Éjszakai tájkép
2009. május 7., csütörtökAkinek már kezd unalmas lenni egy-egy helyről készített tájkép, az próbálkozzon ugyanazzal ugyanott, de éjszaka!
Akinek már kezd unalmas lenni egy-egy helyről készített tájkép, az próbálkozzon ugyanazzal ugyanott, de éjszaka!
Fantasztikusak tudnak lenni az utca népéről készült képek. Hiszen ez rólunk szól, hétköznapi emberekről, akik munkába járunk, kutyát sétáltatunk, pihenünk a parkban, sportolunk…
Hogyan fogjunk hozzá?
Fotós találkozókon érdemes vele eljátszani, ha van rá időnk, és nem csak a szokványos csoportképeket kaphatjuk. Igaz, kell hozzá egy-két apróság meg egy jóadag türelem az utómunkánál, és mindenki döntse el a kép alapján, hogy megéri-e!
Van, mikor égető vágyat érzünk, hogy azon a kis lyukon keresztül szemléljük a világot, és annak egy-egy töredékmásodpercét kiragadjuk, és van, mikor egy-egy csalódás miatt rá sem bírunk nézni az üveghalmazunkra. Ez utóbbiból segít kitörni a PhotoCritic.org bejegyzése.
Igen, megint egy lista, de végre egy olyan írás, ami sokaknak biztos fog tetszeni. Az eredeti post szerzője azt mondja, hogy dobjuk el a játék fényképezőt, vegyünk DSLR-t, próbálkozzunk HDR-rel… Csupa olyan dolog, ami felkapott, divatos lett az utóbbi időben…
Nekem az illusztrációk kicsit műanyag ízűek, de tény, hogy mindegyik mögött nem kis munka fekszik.
Már régóta a listámban van ez a bejegyzés, amelyet kezdő fotósok számára rendkívül hasznosnak találok. Egy picit segít elmélyedni abban, hogy mi is történik, ha ugyanazt a képkivágást próbálom elérni nagylátószögű- vagy teleobjektívvel. Egyszer, még régebben, mikor én is kezdtem a fotózást, jutott eszembe, hogy ha jövök az Erzsébet hídon, és le szeretném fotózni Szent Gellért szobrát, azt megtehetem a híd mindkét végéről, vagy netán a szobor lábától, de mást fog kitakarni a háta mögül.
Szóval miről is beszélek?
A Digital Photography School egy gyűjteményt készített sajátt cikkeiből alapvető beállítások, alapvető trükkök, karbantartás és kompozíciós trükkök témakörökben.
„A divatfotózást a legelbűvölőbb és legjobban fizetett fotózási ágazatnak tartják” kezdi írását Michael Kruger. Lássuk, mire van szükségünk, hogy elmélyülhessünk a divatfotózás rejtelmeibe?
Én mindig szeretem, ha látok egy jó képet, és meg is kapom a hozzá szükséges receptet. Aztán azt a saját ízlésem szerint tudom változtatni, vagy csak elraktározom, hogy bizonyos dolgok megörökítést hogyan lehet vagy hogyan érdemes kivitelezni.
Ne fotózzunk egyből fekete-fehérben, mert értékes információanyagtól esünk el. Úgyis számítógépre visszük a fényképeket, utólag pedig lehet szürkeárnyalatossá tenni az eredetileg színes anyagot.
De hogyan alakítsuk fekete-fehérré a képet, hogy ne lapos, semmitmondó pixelhalmaz legyen, hanem kontrasztos, érdekfeszítő alkotás szülessék belőle?