Canon EF 200-400mm F4,0L IS USM Extender 1,4x

0
675

Bemutatás

Nem foglaltuk mindennap könyörgő fohászba a nevét, de valahogy mégis hiányzott ez az objektív a Canon kínálatból. A japán gyártó szépen el van látva nagytele objektívekkel, de egy profi, állandó fényerejű, a cég legújabb technológiáit kihasználó zoom azért kellett valahová a 70-200mm-es objektívek fölé. Tele zoomból az EF 100-400mm F4.5-5.6L IS USM számított a legnagyobbnak a kínálatban, ami nem is egy rossz optika, csak „öreg”.

Persze az idén májusban bejelentett EF 200-400mm F4L IS USM Extender nem is bármelyik eddigi Canon leváltására született. Ezt szolgáltatásai és ára is igazolják, mivel kb. 7× olyan drága, mint az említett 100-400mm-es. Ez inkább egy piaci rés befoltozása volt, nagyjából azé a résé, ahol most egyedül a szintén beépített telekonverteres Sigma 200-500mm F2,8 trónol. A Canon megcsinálta a sokkal kisebb, olcsóbb, de szerényebb fényerejű és gyújtótávolságú, kompakt változatát a maga szájíze szerint. Szupertele optikájuk egy 1,4x-es beépített telekonvertert is kapott.

Ez a szájíz pedig szinte az összes friss Canon technológiai finomság bevetését jelenti. Az építési minőség például a hasonló Canon nagytelék évtizedes hagyományait követi. Műanyagot itt alig találunk. Az objektív tubusa könnyített (magnézium) ötvözetből készült, hogy komoly méretei ellenére viszonylag könnyen hordozható legyen. Az összerakási minőség első osztályú. Minden porcikája precízen jár, legyen az gyűrű, kar, vagy kapcsoló. Természetesen időjárásálló szigetelést is kapunk minden illesztésnél. Ennek legnyilvánvalóbb helye a fémbajonett külső szélén körbefutó, portól és nedvességtől védő gumigyűrű, mely minden hasonló Canon EF objektív része.

A belső az újabb L optikákra jellemző jegyeket kapta, mint a különleges fluorit (folypát) és UD lencsetagok, melyek a képminőség javításában jeleskednek, valamint a becsillanás és szellemkép kiküszöbölésére való SWC (Subwavelenght Structure Coating) bevonat. Ezen kívül különleges fluor bevonat tartja távol a lencséktől a por nagy részét, illetve ez teszi lehetővé, hogy az esetleg mégis rátapadt porszemek könnyebben eltávolíthatók legyenek. Az objektívben 25 lencsetagot találunk 20 csoportba rendezve, a beépített telekonverter további nyolc lencsét tartalmaz, bekapcsolva tehát 33 lencsetagot tartalmaz az optikai rendszer.

Az objektívet USM (ultrahangos) autofókusz meghajtással szerelték, mely rendkívül halk és kellően gyors, még ilyen nagy lencsék mozgatásakor is. A fókuszrendszer 2 méteres közelponttal dolgozik és FTM (Fulltime Manual Focus) funkciót is kapunk melynek köszönhetően automata fókuszt használva is bármikor kézi beállítással finomíthatunk az élességen.

A rekesz a teljes tartományban F4,0 értéktől állítható egészen F32-ig. A konverter alkalmazásával ez F5,6-F45-re módosul. A rekesz lamelláit a lágyabb háttérelmosás érdekében lekerekítették.

A Canon EF 200-400mm-es telezoomot persze optikai stabilizátorral is ellátták. A gyártó legmodernebb IS rendszere három üzemmódban használható, melyekről a következő fejezetben írunk részletesebben. Bekapcsolt stabilizátor mellett akár 4 fényérték előnyhöz is juthatunk.

A fentieken túl számos extrával is ellátták az optikát, találunk rajta AF-stop gombot, Power Focus lehetőséget, és Focus Preset szolgáltatást is. Mindezeket szintén a Használati tapasztalatoknál taglaljuk.

Aki a 70-200mm-es objektív fölé szeretne egy profi zoomot jobb ha felkészül az elég nagy méretbeli ugrásra. A 200-400mm-es zoom a frontlencsénél 12,8 cm széles és 36,6 cm hosszú. Ez így leírva nem tűnik túl nagynak, de a hatalmas napellenző már komoly ágyúcsővé teszi.

Tömege valamivel több mint 3,6 kiló, ami egy profi vázzal csatlakozva már 5 kg körüli cipelnivalót jelent. Hosszabb távon kimondottan kényelmetlen emelgetni. Minimum egy monopod illik hozzá.

Használati tapasztalatok

Az optikát bármilyen Canon DSLR fényképezőgépen (esetleg filmes SLR-en is) használhatjuk. 200-400mm-es gyújtótávolsága APS-C gépeken 320-640mm-nek felel meg. Ehhez jön még az említett, beépített telekonverter, melyet aktiválva fullframe szenzoron 560mm-t, kisebb érzékelős gépeken ~896mm-nek megfelelő képkivágást kapunk. Ez már egy elég tisztességes természetfotózásra is alkalmas tele vég.

A fényerő ugyebár fix, de a beépített telekonverter ugyanúgy viselkedik mint a bajonettes, vagyis bekapcsolva egy fokozatot ront a teljes kezdő fényerőn, F5,6-ig csökkentve azt. Használhatunk az objektívhez külön vásárolt telekonvertereket. 2x-ezőt persze csak magában érdemes használni, mert a beépítettel együtt már túlságosan gyenge fényerőt kapunk, és az automata élességállítással gondjaink lehetnek. 1,4x konvertert viszont a beépítettel együtt is bevethetünk. Így 784mm-es (1255mm ekv.) gyújtótávolságot kapunk F8 fényerővel, ami a profi fényképezőgépek AF rendszer számára még éppen a határ.

A telekonverter hasonlóan működik mint az optikusok látásvizsgáló lencséi. Egy hátsó mechanikus karral egyszerűen bebillentjük a fényútba a konverter plusz nyolc lencséjét. A kar véletlen átfordítása ellen egy kapcsolót is mellé szereltek, mely szintén mechanikusan működik.

Első látásra úgy tűnhet komoly pilótavizsga kell az optikához, hisz annyi kapcsolót, és gyűrűt találunk rajta, de gyorsan belejöhetünk a kezelésükbe. Az objektív alapvető használatához nem kell többet ismerni, mint egy átlagos Canon optikánál.

Az elülső gyűrűn (mely nem mozgatható, inkább csak egy gumiszegély), a jobb hozzáférés miatt több helyen egy-egy AF-stop gumigombot helyeztek el. A nagyobb Canon objektívekről ismerős gomb lenyomásával bármikor megszakítható az autofókusz működése, felengedve pedig újra aktiválható. Némely komolyabb Canon DSLR menüjében extra funkciókat is rendelhetünk ehhez a gombhoz.

A mögötte lévő vékony fémgyűrű az úgynevezett Focus Preset vezérlő. Bizonyos hátsó gombokkal együtt használva egy előre beállított élességi távolsághoz képest mozgathatjuk vele előre és hátra a fókuszt. Alap feladata a finomabb élességállítás. Csak kis úton mozdul el, elengedve pedig visszaáll eredeti helyzetébe. Ezekkel a kis mozdulatokkal folyamatosabb és lassabb élességbeállítást vezérelhetünk, mely elsősorban mozgóképfelvételnél ajánlott.

A legvastagabb gumiborítást viselő gyűrű a zoomot, vagyis a gyújtótávolságot változtatja 200-400mm (konvertert kapcsolva: 280-560mm) között. Nagyon precízen jár, kb. 80 fokos útján. A fontosabb gyújtótávolság állásokat a gyűrű széléhez is felfestették.

Ezt követi a vékonyabb gumiszegélyt kapott élességállító gyűrű, mely hasonlóan finom mozgású mint az előző. MF (kézi élességállítás) állásba kapcsolva használhatjuk leginkább, de a Canon FTM szolgáltatás lehetővé teszi, hogy autofókusz módban is bármikor pontosítsunk vele az élességen. Az élességállítás távolsága az objektív tetején lévő, ablakos skálán ellenőrizhető.

Az objektív gomberdeje a távolságskálától balra kezdődik a stabilizátor mód háromállású kapcsolójával, mely a következő üzemmódokat kínálja:

  • 1. állás: folyamatosan, minden irányban stabilizál.
  • 2. állás: svenkelési iránytól függően stabilizál, így vízszintesen mozgatva az objektívet csak a függőleges irányú remegéseket, függőlegesen elhúzva pedig a vízszinteseket egyenlíti ki.
  • 3. állás: csak az expozíció pillanatában lép működésbe. Vízszintes elmozdulásnál a 2. álláshoz hasonlóan csak a függőleges remegést kompenzálja. A gyártó főleg nem kiszámítható mozgású témákhoz ajánlja.

A stabilizátor alatt lévő kapcsolóval ki- és bekapcsolhatjuk a remegésgátlót.

A SET feliratú gomb nem gyakori a Canon optikákon. Gyakorlatilag az alatta lévő kapcsoló funkciójának beállításához használható. Ez pedig a Focus Preset, az említett kis elmozdulású fémgyűrűt kezelő kapcsoló. On vagy hangjelzéssel kombinált bekapcsolt állásában a SET gombbal állíthatjuk be a kívánt élességi távolságot (focus preset). A gyűrű ehhez képest biztosít finom elmozdulást.

Az első gombcsoport mögött kapott helyet a masszív állványtalp, optikát körülölelő gyűrűje. Nagyon tetszett az a részletekbe menő odafigyelés, amit ezen az objektíven tapasztaltam. A gyűrűn lévő szorítócsavar tetején egy biztonsági (Kensington) zárat rejtettek el, gondolva például azokra a sportfotósokra, akik a pálya szélén hagyják az objektívet. Ennek segítségével akár le is „láncolhatják”. Szintén odafigyelésről tanúskodik a talp rész belsején kidudorodó párnázat, melyet azért alakítottak ki, hogy a talpat fogantyúként használva még kényelmesebben hordozhassuk a nagy objektívet. Ezt szolgálja a gyűrű oldalán lévő vállpánt akasztó is. Ez sokkal jobban kiegyensúlyozza a méretes, oldalunkon ide-oda billegő objektívet, mintha a fényképezőgépre akasztott pánton szállítanánk. Ráadásul az optikához adott vállpánt masszívabb és jobban párnázott.

A talp alján kétféle szabvány állványmenet található.

A bajonett előtt újabb két kapcsolót találunk. A felső az automata (AF) és a kézi (MF) élességállítás váltására szolgál. A két állás között azonban egy szokatlan fokozat is fogad. PF, vagyis Power Focus beállításban a fent is többször említett vékony fémgyűrű nem a Focus Preset finomvezérlőként, hanem a fókuszmozgatás lágyabb állításáért felel. Videósok előnyben!

Alatta a kisebb teléken is elterjedt fókusztartomány állító kapcsolót találjuk. Ez is három állású, és segítségével megszabhatjuk, hogy az élességet a teljes (Full) tartományban, vagy csak 2-6 méter, illetve 6m és végtelen között állítsa a rendszer. A tartomány szűkítésével gyorsíthatunk az AF beállításán, hiszen kisebb utat kell bejárnia a mozgató motornak.

Az objektív hátsó részének tetején két fémesen csillogó gombot összenyomva húzhatjuk ki a belső szűrőtartót. Ekkora objektívméretnél már nem gazdaságos a frontlencse elé tekert szűrőüveg, főleg nem egy 12 cm-es lencse méretében. A hátsó tartó könnyedén szétpattintható és tetszés szerinti zselatin szűrőlapot vásárolhatunk bele.

Az objektívhez alaptartozékként egy igen nagy (kb. 26 cm-es ), műanyag napellenzőt kapunk, mely belül flokkolt és nem a szokásos bajonettes módszerrel, hanem egy nagy szorítócsavarral erősíthető fel az optika elejére. Felszerelve az objektív teljes hossza bőven meghaladja a fél métert. A frontlencse védelmére egy gyöngyvászon lencsevédő huzatot kapunk kupak helyett, mely tépőzárral erősíthető fel a napellenzőre. Alaptartozék még egy hátsó bajonettvédő kupak és az említett vastag vállpánt is.

A 200-400mm-es Canonhoz egy igen méretes és elég nehéz műanyag bőrönd is jár, mely belül az objektív formájához tökéletesen passzoló kiképzést kapott puha párnázattal. Az optika és minden tartozéka kényelmesen elfér a táskában, mely két kulccsal zárható fémcsatot is kapott. Az említett odafigyelésre jó példa, hogy a bőröndön 2 fogantyút, és – attól függően, hogy szeretnénk letenni – az alján és a hátán is műanyag védőlábakat találunk.

Színhiba

A kromatikus aberráció 200mm-nél jelen van a képen, de műtermi tesztjeinken sokkal jobban érzékelhető, mint a valóságban. A szabadban készült képeken egyáltalán nem feltűnő, de keresve megtalálható ez a képhiba. A gyújtótávolságon emelve gyakorlatilag meg is szűnik. 300mm-nél még nyitott rekesszel sem tapasztaltuk a jelenlétét. 400mm-es újra megjelenik, de szintén visszafogott mértékben és a rekeszt szűkítve egész szépen eltüntethető.

A színhiba szempontjából a telekonverter a gyenge pont. Bár a normál körülmények között készült képeken itt sem feltűnő a jelenség, azért kétségtelenül felfedezhető a képen. Összességében nagyon jól teljesít ezen a téren az optika, mivel nem mászik arcunkba a hiba, csak diszkréten tolakszik, és azért 33 lencsetag az még sem semmi.

Geometriai torzítás

Szinte tökéletes, amit a 200-400mm-es Canon torzítás terén művel, azaz nem művel, mivel normál gyújtótávolságaiban szinte semmilyen geometriai torzulás nem tapasztalható. 200mm-nél szemmel észrevehetetlen az a 0,1%-os dongatorzulás, 300mm-es pedig semmi ilyesmit nem látni a képeken, ahogy a 400mm leheletnyi párnatorzítása sem szúr szemet.

A telekonvertert bekapcsolva már jelentősebb, 0,6%-os párnatorzítást tapasztaltunk, de a tele témák nagy részén (pl. sport vagy természetfotó) ez sem lesz feltűnő.

Geometriai torzítás



0,1% hordótorzítás


0% torzítás


0,07% párnatorzítás


0,6% párnatorzítás

Peremsötétedés

A Canon 200-400mm-es teleobjektívet fullframe gépen teszteltük, így nem csoda, hogy nyitott rekesszel minden gyújtótávolságnál látható képsarki sötétedést produkált. Pozitívum viszont, hogy a sötétedés folyamatos átmenetű, így egy fokkal kellemesebb a szemnek, mint a hirtelen sötétedő sarkok. Nyitva átlagban 24-28%-os volt a sarkok fényvesztesége, 400mm-en pedig 30% feletti. Érdekes módon telekonverterrel némileg javult a dolog, és olyan eredményt kaptunk, mint 300mm-es állás körül. A legjobb eredményt a 200mm-es gyújtótávolság adja.

A teljes tartományról elmondható, hogy egy rekeszt szűkítve elfogadható mértékűre csökkenthető a világosság csökkenése, két rekesszel szűkebben pedig teljesen eltüntethető.

Peremsötétedés


24%

8%

1%

1%

28%

12%

3%

1%

33%

15%

7%

3%

27%

10%

2%

1,5%

Közelfényképezés


2 m közelpont,
158 mm széles lefedés

Finoman fogalmazva nem ez az objektív erőssége, bár nem is teljesített rosszul. A 2 méteres közelpont, valamint a mérete nem teszi kényelmes makró objektívvé, és még a tárgyfotók terén is elég körülményes a használata, de ebből a távolságból 560mm-en kb. 15,8 cm széles területet tudunk befogni az előttünk lévő világból. Nagyjából akkorát, mint egy nagylátószögű zoommal 25-30 cm-ről. Ez 0,23x-os nagyítást, vagy 1:4,4 leképezési arányt jelent.

Képminőség

Azt hiszem nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy az EF 200-400mm szinte kiváló képminőséget nyújt, kategóriájához méltót. A fent taglalt apró hibákat leszámítva gyönyörű, élénk színeket, kitűnő brillanciát és kontrasztot mutat, na meg persze a teljes képmezőben éles rajzot, még fullframe szenzoros gépeken is. A legtöbb részletet F8 rekesznél adja. Némi képsarki lágyulásra csak a telekonvertert használva számíthatunk, de teleobjektívnél ez kevésbé feltűnő, a kép középső területei pedig itt is penge élesek, akár nyitott rekesszel, akár szűkebb blendével használjuk. Ez persze fullframe gépen lesz csak észlelhető. APS-C szenzoros készülékekkel faltól-falig, vagyis a teljes képmezőben éles képet kapunk, még konverterrel is. A fullframe konverteres teljesítménye miatt egy ötösalát megérdemel a képminőségre.

Természetesen a jó minőséghez nem árt figyelembe venni a légköri viszonyokat, és a stabil elátámasztást is. Bár a stabilizátor sokat segít kézből készült fotóknál, azért elkélhet egy stabilabb állvány és a tükörfelcsapás funkció is, egy távvezérlővel kombinálva.

A háttéelmosás (bokeh), köszönhetően a lekerekített lamelláknak, nagyon szép.

Értékelés

Ha akad felesleges szócséplés, akkor egy 3,6 millió forintos objektívről írt vélemény bizonyára az, hiszen bármit is írok erről az optikáról, az olvasók 99%-a, beleértve az ide író szerkesztőket is, nem ezekért a mondatokért fogja megvenni, vagy netán lemondani róla. Aki ilyen objektívet birtokol bizonyára munkaeszköze, vagy rosszabb esetben megteheti, hogy ez is része legyen a gyűjteményének, így nem kell bemutatnom neki. Persze ezt az árat már kétszer is meggondolja akárki, hiszen a hasonló vagy jobb fényerejű, de eggyel régebbi generációs 400mm-es fixeket jóval olcsóbban kínálja a gyártó. Nem zoomok és nincs beépített telekonverter sem, de az új 200-400mm-es optika bizony már az 500-600-800mm-es „nehéztüzérség” árkategóriájában ücsörög.

Mégis milyen optika a Canon 200-400mm? Nos, kiváló szinte minden szempontból. Ha mégis bele akarnék kötni valamibe, az nyilván a telekonverter lenne, mely nem túl zavaróan de néhány hibát azért felerősít, ezzel együtt a képminőség még ezzel a beépített kiegészítővel is nagyon jó. Más hibái elenyészőek, vagy elhomályosulnak erényei mellett. Kipróbálva és használva az ember tán még azt is elfelejti neki, hogy mennyire kényelmetlen egy monstrum.

Tesztfotóink Canon EOS-5D Mark III és EOS-70D fényképezőgéppel készültek, RAW formátumban, Adobe Photoshop Lightroom 5-tel konvertálva.