Exkluzív: Canon EOS-400D

0

Változások

Minden nagy gyártónak megvannak a maga szokásai. Szinte már mindenki előre fújja, hogy ki mikor dob piacra új gépet. Ez idáig rendben is van. De aztán kezdődnek a találgatások. Jönnek a 21 fókuszpontról szóló pletykák, a 7 kép/mp-es sorozatot ígérő fórumozók, akik szerint az EOS-1D Mk II is nyugdíjba vonulhat. Vannak vadabb ötletek is, meg vannak hihetőbb verziók. Ilyen helyzetben persze ember legyen a talpán, aki kiigazodik a sok-sok kacsa között, ráadásul olyan gyárinak álcázott képekkel, ami első ránézésre is egyértelmű, hogy nem gyári, csak néha jobb, esetenként röhejes PS munka.

Egy szó, mint száz, a hivatalos bejelentésekig soha senki nem lehet biztos abban, hogy az elkövetkezendő gép végülis milyen paraméterekkel fog rendelkezni.

Az EOS-400D bejelentésekor mi magunk is kíváncsian olvastuk a sajtóközleményt és bújtuk a specifikációkat, vajon mennyire lesz komolyabb, jobb gép, mint az elődmodell. Nézzük akkor a főbb változásokat, az egyszerűség kedvéért a jól bevált táblázatos módszerrel:

A Canon EOS-350D és EOS-400D közötti főbb különbségek
Canon EOS-350D Canon EOS-400D
Képérzékelő 8,2 Mpixel CMOS; 22,2 × 14,8 mm
(1,62× képkivágás faktor)
10,5 Mpixel CMOS; 22,2 × 14,8 mm
(1,62× képkivágás faktor)
Legnagyobb felbontás 3456 × 2304 3888 × 2592
Automatikus szenzor tisztítás nincs van, be- és kikapcsoláskor
AF 7 pontos
(mint EOS-300D)
9 pontos, dupla precizitással
(mint EOS-20D!)
Sorozatfényképezés 3 kép/mp 14 JPEG vagy 4 RAW képig 3 kép/mp 27 JPEG vagy 10 RAW képig
LCD 1,8″, 115e pixel
80 fok betekintési szöggel
2,5″, 230e pixel
160 fok betekintési szöggel
infravörös szenzor a kereső alatt
státusz LCD igen, hátlapon nincs, fő LCD látja el a funkciót
Tömeg 485 gramm 510 gramm

Külső

Ezeken kívül külsőleg is történt még pár apróbb változás.

Gombok

A nagyobb LCD és a státusz LCD eltűnése miatt pár gombot módosítottak a vázon. Az LCD-től jobbra lévő exp. kompenzáció és sorozat mód gombjai távolabb kerültek egymástól, valamint a néhai státusz LCD háttérvilágítását bekapcsoló gomb is eltűnt. Külsőleg ugyan nem változtak a négy irányú navigáló billentyűk, de sokkal puhábban járnak, mint a 350D-nél. No és egy apróság: az exponáló gomb immár fekete színű. Egy fura dolog azért van a gombokkal, aminek a logikáját nem értem. Az EOS-300D-nél, 350D-nél, 20D-nél, 30D-nél mindig a Menu gomb volt fent, a display/info gomb pedig alatta. Az EOS-400D-nél pont fordítva van. Az LCD-től balra fent a sarokban van a Disp. gomb, alatta a Menu. Miért? Soha nem fogom megtudni.

Státusz kijelzés

Ha már megemlítettük a státusz LCD hiányát, nézzük mit is találtak ki a helyére. A nagy méretű LCD miatt hely már nem maradt a státusz LCD-nek, így szükséges volt annak feladatát a fő LCD-re hagyni. Ez jópár gyártónak már sikerült is, gondoljunk csak a KonicaMinoltára, vagy az Olympusra, ez utóbbi mérnökei azt is megoldották, hogy a kijelzett értékek egy gombnyomásra meg is változtathatók.

A Canon nem rukkolt ki nagy újdonsággal, egyszerűen kirakta az LCD-re a legfontosabb adatokat: záridő, rekesz, érzékenység, üzemmód, exp. kompenzáció, fehér-egyensúly, fénymérés, AF üzemmód, sorozat mód, aktív fókuszpont, képméret és minőség, akkuállapot, hátralévő képek száma. De mindezt hogyan? Sajnos nagyon puritánul. Fehér alapon fekete betűkkel. Azt hiszem, nem leszek egyedül a véleményemmel, hogy ez az eddigi legrondább LCD-s státuszkijelzés, amivel valaha találkozhattunk. Legalábbis én ennél csak szebbeket láttam. No jó, persze minek mindent túlcsicsázni. Használható? Igen. No de azért mégis… Elképzelem, ahogy fotósunk egy esti képhez beállítja az érzékenységet, ellenőrzi az adatokat, mindeközben nézi a jó világos LCD-t. Majd kikapcsolja a st’tusy LCD-t a Disp gombbal és… Pár percig nem sokat fog látni. Vajon sötét alapon világos betűkkel nem lett volna célszerűbb (mint a menüben, vagy mint más gyártóknál)? Vagy csak én fotózom este is? Apró gondok, kár is tovább ragozni.
Az orientációs szenzor adatait nem veszi figyelembe a gép a státusz kijelzéskor, vagyis a képernyőn mindig hosszanti irányban láthatók az adatok (nem úgy, mint az már sokszor említett KonicaMinoltánál, ahol portré állásban is remekül olvashatók az adatok).

Kereső

A kereső alatt elhelyezett infra adó-vevő LED-ek viszont jó szolgálatot tesznek. Ahogy a KonicaMinolta (most már a Sony) tükörreflexes gépeinél is, úgy a Canon EOS-400D-nél is kikapcsol az LCD státuszkijelzése, ha a gépet a szemünk elé emeljük. Jó ötlet és működik is.

A keresőbe nézve elsőként az új fókuszpontok tűnnek fel. Illetve ez annyira nem is új, hiszen az EOS-20D-ben már alkalmazták a fektetett rombusz formába rendezett 9 AF pontot. Örömteli, hogy nem csak a fókuszpontokat kapta meg az EOS-400D, hanem a dupla pontosságú középső AF területet is, amely f/2,8, vagy fényerősebb objektíveknél egy második sor CCD-t használ a pontosabb élességállításért.
A kereső mérete egyébként nem változott, továbbra is 95% lefedettségű és 0,8x-es nagyítású. Vagyis számítások alapján ez 47%-os képméretet ad (egy 1x nagyítású, 100% lefedettségű képet adó filmes gép keresőjéhez képest). A keresőben látható kép 18,6 fokos szög alatt látszik, amely megegyezik egy 17″-os LCD képernyőjének 105 cm-ről (vagy egy 55 cm-es TV 130 cm-ről) adódó látványának. Vagyis az EOS-20D keresőképéhez viszonyítva 88%, az EOS-300D-hez képest 90% méretű.

Markolat

A hátlapnál maradva említést kell tegyünk a hüvelykujjunknak kialakított gumi borításnak, amely nedvesebb kézzel is biztosabb fogást eredményez. Apropó fogás. Annak idején az EOS-350D-nél leírtuk, hogy sajnos nem túl kényelmes. A markolat nem emelkedik ki eléggé a gépvázból, így szinte csak ujjbeggyel fogjuk a gépet, legalábbis a férfiak. A kisebb ujjakkal rendelkező hölgyek előnyben vannak. Nos, az EOS-400D-nél ez a rész semmit sem változott. Úgy tűnik, a Canon designerei tényleg nem mentek órákat venni a Pentax mérnököktől. Nekik ugyanis a *ist D után sikerült egy hasonlóan kicsi gépre élvezhető fogást nyújtó markolatot kialakítani. Vagy talán a Canon nem akart annyira belenyúlni a gyártósorba? Költséghatékonyság mindenek előtt? Rosszul hangzik. Természetesen ez nem teszi használhatatlanná a gépet, hisz nagyon sokan elégedetten fotóznak a kis 350D-vel is, csupán számomra egy kicsit szomorú, hogy még mindig ezt a buta megoldást választotta a Canon.

Olvasónk az előző bekezdések alapján azt hihetné, hogy valamiért haragszom a Canonra és azért kötök bele mindenbe. Szerencsére erről szó sincs, mindössze leírom a véleményemet a gépről, s nem titkolom a számomra (és talán más számára is) negatív változásokat. Biztos vagyok benne, hogy ha tovább olvassa a cikket, világos lesz: semmiféle tüske nincs bennem a Canon miatt, sőt!

Nézzük akkor a hidegzuhany után a pozitív, okos és ötletes változásokat:

Szenzor tisztítás
Nem újkeletű dolog, elsőként az Olympus, aztán a Sony rukkolt elő a maga megoldásával. Mindegyik lényege, hogy valamilyen fizikai behatás (rázás, rázkódás, vibráció) hatására a porszemeket el lehessen távolítani a képérzékelő elöl, így a tükörreflexes gépeknél kissé túlmisztifikált “a szenzor koszolódik és a porszemek nyomot hagynak a képen” dolog végre a múlté lehet.

A Canon is hasonló elvet követett, amikor megalkotta a hangzatos EOS Integrated Cleaning System-et. Ez a többi megoldással szemben többről szól, mint porlerázásról. A sajtóközlemény szerint módosították a gép vázsapkáját, amely valóban máshogy néz ki, mint az előző modelleknél. Hogy ez mennyire csökkenti a gépbe jutó por mennyiségét, azt mindenki döntse el saját ítélőképességére hagyatkozva. Szintén a megelőzést célozza meg a féligáteresztő szűrőn elhelyezett antisztatikus, vagyis portaszító réteg.
Mindezeken túl viszont a leghatásosabb maga a por eltávolítása, mely két részből áll: hardveres és szoftveres. A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt (hasonló halk hangot adva, mint az Olympus ultrahangos CCD tisztító rendszere, csak annál kicsit hosszabb ideig tart). A szoftveres eltávolítás pedig a képfeldolgozás során lép működésbe, a letárolt “porszemmaszk” felhasználásával melyet a felhasználó is törölhet, illetve frissíthet.
A hardveres poreltávolítás mind bekapcsoláskor, mind kikapcsoláskor működésbe lép, de az első elkészíthető kép bekapcsolástól számított idejét nem növeli ez a megoldás, mint az Olympus E-rendszer gépeinél. Hogyan lehetséges ez? A Canon EOS-400D ICS poreltávolító rendszere figyeli az exponáló gomb lenyomását, s ha az félig lenyomott állapotban van, azonnal felfüggeszti a portalanítási folyamatot. Így lehetséges, hogy a 400D a bekapcsolás pillanatától számítva 0,3 mp-cel később már képes exponálni (AF kikapcsolt állapotában, vagy előre beállított helyes élességgel). Az automatikus hardveres portalanítás egyébként a SetUp-ban kikapcsolható, illetve kézzel is elindítható a folyamat. Így ha valakit zavarna, le is tilthatja ezt a funkciót. Bár nem tudom, kit zavarna, hiszen még csak nem is késleltet.
Látható tehát, hogy nem csak egyszerűen átvettek egy már működő megoldást, de tovább is fejlesztették.

Hisztogram

A hisztogram kijelzése az EOS-5D-hez hasonlóan immár nem csak a világosság értékekre vonatkozóan jeleníthető meg, hanem külön a vörös, a zöld és a kék csatornára vonatkozóan. S ha már az info nézetnél tartunk: szintén újdonság, hogy a fájl mérete is kijelzésre kerül, legyen az JPEG, vagy RAW.

Kezelés

Szinte semmit nem változott. Az üzemmódváltó tárcsa körül találjuk a be- és kikapcsolásra szolgáló kart. Az exponáló gombot elöl. A vezérlőtárcsát pedig az exponáló gomb mögött, vagyis fotózáskor a felénk közelebbi részen.
Menüben való turkálás nélkül állíthatjuk az érzékenységet, a autofókusz üzemmódot (egyszeri, AI Focus – követő és AI Servo – folyamatos), a fehér-egyensúlyt, a fénymérés módját, a képstílust (vagy képminőséget, CFn beállítástól függően), az exp. kompenzáció értékét, a sorozat és önkioldó módját, valamint a használni kívánt fókuszpontot, természetesen a zársebesség és rekesz értékét is.

Menüben találjuk a vörös-szem hatás csökkentést, az automatikus expozíció sorozatot, a vaku teljesítmény sorozatot, a fehér-egyensúly sorozatot, az egyéni fehér-egyensúlyt, a színteret beállító menüpontot.

De nézzük kicsit részletesebben a menüt:

Felvétel menü 1

  • felbontás és tömörítés (Small, Medium, Large; Fine – Normal; JPEG, RAW+JPEG, RAW)
  • vörösszem-csökkentés (ki,be)
  • csipogás (ki/be)
  • exponálás kártya nélkül (igen/nem)

Felvétel menü 2

  • automatikus expozíció sorozat (3 kép ±-2..0,3 Fé lépésközzel)
  • vaku telj. kompenzáció (-2..+2 Fé)
  • fehér-egyensúly finomhangolás és sorozat (kék-bosotyán sárga;zöld-bíbor)
  • egyéni fehéregyensúly
  • színtér (sRGB/AdobeRGB)
  • képstílus (standard, portré, tájkép, természetes, pontos, monokróm, saját1, saját2 és saját3; ezeken belül külön állítható az élesítés, kontraszt, színtelítettség, színtónus, illetve a monokrómnál a szűrő: nincs, sárga, narancs, vörös, zöld, valamint a tónus effekt: nincs, szépia, kék, lila, zöld)
  • szoftveres poreltávolítás adatainak frissítése

Lejátszás menü

  • törlés elleni védelem
  • képforgatás
  • nyomtatási sor (kijelölés és beállítások)
  • áttöltési sor
  • automatikus lejátszás (diavetítés)
  • expozíció utáni automatikus képmegjelenítés (ki, 2, 4, 8 mp, tartás)
  • hisztogram (világosság, RGB)

SetUp menü 1

  • automatikus kikapcsolás (30 mp-15 perc, ki)
  • automatikus képforgatás (fényképezőgépen és számítógépen, számítógépen, ki)
  • LCD fényereje (7 lépésben)
  • LCD automatikus kikapcsolása a gép szemhez emelésekor (igen/nem)
  • dátum és idő megadás
  • fájl sorszámozás (folyamatos, automatikus nullázás, kézi nullázás)
  • kártyaformázás

SetUp menü 2

  • nyelv (15 nyelv, magyar nincs)
  • videó rendszer (PAL/NTSC)
  • egyedi beállítások (Custom Functions, lásd lejjebb)
  • beállítások törlése – alapállapotba hozás
  • szenzor tisztítás (automatikus engedélyezése és tiltása, hardveres tisztítás azonnal)
  • kézi szenzortisztításhoz tükör felcsapása

Bár nem külön menü, mégis érdemes külön tárgyalni az egyedi beállítások lehetőségeit:
Egyedi beállítások (CFn) menüpont

  • SET/navigáló nyilak gomb funkciója (SET: képstílus, képminőség, vaku exp. komp., visszajátszás; nyilak: AF pont kiválasztás)
  • zajszűrés hosszú expozíciós időknél (ki/be)
  • vaku szinkronidő (auto vagy 1/200 mp fix)
  • exp. gomb – AE/AF rögzítés (AF/AE rögzítés, AE rögzítés, AF rögzítés, nincs rögzítés)
  • AF segédfény (ki/be/csak külső vakuval)
  • expozíciós lépésköz (1/2 vagy 1/3 Fé)
  • tükör felcsapás (ki/be; bekapcsolt állapotban az exp. gomb első megnyomására a tükör felcsapódik, majd a második megnyomásra exponál a gép)
  • E-TTL II fénymérés (kiértékelő, átlag)
  • vaku szinkron (első redőny, második redőny
  • nagyított nézet (csak visszajátszás, gyorsnézet és visszajátszás)
  • LCD bekapcsoláskor (kijelzés, kikapcsolt)

Képérzékelő

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasó kétkedve fogadja a 10 Mpixeles APS-C-hez közeli méretű CMOS szenzort. Vajon nem lesz ez túl zajos? Nem fog ez gondokat okozni? Hiszen a 8 Mpixeles EOS-350D pixelei még 6,4 mikronosak voltak, az EOS-400D CMOS szenzora viszont 5,7 mikronos pixeleket rejt. A különbség azonban nem okoz nagyobb gondot, mivel a Canon mérnökei jobb kihasználtságot értek el a képérzékelő felületén, kisebb területet vesz igénybe a nem fényérzékeny rész a pixelek mellett, valamint a mikrolencsék kialakítását is tökéletesítették, így arányaiban több foton juttatható a pixelekre, mint a korábbi mikrolencsékkel.
Sajnos tesztképeket nem közölhetünk, mert a nálunk járt darab még nem a végleges változat, de Papp Elekkel csináltunk egy összehasonlító tesztet az EOS-350D és az EOS-400D között. Sajnos szoftver CD-t sem kaptam, így a RAW minőségét nem tudtuk megnézni, maradtunk a legjobb JPEG-nél. Különböző képek készültek a két géppel, azonos időben, azonos körülmények között. A tapasztalatok: az EOS-400D egy hajszálnyival kisebb érzékenységű, mint az EOS-350D (természetesen azonos kijelzett érzékenységet használva), valamint egy iciripiciri zajszűrés is mintha látszana a képeken. De csak a nagyobb érzékenységnél látható. A képzaj egyébként nem vészes, bár még nem végleges a dolog, úgy tűnik, a Sony 10 Mpixeles APS-C méretű CCD-jével szerelt gépeknél (Sony Alpha DSLR-A100, illetve gyaníthatóan a Nikon D200/D80 is) egy kicsit jobban teljesít.

Viszont a JPEG élesítését az EOS-400D-nél már máshogy kell beállítani, a 350D-nél még a -2..+2 módszert használhattuk, az EOS-400D-nál már a 0..7 érték közül választhatunk. Így elég nehéz eltalálni, hogy ugyanolyan élesítésünk legyen mindkét gépnél, ezért a 400D képei kissé lágyabbnak tűntek, ami aztán itthon egy erősebb élesítéssel készült kép alapján kijelenthető: a gyengébb beállítás miatt történt. Az optika egyébként nem korlátozott, nem korlátozhatott, hiszen egy fix 50 mm-es alapoptikát (nem kit objektívet!) használtunk, F8-ra lerekeszelve.

Az összhatás tehát bíztató, aki esetleg lemarad az EOS-350D-ről, nem kap majd zavaróan gyengébb minőségű képeket előállító gépet (mint sajnos – szerintem – a Panasonic DMC-FZ30 és FZ50 esetén).

LCD

Divatos dolog manapság egyre nagyobb LCD-ket szerelni a digitális fényképezőgépekre. Ez nem csak a kompakt gépekre igaz, de már a tükörreflexesekre is.
Tény, hogy miután jópár teszten voltam túl (kompaktok, majd a Pentax K100D-je) és az EOS-400D teszthez elővettem a 300D-met, hogy letekerjem róla az 50 mm-es objektívet, meglátva a 300D LCD-jét elröhögtem magam. Mint valami orosz mesekönyvben a “fortocska”, a kis ablakocska.

Jobban néz hát ki a mostani gépek nagyobb LCD-je, de – mint már leírtam – ennek ára az EOS-400D esetében a státusz LCD eltűnése volt. Úgy gondolom, hogy jelenleg többen vannak, akik ezt sajnálják, mint akik a 2,5″-os (hasznos képátló 6,2 cm) 230e pixeles LCD-nek örülnek. De keserűségre nincs ok, a használhatóság azért nem csökkent.
A kijelző a Canon szerint nagyobb szögben látható, mint az EOS-350D-é, 80 fok helyett 160 fok betekintési szögű. Ezt pedig én is alátámasztom. Bár a 400D LCD-jének is van egy kis holtpontja, ahol viszonylag rosszul látszik, de még igen lapos szögben nézve is remek képet ad. A színei pedig fantasztikusak. Az EOS-350D LCD-je a 400D-éhezképest kissé zöldebb tónusú és fakóbb.

A készképekbe való belenagyítás viszont (a DiGiC II-nek “köszönhetően”) továbbra is pocsék. Ez sajnos az összes Canon gépre jellemző. Nem fér a fejembe, miért nem képes a világ egyik vezető fényképezőgép gyártó cége kifejleszteni végre egy olyan nagyítási módot, amely nem lágyítja szét teljesen a képet. Másoknak ez gond nélkül sikerült. A Canonnak miért nem? Bosszant. De már az EOS-300D óta bosszant. Pedig már a 400D-nél tartunk.
Íme tehát két kép. A bal oldalin az a képrészlet, amit a gépnek fel kellett volna nagyítania, a jobb oldalon pedig az, ahogy az EOS-400D-nek mindez sikerült. Azt hiszem a képek magukért beszélnek és nem kell kommentálni a látottakat.

eredeti kép

Canon EOS-400D 10x-es nagyítása

Vaku

A gépre ugyanolyan vaku került, mint az EOS-350D-nél. Itt változás nincs, a 13-as kulcsszámú vaku továbbra is 9 cm-re pattan fel. A vakupapucsba középpontos, vagy EX rendszervakukat illeszthetünk, természetesen a gép támogatja az E-TTL II vakurendszert is.

Ha nincs elegendő fény az élességállításhoz, akkor a felpattanó vaku is szolgálhat segédfénnyel, mégpedig a szokásos stroboszkópikus villantás módszerével.

Optika

Nem meglepő módon a Canon EOS-400D-re továbbra is az EF és EF-S bajonettes objektívek tekerhetők fel. Kit kiszerelésben a 350D-nél bevezetett EF-S 18-55mm/F3,5-5,6 II optikát kapjuk a gép mellé.

Memóriakártya, akkumulátor

A Canon még mindig kitart a CompactFlash memóriakártyák mellett, hisz az EOS-400D is ezt használja. Szerencsére jó gyorsan, egy Lexar WA 80x-os 2 GB-os kártyával közel 6200 kB/s írási sebességet mértünk (sorozatban kélszült 10 RAW kép alapján).

Az akkumulátor ugyanaz, mint az EOS-350D-nél: NB-2LH, vagyis 7,4V merllett 720 mAh kapacitás. Ez a nagyobb LCD miatt elvileg hamarabb feladja a működésben tartást, mint az EOS-350D-nél, a gyári adatok ezt igazolják is. Szobahőmérsékleten vaku nélkül az egy akkutöltéssel készíthető képek számára az EOS-350D-nél 600 képet, míg az EOS-400D-nél 500 képet adtak meg, ugyanez 50% vakuhasználat mellett 400 illetve 360 kép.
A Li-ion akkumulátort természetesen külső töltővel tölthetjük fel.

A csatlakozókat a bal oldalon találjuk, egy gumilap mögött, mely az EOS-350D-nél már megismert módon a vezetékes kioldó csatlakozóját, a Videó-kimenetet és az USB aljzatot rejti.

Sorozat, sebesség

Mint az összehasonlító táblázatból már látható, a gép sorozatfelvételének sebessége nem változott az elődhöz képest, maradt 3 kép/mp. Azt azonban mindenképpen látnunk kell, hogy ez nagyobb adatfeldolgozási sebességet igényel, mint az EOS-350D-nél, hiszen ott másodperceként 3 darab 8 Mpixeles kép készült, itt viszont ugyanennyi 10 Mpixeles. A feldolgozási sebességen kívül a puffer mérete is nőtt. Az EOS-400D akár 10 RAW képet is képes 3 kép/mp sebességgel ellőni egyszerre, vagyis több, mint 3 mp-ig lőhetünk vele RAW sorozatot. JPEG-nél persze mégtöbbet: mintegy 27 képig garantálja a gyártó. Ha a puffer tele lesz, a sorozat készítése nem áll le, amint van elég hely, a gép máris exponál.
Hagyományos sorozaton kívül készíthetünk automatikus expozíció sorozatot és fehér-egyensúly sorozatot is, mindkét esetben 3 képig.

Gyári tartozékok

A Canon EOS-400D dobozában a gépen és a szoftver CD-n, valamint a használati útmutatón kívül a következő tartozékokat találjuk:

  • NB-2LH 7,4V 720 mAh Li-ion akkumulátor
  • Külső akkumulátor töltő
  • USB és videó kábel
  • Nyakpánt
  • Bajonett kupak
  • Canon EF-S 18-55mm/F3,5-5,6 II optika (csak a kit változatban)

Értékelés

A Canon EOS-400D sok szempontból előrelépés. Bár hobbi- és amatőr célokra a 6 Mpixeles felbontás is bőven elegendő lenne, a fejlődés nem állhat le. A Canon így is a konkurencia után jelent meg első 10 Mpixeles belépőszintű digitális tükörreflexesével, sőt, a középkategóriában nem is nagyon találunk hasonló felbontásút (az EOS-5D-t leszámítva, de az kicsi más kategória, mint a Nikon D200-asa). Várható tehát egy középkategóriás modell is, hasonló felbontással és szenzortisztítással. Talán az EOS-40D? Még nem tudjuk. De azt megígérhetjük, hogy szólni fogunk róla, ha megjelenik.
Az EOS-400D tehát az első 10 Mpixeles APS-C szenzorú gép a Canon kínálatában, melybe komoly fejlesztéseket építettek. A képminőségével úgy tűnik nem is lesz gond, bár ezt képekkel most nem támaszthatjuk alá. De amint lesz lehetőségünk, igyekszünk a szokásos részletességű tesztet is készíteni. A kezelhetősége is remek, az ára pedig igencsak versenyképes lesz a többi gyártó 10 Mpixeles D-SLR-jeivel, legalábbis úgy tűnik jóval olcsóbban hozzájuthatunk majd, mint a Nikon D80-hoz, vagy a Sony A100-hoz.

A fényképezőgépet a Canon Hungária Kft-től kaptuk kölcsön. Köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja az oldal működését. Köszönjük!