A kompakt digitális fényképezőgépeknél általában nem kell attól tartanunk, hogy a CCD-re, vagy akár az optikán belülre por vagy szösz kerül (bár utóbbi sajnos néha előfordul). A cserélhető objektíves digitális fényképezőgépek azonban nincsenek, nem is lehetnek annyira védve a portól, mint kompakt társai. Minden egyes objektívcserekor fennáll a lehetősége annak, hogy porszemek kerüljenek az objektív és a tükör/zárszerkezet közé. Ezután az egyes exponálásokkor a tükör felcsapása felkavarja a levegőt a belső térben, amely a porszemek vándorlását, repülését idézi elő. Exponáláskor természetesen a redőnyzár is nyitott állapotú bizonyos ideig (pontosan: az expozíció idejéig), amely lehetővé teszi, hogy por kerüljön a zárszerkezet és a képérzékelő közötti térbe.
Frissítés: Ugyanez természetesen előfordul a tükör nélküli fényképezőgépeknél is!
Ha a por már ide bekerült, előbb-utóbb rá fog ragadni a CMOS vagy CCD szenzor előtti lapra. Ez legfőként a sztatikus elektromos feltöltöttségből adódik, mint ahogy minden más elektromos eszköz is kis méretékben vonzza a port.
A használat során bekerülő porszemeken kívül sajnos az is előfordul, hogy a gépet a gyári csomagolásból kibontva úgy vesszük kézbe, hogy máris apró porszem zavarja a tökéletes képalkotást. A gond tehát előbb-utóbb jelentkezik.
Mit lehet tenni, ha a szenzorra már por került? Az Olympus az E-1 elkészítése során figyelt arra, hogy ezt a problémát is levegye a fotós válláról. A gép ugyanis minden bekapcsoláskor ultrahanggal „megtisztítja”, pontosabban fogalmazva lerázza a porszemeket a CCD-ről. Ez a megoldás egyelőre még elég ritka (frissítés: azóta már minden cserélhető objektíves gépben van valamilyen szenzortisztítás – 2015.05.15.), más gépekben nem igazán találkozunk hasonlóval (talán majd az ősszel bejelentésre kerülő Minolta Dynax 7 Digital-ban lehet még valamilyen megoldás). Bár a technológia még új, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy működik. Méghozzá egész jól.
De mi a helyzet a többi gyártó gépét használókkal? Nekik szeretnénk most néhány tanácsot adni.
Alapvetően a szenzorra került por azért okoz gondot, mert a képeken sötétebb pacaként, foltként jelenik meg. Ebből kifolyólag rontja a képminőséget, zavaróan hat. Homogén felületről ez még könnyen kiretusálható, de egy részletgazdag makró esetén már ember legyen a talpán, aki csak legyintve fél perc alatt megcsinálja a retusálást. Habár nem lehetetlen utólagos korrekcióval eltüntetni a por okozta sötétebb foltokat, hiszen hasonlóval próbálkozik a Nikon a D70-ben is illetve a külső programban is, de ez elkerülhetetlenül információvesztéssel jár. A legjobb tehát, ha fizikailag szüntetjük meg a problémát.
A felismeréssel még nem lehet gond, hiszen pont azért küzdünk a por ellen, mert jól látható a képeken. Mégis adunk egy tippet arra nézve, hogyan lehet megállapítani, poros-e a CCD-nk, vagy CMOS szenzorunk:
Keressünk valami homogén témát pl. részlettelen sima fal, vagy felhőtlen égbolt (de ne a nappal szembe!), esetleg papírlap, vagy bármi más, amelyben szinte nincsenek tónuskülönbségek. Állítsuk az optikát a zoom közepére, hogy minimalizáljuk a vignettálást. Állítsuk a gépet/optikát kézi élességállításra és állítsuk a fókuszt végtelenre. A rekeszt lehetőleg hagyjuk teljesen nyitva, mert ha szűk rekesszel dolgozunk, akkor az optikán belüli porszemek, szöszök is élesen jelentkeznek a képen, ez viszont most nem célunk, mi csak a képérzékelőn lévő porszemekre vagyunk kíváncsiak (esetleg zárt térben le is vehetjük az optikát, bár ez esetben nem biztos, hogy exponálni is fog a gép és előfordulhat, hogy pont ekkor jut be porszem). A fenti beállításokkal készítsünk egy expozíciót (nem baj, hogy középszürkére fogja exponálni, nem szükséges a gépen expozíció korrekciót használni).
Ha kész a kép, másoljuk fel a számítógépünkre és vegyünk elő valami képmanipuláló, fotószerkesztő programot (pl. GIMP, IrfanView, Paint Shop Pro, Adobe PhotoShop stb.) és nyissuk meg a képet. Vegyük szemügyre a látottakat. Ha így nem veszünk észre semmit, akkor esetleg alkalmazhatunk trükköt is. Növeljük a kontrasztot (PhotoShopban legegyszerűbb a Shift+Ctrl+L). Vagy a hisztogramnál állítsunk be olyan paramétereket, amelyekkel szét tudjuk húzni a hisztogramot, ezáltal is nagyobb kontrasztot érhetünk el. Így jobban láthatóvá válnak a problémás helyek. Ne feledjük azonban, hogy ez kiemeli a problémát, normál esetben ennyire nem okozna gondot a por. Ha korábban a képeinken nem tapasztaltuk a porszemek hatását, mérlegeljünk. Szükséges-e valóban a tisztítás, ha csak a hisztogram erőteljes széthúzásával válik láthatóvá a por? Alapvetően nem. Csak akkor végezzük el a tisztítást, ha tényleg észlelhetők a képeken a por okozta sötétebb foltok.
Ha kiderítettük, hogy van porszem a képérzékelőn, a következő lépés annak eltávolítása.
Figyelem! A CCD és CMOS szenzorok tisztítása nagy odafigyelést igényel! Gondatlan, vagy figyelmetlen munka esetén előfordulhat, hogy a képérzékelőben, vagy az előtte elhelyezett átlátszó szűrőn maradandó károsodást okozunk. A képérzékelők tisztítását mindenki saját felelősségére végezze! Ha nem vagyunk biztosak magunkban, inkább forduljunk szakszervizhez!
Ha úgy döntöttünk, hogy mégis mi magunk végezzük el a műveleteket, készüljünk elő. Szükségünk lesz egy lámpára, amivel jó megvilágítást tudunk eszközölni. Kell egy leszerelhető ecsetű porecset is (vagy 10 ml-es fecskendő, a dugattyú nélkül, aminek belsejét perlonvattával tömünk ki, ezt akár a szájunkkal is megfújhatjuk). Esetleg jól, tömören megcsavart fültisztító és minél tisztább isopropyl vagy etil-alkohol is kelleni fog. Ez utóbbiak csak végszükség esetére, ha nagyon sürgősen kell elvégezni a tisztítást és a szakszervizre már nem jutna idő (a fültisztító nem egy erre tökéeltesen alkalmas standard tisztító eszköz, de könnyen beszerezhető és ha figyelünk arra, hogy valóban kemény és nem szőröző fajtát válasszunk, akkor sikerrel járhatunk).
Lehetőleg pormentes helyen dolgozzunk, célszerű nem porszívózás után nekiesni a képérzékelő tisztításának. Javasoljuk, hogy a munka során használjunk a szájunk és orrunk elé illeszthető maszkot, vagy óvatosan vegyük, illetve fújjuk ki a levegőt. Törekedjünk arra, hogy minél kevésbé keverjük fel a levegőt és a környezetünkben lévő porszemeket.
Tegyünk a fényképezőgépbe teljesen feltöltött akkut, vagy használjunk hálózati adaptert. Szedjük le az objektívet a fényképezőgépről, tegyük az objektívre a hátsó kupakot, majd rakjuk biztos helyre. Kapcsoljuk be a gépet és a menüben válasszuk ki a Sensor Clean (Canon) vagy Mirror Lock Up (Nikon), illetve más gépek esetén a megfelelő menüpontot. Ekkor a tükör felcsapódik, a zár kinyílik és láthatóvá válik a képérzékelő. Az előzőleg elkészített kép alapján próbáljuk megkeresni, azonosítani a káros porszemet a CCD-n vagy CMOS szenzoron. Ne felejtsük el, hogy a képérzékelőre fordított kép vetül! Érdemes a lámpával többféle szögből megvilágítani a chip felületét, hogy nagyobb valószínűséggel rátaláljunk a porszemre/szennyeződésre. Előfordulhat, hogy a porszem annyira kicsi, hogy hiába nézzük, nem látunk semmit. Ekkor is elvégezhetjük a következő műveletet, hátha mégis eredményre vezet.
Vegyük kézbe a porecsetet, szedjük le róla az ecset részt, csak arra lesz szükségünk, hogy levegőt fújjunk az érzékelőre (használhatunk más, levegő fújására alkalmas eszközt is, mint a fent említett vattával kitömött fecskendőt, de minden esetben figyeljünk arra, hogy ne legyen túl nagy, könnyen lehessen vele dolgozni és ne vigyen be újabb szennyeződést. Közvetlenül a szájunkkal még véletlen se próbáljunk meg ráfújni az érzékelőre, mert apró nyálcseppek repülhetnek rá, amelyek megszáradva makacs szennyeződést fognak okozni!). Irányítsuk a légáramot a problémás helyre és néhány biztos de erőteljes fújással próbáljuk meg letakarítani az érzékelőt. Vigyázzunk! Ne érintkezzen az eszköz a képérzékelővel és ne toljuk a zárszerkezet mögé az eszközt. Ha menet közben kikapcsolna a gép, ez károsítani a zárszerkezetet esetleg a tükröt is! Szemrevételezéssel ellenőrizzük a munkánk eredményét. Ha a porszemet továbbra is látjuk, ismételjük meg az eljárást.
Ha makacs szennyeződéssel van dolgunk, akkor biztosabb, ha szakszervízhez fordulunk. Aki vállalja a kockázatot, a porszemek eltávolítása után használhatja a fültisztítót és az isopropyl alkoholt. Fontos, hogy a fültisztító ne szöszöljön, ne essen szálaira az első mozdulatnál. Válasszunk jó minőségű, erősen tömött, keményebb fültisztítót, melyet csak erre a célra használunk. Tartsuk ezt pormentes helyen, zárt állapotban.
Vegyünk kézbe egy szálat és érintsük bele a fültisztítót az alkoholba. Nem kell belenyomni, a hajszálcsövesség úgyis felszívja a szükséges mennyiséget. Óvatosan, nem erősen nyomva, az érzékelő széle felé irányuló mozdulattal próbáljuk meg eltávolítani a szennyeződést. Egy-egy mozdulat után szemrevételezéssel ellenőrizzük az eredményt. Csak annyiszor húzzuk végig a szenzoron a fültisztítót, ahányszor mindenképpen szükséges. Gondoljunk arra, hogy egy esetleges porszem akár végig is karcolhatja a szűrő felületét, amivel nagyobb kárt okozunk, mint ha ott hagyjuk a piszkot. Az alkoholos tisztítás mindenképpen kockázatosabb és veszélyesebb, mint a por lefújása, hiszen a zárszerkezet mögé nyúlunk be. Ezt mindenképpen tartsuk szem előtt. Ha nem vagyunk biztosak magunkban, ebben az esetben mindenképpen forduljunk szakszervízhez! Soha ne próbáljuk meg ruhával, vagy ujjunkkal, pláne körmünkkel lekaparni a piszkot az érzékelőről!
A tisztítási folyamat végén ismételten készítsünk tesztfelvételt és nézzük meg, eredményesek voltunk-e. Ne törekedjünk a 100%-os tisztaságra, ez otthoni körülmények között szinte kivitelezhetetlen. Csak a zavaró, a képen is jól látható szennyeződésekkel foglalkozzunk!
Köszönjük Székffy Tamásnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a poros CMOS érzékelővel készített képét!
