Így év vége felé mindenki összefoglalja, hogy mi is történt az elmúlt esztendőben.
Ákos blogján akadtam a The Boston Globe által összegyűjtött képsorozatra, amellyel a 2008-as év eseményeit mutatja be lenyűgöző képekkel. A három részre bontott 40-40 fotóból álló bontás mindegyik darabja fantasztikus. Ajánlom mindenkinek!
(van egy magyar vonatkozású kép is)
A kultplay.hu -n találtam egy könyv linkjét, ami megtetszett. Amellett, hogy az interneten is lapozható album jól kivitelezett portrékkal van tele. A fotós főleg a fényekkel játszott, mégpedig formálta azokat. A fotóalanyra jellemző szövegek különböző betűtípusokkal csillannak meg valami fényes felületen a képben. Kis többletet ad a portrénak, aminek lényege ugye, hogy egy állóképpel minél többet meséljen az alanyról.
Annyi bejegyzés születetett már erről, fórumok vannak tele ezzel a témával. Van-e értelme? Szerintem nincs. Igaz, vannak különbségek a gépek között, de mindkét cég fejlődik, mindegyiknek vannak előnyei-hátrányai, valamiben az egyik jobb, valamiben a másik.
No de amikor ezt a bejegyzést olvastam, bennem is felment a pumpa, hogy hogy lehetséges, hogy amiatt, mert valaki Nikont vagy Canont használ, és nem az ellenkezőjét, mint a többiek, miért kell megszólni/leszólni? Nem mindegy milyen eszközzel készíti a munkáját? A lényeg az eredmény! Szerintem.
Karácsony után mennyire jó elővenni a régi fényképeket és a családdal felidézni a szép emlékeket. Ilyenkor még akad is egy kis idő foglalkozni a képekkel, és rendbeszedni az archívumot.
Lássunk egy egyszerű, olcsó megoldást a negatívjaink, diáink digitalizálására!
Sajnos semmit, azon kívül, hogy a párnánk alá rejtjük remekműveinket. Ha már megjelenik valami más képernyőjén, ha úgy gondolja, letölti. Múltkor is egy bosszankodó írást olvastam erről, és nem ez volt az egyetlen.
De ha szeretnénk megosztani másokkal, megmutatni stb. mit tegyünk, hogy ne lopják el?
Tegyünk rá vízjelet! Hogyan? Például – ha már úgyis használjuk – Lightroomban!
©
Van, aki a „családi hagyományt” folytatja, és még az ükapja is fotós volt. Van, aki csak a bulikon szeret egy-két emlékképet csinálni, és van, aki a nyaralási emlékképeket szereti egy pár évvel később nézegetni. Akad, aki saját gyűjtögetése gyümölcseként vette meg első fényképezőjét, és van, aki kapta, és így kezdte űzni e remek hobbit.
Létezik egy „Budapesti Fotóbloggerek” nevű közösség, akiknek fórumjukra már jó régen rátaláltam. Egy jófej kis csapat, „kétheti helylövés” című házi pályázattal/versennyel, aminek a témája mindig valami kreatív dolog, valami agyat, embert, objektívet megmozgató feladat. Ezen kívül nemrégiben összehoztak egy feed-et, amely a google reader megosztott csatornáján keresztül a Budapesti Fotóbloggerek által készített, és blogjukra postolt képeit foglalja össze.
Egy kis ínyencség, úgyis mindenki készülődik a karácsonyra, süt-főz, talán egy ilyen kis apróság feldobja a hét végén a kedélyeket, nagyobb kedvvel vágunk bele a tortába takarításba.
Igen, vannak olyan elvetemültek, akik azzal foglalkoznak, hogy a napfénynél erősebb hordozható fényforrást készítsenek, és azzal a verőfényes napsütésből éjszakát varázsoljanak.
12 db Canon 580 EX II vakut kötött rádiós kioldóval egy keretre Syl Arena.
A válaszom: Igen. De egy pár apróságra oda kell figyelni a magunk és a fényképezőnk épségének érdekében. Viszont, ha ezeket a házi praktikákat, amelyeket Birdie foglalt össze, betartjuk, csodálatos képek készülhetnek.
Jelenleg a december, 2008 havi bejegyzések archívumát látja.
(2012. február 1.)
(2012. január 27.)
(2012. január 24.)
(2012. január 19.)
A Silicon Power SATA 6 Gbit/s-os csúcs SSD-je járt nálunk; notebookokba és asztali számítógépekbe is jó választás.