A Gonosz(kák) ébredése
„Volt egyszer egy korszak, mikor választanunk kellett a jó képminőség és a gondtalan, kötetlen fotózás között”, kezdi a Sony kezemben lévő reklámkiadványa. De ennek a korszaknak vége, hiszen megszületett végre a két új EVIL fényképezőgép. Az Electronic Viewfinder Interchangeable Lens rövidítés az angol evil (~gonosz) szóval játszik. A Sony korábban ezen a néven kommunikálta új, bejelentésre váró gépeit, de a bemutató során kiderült, hogy azért kétségeik vannak az EVIL rövidítés létjogosultságát illetően. Főleg, hogy elektronikus kereső nincs is a gépen, de erről majd egy kicsit később. A lényeg, hogy megalkotásánál az eddig megjelent modelleknél kisebb és könnyebb, cserélhető objektíves, nagy szenzoros fényképezőgép volt a cél. Jelentem, sikerült nekik! A bemutatott Sony Alpha NEX-3 és NEX-5 a konkurenseknél apróbb vázat kapott.
A Sony ezúttal a velünk szomszédos Horvátországba, azon belül pedig a dalmát tengerpart egyik büszkeségére, Splitbe csődítette az európai szaksajtó javát. Az Adriai tenger keleti partjának szigetekkel sűrűn szabdalt vidéke, és mediterrán, történelmi emlékekben gazdag táj ideális terep az új jövevények kipróbálására. És ha még az időjárás is velünk lett volna…de Szent Péter csak nem segédkezhet a kis „gonosz” megszületésénél.
A nemzetközi bejelentés kedden reggel hétkor volt, a sajtósok 8-tól szagolhattak egy levegőt az újdonságokkal, a Splittől néhány kilométerre lévő Le Meridien Lav hotel konferenciatermében. Nick Sharples az Sony európai kommunikációs vezetőjének megnyitója után Yoshiyuki Niogami perdült a pulpitushoz. Ő az európai részleg digitális fotó üzletágának igazgató-helyettese, és rövid beszédében felvázolta a Sony kontinensünkön elért eredményeit, valamint üzleti stratégiáját. A grafikonerdő után elérkeztünk végre a gépek bemutatásának mezejére. Ez Toru Katsumotora hárult, aki meglehetősen hosszú titulust visel, mint a Sony digitális képalkotó üzleti csoportjának főigazgatója. Az igazgató ‘szan’ kezében még viszonylag közelről is alig volt kivehető az a két kis szögletes valami, melyeket NEX-3 és NEX-5 névre kereszteltek.
Mielőtt továbblépünk, nézzük meg miben különböznek egymástól:
| A Sony Alpha NEX-3 és NEX-5 közötti főbb különbségek |
||
|---|---|---|
| Sony Alpha NEX-3 | Sony Alpha NEX-5 | |
| Videó formátumok | MP4 |
AVCHD (H.264) |
| Videó felbontások |
1280 x 720, 29,97 fps (MP4) |
1920 x 1080, 50i (AVCHD) |
| Audió formátumok |
Mpeg-4 AAC-LC |
Dolby Digital (AC-3) |
| Tömeg | 239 g (akku és kártya nélkül) 297 g (akkuval és kártyával) |
229 g (akku és kártya nélkül) 287 g (akkuval és kártyával) |
| Méret | 117,2 x 62,6 x 33,4 mm | 110,8 x 58,8 x 38,2 mm |
| Egyéb | piros színben is kapható lesz | opcionális távkioldó ((RMT-DSLR1) használható |
Küllem és kezelés
A túlzott miniatürizálás többnyire nem sok jót jelent, de később a gépekkel való közelebbi találkozásnál mondhatni kellemesen csalódtam. Mindkét gép igen strapabírónak tűnő, finom kidolgozású fémvázat kapott. A NEX-3 érzetre és papíron is laposabb, de elnyújtottabb és magasabb vázat kapott. A markolat kellően széles, viszont kevésbé mély, kerekebb, mint a kisebb testvérnél. A NEX-5 kisebb, szögletesebb, de mélyebb markolatán valamivel biztosabb fogás esik. Borításuk műanyag, melybe apró négyzeteket nyomtak, hogy díszítésként és csúszásgátlóként.
| A Sony NEX fényképezõgépek és néhány cserélhetõ objektíves modell mérete és tömege | |||
|---|---|---|---|
|
Sony NEX-3
|
117,2 x 62,6 x 33,4 mm
|
239 g
|
|
|
Sony NEX-5
|
110,8 x 58,8 x 38,2 mm
|
229 g
|
|
|
Olympus E-P1
|
120,5 x 70 x 35 mm
|
335 g
|
|
|
Olympus E-PL1
|
115 x 72 x 42 mm
|
334 g
|
|
|
Panasonic DMC-GF1
|
119 x 71 x 36,3 mm
|
285 g
|
|
|
Panasonic DMC-G1
|
124 x 83,6 x 45,2 mm
|
385 g
|
|
|
Samsung NX10
|
123 x 87 x 39,8 mm
|
353 g
|
|
|
DSLR
|
|||
|
Olympus E-450
|
129,5 x 91 x 53 mm
|
380 g
|
|
|
Nikon D3000
|
126 x 97 x 64 mm
|
485 g
|
|
|
Canon EOS-1000D
|
126 x 98 x 62 mm
|
450 g
|
|
|
Pentax K-x
|
122,5 x 91,5 x 67,5 mm
|
515 g
|
|
|
Sony Alpha A-230
|
128 x 97 x 67,5 mm
|
450 g
|
|
A dizájn faktort kilőtte a Sony, a cél a kis méret mellett az egyszerűség volt. A minimalista gombok és kezelőszervek kinézetre és használatra is kellemesek, finoman járnak. A munka oroszlánrésze a hátlap alsó és felső gombjára a vezérlőtárcsára és a közepén található gombra hárul. Mivel ezek funkciója az adott üzemmódtól függően más és más, ezért nem is kaptak feliratot. Egyedül a tárcsa négy irányának feladatát jelölték.
A menü tovább bonyolítja a dolgot. A hátsó panel legfelső gombjával érhető el, viszont amellett, hogy nagyon szépek a színes, ikonokkal megjelenített főmenüpontok nem mindig egyértelműek. Az egyik főmenü alól érhető el az összes felvételi mód – mint a rekesz-, és záridő-előválasztás, vagy az intelligens automata mód – hiszen a választótárcsát lespórolták a gépről, feltehetően a minél kisebb méret miatt. Ez egy kicsit lassítja a kezelést, ahogy lassítja a nem mindig egyértelmű, túlságosan szétszabdalt menü. Ennek az ikonos nyitóképernyőnek a szép kinézetet leszámítva nincs sok értelme. Meg kell tanulnunk melyik ikon, vagyis menücsoport alatt találjuk a fehéregyensúly, vagy DRO beállításokat, hol választhatjuk ki az kézi élességállítást és hová kell zarándokolnunk, ha az előzőleg egy másik menüben beállított Sweep Panorama módunk sorozat irányát szeretnénk beállítani. A gép beállításainak kb.90%-a legalább két lépés mélyen van eltemetve valahol, más elrendezésben, mint a gépek többségénél megszoktuk. Ha ez nem bonyolítaná eléggé a kezelést, akkor az említett felirat nélküli változó funkciójú gombok megteszik a magukét. Mint egy mobiltelefonnál, a képernyőn mindig látható az adott gombhoz tartozó funkció, de ha fotós agyunk megszokta, hogy a vezérlőtárcsa közepén lévő az OK, akkor sok esetben reflexből ezt nyomjuk, holott a gép az alsó gombnál figyelmeztet erre a funkcióra. Ilyenkor egy rövid ima után kereshetjük újra a menüpontot. Persze túlzok, de visszagondolva több emlékem van az állítgatásról, mint a fotózásról.
Képérzékelő
A Sony NEX-ek kiváló képminőségüket a tükörreflexes gépekben megszokott, APS-C méretű képérzékelőjüknek köszönhetik. Ez 23,4 x 15,6 mm-t jelent, pont akkorát mint a gyártó alsó és középkategóriás DSLR fényképezőgépeiben. Az Exmor HD CMOS mindkét gépben 14,6 megapixeles, valódi felbontásként pedig 14,2 megapixelt hoz. Ezen felül még kétféle képméretet választhatunk, de a hagyományos 3:2 oldalarány mellett akad itt 16:9-es is, újabb három felbontással. A képek JPEG, RAW formátumban, vagy ezek kombinációjában menthetők. A JPEG színterek közül sRGB, vagy Adobe RGB választható, tömörítésként pedig két beállítást kapunk.
A gyártó az említett gépeknél alkalmazott automatikus szenzortisztítást is beépítette, mely az érzékelő előtti aluláteresztő szűrő portaszító felületével és vibrációjával igyekszik megszabadulni a könnyedén bejutó porszemektől.
A gyors álló- és mozgókép feldolgozás a komolyabb Sony gépekben használt BiONZ processzor feladata. Az érzékenység ISO200 és 12 800 között állítható egész fényértékenként. Ha elmélyedünk a menüben hosszú záridős és nagy érzékenységnél bekapcsoló zajszűrést is találunk. Előbbi 1 mp-nél hosszabb expozíciónál, utóbbi ISO1600 fölött aktiválódik és az automata mód mellett Weak (gyenge) szűrés állítható be.
Bajonett, beépített fényképezőgéppel
A szenzor elől elhagyták a tükröt, hasonlóan az eddigi ilyen próbálkozásokhoz és csak egy függőleges lefutású mechanikus redőnyzár került elé. A tükör kiiktatásával jelentősen csökkenthették a szenzor-objektív távolságot és így a gép méretét. Ez esetben minden eddiginél kisebb, 18 mm-es távolságot kapunk, ami a DSLR-ekben alkalmazotthoz képest ~60%-kal kisebb. A NEX sorozat egy új Sony bajonettet (E-mount) kapott, melyen persze a csökkentett távolság miatt nem működnek az eddigi Sony Alpha optikák. A két géphez a kiadáskor három objektívet kínál majd a Sony:
| Sony E 16mm F2,8 (pancake) | Sony E 18-55mm F3,5-5,6 OSS | Sony E 18-200mm F3,5-6,3 OSS | |
|---|---|---|---|
| Közelpont |
24 cm
|
25 cm
|
30 – 50 cm |
| Max. nagyítás |
0,078x
|
0,3x |
0,35x |
| Max. rekeszérték |
F22
|
F22-32 |
F22-40 |
| Szûrõmenet |
49 mm
|
49 mm
|
67 mm
|
| Méret (átm x hossz) |
62 x 22,5 mm
|
62 x 60 mm
|
75,5 x 99 mm
|
| Tömeg |
67 g
|
194 g
|
524 g
|
Ezek közül az első kettőt sikerült kipróbálnom és építési minőségükben rendkívül precíznek tűntek, szépen összerakott fém borítással és bordázott, fém fókusz-, illetve zoomgyűrűvel. Elég kicsik ahhoz, hogy a NEX váz hordozhatóságát ne rontsák. A gyűrűk könnyedén, de határozottan járnak, a 18-55mm-es objektívben pedig optikai stabilizátort is találunk, mely 4 fényérték előnyt nyújthat. Egyedül a bajonett és a markolat közé tett, nagyon apró kioldógombot éreztem kényelmetlennek. Nem olyan kényelmes így az objektívcsere, mint egy nagyobb gépen, de ezt be kell tudnunk a helyhiánynak.
A 18-200mm-es objektív egyelőre fejlesztés alatti példány és őszre várható belőle végleges darab, de az előzőknél sokkal nagyobb, megtörve a NEX széria lényegét az abszolút hordozhatóságot.
A gépekre megfelelő adapterrel a korábbi Alpha optikák is felhelyezhetők lesznek. A lencsetag nélküli LA-EA1 adapterrel (közgyűrűvel) használható marad a kézi fókusz nagyítás, viszont videónál az automata élességállítást el kell felejtenünk.
Ezen felül két előtétkonvertert is kínál majd a Sony, mindkettőt a 16mm-es pancake optikához tervezték. A VCL-ECU1 0,75x-ös nagyítást nyújt, tehát a 16mm-es objektívvel kb. 12 mm-nek megfelelő látószögünk lehet. A VCL-ECF1 pedig egy halszem hatású, 0,62x nagyítású előtét, mellyel 10mm-nek megfelelő képkivágást kapunk. A konverterek várhatóan 2010 őszén kerülhetnek a boltokba.
A délelőtti próba a konferenciaszobák előtti nagyteremben zárult, ahol egy kávé mellett ki is próbálhattuk, vagy frissiben lepogácsázhattuk az új gépeket. Felállítottak két kis makró asztalt, ahol apró játékokat lehetett fotózni, és az oldalt kitett monitorokon azonnal ellenőrizni a végeredményt. A falak mellett vitrinek sorakoztak, a friss bejelentés újdonságaival és leendő fejlesztéseivel, valamint az eddig megjelent Sony Alpha termékek krémjével.
Itt mindenki kötetlenül lézenghetett, kipróbálhatta mit tud a gép gyenge fényben nagy érzékenységgel, vagy a benti székeknél sokkal kényelmesebb kanapékra heveredve ismerkedhetett a menü rejtelmeivel. Odakint közben szakadt az eső, ami nem sok jót ígért a délutáni fotókirándulással kapcsolatban.
Csatlakozók, memóriakártya, akkumulátor
A szokásos USB csatlakozó mellett mindkét modellen HDMI kimenet található, melyhez külön kell megvásárolnunk a kábelt. A gép tetején lévő Smart Accessory Terminalra gyári külső mikrofon és vaku is csatlakoztatható. A vaku felfogatása egyedi, így csak a Sony által támogatott, saját típust használhatjuk. A megjelenéskor már kapható, felpattintható egység 16mm-nek megfelelő látószöget képes kivillantani, kulcsszáma pedig 7-es. Bár a próbára vakut is kaptunk – így hiányát nem éreztem – de az alap szettben és persze a gépen sincs beépített villanó, ami azért hátrányt jelenthet a konkurenciához képest. Íme, a méretcsökkentés újabb kompromisszuma.
A memóriakártya és az akkumulátor foglalatát a markolat alján találjuk. Belső memória nincs a gépen, a kártyák közül pedig a Memory Stick PRO Duo, PRO-HG Duo, valamint az SD, SDHC és SDXC típusok használhatók.
A fényképezőgépekhez egy 1080 mAh kapacitású Infolithium akkumulátort mellékelnek, melynek hátralévő töltöttsége 1%-os pontossággal ellenőrizhető a kijelzőn. A gyári mérések szerint egy feltöltéssel kb. 330 kép készíthető vele, de a géppel ismerkedve nekem 180 képnél többet nem sikerült készítenem, és több kolléga is a gyorsan merülő akkura panaszkodott.
Úgy tűnik az égiek mégis meghallgatták a jelenlévők csendes imáit, vagy a Sony vezetőségből valaki felszólt piros telefonon, mert kora délutánra elzárták az esőcsapot és bár a nap még kérette magát, ez az opció sokkal jobbnak tűnt a szabadtéri programhoz a pár órával korábbihoz képest. A kb. 2 órás workshop és az ebédidő alatt nagyjából felére apadt az akkumulátorom energiája, így kénytelen voltam már most kicseréltetni.
Gép, dupla objektív betárazva, esőkabátok zsebben, akku, memóriakártya pedig a gépben. Indulhat a kaland! A kaland esetünkben vitorláshajó kirándulást és városnézést jelentett.
Kereső=LCD
A készülék hátuljára egy 3″-os, vagyis átlósan 7,5 cm-es Xtra Fine TruBlack LCD került, amely egyben a kereső szerepét is betölti. A TruBlack technológia lényege, hogy az LCD és a felette lévő védőréteg között nincs levegő. Ennek helyét egy gyantaréteggel töltötték ki, mely fölé egy tükröződésmentes bevonattal ellátott, erősített üveglap került. Így jóval kevesebb az LCD felületéről visszavert fény, kontrasztosabbak a képek, teltebbek a színek.
Felbontása kiváló (921 ezer képpont), és így a visszaadott kép részletessége is. Kontrasztátfogása, színei mind a jelenleg forgalomban lévő LCD-ket idézik. A 100%-os lefedettséget, és 16:9 oldalarányt adó kijelzőt felfelé 80, lefelé 45 fokban kihajthatjuk, ezzel könnyítve a képkomponálást. A képernyő ráadásul nagyon vékonyra sikeredett, egyáltalán nem növeli a gép vastagságát, szépen belefekszik a hátlapba. Napfényben próbálva azért jelentősen csökken a láthatósága, amin a Sunny Weather móddal javíthatunk. Emellett automatikus és +/-2 értékű manuális világosság állítással rendelkezik. Aki idegenkedik az LCD keresőtől, vásárolhat majd a géphez optikai, átnézeti keresőt is FDA-SV1 néven, mely a 16mm-es objektívhez igazított, fix látószöget nyújt.
Célállomásunk, Trogir városka középkori, szürke kőből épült házakkal, sikátorokkal fogadott, melyek még szürkébbnek tűntek a felhős időben. Az így is káprázatos városban egy villámtúra és egy borkóstolás várt ránk, így fotózásra kevés, a kulináris és kulturális nevezetességek megismerésére annál több lehetőség adódott. A sikátoroknak hála, az ott készült néhány kép azért jól megizzasztotta a fénymérést, a katedrális félhomálya pedig az autofókusz rendszert tette próbára.
Élességállítás, fénymérés
Tükör híján ez a gép is kontrasztérzékelős autofókusz rendszert használ, mint a kompaktok általában. A rendszer meglehetősen pontos, nálam a 24 órás próba során egyetlen kép volt teljesen fókuszhibás. A sebessége jobb az átlagos kontrasztérzékelős rendszereknél, de a DSLR-ek fáziseltérésen alapuló rendszerétől érezhetően lassabb.
Általában a szokásos üzemmódokat kapjuk, egyszeri és folyamatos élességállítással, vagy manuális fókusszal. Az autofókusz 25-pontos automata, állítható szpot, vagy középső mezős lehet, és 0-20 fényérték között működőképes. A kézi élességállításnál 7x és 14x-es méretre nagyítható az élőkép, a nagyítás pedig görgethető, így könnyítve a pontos fókuszbeállítást. Könnyítést jelent a DMF, vagyis direkt manuális fókusz mód, melynél az automata élesség beállítást kézi fókusszal felülbírálhatjuk.
A gépeket jól működő arcfelismerő rendszerrel és mosolyfelismerő önkioldó móddal is ellátták. Az arcfelismerés jól működött, pillanatok alatt megtalálta az arcot és elmozdulás esetén is rajta maradt.
A NEX-3 és NEX-5 49-mezős fénymérést használ, mely F2,9 és ISO100 mellett 0-20 fényérték között ad pontos eredményt. Háromféle terület módra állíthatjuk be, mely a teljes képmezőt és az összes mérőpontot kihasználó Multi, a középső területet nagyobb súllyal figyelembe vevő Center, és csak a képközepén kis területen működő Spot érték lehet.
A kis gonosszal való egész napos kacérkodás után estére mindenki meghívót kapott az Ördög álarcosbáljára, amiben persze semmi sátáni és semmi álarc nem volt, csak megpróbálom újra előrángatni ezt az erőltetett EVIL problémakört. Mondjuk a gólyalábas pincérek, a bánatos szaxofonszólóra táncoló párok, a zsonglőrök, és a gyönyörű kert stilizált szoboralakjai, elég groteszk hangulatot varázsoltak, és kezdtünk egy Hieronymus Bosch festményre hasonlítani.
Jómagam a buli kezdetén egy kis videózással próbálkoztam, melynek egyik darabja a következő fejezetben látható, és talán egy kis betekintést enged a NEX-5 mozgókép világába is. A vacsora alatt némi fotózást is megkíséreltem volna, de a kevert fényben, a gép még kézi beállítással sem volt hajlandó fehéregyensúlyt állítani.
Most akkor EVIL, MILC, vagy mi…?
Nálunk is gyakran felvetődik a kérdés, milyen gyűjtőnéven illene emlegetnünk a kb. két és fél éve piacon lévő új kategóriát. Az eddigi megjelent modellek szinte csak relatíve kis méretükben, a DSLR-ekkel konkuráló érzékelőjükben és a cserélhető objektívekben hasonlítanak egymásra.
Az igen komoly dilemma feloldására a Sony játékos vetélkedőt, vagy inkább szavazást rendezett a sajtóvacsora alatt. Töredelmesen bevallom, nem jegyeztem meg melyik szavazat nyert, de valami DIL… (Digital Interchangeable Lens…akármi) lett a győztes, és persze sorakoztak a szellemességek is.
Nem hiszem, hogy e bor- és esőáztatta vacsora hozta meg a nehezen körülírható kategórianevet, de a magunk részéről a nem tökéletes, de legalább pontos MILC (Tökörnélküli Cserélhető Objektíves Fényképezőgép) elnevezésre szavazunk. Egy kolléga javaslatára a TIPA elnevezését (CSC = kompakt rendszer-kamera) is jónak tartom.
Sorozat, videó
A gyors kiolvasású szenzornak köszönhetően elég versenyképes sorozat sebességet sikerült összehozni. Ez teljes felbontásban, sebesség prioritás módban 7 kép/mp-et jelent, normál állásban pedig 2,3 kép/mp-et. Gyors módban a lehető legjobb sebesség érdekében csak az első felvétel expozíciós és AF adatait használja a gép. JPEG képből, tömörítéstől függően 14-16 darab, RAW-ból 7 készülhet egyhuzamban. A sorozat módot 10 mp-es önkioldóval is kombinálhatjuk. Ekkor 3 fotó készülhet.
(1920 x 1080 pixel, 20 mp, 41 MB, H.264)
A nagy szenzor, a cserélhető objektívek, na és persze a kiváló mozgókép felbontás szabad teret enged a kreatív energiáknak a videósok számára is. A két új modell legfőbb különbsége is ez, hisz a NEX-5 támogatja az AVCHD (H.264) formátumot és a Full HD (1920×1080 pixel) felbontást is, míg a NEX-3-mal 1280×720 pixeles HD mozikat gyárthatunk MP4 formátumban. A felvétel elindításához és leállításához a készülékek hátulján lévő videó gomb használható, itt szerencsére nem kell a menübe zarándokolnunk.
Mindkét gépbe sztereó mikrofont építettek, melyet szükség esetén külső egységgel is kiválthatunk. A videofelvételnél természetesen használható az optikai stabilizátor (ha az objektív támogatja). Nagyon szépen működik a fénymérés és a fényviszonyok változását lágy átmenettel szinte észrevétlenül korrigálja a gép. Használhatunk közben autofókuszt is, kivéve adapteres A-optikákkal.
Manuális beállításokkal nem kényeztet el a mozi mód, helyette bekapcsolhatunk bármilyen színeffektust, illetve közvetve – akár a felvétel alatt is – befolyásolhatjuk a kép világosságát az expozíció korrekció használatával.
A videók hossza egyenként legfeljebb 29 perc lehet, fájlmérete pedig 2 GB. Full HD felvételekből közel 1 óra fér egy 8 GB-os kártyára, a 720 soros MP4 videókból pedig 1 óra 50 perc menthető ekkora tárhelyre.
A helyszín sok munkát adott a gép néhány extra szolgáltatásának, mint a pásztázott (Sweep) panorama mód, vagy a DRO, illetve HDR funkció.
Érdekességek
És akkor a végén lássuk az érdekesebb szolgáltatásokat. Ilyen például a Twilight mód, amely fényszegény helyszínen vethető be. A készülék egy hat képes sorozatot készít rövid záridővel, majd ezeket egyesítve, összedolgozva, egy zajmentes végső képet ment. A Sony főleg olyan helyzetekre ajánlja, ha nem tudunk állványt, vagy vakut használni.
Hasonlóan működik az Anti Motion Blur mód, mely szintén hat felvételt kombinál egy képpé, hogy a sötétben készült végeredmény bemozdulásmentes maradjon.
Ha intelligens automata (iAUTO) módot választunk mindent a gép állít majd, beleértve a témaprogramok kiválasztását is. Van azonban egy lehetőségünk, mellyel befolyásolhatjuk a gép egyik előnyét a DSLR-szerű háttérelmosást. Ez a Background Defocusing, mely iAUTO módban aktiválható. A vezérlőtárcsa segítségével egy oldalsó skálán szabályozhatjuk, hogy mennyire éles, vagy életlen hátteret szeretnénk.
A gépek egyik legérdekesebb üzemmódja a Sweep Panorama mód. A géppel folyamatosan pásztázva szinte azonnal elkészülhet a panorámakép. A készülék apró képszeleteket rögzít az exponáló gomb lenyomása és a gép mozgatása közben, majd ezeket egy széles (vagy magas) képpé fűzi. Az apróbb szeleteknek köszönhetően a mozgó tárgyak vagy emberek, állatok sem szellemképként, hanem kimerevített pozícióban, élesen jelennek meg a végső panorámaképen. Legalábbis az esetek nagy részében, ritkábban kétfejű szörnyetegként. A panorámát bármely irányba svenkelve elkészíthetjük, ha előtte beállítottuk ezt. Tájkép állásban széles, de magasságban kisebb, 8192 x 1856 pixeles panorámafotó készül. Portré állásba fordítva a gépet magasabb, 3872 x 2160 pixeles végeredményt kapunk, ami inkább egy 16:9 oldalarányú halszemoptikás képre emlékeztet. A panoráma funkció további érdekessége, hogy a pásztázás során a jobb és bal szemünknek megfelelően eltolt, dupla felvétel is készülhet, melyet aztán 3D panorámaképpé állít össze a fényképezőgép. A nyáron érkező BRAVIA HDTV 3D szolgáltatással térben is élvezhetjük a panorámákat. A bemutatón lehetőségem volt megtekinteni (egyelőre szemüveggel) az így készült képeket, és bátran állíthatom, hogy látványos a végeredmény.
Ezekben a modellekben is megtalálható a DSLR-ekből átkerült DRO, vagyis dinamika-tartomány optimalizáció, mely a nagy kontrasztkülönbségű témáknál (például egy szűk utcában, sikátorban való fotózásnál) lehet segítségünkre. Használhatjuk automata módban, vagy előre beállított átfogási szintekkel, LV1 és LV5 között. Előnye, hogy egyetlen képből dolgozik az árnyékokat világosítva a kiégés közeli területeket sötétítve, így mozgó témák esetén is működik.
A DRO menüben megtaláljuk az A550-ben is bevált HDR funkciót, amely az előbbitől eltérően 3 képből kalkulálja ki a végeredményt. Emiatt a végső kép jobb dinamikájú, kevésbé zajos lesz, viszont csak statikus témákhoz használható, mivel a mozgó dolgok szellemképként jelennek meg a végső fotón. A HDR beállítást automata és 1-6 Fé beállításokban használhatjuk.
Végül, de nem utolsósorban megemlíthető, hogy a NEX testvérpár a magyar menünyelvet is támogatja. Ez már csak azért is pozitívum, mert a gépek egy jól érthető és részletes oktató anyaggal is szolgálnak a kezdő fotósoknak. Persze ez is magyarul olvasható, és ahogy beleolvastam, rendkívül hasznos tippekkel találkoztam.
Tesztképek, megjelenés
A bemutató során készült képek megtekinthetők a gép tesztfotó szekciójában. A felvételek 16mm F2,8 és 18-55mm F3,5-5,6 OSS objektívekkel készültek.
Frissítés (2010. 05. 28.): A hazai Sony képviselet tájékoztatása alapján a sajtóbemutatón használt Sony E 16mm F2,8 objektívek egy része gyártás előtti, kipróbálatlan mintapéldány volt, így azok minősége eltérhet a végleges sorozatgyártásba kerülő darabokétól.
A NEX-3 és NEX-5, valamint a két objektív 2010 nyarán jelenik meg kétféle szettben:
- NEX-3 + 16mm F2,8: ~500 euro
- NEX-3 + 18-55mm F3,5-5,6 OSS: ~550 euro
- NEX-5 + 16mm F2,8: ~600 euro
- NEX-5 + 18-55mm F3,5-5,6 OSS: ~650 euro
A NEX-5 ezüst és fekete, a NEX-3 ezen felül piros színben is megvásárolható lesz.
