Sztrehárszki Lili még csak 18 éves, de ebben az évben háromszor nyert természetfotó pályázaton első helyezést a fiataloknak kiírt kategóriákban. Lili először a GDT European Wildlife Photographer of the Year-en, majd a legrangosabb magyar természetfotó pályázaton, a Lenergy – Az Év Természetfotósa 2020-on, ezt követően pedig a Nature Photographer of the Year 2020-on zsebelhette be a fiataloknak járó legmagasabb elismerést.
Amikor megnyerted a GDT European Wildlife Photographer of the Year 2020 fiatalok kategóriáját, majd a hazai Naturart természetfotó pályázaton ugyanezt sikerült elérned, feltételezem, hogy még te sem számítottál arra, hogy ugyanebben az évben az egyik legrangosabb nemzetközi természetfotó pályázaton is hasonlóképpen zsebeled be az első díjat. Milyen út vezetett idáig, mi terelt a fotózás felé és mióta fotózol?
2014-ben kaptam az első fényképezőgépemet születésnapomra. Az egy kis kompakt fényképezőgép volt, de lefotóztam vele mindent. A szüleim látták, hogy nagyon sokat fotózok, de nem tudtam vele olyan szép képeket csinálni, mint amilyeneket szerettem volna, ezért 14 éves koromban karácsonyra megleptek az első Nikon tükörreflexes gépemmel. A madarászatnak is része volt ebben, hiszen nagyon érdekelt a madarak világa. Az általános iskolában biológia versenyeken indultam és a Herman Ottó biológia verseny témája főként a madárvilág volt, így még többet tanultam ezzel kapcsolatosan. Amikor ezt a gépet kaptam, akkor már az Ócsai Madárvártára jártam és szerettem volna minél több képet készíteni a madárgyűrűzési tevékenységről és megörökíteni az ott látott fajokat. Ezt a kis tükörreflexes gépet használva kezdtem el figyelni a természetfotózás művészi elemeire és pályázatokon is ki szerettem volna kipróbálni magam.
Tiszaalpáron egy nyári, egy hetes természetfotós táborba jelentkeztem, majd a FotóOktatás fotóiskolának a kezdő természetfotós tanfolyamát végeztem el, amely egy három hónapos, intenzív képzés volt. Innentől számítom azt, hogy az alaptudásom meglett és elkezdtem természetfotózni.
Tehát a természetfotózás alapvetően a természet szeretetéből és a természettel való kapcsolatod miatt indult nálad?
Igen, nálam ez volt az alap. Nem fotózni akartam elsősorban, hanem a természet szeretete volt a lényeg és a családi kirándulások, táborok pillanatainak, majd a madarászathoz kapcsolódó élményeimnek a megörökítése.
Szerencsés együttállásnak tekinthető, hogy a szüleid korábban már vettek neked gépet. Mi is volt az a tükörreflexes, amivel már komolyabb fotókat készítettél?
Tulajdonképpen azért vették a Panasonic kompakt gépet, mert sokfelé jártam, és így ezeket az élményeket meg tudtam örökíteni. A kis fényképezőgép után egy Nikon D3200-as, majd egy D500-as gépem lett. Az ezzel készült képekkel kezdtem el pályázni. Októberben a GDT European Wildlife Photographer of the Year ifjúsági kategóriájának első díját nyertem el, ezután novemberben a magyar Lenergy – Az Év Természetfotósa pályázat, illetve nemrég a holland Nature Photographer of the Year pályázat következett. Mind a háromnál az ifjúsági kategóriában indultam és első lettem a fotómmal.
Azt látjuk, hogy rajongsz a természetért és a természetfotózásért. Ahogy elmondtad, már az első fényképezőgépeddel is a természetfotók voltak a kedvenc témáid. Miket fotóztál akkor és miket fotózol most? Változott-e az a téma, az az irány, amit akkor szerettél fotózni, illetve amit most már tudsz fotózni?
A fő témám mindig a természet volt, régen is, most is. A gondolkodásmódom és hozzáállásom a fotózáshoz nem változott. A legelején is a természetfotózás vonzott, ahogy most is, a tudásomat is ebben fejlesztettem, illetve a felszerelésemet is ennek megfelelően alakítottam. A téma annyiban változott, hogy kis géppel, kezdőként lefotóztam mindent, mert a dokumentálás hajtott. Nem figyeltem másra, csak arra, hogy a téma középen legyen, meg legyen örökítve, és én tudjam, hogy milyen faj. Később kezdtem el figyelni a kompozícióra, a fényekre, előtérre, háttérre. Fokozatosan fejlődött ki bennem az, hogy a dokumentáló fotózás helyett inkább a témára figyeljek. Órákat is el tudok tölteni ezzel, mert úgy gondolom, hogy elég türelmes és megszállott vagyok, és ha megtalálok egy témát abból megpróbáljam kihozni a maximumot, ha már lehetőségem van ott lenni és fotózni.
A denevérről készült képedről nem tudom eldönteni első ránézésre, hogy ez egy nagy telés, vagy egy makró kép, de máshol láttam makró képeket is tőled. Hogyan látod, amióta a D500-zal fotózol, inkább a nagy tele felé mentél el, vagy inkább a makró bűvöletében alkotsz?
Az első tükörreflexes gépemhez egy 18-55 mm-es és egy 55-300 mm-es optikám volt, tehát tulajdonképpen a két alap optika, ami nem volt igazán nagy tele, és nem is volt igazán makró, de már ezekkel is szerettem fotózni. A D500-zal kezdetekben még nem jutott eszembe a makrózás, hiszen mivel madarásztam, főleg a madárfotózás volt a cél, a fő témák a madarak voltak. Amikor felmentem Potyó Imréhez a Börzsönybe, akkor alakult ki bennem ez a makrózás iránti érdeklődés és azóta főleg makró képeket készítek. Imrénél makrófotóztam komolyabban először.
Talán ma már senkinek sem titok, hogy Potyó Imre vett a szárnyai alá. Vannak/voltak más mentoraid is?
Más mentorom nem volt. Ahogyan a fotós ismeretségi köröm bővült, volt hogy segítséget kértem néha mástól, de olyan állandó mentorom, segítségem nem volt, mint Imre most.
Hogyan látod a magyar természetfotós közösséget? Könnyen befogadtak? Sokan segítenek Neked?
Igen. Úgy gondolom, szinte bárkitől kérhetnék segítséget, az segíteni fog a legjobb tudása szerint. Nyitott közösségnek látom, ahová bárki be tud illeszkedni, aki benne van ebben, szereti a természetet és a természetfotózást, és gyakorolja is ezt a szenvedélyt. Azt vettem észre, hogy ez egy idő után mindenkinél átfordul, hobbiból előbb-utóbb szenvedély lesz. Ez egy nagyon jó, folyamatosan fejlődő csapat, amely programokat is tart. Véleményem szerint nálunk aktív a természetfotós közösség.
Vannak-e példaképeid a fotózás területén, akikre felnézel?
Nincsenek, nekem a „példakép” szó mást takar. Imrét követem a leginkább, már mielőtt személyesen megismertem volna is őt követtem. Mellette Daróczi Csaba és Máté Bence munkásságát kísértem figyelemmel, tehát a három leghíresebb magyar természetfotóst. Azonban példaképemnek egyiküket sem nevezném, én próbálom a saját utamat járni. A segítségeket főleg Imrétől kapom, mégsem példaképnek, inkább mentornak nevezném.
Mik a távlati terveid a természetfotózással? Cél-e a még magasabb siker, vagy inkább csak a természet szépségének megörökítése a fő cél, és a pályázatok másodlagosak?
Számomra eddig is a természet szépségének megörökítése volt a cél. Egy percig sem álltam úgy hozzá, ha megláttam egy témát, hogy arról én nyertes képet lövök, és rohanok máris leadni. Pályázni nem azért kezdtem el, hogy nyerjek, hanem azért, hogy megnézzem, egy adott mezőnyben – akár Magyarországon, akár külföldön, kisebb vagy épp rangosabb pályázaton – hol tartanak a képeim, milyen szinten vannak egy ottani mezőnyben.
Szerencsém volt, hogy még ifjúsági kategóriában pályázhattam, erre most már nincs lehetőségem, de felnőtt kategóriában is tovább fogok próbálkozni. Így, hogy ezzel a három nagy első helyezéssel rögtön a közepébe csöppentem, látom, hogy a felnőtt mezőny mindenhol nagyon erős, nehéz jó eredményeket elérni.
Alapvetően tehát ez valamiféle visszajelzés a számodra, azonban most, hogy látod, milyen a mezőny, és érzed azt, hogy milyen nyerni, úgy gondolom, vonz téged ez a terület.
Igen, de még mindig azt mondom, hogy most sem a nyeremény miatt vonz, hanem mert ha nyerek, akkor nagyon sok helyen látom viszont a képemet. Nagyon sokan kerestek meg és érdeklődtek irántam ennek köszönhetően. Ez volt az igazán megfoghatatlan számomra, hogy mennyi embert érdekelt, mi van azon a képen, és hogy hol fotóztam. A szemléletformálás a fontos.
Akkor kimondhatjuk, hogy ez egy eszköz számodra a képeid népszerűsítésére?
Igen, mindenképpen. Minél nagyobb sikert ér el egy kép, minél több kiállításra jut el, annál többen megtudhatják, hogy ilyen is létezik a természetben, kapnak róla információkat – én ezt tartom fontosnak.
Hogyan szoktál előkészülni egy-egy fotózáshoz? Vannak előre kitalált témáid, amiket meg akarsz valósítani, vagy inkább felfedező módon barangolsz a természetben és amivel találkozol, azt fotózod? Esetleg lesekre jársz vagy saját magad építesz ilyeneket?
Amikor fotózni indulok vannak előre terveim, de ezek a helyszínen változhatnak. Sok a befolyásoló tényező, és akár akadhat egy jobb téma is, amikor már ott vagyok. Akkor azon kezdek el dolgozni, beállítani a fényeket, keresni a legjobb kompozíciót. Kezdetben a madarakat a természetben és lesből is fotóztam. Ilyen leses fotózás alkalmával jártam Tiszaalpáron, ami egy nagyon különleges fotóshelyszín és nagy örömömre Máté Bencéhez is eljutottam Pusztaszerre. Mivel nagyon megtetszett a makrófotózás, ezért ezzel kapcsolatosan folyamatosan vannak új terveim, ötleteim és dolgozom a megvalósításukon.
Ha jól sejtem, mindig állandó fényekkel dolgozol, tehát nem használsz vakut. Vagy a makrózásnál igen?
Igen. Madaraknál még nem használtam plusz fényt, viszont makrózásnál zseblámpát vagy vakut használok, ahogyan esti fotóknál is.
Gondolkodtál-e rajta, hogy kipróbáld magad a fotózás más területein is?
Nem, vagy legalábbis nem nagyon belemerülve. Nem szeretnék portréfotós, esküvői fotós lenni. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy a természetfotózáson belül próbálok ki másik területet, vagy egy olyan helyre utazom, ahol erre lesz szükség, pl. tájfotózás, emlős fotózás, vagy valamilyen stílus felvétel. Nem érzem azt, hogy egy teljesen más terület is vonzana.
Most is arra törekszem, hogy természetet fotózzak és dokumentáljak, de magasabb szinten.
A makrózással egy másik világba csöppentem, és szerintem ez az a téma, amit a nézők a legkevésbé tudnak „megfogni”. Az egyik legkülönlegesebb területe a természetfotózásnak.
Láttam, illetve beszéltünk is róla, hogy a Nikon APS-C-s csúcs tükörreflexesével fotózol, a D500-zal, ami valóban igazán kellemes lehetőségeket kínál egy természetfotós számára. Próbáltál-e már tükör nélküli gépet (esetleg konkrétan a Nikon Z 50-et)? Hogy érzed, tud-e előnyt adni a képmezőn szabadon választható fókuszpont egy feltörekvő természetfotósnak?
Nem próbáltam még tükör nélküli gépet, így erről nem tudok nyilatkozni. Addig nincs összehasonlítási alapom, amíg nem próbáltam ki. Sokat olvastam, hallottam róla, de személyes tapasztalatom még nincsen. A Nikon D500-at nagyon szeretem, bár nem full frame-es gép, de ez célzott döntés volt. Nem akartam full frame-es gépet a madárfotózás miatt, hiszen a DX szenzor miatt van egy másfeles szorzóm. Ez nagyon jó gép, nem vesztek vele tulajdonképpen. Nikon 200-500mm-es telezoom optikám van, ami az APS-C-s géppel tulajdonképpen 750 mm-t ad, ezért is választottam ezt. Még sosem gondolkodtam a full frame-re vagy bármi másra történő váltáson, annyira bevált a D500
Ha jól tudom, a természetfotó pályázatoknál feltétel az, hogy ne legyen vágva a képből. Ezért is célszerűbb APS-C-s géppel fotózni. De mi a helyzet akkor, ha egy full frame-es géped van, de beállítod a képkivágást, a DX módot a gépen, és úgy készíted a RAW file-t, hogy neked csak az a kis képkocka van lementve. Azt is elfogadják?
Igen.
Tehát nem lenne hátrány, ha full frame-es gépet használnál.
Nem, abszolút nem, valahogy azonban mégsem fordult meg ez a fejemben. Talán azért, mert még nem volt rá kifejezetten szükségem.
Ez alapján Te szükségesnek érzed-e, hogy a gyártók ne csak teljes képkockás fényképezőgépeket gyártsanak, hanem a természetfotósok számára sokszor kedvezőbb APS-C (DX) vonalat is erősítsék?
Úgy gondolom, hogy akár lehetne, igen, viszont azt is látom, hogy természetfotós ismerőseim közül mindenki megtalálta azt a gépet, amibe beleszeretett és amivel tökéletesen tud dolgozni. Sokan használnak full frame-es gépet, de sokan csinálják azt, hogy leszűkítik APS-C méretre és akkor egyből nem full frame-et kapnak. Viszont úgy vettem észre akár külföldi, akár hazai természetfotós ismerőseim közül nagyon sokan használnak D500-at. Meglepődtem ezen. Megkaptam az európai és a hazai pályázat könyvét is, s ezeket végig nézve, a képeknél feltüntetett technikai hátteret elolvasva láttam, hogy sok embernek van D500-a azok közül, akik Nikont használnak.
A tükrösöknek most nehéz fejlődnie már, erről jelent meg legutóbb egy cikkünk. Gyanítható, hogy a tükrösök kihalása ezzel szép lassan elkezdődött. Nem jönnek ki új modellek, pedig lenne rá igény, de lehet, hogy a gyártók most már a tükör nélküliekre koncentrálnak, és hiába várunk egy D500 utódot, soha nem lesz, mint ahogy a 7D Mark II utód sem jött el. Te belelátsz a természetfotós berkekbe, mi a helyzet a Nikon Z rendszerével, használják ezt?
Ez így van, tényleg kevesebb új tükrös jelenik meg mostanában. Én kicsit sajnálom, mert magam is úgy veszem észre, hogy lenne rá igény, a természetfotósok között biztosan, de már a tükörreflexeseknél láthatóan nem nagyon van előrelépés a DX szegmensben. A Z szériát azonban látványosan fejlesztik. Amennyire tudom csak kevés fotósnak van Z-s gépe az ismerőseim közül.
Van-e hosszú távú természettel kapcsolatos projekted, vagy elképzelésed, amit szeretnél megvalósítani (nem csak fotózás terén), illetve van-e valami, amin épp most dolgozol?
A „dolgozom” inkább „tanulok” most, éppen gyűrűző vizsgára készülök, amely tavasszal lesz. Én az énekes- és ragadozó madaras gyűrűzővizsgát szeretném letenni, amely elég összetett, nehéz anyag.
Fotózás terén pedig a makró vonalat szeretném erősíteni. Budapesten lakom, de minél többet szeretnék kint lenni a természetben, sajnos nem vagyok olyan szerencsés, hogy ilyen helyen lakhatnék. De megyek, amikor lehet.
Úgy tudom, hogy jelenleg gimnáziumban tanulsz, így hamarosan pályaválasztás előtt állsz. Van-e már terved, tudod-e, hogy merre tovább? Összekapcsolod-e a természetfotózást, a természet szeretetét a jövőbeli hivatásoddal, vagy megmarad ez hobbinak? Bár lehet, hogy ezt már most sem nevezhetjük hobbinak, mert máris sokkal több annál.
Pontosan ezért említettem korábban, hogy sok ismerősömnél ez átfordult szenvedélybe vagy éppen hivatásba. Jövőre fogok érettségizni, és a Szent István Egyetemre szeretnék menni agrármérnök szakra. Ez az, ami érdekel. A távolabbi jövőben szeretnék környezeti neveléssel foglalkozni, vagy bármilyen természeti szemléletformálással, hiszen egészen kicsi koromtól kezdve itthon is azt tanították, hogy a természetet tiszteljem, szeressem, figyeljek rá. Később is egyre inkább ebbe az irányba mentem, hiszen minden irányból ez a szemlélet vett körül. Ezt szeretném én is továbbadni, mert úgy látom, erre egyre kevesebben figyelnek a nevelés során is, és egyre inkább elszigetelődnek ettől, még a velem egy korosztályba tartozók is. Sajnos sokszor a legalapvetőbb dolgokról sincs fogalmuk az embereknek, de nagyon fontosnak tartom, hogy ezen változtassunk. A nyári táborok, erdei iskolák nagy szerepet játszottak abban, amilyen emberré mostanra váltam, amilyen látásmódom kialakult. Szeretném megmutatni az embereknek azt, hogy miért jó ez, miért van értelme, miért kell vigyázni rá a természetre, és hogyan lehetne a környezet- és természetvédelmi vonalat erősíteni.
Van-e weboldalad, vagy külön fotós Facebook vagy Instagram oldalad, ahol követhető a természetfotós munkásságod?
Egyelőre a Facebookon van egy kifejezetten a fotózással kapcsolatos oldalam, weboldalam nincsen.
Lili fotós munkásságával foglalkozó Facebook oldalát ITT találjátok.
