Adatlap a konyhában

0
346

Zöldfülű kezdő fotósként nem az a legnagyobb baj, hogy esetleg tudatlannak nézik az embert a fényképezésben már járatosabbak, hanem, hogy fogalmunk sincs egyáltalán mi, mit jelent, így sokszor kérdéseinket sem tudjuk megfogalmazni. A tudatosabb vevők bizonyára eljutnak a kiszemelt fényképezőgépek adatlapjáig, ami aztán tényleg kínainak tűnik elsőre. Melyik érték a jobb? Mi az a rekesz, ha a sörhöz nincs köze? Laikusként csupa nehezen megválaszolható kérdés.

Előbányásztunk tehát egy adatlapot a Pixinfo adatbázisból, és úgy döntöttünk átrágjuk magunkat a legfontosabb pontjain. Szigorúan konyhanyelven!

Kategória:

Itt tudhatjuk meg, hogy a gép milyen jellegű: kompakt, cserélhető objektíves rendszerkompakt (MILC), vagy tükörreflexes. A bridge-nek csúfolt kompakt kategóriát általában nem jelöljük, mert a gyártók sem mindig következetesen használják és üzleti érdekből sima nagyzoomos fényképezőgépeket is ide sorolnak.

Váz jellege:

Az olcsóbb gépek műanyag, a drágábbak valamilyen fémötvözetből (alumínium vagy magnézium) készülnek. A fémborítás nem garancia a sérthetetlenségre, de elegánsabb az ilyen gép, jobb kézbe fogni. Műanyag borításon többnyire nem az olcsó megoldásokat értik a gyártók, így ez is lehet igényes.

Felbontások:

A készülék fontosabb beállítható képméretei pixelben.

Képarány:

A képek oldalainak aránya (mint a tévénél a 16:9). Kompaktoknál többnyire 4:3, tükörreflexes gépeknél 3:2, de ez nem aranyszabály.

Érzékelőlapka pixelszáma:

Ennyi pixel (képpont) található a fényképezőgép érzékelőjén. Az egyik legfontosabb adat, de inkább az Effektív pixelszámot illik nézni (lásd, lejjebb).

Érzékelőlapka mérete:

Nagyon fontos érték. Többnyire elmondható, hogy minél nagyobb az érzékelő felülete, annál jobb a képminőség. Persze ezt még a következő érték és egyéb tényezők is befolyásolják.

Gyakori méretek:

  • Mobiltelefon ~17 mm2
  • Átlagos kompakt ~29 mm 2
  • Jobb kompakt csúcsgépek ~44 mm2
  • 1″-os MILC gépek ~123 mm2
  • 4/3″-os MILC-ek ~225 mm2
  • APS-C tükörreflexes, vagy MILC ~330 mm2
  • Fullframe tükörreflexes vagy MILC ~860 mm2

Érzékelőlapka típusa:

Régebben a CCD számított csúcsnak, újabban viszont a jobb kompaktokat már CMOS szenzorral szerelik, az olcsóbbakat pedig CCD-vel. A CMOS (melyet gyakorlatilag az összes tükörreflexes és MILC gép használ) jobb képminőséget nem feltétlenül ad, de gyorsabb. A CMOS szenzoros kompaktok sokkal gyorsabb sorozatot és nagyobb felbontású videót nyújtanak CCD-és társaiknál.

Effektív pixelek száma:

A fényképezőgép tényleges felbontása. Magas értéknek csak akkor van értelme, ha az érzékelő elég nagy.

Színszűrő:

Nincs sok fajta belőle. A GRGB szűrő a gépek 99%-ban megtalálható, így nincs különösebb jelentősége.

Érzékenység:

Nagyon fontos adat, mely a beállítható érzékenységi tartományt mutatja. Átlagban ISO100-tól indulnak a gépek, ha kevesebb az érték az jobb, ha nagyobb az nem tragédia, de kicsit szűkíti a lehetőségeinket. Minél magasabb a második szám, annál jobb, bár ez az érték magában szintén nem mond semmit. Kompaktoknál ISO6400/12800, tükrös gépeknél akár ISO51200/204800 (vagy több) is elérhető.

Fontos, hogy milyen lépésközökkel (Fé, fényérték) állítható az érzékenység. Jobb gépeken 1/3 Fé, olcsóbbakon 1 Fé, vagy csak automata mód létezik.

Zoom:

Kissé túlértékelt tulajdonság, mivel maga a zoomátfogás nem sokat mond, csak a gyújtótávolság legnagyobb és legkisebb értékének aránya (pl 280/28mm = 10x-es zoom).

Nagyon fontos, hogy a gyújtótávolság értékeket is figyelembe vegyük (pl. 28-280mm). Az első szám mutatja, hogy milyen szélesen lát a fényképezőgép (lakásban, csoportképnél, szűk helyen fontos), a második, hogy milyen messzire. Kezdő értéknél manapság a 28 mm számít átlagnak, a 35 mm, vagy akörüli már gyengének.

Vegyük figyelembe, hogy minél nagyobb a zoomátfogás annál nehezebb olcsón (pár tízezer forintért) jó minőségű objektívet készíteni, így többnyire a 50x-es zoomos és 40-50ezer forintos „bridge” gépek képminősége nem mindig a legjobb. És még finom voltam!

Digitális zoom:

Azt mutatja, hogy a fenti (optikai) zoomot hányszorosára növelhetjük még valamilyen szoftveres módszerrel. Ennek eredménye többnyire erős minőségromlás, vagy felbontás vesztés. Kompaktok többségében van, a tükörreflexeseknél ritka.

Automatikus élességállítás:

Minden digitális fényképezőgép rendelkezik automatikus élességállítással. Itt általában a fókuszpontok számát is megadják, mely azt mutatja, a képmezőben hány pont jelölhető ki, melyre a gép élességet tud állítani.

Kézi élességállítás módja:

Sosem árt, ha az élességet a fotós is beállíthatja, bár kompakt gépeknél általában elég nehézkes művelet. Ha lehetőségünk van, válasszunk olyan gépet, melynek objektívén van élességállító gyűrű is (pl. komolyabb bridge gépek).

Élességállítás módja:

A kompaktok többnyire kontraszt alapú, a tükörreflexesek többsége fázis-érzékelős élességállítást használ. Az előbbi egyszerűbb és pontosabb, az utóbbi általában gyorsabb.

Előfordulnak olyan gépek is, melyekben mindkét megoldás megtalálható (hibrid AF rendszer, vagy DSRL-ek videó módja).

Itt soroljuk fel az élességállítás extra funkcióit is, pl az emberi arcvonásokra koncentráló arcfelismerést, vagy a témakövetést, mely folyamatosan élesen tartja a mozgó témát.

Közelpont normál élességállításnál:

Normál AF módban ilyen közelre képes élességet állítani a kompakt készülék.
Cserélhető optikás gépeknél nincs megadva, mivel a csatlakoztatott objektívtől függ.

Közelpont makró módban:

Ez a legkisebb távolság, ameddig még élességet állít a gép. Minél kisebb, annál jobb, de megjegyzendő, hogy az 0-1 cm-es közelponttal rendelkező gépeknél a témát mi magunk árnyékoljuk majd le a centire tolt objektívvel, ijedősebb kisállatok pedig nehezen viselik a homlokuknak koccantott frontlencsét.

Fehéregyensúly állítás:

Szemünk nehezen tud különbséget tenni az eltérő fényforrások (pl. napfény, izzó, fénycső) színe között, de a fényképezőgép nagyon érzékeny erre. Erre szolgál a fehéregyensúly szabályozás, mely az olcsóbb gépeken automatikus, vagy néhány előre megadott fényforráshoz igazított, a drágábbakon viszont kézzel is beszabályozható, sőt finomhangolható.

Fényerő:

Nagyon fontos tulajdonság, mely megmutatja, mennyire érzékeny az objektív. Zoomos objektívnél mindig két számot közöl az adatlap, melyek minél kisebbek annál jobbak. Az átlagos kezdőérték F2,8, ez alatt az objektív rosszabb megvilágításnál is több fényt képes fogadni.

Minél kisebb köztük a különbség, annál jobb minőségű optikával van dolgunk. Ha a két jelzett érték azonos, pl. f/2,8-f/2,8, a zoomobjektív kiemelkedően jó fényérzékenységű még tele állásban is.

Legszűkebb blende (rekesz):

A fényerő az objektív legtágabb (nyitott) blendeállását is mutatja. Ez azonban az elérhető legszűkebb (legnagyobb) érték, ami ugyan jóval kevesebb fényt enged a gépbe, de bizonyos esetekben jól jöhet.

Kompaktoknál többnyire f/8,0, f/11 értékig növelhető.

B záridő:

Némelyik gép a kioldó gomb folyamatos nyomvatartásának idejéig is képes exponálni. Ez a B záridő mód. Kompaktoknál többnyire korlátozott, vagy nincs ilyen lehetőség.

Leghosszabb záridő:

Az expozíció gépen beállítható (vagy automatikusan beállított) leghosszabb ideje.
Olcsó gépeknél néhány másodperc, jobbaknál 30-60 mp is lehet. A fenti B záridőt választva ez több percre, vagy akár órára is növelhető.

Legrövidebb záridő:

Az expozíció gépen beállítható (vagy automatikusan beállított) legrövidebb ideje. Villámgyors témák (vízcsobogás, versenyautó, gyors mozgó állat stb.) képen való kimerevítéséhez fontos lehet a minél rövidebb érték.

Olcsó gépeken 1/1000-1/2000 mp körüli, drágábbakon 1/4000, vagy ritkábban 1/8000 is lehet. Néhány készüléken akár 1/10 000-1/20 000 körüli beállítás is elérhető.

Beépített vaku:

A digitális fényképezőgépek többségében van valamilyen fixen beépített, vagy felnyitható vaku. Utóbbi hasznosabb a vörösszemek elkerülésénél.

Vaku hatótávolsága, vagy kulcsszáma:

Sok esetben méretben adják meg a nagylátószögnél (legkisebb zoomállás) és a tele végen (legnagyobb zoomállás) azt a távolság tartományt, melyen belül a vaku hatásos megvilágítást ad.

A vaku kulcsszáma az erősségét mutatja. Minél nagyobb érték, annál jobb.

Külső vakucsatlakozás fajtája:

A komolyabb gépek tetején vakupapucs fogadja a külső vakukat. A még komolyabbakon szinkroncsatlakozás is van, mellyel kábelesen csatlakozhatunk külső (pl. műtermi) vakukhoz.

Vakumódok:

A beépített vagy a csatlakoztatott külső villanó gépen belül beállítható üzemmódjai.

Expozíció korrekció:

A gép által beállított expozíció értékeket (rekeszértéket, és/vagy záridőt) a fotós is felülbírálhatja bizonyos keretek között. Az expozíció korrekcióval, vagy más néven kompenzációval, sötétíthet, vagy világosíthat a képen.

Szinte minden gépen elérhető, de nem mindegy, hogy mekkora tartományban. Többnyire +/-2 fényértéken belül állíthatunk. Drágább modellekben +/-3, vagy +/-5 Fé tartomány áll rendelkezésre.

Fénymérés:

A gép a fénymérés alapján állítja be az expozíciós értékeket automatikus és félmanuális módokban. Itt a különböző fénymérési módokat soroljuk fel, melyekkel beállítható, hogy a kép mekkora területén mérjen fényt.

Blende (rekesz) előválasztás:

Félmanuális üzemmód, mely minden valamirevaló haladó gépben megtalálható. A fotós szabadon beállíthatja a neki tetsző rekeszértéket, a gép pedig ehhez állít záridőt. Segítségével elsősorban azt befolyásoljuk, hogy a kép mekkora területe legyen éles vagy életlen (mélységélesség).

Záridő előválasztás:

Az előbbi társa, melynél a záridőt állíthatjuk be magunk, a készülék pedig automatikusan állít hozzá rekeszértéket. Többnyire akkor használatos, ha a mozgást szeretnék kimerevíteni (rövid záridő), vagy éppen elmosottá tenni (hosszú záridő).

Szűrőméret:

Az objektív elején lévő menet átmérője mm-ben. Ekkora szűrőket kell keresnünk a boltban, ha az objektívre szeretnénk csavarni őket. Csak a drágább gépeken lehetséges.

Adapter szükséges az előtétlencséhez:

Néhány objektívhez külön adaptert kell vennünk, hogy szűrőket, vagy még nagyobb előtéteket illeszthessünk az objektív elé. Ezek lehetnek makró lencsék, melyek növelik a képnagyítást, de a látószöget, növelő vagy csökkentő előtétek is, melyekkel távolabb, vagy szélesebben „lát” a gép.

Az adaptert nem minden készülék fogadja.

Sorozatfelvétel:

A gyorsan mozgó témák megörökítésének egyik fontos eszköze lehet a képsorozat. Minél magasabb az itt megadott érték, annál jobb. Nem árt azonban vigyázni, mert előfordulhat, hogy a gyártó egy kisebb felbontásban mért sorozat sebességet ad meg.

Videó maximális felbontása:

Itt olvasható le a videó legnagyobb képmérete (újabb modelleknél többnyire FullHD, 1920 x 1080 px) és a felvételi sebessége is, mely utóbbi általában 24-25-30 képkocka/mp.

Ugyanitt jelöljük, hogy a készülék mono vagy sztereó hangot rögzít.

Automatikus sorozatok:

A normál sorozat mellett elérhető további módok. Automatikus sorozatnak az eltérő beállításokban „végiglőtt” 3-5 képes rövid képsorozatokat hívjuk.

Videó maximális hossza:

Egy videósnitt maximális időhossza. A felvétel ezt elérve automatikusan leáll. Természetesen több videót is felvehetünk, ha elfér a memóriakártyán, de egy fájl időhossza ezt az értéket nem lépheti túl. Általában 30 perces időkorlátot adnak meg.

Egyéb videó formátumok:

A fentin túl elérhető kisebb mozgókép felbontások és sebességek.

Távirányító:

Nagyon ritkán mellékelnek alapból távkioldót a géphez. De itt olvashatjuk le, hogy egyáltalán használhatunk e hozzá külön megvásárolhatót.

Állványmenet:

Ez szinte minden fényképezőgépen van, és szabvány méretű. Így a gépek többsége mindegyik forgalomban lévő állványhoz csatlakoztatható.

Időzítő:

Késleltetett expozíciót indíthatunk vele. A készülék a beállított idő után készíti el a képet. Általában 2 és 10 mp választható, de egyedi beállításnál eközött bármilyen időhossz beállítható.

Néhány fényképezőgép a fenti időzített exponálást sorozattal is képes kombinálni. Például az expo gomb lenyomása után 10 mp-el 3 képet készít egymás után.

Időzítő sorozatfelvétel:

A készülék a beállított időközönként egy állóképet készít, melyet aztán videóvá fűzhetünk össze. Néhány esetben a gép maga végzi el az összefűzést, melyből egy időgyorsított mozgóképet kapunk.

Videó kimenet:

A fényképezőgép ezen keresztül tévéhez csatlakoztatható, így a tárolt képek, videók nagyobb képernyőn is visszanézhetők.

Az olcsóbb típusok az egyszerű, analóg tévékhez való kompozit (A/V) kimenetet használják, a modernebbeknél és jobb modelleknél azonban már a digitális, nagy felbontású tévékhez való HDMI kimenet az elterjedt.

Belső memória:

Előfordulhat, hogy a gép is kínál néhányszor 10 MB belső tárhelyet, de ez manapság már nem gyakori, és a nagyfelbontású képek/videók korában nem is sokat jelent.

Memóriabővítés jellege:

A készülékbe vásárolható memóriakártya fajtája. Ez leggyakrabban SD, SDHC vagy SDXC kártya.

A géphez mellékelt memória:

Évekkel ezelőtt belső memória helyett egy kisebb kapacitású kártyát ajándékoztak a gyártók kezdésnek. Mára gyakorlatilag teljesen kihalt ez a kedves szokás.

Veszteségmentes formátum:

Elég fontos jellemző, ha utólag magunk szeretnénk feldolgozni a képeinket, és lehetőleg a legjobb minőségben. Ehhez nem árt, ha a készülék a RAW, vagyis nyers, feldolgozatlan formátumot is támogatja.

Tömörített formátum:

A fényképezőgép általános képformátuma. Webre, monitorra, nyomtatásra, megtekintésre ez ajánlott. Döntő többségben JPEG.

Tömörítési fokok:

Az imént említett JPEG kép tömörítési fokozatai.

Kereső:

Itt soroljuk fel a kereső tulajdonságait, vagyis azét az apró nyílásét, melybe belekukkantva az objektív által látott kép és egyéb technikai adatok láthatók.

A kereső leggyakrabban:

  • Átnézeti – mely kis túlzással csak egy “szimpla” lyuk
  • Elektronikus (EVF) – LCD vagy OLED képernyő
  • Hibrid – az előbbi kettő keveréke (nagyon ritka)
  • Tükörreflexes – mely az objektív való optikai képét adja.

Kijelző:

A gép hátsó képernyőjének adatai. Méretben általában a 3″ számít átlagosnak. Felbontásban a 460 000 képpont.

A kijelző LCD, vagy OLED lehet. Utóbbi a ritkább és jobb minőségű.
A drágább készülékekben érintésérzékeny és kihajtható képernyő is előfordulhat.

Zoom visszajátszásnál:

A tárolt fotók visszanézésekor a kis képernyőn belenagyíthatunk a megjelenített fénykép részleteibe. A nagyítás mértékét mutatja ez az adat.

Csatlakozás a számítógéphez:

A számítógépes csatlakozóaljzat típusa. Elsősorban a fotók és videók kábeles áttöltéséhez használatos. Ritkább esetben nyomtatóhoz is közvetlenül csatlakoztatható (PictBridge).

Akkumulátor:

Kétféle használatos.
Egyrészt hagyományos AA méretű (ceruza) elemek vagy akkumulátorok (alkáli, NiCd, NiMH, NiZn, lítium) . Ezekből a kisebb és olcsóbb gépekben 2 db, a nagyobbakban 4 használható és külön kell megvásárolnunk őket.

A kicsit drágább gépekhez már saját lítium-ion akkumulátor is jár, mely kényelmesebben használható, bár cseréje vagy pótlása drágább mulatság.

Töltő/Adapter:

Itt jelöljük, hogy a gyártó mellékel-e a akkumulátorhoz hálózati töltőt. A lítium-ion akkus gépeknél jellemzően igen, de az apróbb gépeknél előfordul az okostelefonoknál megszokott USB kábeles töltés is.