Felépítés I.
Bevezetés
A Micro Four Thirds rendszeréről már több cikkünkben beszámoltunk, így szinte minden leírtunk már, amit tudni lehet erről az új trendről. Mivel az E-P1 e rendszer első Olympus által készített tagja, még egyszer – de ígérjük, utoljára – egy igen rövid áttekintéssel kezdjük.
A Micro Four Thirds rendszert az Olympus és a Panasonic hozta létre, az eredeti Four Thirds szabvány kiterjesztéseként. A tavaly nyáron bejelentett rendszer lényege, hogy a tükör elhagyásával csökkenti az objektívek hátsó lencsetagja és a képérzékelő közötti távolságot, ami nem csak a fényképezőgép vastagságának, de az objektívek méretének csökkentését is eredményezi. A cél, hogy olyan cserélhető objektíves modellek készülhessenek a tükörreflexes Four Thirds rendszerben megszokott méretű érzékelővel, amelyek a kompakt fényképezőgépeknél alig nagyobbak. Az első MFT rendszerű gépet a Panasonic mutatta be a tavaly őszi Photokinán, melyet a FullHD videórögzítésre alkalmas változat követett. Szintén a Photokinán jelent meg az Olympus első mikro négyharmados gépe, pontosabban annak famodellje, hiszen a hivatalos bejelentés csak idén június végén történt.
A tükörreflexes fényképezőgépek piacán látott viszonylagos egységességet szemlélve azt gondolhatnánk, hogy a rendszer maga behatárolja, hogy milyennek kell lennie egy gépnek. Az MFT rendszert kifejlesztő két cég – tudatosan vagy valóban saját hitük által vezérelve – két teljesen különböző megközelítést alkalmazott az első MFT modellek megalkotásánál.
Míg a Panasonic célja az FZ sorozatú ultrazoom gépek tulajdonosainak a cserélhető objektíves rendszerű fényképezőgépek világába való bevezetése volt, addig az Olympus minden olyan vevőt potenciális MFT felhasználóként szeretne látni, aki stílusos, kis méretű fényképezőgépre vágyik, de elege van a kompaktok által kínált gyatra képminőségből.
Hogy őszinte legyek, az E-P1-gyel nagyon jól összebarátkoztunk, s egy cseppet sem sajnálnám, ha ezek után minden gyártó fejest ugrana az MFT, vagy ahhoz hasonló rendszerbe, mert a kompakt gépek túlzottan zajszűrt és mosott képe után bizony felüdülés egy ilyen masina fotóit nézegetni, pláne úgy, hogy az egész gép alig nagyobb, mint egy mai kompakt gép.
Egy kicsit szűkös még a kiegészítők sora, egyelőre bőr tok, nyakpánt, két Olympus MFT objektív (plusz a Panasonic objektívjei), egy FourThirds adapter, egy OM adapter, egy átnézeti kereső és egy kisvaku tartozik kifejezetten az E-P1-hez, de természetesen vakuból bármilyen FourThirds rendszerű alkalmazható.
Képérzékelő
A gépbe a Panasonic FourThirds LiveMOS szenzora került. Ennek hasznos mérete 17,3 x 13 mm. A képérzékelő 13,1 millió teljes pixelszámú, melyből a tényleges képalkotásra 12,1 milliót használ fel a gép. A szenzorméretből adódóan a felcsavart objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell megszoroznunk, hogy a kapott látószöget kisfilmes géphez tudjuk hasonlítani.
A fényképezőgépben se tükör, se pentaprizmás/pentatükrös kereső, se mattüveg nincs. A szenzor előtt azonban egy függőleges lefutású redőnyzárat helyeztek el, hasonlóan az SLR gépekhez. A tükörcsapódás hangját tehát megússzuk, de a zárhang jól ismert dupla kattanása megmaradt. Az említett gépektől eltérően azonban itt folyamatosan nyitva van a zár és az expozíció alatt lép működésbe. Ennek köszönhetően nem kell külön LiveView, vagyis élőkép funkciót kapcsolnunk, ez a kompaktokhoz hasonlóan alapfunkció, és folyamatosan működik. A zár kattanása viszonylag halk – némileg halkabb a DSLR-eknél – de nem teszi a gépet a kompaktokhoz hasonlóan diszkrétté.
A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le, amelynek működését az LCD-n megjelenő felirat és a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED jelzi.
A tükörreflexes E-szériás Olympus gépekkel ellentétben az E-P1-nél nincs mód arra, hogy bármely gomb megnyomásával a szenzortisztítást megszakítsuk a gyorsabb bekapcsolás érdekében. Ez majd a mért értékeknél látható is lesz.
Legnagyobb felbontásban 4032×3024 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.
Ez főként akkor hasznos, amikor egy eseményről igen sok képet készítünk, biztonsági céllal, s a végén csak a legjobbakat szeretnénk meghagyni. Ilyenkor a JPEG képeket gyorsan átnézhetjük és az eleve hibás felvételeket rögtön törölhetjük is, s csak azokkal a RAW fájlokkal kell foglalkozni, amelyek JPEG ikertestvére is már jó minőségű.
A JPEG képeket 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 (Basic, Normal, Fine, SuperFine) tömörítési fokkal menthetjük el.
A rengeteg sok választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. Az L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 13-14 MB-tal kell számolnunk.
| Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Felbontás, tömörítés | méret* | 1024 MB-os kártyán* | 2 GB-os kártyán* |
| 4032×3024 RAW | 12737 KB | 80 | 160 |
| 4032×3024 Superfine | 8064 KB | 126 | 253 |
| 4032×3024 Fine | 5826 KB | 175 | 351 |
| 4032×3024 Normal | 2670 KB | 383 | 767 |
| 4032×3024 Basic | 2627 KB | 389 | 779 |
| 3200×2400 Superfine | 5804 KB | 176 | 352 |
| 3200×2400 Fine | 3271 KB | 313 | 626 |
| 3200×2400 Normal | 1613 KB | 634 | 1269 |
| 3200×2400 Basic | 1141 KB | 897 | 1795 |
A RAW formátumú képeket a gyárilag mellékelt Olympus Master segítségével konvertálhatjuk át JPEG képpé (az E-P1 kezeléséhez szükséges v2.2-es verzió 2009. július 1-én jelent meg). A gyári konverter tökéletesen azonos fotókat készít, mint a gép belső képfeldolgozója.
Optika
A Micro FourThird rendszer a korábbiakhoz képest is kisebb objektív csatlakozót kapott. Az eredeti 4/3-os csatlakozó 50, míg a Micro változat 44 mm-es. Drasztikusan, pont a felére csökkentették a szenzor és az objektív hátsó síkja közötti (ún. metszési) távolságot. Ez a 4/3 rendszernél 40 mm, a Micro 4/3-nál pedig 20 mm. Emiatt külön erre a rendszerre tervezett objektíveket (M.Zuiko Digital-széria) használhatunk alapjáraton a géphez, mert a korábbi 4/3 objektívek az eltérő bajonett miatt nem helyezhetők fel, az eltérő kihuzat miatt pedig nyilván életlen képet alkotnának a Micro FourThird gépek egyébként azonos érzékelőjén. Szintén a kisebb metszési távolság révén válik lehetővé különböző egyéb objektívek adaptergyűrű (közgyűrű) közbeiktatásával történő használata, mint azt már híreinkben is jeleztük (pl. Leica objektívek is csatlakoztathatók).
Kit kiszerelésben M.Zuiko Digital 14-42mm f/3,5-5,6 objektívet kapjuk a gépváz mellé. Emellett az Olympus még egy 17 mm-es fix gyújtótávolságú, f/2,8 fényerejű „Pancake” objektívet is kínál M.Zuiko Digital ED 17mm f/2,8néven.
A M.Zuiko Digital 14-42mm f/3,5-5,6 érdekes kialakítású lett, ugyanis összecsukható. A lenti képeken jól látszik, hogy összecsukott állapotban fele annyi helyet igényel, mint kinyitott, nagylátószögű állásban. Az objektívet a zoom gyűrűt elforgatva kézzel kell kinyitni. Ha ezt elfelejtenénk, a gép az LCD-jén figyelmeztet a művelet elvégzésére.
Tesztünk során a fenti két objektíven túl adaptergyűrű segítségével a Zuiko Digital ED 14-54mm f/2,8-3,5 I objektívet is használtuk.
Sorozat fényképezés, videó
A Olympus E-P1 gyári specifikáció alapján 3 kép/mp sebességű sorozatra képes. Tesztjeink ezt igazolták is, hajszállal lassabb sorozatkészítésre csak 1/100 mp vagy nagyobb záridőnél kell számítanunk. Ezt a sebességet témától függően RAW formátumban általában 17, JPEG képeknél többnyire 16-20 képig képes tartani az E-P1. A belső puffer telítődése után a felvételkészítés nem áll le, csak a kártya sebességének függvényében lelassul.
A sorozat sebessége tehát megegyezik a belépőszintű tükörreflexes gépeknél tapasztalható értékkel, s a sorozat hossza is jó.
| Sorozat sebességek | ||||
|---|---|---|---|---|
| 1/100 mp | 1/200 mp | 1/400 mp | lassulás nélküli képszám | |
| RAW | 2,95 kép/mp | 3 kép/mp | 3 kép/mp | 13 kép |
| S.Fine JPEG | 2,95 kép/mp | 3 kép/mp | 3 kép/mp | 16 kép |
| Fine JPEG | 2,95 kép/mp | 3 kép/mp | 3 kép/mp | 17 kép |
| Normal JPEG | 2,95 kép/mp | 3 kép/mp | 3 kép/mp | 20 kép |
A kártyára írás sebességét SanDisk Extreme III memóriakártyával vizsgáltuk, amelynek során a Panasonic MFT gépekhez képest jelentősen nagyobb írási sebességet kaptunk. Ez azért is érdekes, mert az SD ill SDHC kártyák a Panasonic által lettek kifejlesztve. Mégis az Olympus ad nagyobb sebességet az MFT gépeknél?
| Kártyaírási sebességek | ||
|---|---|---|
| JPEG | RAW | |
| SanDisk Extreme III SDHC (4 GB) | 12800 KiB/s | 14200 KiB/s |
Hagyományos sorozatokon túl további lehetőségek is kínálkoznak az Olympus E-P1-gyel, ezek egyike az automatikus expozíció-sorozat, ahol 3 képet készíthetünk ±0,3..1 Fé lépésközzel. Ez az üzemmód azonban nem jelenti a sorozatmód használatát, azt nekünk külön be kell állítani.
Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 vagy 9 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva a vörös és a zöld csatornán. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.
A vakuteljesítmény-sorozat – hasonlóan az expozíció sorozathoz – 3 kép hosszban készülhet ±0,3..1 Fé lépésközzel.
Érzékenység sorozat is rendelkezésünkre áll, ennek során – hasonlóan a fehéregyensúly sorozathoz – 1 expozíció után 3 képet ment el a fényképezőgép, különböző érzékenységekkel, de azonos rekesz/záridő párossal. A képek közötti érzékenység-eltérés 1/3..1 Fé lehet.
A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel végezhetjük. Ezen kívül használhatunk expozíció előtti, beállítható ideig tartó rázkódásvédelmet is (korábban tükörfelcsapás) a nemkívánatos rezgések elkerülése érdekében. Ennek időzítése a menüben állítható be.
1280×720, 30 fps; 12 mp
46 MiByte
640×480, 30 fps; 13 mp
27 MiByte
1280×720, 30 fps; 20 mp
81 MiByte
Videófelvételt kétféle felbontásban készíthetünk, 1280×720 pixellel, vagy 640×480 pixeles felbontásban. Mindkét esetben 30 kép/mp a képfrissítés és mJPEG tömörítést használ a gép, amely HD felbontásnál bizony gyorsan megtöltheti a memóriakártyánkat.
Próbáink során VGA videóból maximum 14 perc 20 mp-et sikerült rögzíteni (1,9 GB), míg HD felbontásban 7 perc 30 mp-et vett fel a gép egyhuzamban (1,7 GB).
A videófelvétel során akár folyamatos élességállítás is használható, igaz, ez az alkalmazott objektívtől függő sebességgel fog dolgozni (a 14-42mm-es nem túl gyors e téren). Szintén működik menet közben a fénymérés is.
A mozgóképbe sztereó PCM hangot ment az E-P1, mely 44,1 KHz mintavételezésű, s 16 bites kvantálású.
Egy kicsit sajnálom, hogy nem választható AVCHD videótömörítés és AC3 hangtömörítés, sokkal több férne el a kártyánkon, s az egyre elterjedtebb Blu-ray lejátszók miatt ezek felhasználása sem lenne problémásabb, mint a méretes mJPEG-é.
