Így fotózz üstököst – így fotózd a NEOWISE-t!

0

Mi is ez a C/2020 F3 (NEOWISE)?

Az éjszakai égbolt, a fénylő csillagok, a tejút mindig is látványos témát adnak egy-egy asztrotájképhez, most azonban olyan pluszt kaphatunk egy idén felfedezett üstököstől, ami miatt akkor is érdemes kimenni fotózni, ha egyébként nem vagyunk megszállott csillagfotósok.
A kékóra utáni és hajnali égbolton még jó pár napig gyönyörködhetünk a szabad szemmel is látható C/2020 F3 (NEOWISE) üstökösben, amelyet csupán néhány hónapja, március 27-én fedeztek fel. Nevét az róla elsőként képet készítő, Föld körüli pályán keringő műhold után kapta (WISE: Wide-field Infrared Survey Explorer). De akkor még több, mint 250 millió km-re volt tőlünk ez a Naprendszerünkön hihetetlen sebességgel átszáguldó égi tünemény.

forrás: Spacein3d.com

Ha érdekel, hogyan is haladt/halad át a Naprendszeren ez az üstökös, akkor egy remek animációt nézhetsz meg erről a spacein3d.com weboldalon.
Az első fotókat múlt héten készíthettük a hajnali égbolton – a Naphoz július 3-án volt legközelebb, ezt követően napról napra távolabb kerül a csillagunktól. Helyzetét tekintve elég közel látható a horizonthoz, ezért eddig leginkább csak röviddel napfelkelte előtt (nagyjából hajnali fél 4 környékén) volt megfigyelhető. Az elmúlt néhány napban azonban a napnyugta utáni égbolton is egyre magasabbra került (és ez a tendencia folytatódik is), így a hajnali kelést kevésbé preferáló, magamfajta éjszakai baglyok is könnyebben lencsevégre kaphatják.
Azonban nem árt, ha nem toljuk sokáig a fotózást, hiszen ahogy távolodik a Napunktól az üstökös, fénye is folyamatosan gyengül – igaz, az égbolton is fentebb kerül.
A csillagászok azt mondják, hogy július végén már az éjszakai égbolton is jól látható magasságba kerül (19-én már eléri a horizont feletti 30 fokot), azonban jó terepviszonyokkal most is remekül fotózható. Ráadásul ha túl magasra kerül, akkor nehezebb is olyan kompozíciót találni, ahol az üstökös is jól érvényesül és a tájból is látszik még valami (nagyobb látószög szükséges).

Hogyan tervezzünk?

A C/2020 F3 lefotózását én is tervezgettem már jó ideje, de a felhőzet miatt nem jártam sikerrel és két meghiúsult próba után kényszerűségből még tovább kellett azt tolni. Jóllehet, a korán kelők már napokkal ezelőtt tudtak remek fotókat készíteni és publikálni, én kitartóan vártam, hogy a napnyugta utáni fényekben is lehessen fotózni (mert egyébként marhára nem szeretek ám korán kelni, inkább vagyok fent hajnal 2-ig, mint hogy 7 óra előtt felkeljek – ezért is vagyok inkább esküvőfotós, mint asztrofotós 😀 ).
A fotózás előtt mindenképpen ki kell választanunk a környéken egy helyet, ahonnan a képeket készíteni szeretnénk. Ehhez azt kell figyelembe vennünk, hogy hol látszik majd az égen az üstökös.
Hajnalban egyre alacsonyabban lesz látható a C/2020 F3, jelenleg 3:30 perckor 10 fok magasságban észlelhető az észak-északkelet felé, míg napnyugta után 22:15-kor 11-12 fok magasan látható észak-északnyugati irányban.
Fotózáshoz tehát olyan helyet válassz, ami nincs telezsúfolva közeli magas tereptárgyakkal és északi irányban nincs erős fényszennyezés, jól látható a horizont környéke (Balaton esetén a déli part jöhet szóba). Legalábbis első körben. Hiszen az első tapasztalatok megszerzését követően már tervezheted a következő fotózást úgy, hogy a képre komponálj valami jellegzetes épületet, vagy épületrészletet, esetleg egy magaslatról a várost, vagy ha tudsz, menj ki egy nyugodt vízfelületű kis tóhoz, amiben még tükröződést is elcsíphetsz. Ehhez azonban már tudnod kell, hogy merre is lesz majd látható az üstökös!
Ha legalább 500-800 méternyi hosszúságú sík terepet találsz fák nélkül, akkor gond nélkül észlelheted az égboltunk jelenlegi királynőjét.

Ahhoz, hogy könnyebben megtalálhassuk, a csillagok segítségét, iránymutatását vehetjük igénybe. Jómagam – bár szeretem a csillagászatot – nem vagyok nagyon tapasztalt éjszakai fürkész, így az általam – és szerintem mindenki által – ismert Nagy Medve (köznyelvben Göncölszekér) csillagkép segítségével tájékozódtam.
Talán egyszerűbb is, ha nem a teljes Nagy Medve csillagképből, hanem annak részletéből, a csupán 7 csillagból “álló” Göncölszekérből indulunk ki, hiszen ezt többen ismerik.

Az üstökös helyét tehát úgy találhatjuk meg (jelenleg), ha a Göncölszekér rúdjának legutolsó csillagát képzeletben összekötjük a jobb alsó csillagával, majd ezt a vonalat a horizont felé meghosszabbítjuk. Érdemes azért a további napokra újabb szimulációkat megnézni (lásd pár sorral lentebb), mert az üstökös ha lassan is, de halad az égen (a csillagokhoz képest). Nagyjából a hónap végéig lesz jól megfigyelhető.
Ne számítsunk rá, hogy a fotókon nagyon fényesen látható üstököst ugyanígy fogjuk látni. Eléggé halvány, de mérete miatt mégis jól észrevehető, csóvával rendelkező, álló (tehát mozdulatlan) objektumot keressünk. Napnyugta után 30-45 perccel már jó esélyünk van észrevenni a C/2020 F3-at.

Az esti égbolt esetén érdemes lehet kihasználni a lenyugvó Nap által adott vörösben gazdag fényeket is. Ha kis felhősávunk marad az égen, ne csüggedjünk, az még jól is mutathat a fotón!

Az üstökös helyzetét egy online csillagtérkép segítségével is megtalálhatjuk, sőt, előre is tervezhetjük és elemezhetjük, hogy mikor hol látható majd az égen (az üstkösös most már cirkumpoláris, azaz sosem süllyed a horizont alá).
Ezt az alábbi címen találjuk: https://stellarium-web.org/
Ne felejtsük el beállítani (engedélyezni) a helyzetünket, mert pontos képet csak így kaphatunk!

A helyszínre úgy induljunk, hogy napnyugtakor kiérkezzünk.

Milyen felszerelést vigyünk?

Az üstököst fotózni tükörreflexes és tükör nélküli gépekkel egyaránt lehet, a DSLR-ek közül a LiveView módot támogató modellekkel lesz könnyebb dolgunk (a MILC-ekben pedig nem kérdés, hogy eleve LiveView móddal dolgozunk). A szenzorméret nem kritikus, full-frame szenzoros modelleken kívül APS-C szenzoros, illetve akár mikro NégyHarmados fényképezőgépekkel is lehetséges fotózni a C/2020 F3-at.

Objektív terén nagy fényerejű kistele, illetve középtele objektíveket preferáljunk. Nem muszáj zoomobjektív, sőt, egy fényerős fix adott esetben jobb szolgálatot tehet, mint egy f/2,8-as zoom.

Én 85mm f/1,8-cal és 100mm f/2,8-cal fotóztam, utóbbival jelentősen magasabb érzékenység kellett és az élességállítás is nehézkesebb volt a gyengébb fényerő miatt. F2,8-nál gyengébb fényerejű objektívvel sem esélytelen a feladat, de ott már igen magas érzékenységre lesz szükség, illetve fókuszálni is sokkal problémásabb lesz.

Mindenképpen kézi fókuszt használjunk, ne bízzuk magunkat a bizonytalan automatikára – egy nem egzakt élű üstökösre egyébként is nehéz fókuszálni, így mi is inkább valami közelebbi, fényes csillagot pécézzünk ki az élesség beállításához.
A tükörreflexes gépeknél kapcsoljuk be a LiveView élőkép módot és nagyítsunk rá az élőképre amennyire csak lehet.
Ha nincs LiveView mód a gépünkön, akkor sincs veszve semmi, de ez esetben érdemes korábban érkezni, amikor még világos(abb) van és valami nagyon-nagyon távoli objektumot használni a fókuszáláshoz (ekkor akár az autofókuszt is használhatjuk, ha sikerül pl. egy felhőre élességet állítani). Az automatikus élességállítás után álljunk át kézi fókuszra, ügyelve arra, hogy ne mozduljon ki a beállított fókuszból az objektív.

Az expozíciós értékeket is kézzel állítsuk be. Ha jó rajzú objektívünk van, nyitott blendén is fotózhatunk, enyhén lágy képet adó objektívnél 1/3-2/3 blende szűkítés nem árthat – kicsit zajosabb lesz a fotó a magasabb érzékenység miatt, de jobb lesz a részletgazdagság.
Érzékenység szempontjából természetesen a környezeti fények lesznek a döntőek, amíg látszanak a napnyugta fényei, ISO500-800 is elég lehet (F2,2-2,8 fényerő esetében), míg az éjszakában már ISO2500-4000 is elkélhet.
Fontos, hogy a záridőben ne lépjük túl az ún. 500-as szabály adta határt. Az 500-as szabály így szól:

t=500/f

, ahol az eredmény “t” a maximálisan ajánlott záridő mp-ben, f pedig a gyújtótávolság mm-ben.

Egy 50 mm-es objektívvel tehát 500/50=10 mp az a maximálisan ajánlott záridő, amivel a csillagok fotón látható elmozdulása nélkül készíthetünk képet. Nagyobb gyújtótávolságú objektívvel természetesen rövidebb a maximális záridő.
Ennél az ökölszabálynál pontosabb értéket adhat az AASTC (Advanced Astrophotography Shutter Time Calculator) , amely ITT érhető el.

Én biztosra menve 3 mp-es záridővel dolgoztam (5 mp-nél már enyhe elmozdulás észrevehető volt full-frame szenzoros géppel 85 mm-es objektívet használva)!

Készítsünk egy tesztképet és bizonyosodjunk meg róla, hogy jó az élesség!

Ezt követően már csak a legjobb pillanatra kell várnunk, ami persze nem egy pillanatig, hanem sok-sok percig tart majd. De mindenképpen érdemes több fotót is készíteni, hiszen a fények percről percre változnak és változhatnak. Arra számítsunk, hogy az üstökös közben lentebb fog kerülni a horizonthoz közelebb (hajnalban épp fordítva, akkor az idő előrehaladtával felfelé kúszik), illetve eltolódik keleti irányba.

Utómunka

Az utómunka terén természetesen ízlésünknek megfelelő képet alakíthatunk ki. Amire mindenképpen ügyeljünk, az a helyes fehéregyensúly/színhőmérséklet. Napnyugta utáni fényekben érdemes a melegebb színekre utazni (~5000K), míg a teljes sötétség esetében a hidegebb fények legyenek az uralkodók (~3000K).
A fényesebb tereptárgyakat érdemes kissé tompítani, ezt akár fotózáskor egy átmenetes ND szűrővel is megtehetjük, de utólag is dolgozhatunk a képen.
A csillagokat enyhe “clarity”-vel emelhetjük ki. Kis plusz kontraszt is jót tesz a fotónak.