Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy a kilencvenes évek közepén a kezembe került egy Logitech Fotoman digitális fényképezőgép, ami… 
… ami semmi extra érdeklődést nem váltott ki bennem. A fekete-fehér képek olyan borzasztóan gyenge minőségűek voltak, még az iskolai újságba is csak apró méretben lehetett betenni őket. A filmes fotózás ehhez képest egy csúcstechnológiának tűnt, még ha macerás is volt az exponálástól eljutni a digitális képig (tekercs végigfotózása, előhívás, nagyítás, szkennelés). De valahogy akkor még nem rohantunk. Sőt, a kezdetleges internet mellett nem is nagyon volt igényünk a digitális fotóra. Nagyon jók voltak azok az emlékképek filmen és papíron is. De változtak az idők, és bár a fotózás nem lett népszerűbb, egyre többször került szóba a digitális fotózás. Pláne az akkor még leginkább csak a nördök által használt interneten. Az évtized második felében sorra jelentek meg a fotós gyártók is a saját kis gépeikkel, melyek akkoriban többnyire VGA felbontásban, de legalább már színesben üzemeltek. A film mint nyersanyag napjai meg voltak számlálva. Én legalábbis így gondoltam 1998-ban, kezemben az ezer dolláros Nikon Coolpix 900-as fényképezőgépemmel. A környezetemben azonban kevesen hitték, hogy a digitális technológia valaha is képes lesz az analóg leváltására. Kicsi volt a felbontása, drága volt, a kompakt fényképezőgépek semmilyen állítási lehetőséget nem kínáltak. A Kodak jóvoltából készült persze professzionális munkára digitális tükörreflexes fényképezőgép, de annyira drágák és ritkák voltak, hogy a hétköznapi ember szinte nem is tudott róluk. 
Ma szinte elképzelhetetlen, hogy akkoriban még a nagy gyártók hazai képviseleteinél dolgozók sem nagyon hittek az új technológia sikerében (néhány kivételtől eltekintve persze). Tehették, hiszen néhány évvel korábban élték meg az APS formátum bevezetését, ami a digitális technológiának köszönhetően azelőtt kihalt, hogy rendesen elterjedhetett volna. Pedig az APS formátum rövid életútja csak egy bemelegítő futam volt a következő évtizedekre, ahol egy modell vagy technológia gyakran nem érte meg a két éves kort sem. Izgalmasnak tűnt olyan változásokról írni, amiről akkor még nagyon keveset lehetett tudni. Szinte semmi sem volt biztos, pláne hogy nem csak a termékek, de a hivatalos hírek is jelentős csúszással értek el Magyarországra (hihetetlen, de a fotós gyártók egy jelentős részének magyar nyelvű honlapja sem volt). Így indult el a Digital Imaging 1999. február 16-án.
Szerencsére gyorsan kiderült, hogy az új technológia nem csak az én fantáziámat izgatja, így akadtak bőven olvasói is az oldalnak. Hozzá kell tenni, hogy akkoriban olyan kevés magyar nyelvű tartalom akadt a neten, hogy nem tűnt kihívásnak a potenciális olvasók elérése. Persze akkor még nem beszélhettünk tíz- meg százezres havi látogatottságról, a Digital Imaging oldalnak napi néhány száz egyedi olvasója volt. Ezen az első időszakban az sem lendített nagyot, hogy 2000-ben az oldal Index Digicam néven az alig néhány hónappal korábban megalakult Index.hu fotós melléklete lett. Az áttörést a 2002-es év hozta, amikor már hagyományos papírképekhez is elegendő felbontású fényképezőgépek elérhető árúvá váltak. Innen már nem volt visszaút. A hétköznapi emberek élvezték a fotózás szabadságát, és a technológia megjelenésével olyan geekek is kedvet kaptak a fotózáshoz, akiknek ez korábban eszükbe sem jutott.
2006-ra tűnt úgy, hogy kinőttük az elsősorban fényképezőgépekre koncentráló Digicam nevet és az Index védőernyőjét elhagyva szervert és brandet váltottunk. A magazin azóta, lassan 8 éve Pixinfo.com néven érhető el, aminek tartalmát időről időre próbáljuk az igényeknek megfelelően a fotózáshoz kapcsolódó más területekkel is kibővíteni. Az olvasótábor, bár állandóan változik, mérete nagyjából konstans, havi 110-120 ezer fő, amivel a Pixinfo.com Magyarország legolvasottabb fotós kiadványa. Azt persze tudtam már az induláskor is, hogy valami internettel kapcsolatos dologgal szeretnék foglalkozni 10-15 év múlva, de arra nem gondoltam volna, hogy 15 évvel később is az egyszerű kis hírfolyamként induló tartalom határozza majd meg a mindennapjaimat. A tömegek persze azóta az újabb kütyük (jelenleg okostelefonok, tabletek) irányába fordultak, de ebben a másfél évtizedben kialakult egy olyan jelentős tábor, akiknek hobbijuk lett a fotózás. Ők, Ti hajtjátok a tíz éve fix belsős és külsős csapatunkat, hogy nap mint nap összeszedjük a legfontosabb újdonságokat és bemutassuk a legérdekesebb termékeket. Az elmúlt 15 évben 6850 hír, 1657 cikk, 1700 blog post, ~2400 adatlap és 114.670 apróhirdetés került fel az oldalra, ami számomra legalábbis hihetetlen mennyiség. Boldog 15. születésnapot.
