Olympus féligáteresztő fólia

Az Olympus új megoldással kísérletezik az élőképen történő fáziskülönbség érzékeléses autofókusz elérésében. Az Olympus friss szabadalma hasonló alapelvű, mint amit a Sony Alpha SLT szériás gépeknél már láthattunk. Kicsit azonban mégis más. De előbb nézzük át, miről is van szó (ha esetleg lenne olyan Olvasónk, aki még az SLT tesztünket nem olvasta). A hagyományos D-SLR-eknél a tüköraknában egy exponálás során felcsapódó, 60-40%-os féligáteresztő tükröt helyeznek el, amely egyrészt a TTL keresőbe, egyrészt a fő tükör mögött egy segédtükörre irányítja a beérkező fényt. A segédtükörről a fáziskülönbség érzékeléses fókuszrendszerbe jut a kép. E megoldás hátránya, hogy a fő szenzor LiveView módú használata során a tükörnek felcsapott állapotúnak kell lennie, amikor is a fáziskülönbség elvű fókuszrendszer beérkező kép hiányában működésképtelen. A Sony úgy hidalta át ezt a problémát, hogy csak egy féligáteresztő tükröt használ, amely exponáláskor is a helyén marad. Ez a tükör juttatja be a fény egy részét az AF szenzorokhoz, javarésze viszont egyenest halad tovább a képérzékelő szenzorba. A módszer előnye, hogy nincs mechanikai mozgás, hátránya viszont, hogy TTL optikai kereső nem alkalmazható, bizonyos ritka esetekben szellemkép alakulhat ki a képen. Az Olympus is ilyesmi módszerrel próbálkozik, a különbség annyi, hogy nem tükörrel, hanem fóliával kísérleteznek, amely kisebb aberrációt, kevésbé törékeny kivitelt, pontosabb élességállítást ígér a féligáteresztő tükrös megoldáshoz képest. Hogy lesz-e belőle valami? Ezt csak évek múlva tudhatjuk meg.