Akik mostanában kezdtek belevágni a fotózásba, talán nem is tudják, hogy az a fejlődési sebesség, amelyet manapság mutatnak a gyártók, az milyen messze elmarad a 2000-es évek első, sőt második felétől.
Az ezredforduló volt az a pont, ahonnan iszonyú gyors fejlődésnek indultak a digitális fényképezőgépek, bár ez akkoriban kimerült a kompakt, azaz beépített objektíves modellekből.
Emlékszem, volt olyan januári vasárnap, amikor Petur kollégámmal együtt hajnal 2-ig írtuk az új fényképezőgépekről a híranyagokat. Igen, akkortájt ilyen pörgős volt egy CES nyitás előtti nap.
2007-ben viszont olyasmi történt, amire korábban senki se számított: elkezdett jelentősen csökkenni a kompakt fényképezőgépek iránti kereslet, amely egyértelműen az akkoriban megjelenő, kamerát is tartalmazó telefonok miatt volt, pedig az akkori felbontás 2-3 Mpixeles volt egy telefon esetében. De ezek a készülékek mindig kéznél voltak, ráadásul az emlékek megörökítésére ezek is jól használhatók (az akkori modellek azért elég komoly expozíció késleltetéssel bírtak).
Pár évvel később már az okostelefonok is piacra kerültek, amelyek aztán nem csak egy egyszerű kamerát, de egy kis számítógépet is kínáltak, amivel a közösségi oldalakon is jelen lehetett bárki. A felbontás pedig ekkor már 5 Mpixel volt, ami az otthoni felhasználáshoz tökéletesen elegendő is volt (a képminőség pedig nem a felbontástól, inkább a magasabb képzajtól, vagy épp a túl erős zajszűréstől volt gyengébb, mint egy komolyabb fényképezőgépnél).
Ez már alapjaiban határozta meg a kompakt gépek piacát, ahonnan szépen lassan ki is koptak az egyszerűbb, olcsóbb modellek és csak a nagy zoomátfogású, illetve komoly képességű bridge modellek maradtak. Aztán hogy, hogy nem, a nagy zoom is kevés volt ahhoz, hogy az ultrazoomok életképes termékek maradjanak. Nagy valószínűség szerint ez már az egyre alacsonyabb áron elérhető, cserélhető objektíves tükörreflexesek térnyerésének köszönhető, még akkor is, ha egy ultrazoommal sokszor jóval könnyebb fotózni egy hobbistának, mint egy tükrössel.
Az iparág két szereplője, a Panasonic és az Olympus 2008-ban döntött úgy, hogy felrúgja az eddigi beidegződéseket és egy olyan cserélhető objektíves rendszert fejlesztenek ki, amely gépvázában nem kell tükröt használni. A MILC-ek akkor még csak kis különcök voltak, de a Sony viszonylag gyorsan felismerte a benne rejlő lehetőségeket, s ha első körben csak öszvér megoldást próbált ki a félig áteresztő, fixen beépített, azaz nem mozgó tükörrel rendelkező SLT modellekkel, pár év múlva a tükör nélküli gépek legmeghatározóbb gyártója lett.
A tükörreflexesek fejlesztése ettől függetlenül még pörgött a két nagy gyártónál, a Canonnál és a Nikonnál is, világszerte egyre több és több cserélhető objektíves fényképezőgép jelent meg.
A fordulópontot 2012. hozta, innentől folyamatosan csökken a gyártott cserélhető objektíves gépek száma, mindezt úgy, hogy a tükör nélküli gépekből is egyre többet kínáltak. Az ok itt is az okostelefonok: akik korábban belépő kategóriás DSLR-t vásároltak, azok jó része nem lépett tovább, hiszen ha már volt okostelefonja, minek cipeljen egy plusz gépet. A jobb kép minőségért? Lehet, hogy nem is látta! (Itt tegyük hozzá, hogy 2013-ban már az Apple az iPhone 5-nél, a Samsung pedig a Galaxy S4-nél tartott, tehát ez már bőven a nagy okostelefon boom után volt).
Az egy ideig egyre több cserélhető objektíves gép tulajdonos megpörgette az objektív eladásokat, amik feltolták a gyártási darabszámot is, de a lassan lecsengő belépő DSLR piac sajnos a vásárolt objektívek számában is mutatkozott, igaz, az objektívek esetében a visszaesés 2013-ban történt, onnantól azonban kisebb korrekciókat leszámítva szinte folyamatos a csökkenés.
Mindebbe persze erősen belejátszik az, hogy jelenleg egy igen komoly átállás van a korábbi, tükörreflexes technológiáról a tükör nélküli gépekre, ami persze nem történik meg egyik napról a másikra. Bár már léteznek sportfotósoknak és profi fotóriportereknek is használható MILC-ek, az azért nem mindegy, hogy az évek során összegyűjtött objektíveket hogyan és milyen kompromisszumokkal tudjuk majd használni az új vázon, vagy ha mindenből újat akarunk venni, az mennyibe is fog kerülni.
Nem csoda, hogy bőven vannak, akik egyelőre kivárnak, még akkor is, ha a tükörreflexesek fejlesztése látványosan visszaszorult (a Canon és a Nikon gyakorlatilag az utolsó sportfotós gépeik óta – EOS 1D-X Mark III és D6 – nem dobbantottak semmi számottevőt, sem közép, sem felső kategóriás full-frame gép nem jelent meg, de az APS-C vonal is kvázi döglött), ami nem csak a gépvázakat, de az objektívek (nem) fejlesztését is érinti.
Az teljesen egyértelmű, hogy a tükörreflexes érának vége, a kérdés az, hogy a még tükrösökkel dolgozó fotósok mikor fognak váltani és mennyire dobja majd meg ez a keresletet.
A diagramok a LensVid hasonló témájú cikkében és videójában jelentek meg.
