Röviden: Pentax Optio S4i teszt

0

Az, hogy egy digitális fényképezőgépet fél év után új modell vált fel, nem negatív jellemző. Csupán annyit mutat, hogy a gyártó nem áll meg a fejlesztéssel, és igyekszik a legújabb eredményeket a lehető leghamarabb a vásárlók elé tárni. Szinte minden nagy gyártónál megfigyelhető ez a folyamat, így a nagy hagyományokkal rendelkező Pentax sem kivétel. Az S4i esetében a leváltott modell az általunk novemberben bemutatott Optio S4. A két gép paramétereit tekintve szinte azonos, így felmerül a kérdés, hogy miért is van szükség új modellre? Elsősorban azért, hogy az időközben felmerült ötleteket, finomításokat beépíthessék ebbe a népszerű masinába.



Akik nem követték az Optio S sorozat történetét, azoknak néhány mondatban megpróbálom összefoglalni a főbb jellemzőket. Az Optio S a Pentax exkluzív, mini sorozata, amely a méretei ellenére teljes értékű háromszoros zoomtartományú objektívet rejt. A nagyon masszív felépítésű gépek szolid, elegáns fém borítást kapnak. Az S sorozat tagjainak előlapja hitelkártya méretű (ez alól az Optio S30 és Optio S40 már kivétel), vastagságuk pedig nem haladja meg a 2 cm-t, így észrevétlenül megbújhatnak egy kisebb nadrágzsebben is. A hihetetlen vékony felépítést a Pentax forradalmian új mechanikai ötletre épülő optikája teszi lehetővé: a bekapcsolt állapotban kb. 3 cm-re kinyúló teleszkópos optika középső lencsetagjai kikapcsolt állapotban ugyanis az optika többi tagja fölött pihennek. Így az összesen 2 cm-nél vastagabb lencsesor is elfért a kb. másfél cm-nyi helyen (ott van ugyanis az optika mögött a CCD és a hátlapon lévő LCD is).



A miniatürizálásra persze nem csak az optikában, hanem az elektronikai részeknél is szükség volt, ezért a digitális megoldások szállítására a Pentax a Casioval szövetkezett. A Casio az elmúlt években több meghatározó újdonság bevezetésével büszkélkedhetett, így nem csoda, hogy az Optio S sorozat bemutatkozása sikertörténet lett.





Elsősorban méretei miatt, az Optio S4i jordániai kirándulásunk egyik főszereplője volt. A vékony vászonnadrágban mindig velünk lehetett, a külön megvásárolható vízalatti toknak köszönhetően pedig a merülések idejére sem kellett lemondani a szolgáltatásairól. Az S4i ugyan egyszerű gép, hiszen sem a blende, sem pedig a záridő nem állítható manuálisan, de a kötöttségeket a jól kitalált és könnyen elérhető téma programok ellensúlyozzák. Ezekkel ugyanis sok olyan szituációra is akad megoldás, aminél az automatika nem valószínű, hogy a legjobb beállításokat alkalmazná. Ez a megközelítés, szemben a teljesen manuális állítás lehetőségével, azért is jó, mert ezzel olyanokat is rá lehet venni az optimális beállítások alkalmazására, akiknek egyébként sem a tudásuk, sem pedig a türelmük nem elegendő, hogy a paramétereket külön-külön beállítsák.

A fényképezőgép jól bevált részein a mérnökök nem változtattak, így maradt az optika és a CCD is a régi. Ezek a részegységek sok paramétert meghatároznak, így maradt az érzékenység (ISO 50/100/200/400), a gyújtótávolság-tartomány (35-105 mm) és a 6 cm-es közelpont makrónál. A legnagyobb változás a hátlapon történt. Átrendezték a gombokat és az 1,6″ képátlójú LCD 1,8″-esre nőtt. Új kezelőelemként megjelent a programozható Quick gomb, ami alapesetben a témamódok listáját kínálja. Pozitív változásként értékelhető a korábban 5 ponton megnyomható navigáló tárcsa újragondolása. Az új megoldásnál az OK funkciót leválasztották, így külön gombot kapott, a négy irányba billenő körtárcsa mérete pedig jelentősen megnőtt. A teljes vezérlés ideális a vízalatti tokok készítéséhez: nincs sem csúszka, sem pedig tárcsa a gépen, így a tokokra csak gombokat kell tenni.


Az Optio S4i, ahogy az ma minden géptől elvárható, PictBridge kompatibilis. Ennek köszönhetően a fényképezőgépet megfelelő nyomtatóra kapcsolva számítógép nélkül lehet papírképeket készíteni. Sajnos mint sok gépnél, a gyártó itt is csak a legalapvetőbb PictBridge funkciókat implementálta, így a fényképezőgéppel a szerkesztőség Canon i965-ös A4-es nyomtatóján is csak 10×15-ös méretű képeket tudtunk nyomtatni.

A gép sebességére nem lehet panasz. Villámgyorsan bekapcsol és elfogadható idő alatt elkészíti a képet (az exponáló gomb lenyomása után). A visszajátszás sebessége hasonlóan jó, a képek gyors ellenőrzését pedig az egygombos visszajátszás mód segíti. Ma már csak ilyen megoldást szabadna alkalmazni más gyártóknál is, hiszen ebből az exponáló gomb lenyomásával villámgyorsan vissza lehet lépni felvétel üzemmódba.

Az automata üzemmód mellett persze néhány paraméter manuális beállítására is lehetőség van. Jól kordában tartható például az élességállítási rendszer. Teljesen automatikus módban a fényképezőgép képes középpontos és egy vízszintes skálán automatikusan kiválasztott pontra élességet állítani. Az automatikusan kiválasztásnál az automatika a sávban lévő legközelebbi pontra állít élességet, feltételezve, hogy az a kép fő témája. Ezen kívül lehetőség van egyedi élességállítási pont (még mindig az automatika állítja az élességet) kiválasztására, a mozgásteret egy 7×7-es mátrix határozza meg. Ha az automatika csődöt mond, akkor a manuális élességállítás kerülhet előtérbe, aminek megvalósítása az Optio S4i esetében példaértékű. Az állítás idejére a gép a kép középső részét teljes képernyősre nagyítja, méghozzá olyan minőségben, ami tényleg lehetővé teszi az élesség megítélését. A manuálisan állítható paraméterek között szerepel még a fehéregyensúly, ami az egyedi beállítás lehetősége mellett 4 jellemző megvilágításhoz előre programozott beállításokat is kínál.

A Pentax Optio S4i SecureDigital (SD) kártyára menti a képeket, bár ilyet a gép mellé nem csomagolnak. Ennek oka, hogy a gép tartalmaz egy kb. 10 MB méretű belső memóriát is, ahova kártya hiányában lehet képeket menteni. Ez tartaléknak, illetve a gép kipróbálásához jó, és megvan az az előnye, hogy minden vásárló olyan kártyát vehet a gép mellé, amilyenre szüksége van. Az egy hetes jordániai kirándulás tapasztalata azt mutatja, hogy egy hétre egy 4 megapixeles fényképezőgéphez legalább fél GB-os kártya kell, ha nem akarja az ember az út felét a képek válogatásával és törlésével tölteni.



Az áramellátásról egy lítium-ion akkumulátor gondoskodik. Ugyan pontos méréseket nem végeztünk, de az egy hét alatt sosem maradtunk energia nélkül, pedig naponta telefotóztunk kb. 200 MB-nyi memóriát, miközben gyakran nézegettük a képeket. A biztonság kedvéért az akkut (illetve a gépet) minden este feltettük tölteni, amit a lítium-ion akkumulátornak köszönhetően a Ni-MH akkumulátorokra jellemző memóriaeffektus veszélye nélkül megtehettünk.


A fényképezőgéphez melléklet dokkoló szerű töltő két szolgáltatást nyújt:

  • a fényképezőgépet beleállítva a gépben lévő akkumulátor tölthető
  • a gépből kivett akku külön is betehető és tölthető

Az egyszerű szerkezet sajnos a számítógéppel való kapcsolatot nem biztosítja, így valódi dokkolóként nem használható.

A képminőséggel összességében meg voltunk elégedve. Az Optio S4i-t illyen téren sem lehet egy komolyabb félprofi géphez hasonlítani, de teljesítménye méretének és árának tökéletesen megfelelő.

Értékelés
Ha valakinek fontos az igazán kis méret, miközben nem szeretne lemondani a zoom objektívek által kínált előnyökről, akkor a Pentax Optio S4i egy remek választás lehet. Kb. cigisdoz méretű, így kényelmesen elfér bárhol, miközben a Pentax és a Casio által felhalmozott, majd a gép tervezésénél felhasznált tapasztalat biztosítja a kellemes emlékek rögzítéséhez nélkülözhetetlen szolgáltatásválasztékot és képminőséget.

A fényképezőgép ára a cikk megjelenésének idején bruttó 135 ezer Ft. A készüléket a túra idejére a Pentax hazai importőre a Slach Kft biztosította. Köszönjük!