2005 és 2010 után idén már harmadik alkalommal kaptam meghívást a japán cégóriás párizsi Canon Expo nevű programjára, ahol az aktuális kínálat mellett inkább a jövőbeni fejlesztéseké és az érdekes koncepciótermékeké a főszerep. Idén a kiállítás mottója a ma, a holnap és a jövő szavakból állt össze, utalva arra, hogy a már ma is kipróbálható készülékek mellett az akár már 1-2 éven belül piacra kerülő termékek és a talán csak a távoli jövőben felbukkanó futurisztikus kütyük és szolgáltatások is kiállításra kerülnek. Bár a Canon Expot többé kevésbé azonos tartalommal négy különböző helyszínen (New York, Párizs, Sanghaj és Tokió) is megrendezik egymás után, Európába valódi újdonságot is hoztak.
A rendezvényt a cég legendás elnök vezérigazgatója, Fujio Mitarai beszéde nyitotta, akinek a szavait a kilencvenes évek óta az üzleti világ legfontosabb elemzői is követik. A Canon amerikai részlegétől Japánba visszatérve újra nyereségessé tette az akkor óriási veszteséggel dolgozó anyavállalatot.
Mitarai szerint a ma népszerű Internet of Things alapja az Imaging of Things, hiszen az általunk felhasznált információ egy jelentős része vizuálisan áll a rendelkezésünkre. Így a képfeldolgozásnak, képkezelésnek óriási szerepe lesz a jövőben. A Canon minden tudással rendelkezik ahhoz, hogy ezt a jövőbeni hullámot a legnagyobb sikerrel lovagolhassa meg.
A képalkotással kapcsolatos tudást a hálózati kamerákat gyártó Axis és a videókezelő rendszereket készítő Milestone felvásárlásával bővítették, így válva a biztonsági megfigyelőrendszerek legnagyobb piaci szereplőjévé.
A fotó üzletág cégen belüli szerepét nagyon jól mutatja az ezzel a területtel foglalkozó stand mérete és elhelyezkedése. A főbejáratnál a legelső kiállítói blokkról beszélünk, ami valószínűleg még a csarnok negyedét sem foglalta el.
Természetesen ki volt állítva néhány az aznap bejelentett EOS M10, PowerShot G5X és G9X fényképezőgépekből, de ebben a csarnokban ez volt az unalmas szekció, hiszen néhány méterrel arrébb akár a fotózás holnapját és távolabbi jövőjét feltáró rövid bemutatóra is be lehetett ülni.
A séma hasonló az öt évvel ezelőtt látotthoz: az asztal illetve a fal egy nagy érintőképernyőként és mozdulatokat felismerő rendszerként üzemel, amit nem csak a kezeink mozgatásával, de az eszközeink illetve egyéb tárgyak odapakolásával is irányíthatunk. A gyermekünk kedvenc játékát az asztalra téve a rendszer azonnal előkeresi azokat a képeket, amelyeken az a tárgy szerepel. A képek között válogathatunk, a kedvencünket a nyomtató felé lökve már készülhet is a nyomat, de ha a képnek szánt keretet is feltesszük az asztalra, akkor a nyomtató már a megfelelő képkivágást és méretet is tudni fogja.
Persze az ilyen bemutatón mindig egy jól preparált, folyamatot demonstrálnak, de technikailag szinte minden adott lenne, hogy egy ilyen rendszer ne csak a távoli jövőben, hanem akár már holnap is kapható legyen. Ehhez képest a közeli jövőben még csak a most bevezetett Connect Station továbbfejlesztett változatával kell beérjük, ami amellett, hogy letölti a ráhelyezett fényképezőgépről a merevlemezére és a felhő alapú tárhelyre a képeket, az eszköz akkumulátorát is feltölti. Nagyjából úgy, ahogy öt éve is demonstrálták már. Úgy néz ki, hogy mi felhasználók nem vagyunk még erre teljesen felkészülve, így nem tudunk túllépni ezen a szinten.
Kézenfekvőnek tűnik, hogy a mobiltelefonok előretörésével elvesztett felhasználókat a tradicionális fényképezőgép gyártók a kép elkészítése után valamilyen módon visszaszerezzék. Ezt nyilván a Canonnál is érzik, így a már létező Irista rendszer mellé felvásárolták a privát képmegosztó szolgáltatást nyújtó Lifecake-et is, ami a családon belüli élménymegosztást teszi egyszerűvé és biztonságossá. A rendszerben lévő képekből néhány kattintással készíthetők perszonalizált fotókönyvek. Ha például a nagymamának szánunk az unokája 7. életévéről egy albumot, akkor az unoka nevének, a 7. életévnek és a nagymama nevének kiválasztása után a rendszer azokkal a képekkel tölti fel az albumot, amelyeken a 7 éves unoka szerepel és amiket a nagymama a rendszerben korábban már lájkolt.
Persze a fotó zónának voltak azért sokkal érdekesebb koncepció modelljei is. A 120 megapixeles szenzort már 5 éve is demonstrálták, de most már működő gépben is be tudták mutatni. A demonstráció lassúságából kiindulva erre a felbontásra tömegesen még valószínűleg nem vagyunk felkészülve, pedig prototípusként már létezik a 250 megapixeles szenzor is. Hogy ennek mi értelme van, arra a Canon mérnökei sem tudnak egyértelmű válaszokat adni, de biztosak benne, hogy a világ megtalálja majd azokat a területeket, ahol ezt hasznosítani lehet.
Hiszen a képrögzítés szinte mindenütt jelen van, amit a technológiák elsőre értelmetlennek tűnő fejlődése tesz lehetővé. Ritkábban beszélünk róla, de a felbontás mellett az érzékenység is szédületes mértékben növekszik. A nyáron bejelentett Canon ME20F-SH többcélú kamera is ott volt a rendezvényen, csak nem volt könnyű megtalálni. A 4 millió ISO-t persze nagy táblák hirdették, csak a bemutató helyszínéül szolgáló szoba volt annyira sötét, hogy konkrétan féltem bent. Éreztem, hogy van még bent rajtam kívül valaki, csak nem láttam. Mint ahogy azt sem, hogy a teremben hol van a kamera. Amikor a bemutatót tartó úriember feltekerte a fényeket, akkor láttam, hogy nem csak egy, de mindjárt két kamera is áll a helyiségben. Ezeket egy makettre irányították, majd a fények ismételt lekapcsolása, és az érzékenység feltekerése után nagyon megdöbbentem. Nem csak a makett részletei voltak láthatók, de a színek is. A legmagasabbra feltekerve persze már jócskán zajosodott a kép, de a a jól látható részletekhez közel sem kellett maximumra járatni a kamerát. Annak ellenére sem, hogy szabad szemmel néhány perc elteltével sem láttam semmit.
Mitarai úr ennek a technológiának a biztonsági rendszerekben lát fényes jövőt, ahol jól jön, ha infra megvilágítás nélkül is tudnak nagy felbontású színes képeket és videókat rögzíteni.
A holnap mainstream technológiáit felvonultató szekcióra csak hosszú sorok kiállásával lehetett bejutni. Itt állította ki a Canon azokat a technológiákat, amiket a nagyon közeli jövőben már akár gyártani is tudnak. A külön kiállítási tér bejáratával szemben egy reptéri kifutópályára néző üvegfal fogadta a látogatókat. Az üveg mögött természetesen nem egy repülőtér, csak egy ügyesen elhelyezett, szédítő felbontású nyomat volt a falra felkasírozva. Gyakorlatilag a pici papírképek legjobb felbontását ígérik a méterekben mérhető óriásnyomatoknál is. Ezzel a technikával igyekeztek átverni az érzékszerveinket New Yorki felhőkarcolóból fotózott, a padlóra tett utcaképekkel is. Ha az ember elkezdte nézegetni a részleteket, akkor könnyen érezhette azt, hogy tényleg ott áll a felhőkarcoló kilátó szintjén.
Természetesen a kisebb nyomatoknál is megjelennek a szédületes felbontások. A Next Generation PRO Printer néven futó fotónyomtatók olyan képeket készítenek, amitől leesik az ember álla. Ezekre rejtélyesen külön felhívta a figyelmünket a cég marketing kommunikációs vezetője. Ebből arra következtetek, hogy ezek a termékek közelebb állnak a megjelenés piaci bevezetéshez, mint a többi.
Persze a felbontás nem csak a nyomatoknál, de a videórögzítésnél és a megjelenítésnél is fejlődik. A 4K lassan már unalmas. Itt a négyszer annyi, tehát képkockánként 32 megapixelt rögzítő 8K. A kiállított profi kamerák 21 Gbit adatot rögzítenek másodpercenként (tömörítetlenül bő 2,6 GB/mp). A kamerára egymás mögé feltett négy darab 4K-s monitor (a teljes kép egy-egy képnegyedét lehetett mindegyiken látni) is jól mutatta, hogy nem egyszerű már az így rögzített kép ellenőrzése sem, hiszen ritka még a 8K-s felbontású ellenőrző monitor is. Szerencsére a Canonnál ilyen is akad, ráadásul nagy kontrasztátfogású HD verzióban. A felbontás demonstrálására kitettek a monitorok elé kézi nagyítókat is, hiszen szabad szemmel a pixelek közvetlen közelről sem láthatók. A 300 ppi-s felbontás persze csúcsmobilok között már nem ritkaság, de egy tévényi felületen ez még mindig szédítő. És mondjuk kissé felesleges is, hiszen az egyes részletek normál nézési távolságból egyszerűen nem láthatók az emberi szem számára. Az így elérhető képélesség viszont ámulatba ejtő.
A 8K által biztosított óriási felbontás térérzetet erősítő hatását egy mini moziteremben rövid filmecskékkel demonstrálták. Persze annyi csalás volt a dologban, hogy a terem két oldalára olyan elmosódott képet vetítettek, amit a szemünk a periférián érzékelne, ha valóban a felvétel helyszínén lennénk. Már ez önmagában sokat dob a 3D hatáson, de az óriási felbontás valóban beszippantja a szemlélőt. Úgy tűnik, hogy a Canon rögzítés- és vetítés technikában ugrásra készen várja a képrögzítési trend következő hullámát.
A ma divatos Oculus és Halo szemüvegek mintájára a Canon is készített a saját technológiáira építve egy demó szemüveget, ami nem a kényelmes használattal, hanem a rendkívüli felbontásával különbözteti meg magát. A meglehetősen furcsa kialakítású kütyübe két darab 5,5″-es, 2560×2880 pixel felbontású (tehát 538 ppi-s) képernyő került, aminek eredményeként tényleg remek volt a térélmény. 360 fokos gömbpanoráma felvételnek köszönhetően tényleg a helyszínen találtuk magunkat, de a kényelmetlen kialakítás miatt nem volt 100%-os az élmény.
A 3D-s virtuális világhoz kapcsolódóan szerencsére voltak sokkal kevésbé öncélú bemutatók is. Az egyik helyen például egy teljesen lecsupaszított autóba lehetett beülni úgy, hogy a szemüveg segítségével az autó komplett belseje láthatóvá vált az előzőleg kiválasztott opcióknak megfelelően. Így egy autóvásárlás során a sok százezer forintos extrák nem csak egy-egy tétel lesznek a megrendelőlapon, hanem akár meg is lehet majd őket nézni a valóságoshoz hasonló módon.
Az Océ 5 évvel ezelőtti felvásárlásával a Canon óriási lépést tett a nyomtatás és nyomdai piac meghódítása felé. A nagy felbontású pro fotónyomtatók mellett a cég a nyomtatás teljes spektrumára is kínál megoldást. A nagyobb szoba méretű digitális nyomdagép mellett óriási táblanyomtató is dolgozott a párizsi expon. Ez utóbbi többek között plexire is dolgozott, az eredményt pedig egy lézeres vágógép igazította formára.
A táblanyomtatókkal nem csak a nagyméretű felületekre való nyomtatás, hanem a rusztikus felületek kialakítása is lehetséges. Az egyik falon néhány festmény repró lógott, amelyek felülete olyan volt, mintha valóban ecsettel festették volna őket. Pedig csak a Canon táblanyomtatóját bízták meg a feladattal.
Egy nyomtatásban érdekelt cég nem maradhat ki a ma divatos 3D nyomtatásból sem. Azt én nem tudtam megítélni, hogy hol áll a Canon ezen a téren, de a 3D Systems ProJet 660Pro nyomtatóval készült színes nyomatok meggyőzőek voltak.
Persze a nyomtatás nem éppen környezetkímélő tevékenység, de amennyire lehet a Canon igyekszik csökkenteni a terhelést. A lézernyomtatók tonereit már 25 éve begyűjtik és ártalmatlanítják. Bár azt nem árulták el, hogy az összes toner mekkora része kerül vissza a programba (félő, hogy nem túl magas az arány), de amit sikerül begyűjteni, azt tényleg alaposan feldolgozzák. A műanyagok többségét újrahasznosítják, így csak a feldolgozhatatlan veszélyes hulladék kerül megsemmisítésre.
Ha a Canonon múlik, akkor a képfeldolgozás az életünk valóban minden területén ott lesz. Ennél a demó pultnál egy egyedi kerékpárt lehetett megrendelésre összeállítani. A váz színét vagy az ülést valódi csődarab és ülés segítségéve lehetett kiválasztani, de a kiválasztott és pultra tett elemet felismerve a rendszer meg tudta mutatni a teljes kerékpárt is. A rendelőszoftver természetesen azonnal mutatta az árakat és az alternatív opciókat is. Még nem volt hibátlan és őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy ez a jövő, de technológiai demonstrációnak szenzációs volt.
Egy másik, szintén kereskedelemben használható rendszer 4 kamera segítségével térben tudta követni a vevőket az üzletben, attól a pillanattól, hogy belépett egészen addig, hogy elhagyja a helyiséget. A rendszer a nem és a kor felismerése mellett azt is követi, hogy a vevő mikor merre néz, így jól ki lehet elemezni a vásárlók viselkedését, tovább finomítva az üzletek berendezéseit.
Idén sokkal kevesebb futurisztikus elemmel találkoztunk Párizsban, mint korábban. Most többnyire olyan eszközöket hozott a Canon, amiket látszólag szinte bármikor gyártani is tudna. Persze ezek közül szinte biztosan nem lesz mindenből piacra szánt termék, de az talán mutat valamit, hogy a jövő otthonának bemutatóján a falra vetített háttérre 2018-as naptár került. Vajon a következő Canon Expon a gesztus vezérelt rendszereket már jelen kort bemutató részben fogjuk próbálgatni?
