Az Egyesült Királyságban még tavaly készült tanulmány szerint a megkérdezett fotósok 16%-a úgy véli, szívesen dolgozna akár ingyen is. Te is fotóznál ingyen?
Persze egy ilyen egyszerű kérdés önmagában még nem árul el semmit arról, hogy mi van a háttérben. Hiszen ha ebből akar megélni valaki, természetes, hogy nem fogja ingyen vállalni. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy sok olyan fotós létezik, akik csak szabadúszóként fotózgatnak erre-arra, ha éppen úgy hozza a sors és az ebből származó bevételek töredékét adják a teljes bevételnek. Ráadásul ha valaki új a szegmensben és nem érzi magát profinak, úgy az ingyen munka is könnyebben jöhet szóba.
A felmérésben nem csak fotósokat, de grafikusokat, gépírókat, illusztrátorokat, újságírókat és további szellemi munkát végzőket kérdeztek meg szerte az Egyesült Királyság területén. A szabadúszó fotográfusok 87%-át sikerült elérniük kérdésükkel, ők 16%-ban (!) válaszoltak úgy, hogy igen, dolgoznának akár ingyen is. Rajtuk kívül a második ingyen dolgozni leginkább hajlamos csapat a gépíróké volt, 14%-kal.
A dolgot árnyalja, hogy a válaszadók között kétszer annyi 25 évnél fiatalabb van, mint 25 évnél öregebb, vagyis a válaszok jobbára a fiatalabb korosztálytól érkeztek. Náluk pedig elképzelhető olyan helyzet, amelynél a gyakorlás előrébb való, mint az azonnali pénzkereset, hiszen így olyan területeken is dolgozhat, amelyeknél fizetős munka esetén nála tapasztaltabbat alkalmaznának. Kérdés persze, hogy az ingyen munka valóban hozna-e számukra olyan fejlődési lehetőséget, amire számítanak, no és persze az is kérdés, hogy vajon mennyire borítaná meg az egyébként is többnyire alulfizetett fotós berkeket.
Vajon ha Magyarországon tennénk fel egy ilyen kérdést a fotósoknak, hány százalékuk válaszolna úgy, hogy igen, ingyen is hajlandó lenne fotózni? Te is fotóznál ingyen?
Bizonyára sokan lesznek, akik úgy válaszolnak, hogy dehogy is fotózna ingyen, hiszen a felszerelés sokba került, a munka és a ráfordított idő sem kevés és egyébként is, a szellemi termékem után jár nekem a pénzbeli elismerés is.
De ne gondolja senki, hogy itthon nem találnánk olyan embert, aki ingyen is hajlandó átadni a képeit. Fotózni ugyanis sokan szeretnek, vannak, akik csak azért, mert jól esik nekik, de egy percig sem gondolkodnának rajta, hogy ebből pénzt is lehet, vagy pénzt is kell csinálni. Ha pedig a képük felhasználásra kerül, az éppen elég elismerés számukra, mintsem hogy azon agyaljanak, hogy ez nem feltétlenül jó tett a hazai fotózás megítélése szempontjából.
Gondoljunk csak a kisebb községekben működő kis lapokra. Ha önkormányzati tulajdonban van, akkor jobb esetben a helyi sajtóreferenst küldik ki helyszínre, akinek maximum beleveszik a munkaköri leírásába, hogy vasárnap is, este is, bármikor menni kell, ha menni kell. Rosszabb esetben az olvasók, vagy a lakók küldenek be képeket, esetleg lelkes hobbi- vagy amatőrfotósok és persze a lap örömmel fel is használja ezeket, méghozzá térítésmentesen.
De van más példa is arra, hogy hazánkban ingyen dolgoznak fotósok. Elég, ha csak a naptárbizniszt említem. Hiszen ki ne hallott volna azokról a naptárakkal üzletelő cégekről, akik vagy pár forintért megvesznek egy stockfotós oldalról 12 képet, majd jó drágán eladják a naptárat, vagy a számukra még kedvezőbb helyzetben egy nevetséges pályázat során beérkezett képeket ingyen használhatják fel néhány alamizsna díjért cserébe. Aztán a naptárakból dől a lé, a naptárba bekerült képek szerzői jogtulajdonosai pedig megelégednek azzal, hogy a naptárban a képük.
Kérdés az, hogy el kell-e ítélni ezeket a cégeket, lapokat azért, mert ők nem stockfotó oldalról töltenek 100%-ban képet és nem profi fotóriporterek képeit használják?
Vajon erősíti-e ez azt a jelenséget, hogy ma Magyarországon nincs igazán becsülete a fotósnak? Hogy nap mint nap történnek szerzői jogsértések, hogy nincs olyan profi fotós, akinek ne kellene tartania attól, hogy valamikor, valahogy, valahol lenyúlják a képét anélkül, hogy legalább a nevét feltüntetnék, illetve hogy egyáltalán olyan megtörténhet, hogy egy nevesnek tűnő színi társulat igazgatója egyszerűen nem hajlandó fizetni a megrendelt és átvett fotók után.
Vajon tényleg jó ötlet ingyen fotózni?
A fenti szempontok szerint nem.
Azonban van egy másik oldala is az éremnek. A fotósok felőli. Mármint azoké a fotósoké, akik ingyen is dolgoznak. Ők ugyanis valóban azt érzik, hogy az ingyen munkákkal lehetőséget kapnak a fejlődésre, a megjelenésre, a nevük pedig tágabb körben válik/válhat ismertté. Arról se feledkezzünk meg, hogy a fotózás nem csak főállású tevékenységként végezhető, így az, aki napi 8 órában irodai munkát végez, nagy örömmel fog gépet ragadni és kimenni fotózni, akár még úgy is, hogy csak magának készíti a felvételt. Ha pedig meg is jelenik az egy lapban, az még jobb. Miért is ne?
Ezek után nagyjából meg is van a válasz azokra a kérdésekre, hogy kinek/kiknek jó az, ha ingyen fotózik, illetve kinek/kiknek áll érdekükben az, hogy ingyen kapjanak fotókat, valamint az is, nyilvánvaló, hogy végső soron kik isszák meg a levét az ingyen fotózásnak.
via petapixel
