazából félniük kellene. Az ár az, ami miatt versenyben lehet az amatőr. És a szolgáltatás. Annak idején az esküvőmön egy profi fotós szerződtettünk. (Még filmes korszak) A fotók minőségével semmi baj nincs, látszott a fotóson, hogy tudja mit csinál, tudja, mikor hol kell lennie, hogy fényképet készíthessen. És mind ezt úgy, hogy szinte észre sem vettük a jelenlétét. Tényleg profi volt a szó nemes értelmében. A hideg zuhany akkor jött, amikor kiderült, hogy a negatív az nem az enyém. Tehát ha utólag kértem másolatot a képekről, akkor igen csak zsebbe kellet nyúlni, és nem a többi fotós cég napi árán számolta.
Tehát itt nagyon lehúzott minket. Utólag lehet, hogy jobban járok, ha egy ismerőst kérek fel a fotózásra. Lehet, hogy nem lett volna annyira profi, de sokkal olcsóbb lett volna. És tegyük hozzá, ki az aki nézegeti az esküvői fényképeit? 17 év távlatából?
Szóval féljen is a profi fotós!
2008. november 29. at 14:28
igen KELL félni
a képminőséget már tudja hozni egy amatőr is, a szerkesztési alapelveket már nem biztos
a veszély viszont onnan származik, hogy egy amatőr, felismerve a fotószerkesztő programok tudását, úgy agyoneffektezi a képet, ahogy egy művész sohasem tenné
többéves felsőfokú tanulmányt nem lehet autodidakta módon elsajátítani, ennek nem mond ellent, hogy van néhány zseni, aki kis xar géppel is csodákat művel
2008. november 29. at 14:29
pótlás:
…és az agyoneffektezett képek megtéveszthetik a képzetlen megrendelőket
2008. november 29. at 22:37
Szerintem fölösleges félni az amatőröktől. A profi fizetése jó esetben nem csak azért annyi, amennyi, mert “jobb képeket csinál” (sőt, lehet, “hogy rosszabbakat” fog) hanem azért is, mert pl.
a.) Megbízható – pontos, nem marad le semmiről, tutira lehet venni, hogy a lényeg “megvan”. Ez sokszor fontosabb, mint a “kreatívkodás”.
b.) Megbízható a felszerelése – minimum van tartalék váza, vakuja, akksija, memóriakártyája, stb. A megrendelő is nyugodt lehet, hogy technikai malőr miatt nem esik kútba a fotózás.
c.) Irányítható és alkalmazkodó – egy amatőr fotós is n féle képpen el tud készíteni egy képet, sorozatot. De egy profitől el is lehet várni, hogy a megrendelő igényét első helyen szem előtt tartva dolgozzon. Szerintem ez az egyik legfontosabb vízválasztó: egy profi célorientált és hatékony.
Az igazi profiból mindezek a tulajdonságok ellenére nem veszett még ki a fotózás határtalan szeretete, a végtelen lelkesedés és kísérletezőkedv, amitől képes lesz olyan friss maradni a látásmódja, mint egy amatőrnek.
Bár fényképezésből élek, több ponton is megbuknék ezen kritériumrendszer alapján… Talán kicsit idealisztikus képe ez a profinak, amit lefestettem, de legalább van mire törekedni. ;)
2008. november 30. at 00:10
Egyébként miért olyan nagy tragédia, hogy eltűnik egy szakma? Siratja ma valaki a baktert, a susztert, és az összes olyan szakmát, foglalatosságot, ami idővel megszűnt? Nem hiszem.
Igény mindig is lesz profi fotósra. Annyi a különbség, hogy csak a valóban nagy tudású jó szemű, igazán szakmájában profi fog fennmaradni, és nem az, aki annak idején elvégzett egy sulit, és hivatalból fényképész lett. Sokan mást se csináltak, csak egy fixen beállított géppel igazolvány képeket és érettségi tabló képeket készítettek. Ez nem profizmus, ez szalag munka. ( Ezt én is megcsináltam a gyermekemmel, amikor fénykép kellett a diákigazolványba. Nem okozott se technikailag, se tudásban gondot összehozni. )
Tehát profi és profi között is nagy különbség van. Mármint hivatásos fényképészről beszélek. A művészet az más, az egy megfoghatatlan dolog, arra nincs recept. De a cikk szerzője nem definiálta, mit is ért pontosan a hivatásos fotóson.
2008. november 30. at 09:16
Birdie-nek igaza van, vele értek egyet….
2008. december 1. at 21:18
Rob-100 : igen, ez a baj, hogy megveszi bárki 100-200e ft-ért a fotós cuccát és azt mondhatja, hogy profi…, közben életében nyem nyomta le az expo gombot…
Attól függ mit, mire használnak – értem itt az utómunkára… láttam már utikönyvben a balatonunkat, meg a dunánkat olyan kéknek, mintha épp Seychelles vagy bora Bora szigetén járnánk…
Azzal viszont nem értek egyett, hogy több éves felsőfokú tanulmányt nem lehetne “felülmúlni”… bár ez is olyan, mint egy fotót pontozni, mert ugye ízlések, pofonok… viszont gyanítom hogy a rééégi nagy fotósok (nem ismerek senkit, nincs példaképem, nem is érdekelnek), akik lassan 100 éve fotóztak és mostanság előkerül a nevük és csodálják a képeiket nemhiszem, hogy 1 percet is töltöttek volna bármilyen okításon, tanfolyamon… ugyan úgy, ahogy én sem, mégis van pár “jó” képem…, mivel a fotózást nem könyvből tanulod meg, hanem azzal, hogy lenyomod azt a nyomorult gombot, ami kioldja a zárszerkezetet…
ugyan úgy, mint az autóvezetést sem a padok mögött sajátítod el – sarkított hasonlat, tudom
Én nem a fotózással keresem a kenyerem, ez csak komoly hobbi, fél évente betalálnak, hogy le kell fotózni valamit, valami minimális összeget elkérek, oszt csókolom… de amikor felkérnek mindig elmondom, hogy a.) nem tanultam sehol b.) nem vagyok profi…
Viszont totál egyetértek én is Birdie-vel!
2008. december 2. at 00:51
Nem feltétlenül kell felsőfokú tanulmány.Ettől legfeljebb egy papírt kapsz,ami nem jelent semmit.Úgy őszintén hány orvos van aki igazán orvos,annyi,mint fotós,az az kevés.
Szétnézve a fotózz-on,azt látom ,hogy rengeteg tudós beszél arről,amiről fogalma nincsen.Valószín,sőt biztos,hogy 1-2 emberen kívűl innen pl. sohasem választanék fotost.
Az ember a fotózást vagy érzi,vagy nem.Aki nem az dumálhat ,okoskodhat,de fotós ,sem amatőr,sem profi nem lesz belőle soha.
Másrészt tudni kell,hogy mi kell a népnek.Az agyonutómunkázott,művészien beállított fotókra nemigen van vevő,ordít róluk a mesterkéltség.
Meg kell tanulni látni,és akkor kell ottlenni,mikor egy megismételhetetlen pillanat történik.Talán ezért van az esküvői albumokban ahol fotóztam,több kép az enyémek közül,mint a hivatásos,fotós képeiből.
Vagy vendég vagyok és akkor fotózom,ez jó nászajándáknak is,vagy ha megkérnek,pénzt viszont sohasem kérek.
2008. december 2. at 20:23
Sajnos számomra a profi szó elvesztette a valódi jelentését miután számtalan “fotóművész” munkáit nézve azt látom hogy kapkodva, lélektelenül “tegnapra” is sokkal jobbat tudok produkálni amatőr létemre. Ráadásul nem szoktam kapkodva lélektelenül, “tegnapra” dolgozni. Megválogatom a megrendelőket, aki sajnálja a pénzt a jó riport , stúdió , vagy kültéri fotózásra , vagy ha nem szán rá kellő időt és odafigyelést annak nem vállalok munkát.
2008. december 4. at 14:12
Az igazán tehetséges profi fotósnak csak egyvalakitől kell félnie: Chuck Norris-tól.