Exkluzív: Fujifilm FinePix X-Pro1

0
29

Egykedvűen hömpölyög a tömeg a varsói Kultúrpalota melletti tér hatalmas aluljáró labirintusában. Olyan hétköznap ez is, mint a többi februári. Azaz mégsem, hisz az előző nap vastag hótakaró lepte be a várost, fehérbe és itt-ott bizony latyakba burkolva minden látnivalót. Egyszerű turistaként kószálok most a szocreál háztömbjeit modern, üveg felhőkarcolókkal elhomályosító lengyel fővárosban, és a havat leszámítva nem sok minden veheti el kedvem a mai naptól. Célom persze nem a kultúrturizmus, sokkal inkább szakmai, mivel a Fujifilm ide szervezte legújabb büszkeségének, az X-Pro1-nek regionális sajtóbemutatóját. Különleges nap tehát a mai, cseppet sem hétköznapi.

Kicsit furcsa az időzítés, hiszen a gépet már több mint egy hónapja bejelentették – felettébb nagy érdeklődés közepette – így az új modellt körülvevő hangulat már kevésbé felfokozott, mint január elején. Ha csak fotóról is, de ismerjük, hogy néz ki, és tudvalevő összes képessége is. Egyetlen egy momentum maradt csak vele kapcsolatban…hogy végre kézbe vehessük és kipróbálhassuk. Szóval mit nekünk fagyos lengyel tél, meg hóesés, ha szólít a Fujifilm, hát repülünk és kíváncsian várjuk a fejleményeket…

…ezt persze egy ideig várhattuk, hiszen előző napi megérkezésem óta még csak fényképen sem sikerült látnom a gépet. Lelkes lengyel szervezőink az előző napra valódi kultúrprogrammal leptek meg bennünket és említés szintjén sem esett szó a gépről.

A második világháború után gyönyörűen újjáépített ódon városrész szakadó hóesésben is szép, nem is beszélve a Királyi palota belsejéről, ahol a fehér égi áldással sem kell dacolnunk. Idegenvezetőnk mondataiból mindenesetre az derül ki, hogy varsó és a lengyelek lelkére a legutóbbi világégés gyakorolta a legnagyobb hatást. Ezzel most nem untatnék feleslegesen senkit – a történelmi részleteket ismerő olvasó bizonyára tisztában van vele mire gondolhatott.

A délutáni városnézés esti kulináris programba torkollik, egy apró, családias és mellé régies-népies hangulatú étteremben. Itt csupán a gép fejlesztésének japán projekt vezetője emlékeztet bennünket a valóságra, nem telelni jöttünk, hanem egy fényképezőgép bemutatójára. Szerencsére gyorsan el is oszlatja a szakmaiság összes szürke fellegét; itt most a lengyel étkeké és a helyi fű-vodkáé, a zubrowkáé a főszerep. Utóbbiról gyorsan meg is állapítjuk, hogy ez biz’ kókuszos utóízű, a vega fogásként tálalt „magyaros” palacsintáról meg azt, hogy ilyet még csak nem is láttunk soha itthon.

A korán kezdődött vacsora szokatlanul korán ér véget, a bátrabbak (és szomjasabbak) pedig egy közeli hangulatos kiskocsmában folytathatják. Mentünk mi is, mert a sors ezt akarta. Éjféltájt azonban asztalbontás, és irány a szállás. Másnap meló!

Ugorjunk is egy jó fél napot a bemutató színhelyére, mely szállodánk egyik konferenciaterme volt. Kora délelőtt lengyel nyelvű programmal kezdődött a tevékeny nap, amit a nemzetközi előadás követett. Ezt megelőzően azonban egy külön teremben végre kézbe vehettük a gépeket és kiegészítőiket. Fényképezni azonban még nem lehetett velük, amit a kiállítók a memóriakártya nyílás leragasztásával nyomatékosítottak. A mintadarabok azonban bekapcsolhatók voltak, így a menüvel és főbb jellegzetességeivel megismerkedhettünk.

Fujifilm FinePix X-Pro1 közelről

Az X-Pro1 és az X100, egymás mellett

Bár a sorozat első tagja, az X100 nem volt olyan apró, de aki netán kicsinek tartotta, az X-Pro1 képében egy méretesebb szerkezetet vehet kézbe. A váz hasonlóan igényes kialakítású, és ahogy a képeken látszik, nem változott a retro jelleg sem. Masszív magnézium ötvözet burkolatot kapunk, igényes fekete műbőr borítással a kényesebb helyeken. Ilyen a markolat is, ami sokkal határozottabb a korábbinál. Aki még erőteljesebbet akar, az alsó állványmenetre kiegészítő markolatot is felcsavarozhat, ha azt külön megvásárolta a géphez. Ezáltal még inkább marokra fogható a gép, így több hely marad az ujjak mellett az optika állítására. Az alacsony, de meglehetősen kényelmesnek mondható markolat hátránya, hogy nehezebbé és alsó felfogatósínje miatt kb. 1 centivel magasabbá teszi a gépet. Ráadásul a memóriakártya és akkumulátor ajtaját is eltakarja, így ezek cseréjénél le kell vennünk.

Kezelése hasonló az X100-hoz, de több gombot kapunk. Ilyen az új Q-gomb is, mellyel a legfontosabb beállítások gyorsmenüje érhető el. Emellett megtartották a programozható Fn gombot is. Kapcsolók terén is van pár változás. Az előd elsőre furcsa, de valójában nagyon ötletesen működő felvételi üzemmód/záridő választó tárcsája most csak úgy forgatható el, ha lenyomjuk a közepén lévő kis gombot. Az oldalt lévő fókuszmód kapcsoló is átkerült a gép elejére és immár körbeforgatható.

Régi-új rendszer

Bár az X-széria része, ez a modell mégis egy új kezdet az eddig háromfős sorozatban. Elsőként került bajonett egy X-modellre, mely a Fujifilm saját fejlesztésű, XF jelölésű optikáit fogadja.

A bajonettgyűrű mindössze 2,5 mm-es, és 10 elektronikus érintkezőt kapott. A rendszer 17,7 mm-es szenzor-optika távolságot használ, de egyes objektívek hátsó lencsetagja akár további 7,5 mm-re is belóghat a vázba. A gyártó szerint ennek köszönhetően kiváló részletességet kapunk nem csak a kép közepén, de a sarkaiban is.

XF optikák

Az új bajonettre szánt objektívekből első körben hármat jelentett be a cég, melyek adatait már ismerhetjük. Összefoglalásképp, egy 18mm-es 1:2 fényerejű, egy 35mm-es 1:1,4 fényerejű, és egy 60mm-es 1:2,4 fényerejű makró optikát vásárolhatunk első körben a géphez. A Fujifilm inkább a minőségre és láthatóan a kiváló fényerőre helyezte e hangsúlyt, így a manapság divatos pancake objektívekhez képest ezek nagyobb darabok, bár a DSLR modellekre való társaikhoz képest kimondottan kompaktnak tűnnek. Mind ~6,5 cm átmérőjű, hosszuk pedig 4,5 és 7 cm között változik. A 18mm-es nagylátószögű optika a legkisebb, mely a szenzorméret miatt kb. 27mm-nek megfelelő látószöget kínál. A 53mm-rel egyenértékű 35mm-es objektív inkább gyenge megvilágítású szituációkhoz, arcképekhez, a 91mm-t adó 60mm-es darab pedig szintén portrézáshoz és persze közelképekhez ajánlott. Mindhárom kitűnő építési minőségű, fém-üveg objektív, melyek ára várhatóan 500 euró körül alakul.

A Fujinon objektívek a legújabb fejlesztésű Super EBC bevonatot kapták. A rekeszérték ugyanúgy egy fém gyűrűvel állítható, mint a hagyományos gépeken, vagy akár az elődön, de a gyártó nagyon fontosnak tartotta, hogy az X100-zal ellentétben itt finomabb lépések is elérhetők legyenek, így 1/3 Fé lépésközöket kapunk.

Az előadás során megismerhettük a Fujifilm terveit is az X „lencsékkel” kapcsolatban. Még ebben az évben egy 14mm-es ultra nagylátószögű fixet (fényerő nem ismert), és egy 18-72mm F4,0-es, stabilizátoros zoomot terveznek kiadni. A pancake-et hiányolók legkorábban jövőre örülhetnek. Ekkor jön ugyanis egy 28mm F2,8-as lapos, mellé pedig egy 23mm-es F2,0-es normál méretű optika. 2013-ra két zoom is a tervek között szerepel, mindkettő optikai stabilizátorral szerelve. Egész pontosan egy 12-24mm F4,0-es nagylátószögű, valamint egy 70-200mm F4,0-es tele zoomért imádkozhatunk. Az ima nagyon fontos, hiszen ezek csak tervek, semmi konkrétum.

Szenzor

Az X-Pro1 legérdekesebb része a szenzor, mely nem csak egy újabb CMOS érzékelő a sorban, de egy teljesen új elgondolású színszűrőt használó eleme is a gépnek. A Fujifilm saját fejlesztésű 16,3 megapixeles, APS-C méretű (23,6 x 15,6 mm) CMOS érzékelőjéről van szó, melynek kialakításánál igyekeztek elkerülni néhány Bayer-szűrős szenzorokat sújtó hibát. A hagyományos érzékelők fölötti Bayer színszűrő 2×2-es pixel csoportonként szabályosan ismétlődik. Ez a szabályosság a részletes mintázatoknál (pl. textilmintázat) ún. moiré jelenséget, vagyis oda nem illő színsávokat okozhat a képen, mely ellen a szenzor elé helyezett aluláteresztő szűrőkkel védekeznek. Az optikai szűrőrétegek kiküszöbölhetik ugyan a moirét, viszont valamelyest csökkentik a kép részletességét.

A Fujifilm X-Trans CMOS névre keresztelt érzékelőhöz a színes filmek szemcséinek véletlenszerűsége adta az alapötletet. 6×6-os csoportokban, csoporton belül gyakorlatilag véletlenszerűen helyezték el a színekért felelős (RGB – vörös/zöld/kék) pixeleket, ezáltal kiküszöbölhető a színismétlés és az optikai aluláteresztő szűrők használata, ezzel együtt pedig a részletvesztés, valamint a hibás színek megjelenése.

Cserélhető objektívről lévén szó, automata szenzortisztítás is került az X-Pro1-be. Az ultrahangos rendszer másodpercenként 80 000 vibrációval söpri tisztára az érzékelő előtti védőréteget.

Az érzékelő mellett egy továbbfejlesztett feldolgozórendszer, az EXR Pro processzor dolgozik. Az érzékenység ISO200 és 6400 között változhat, de lefelé ISO 100-ig, felfelé pedig akár ISO25600-ig is kiterjeszthetjük. A zajt 5 fokozatban szoftveresen is szűrhetjük. A dinamika tartomány 400%-os értékig növelhető.

Kereső és LCD

Némi változáson eset át a kereső is. Megtartották az X100 hibrid megoldását, vagyis egy átnézeti keresőt kapunk, melyre rávetíthető a képkivágást jelző keret és a fontosabb felvételi információk. A továbbfejlesztett átnézeti kereső újdonsága egy kis nagyító lencse, mely nagyobb gyújtótávolságú optikáknál automatikusan beúszik az átnéző optikai rendszerébe, és nagyít a képen. Az első körben megvásárolható 18mm-es objektívvel például szélesebb, nagyítólencse nélküli képet kapunk (0,37x-es nagyítás), míg a 35mm-es objektívvel már bekapcsol a lencse és 0,60x-os nagyítást nyújt. A lencsét manuálisan is aktiválhatjuk a markolat melletti gomb 2 mp-es nyomásával. A nagyítás lényege az, hogy teleobjektív esetén ne csak a keresőkép kis középső területét jelezze a gép aktív képterületként.

Az elődhöz hasonlóan átválthatunk elektronikus keresőre is (EVF), mely adatai alapján ugyanaz, mint az X100-ban lévő. 0,47”-es átmérője mellé 1,44 millió képpontot és 100%-os lefedettséget kapott. Az EVF-en ugyanúgy megjelenik az összes fontos adat, élő hisztogram, sőt egy mélységélesség skála is, ami ugyan nem újdonság, de a többi géphez képest egyedi és hasznos segítség.

Megújult a hátsó monitor is. A 3”-ra nőtt képátlóhoz az elődmodell képpont számának háromszorosát kapjuk, ami jelen esetben 1,22 millió. Az RGBW LCD másik érdekessége az új, vízlepergető, ujjlenyomat álló, antireflexiós akril bevonat, mely 0,2% alá csökkenti a tükröződést.

Videó és sorozat

Az X100, bár HD videót kínált sztereó hangfelvétellel, egy kicsit puritánnak tűnt e téren. Az X-Pro1 viszont hoz némi előrelépést, ha mást nem, hát a felbontás terén. Ezúttal az 1920×1080 pixeles Full HD is választható a 720 soros MOV mellett, a képfrissítési sebesség pedig minden esetben 24 kocka/mp marad, a snittek hossza pedig max. 29 perc lehet.

Előrelépés történt a sorozat tekintetében is. 3 vagy 6 kép/mp-es módok között választhatunk, de sajnos a készíthető képek számáról még nincs információm, és tesztelni sem volt időm. Annyi azonban biztos, hogy kapunk még négy automata sorozat módot is. Ezek közül az expozíció sorozat alapnak számít, mellette pedig 3 képes érzékenység, dinamika tartomány és film szimulációs sorozatok választhatók.

Egyéb szolgáltatások

A gép egyedi szolgáltatásai közé tartozik a Multiplex expozíció, mely két különböző kép egymásra fényképezését teszi lehetővé, segítségképpen pedig halványan az LCD-re vetíti az első képet is, így könnyen ráilleszthető a következő felvétel.

Egy Fujifilm gépből kihagyhatatlanok a különböző filmszimulációs módok, így a legendás Velvia, Provia és Astia filmek imitációja. Emellett több monokróm színszűrőt – illetve ezek hatását – is bekapcsolhatjuk.

A képfeldolgozást beépített RAW konverter segíti, mellyel nem csak a fehéregyensúly, vagy az expozíció módosítható utólag, hanem saját film szimulációs módot is választhatunk, vagy kiterjeszthetjük a dinamika tartományt. A JPEG képek feldolgozásánál a fotós szabhatja meg az árnyákos és a világos területek tónusát, a színtelítettséget és az élességet.

Az X-Pro1-ből a manapság divatos mozgó panoráma módot sem hagyták ki, melynek során akár vízszintesen, akár függőlegesen mozgathatjuk a gépet. A sorozatban készített felvételeket automatikusan fűzi panorámaképpé a készülék.

A fogyasztást érintő funkció az úgynevezett Power Save mód, melyet optikai kereső használatakor kapcsolhatunk be, és a lítium-ion akkumulátor alapesetben 300 kép/töltés kapacitásából akár 1000 képet is kihozhat. Quick Start módnál a kikapcsolást követően 24 percen belül visszakapcsolva, 0,5 – 1 mp alatt feléled a fényképezőgép.

Nos, nagyjából ennyi derült ki az első próba és a rövid bemutató adataiból. Az előadás gerincét a cég német prominensének ismertetője adta, melyet követően egy helyi fotós, ifjabb Wojtek Wojtzak mutatta be az X-Pro1 általa tapasztalt, gyakorlati előnyeit. (Ezek összefoglalója a cikk végén)

Egy rövid szieszta után következett a nap fénypontja a fényképezőgépek kipróbálása.

Gyakorlatban

A bemutató gyakorlati része a pár száz méterre lévő vasúti múzeumban folytatódott, ahol a szervezők ugyanazt a három helyszínt rendezték be számunkra, amit az előadáson, és a kapott tesztképek némelyikén láttunk. Egy belső teremben, egy derített, folyamatos fényű lámpával megvilágított gőzmozdony modell várt. Kint negyvenes évekbeli vasútállomást imitáltak, korhűen öltözött modellekkel és egy oldtimerrel, míg a mellette lévő régi kupéban egy csinos hölgy mélázott, szintén nagyanyánknak öltözve, sejtelmes megvilágításban.

Mindhárom helyszínen egy-egy X-Pro1 várt, amit legfeljebb 5 percig birtokolhatott egy szerencsés (vagy szerencsétlen). Úgyhogy élesben csupán negyed órát volt a kezemben a gép, ami étvágygerjesztőnek elég, és meg is hozta a kedvemet egy alapos teszthez, de nem tudtam a géppel igazán összemelegedni ebben a hidegben.

Az X-Trans CMOS mindenesetre nagyon szépen vizsgázott. Valóban kitűnő színeket produkál. Számomra a látott JPEG képek nem hozták még azt az részletességet, amit egy aluláteresztő szűrő nélküli érzékelőtől elvár az ember, de a feldolgozott RAW-k igen finom részletekkel ajándékoztak meg. A kapott gyári képek némelyikén viszont rövidebb záridőknél is jellegzetes, pálcika alakú hotpixelek láthatók. Ezek némelyike korábban készült tesztfotó, így azóta talán már kiküszöbölték ezt a hibát.

A képek dinamikaátfogása kiváló, főként egy APS-C szenzoros géphez képest. Erről már az előadáson is meggyőződhettünk a lengyel fotós előadása alatt. Az EXR Pro processzor a Fujifilm korábbi modelljeihez hasonlóan hatásosan teszi a dolgát.

Az X-Pro1 általánosságban igen fürgén működött. A zárkésleltetési idejét például mindössze 0,05 mp-re redukálta a gyártó, és rövid ismeretség után mindent könnyen megtalálunk rajta.

Két negatívumot említhetek, az egyik a géptől független. A kapott Class 6-os SDHC memóriára nagyon lassan mentett, amit a kártya számlájára írtunk. Nem annyira vészes, de picit lassúnak találtatott az AF is. Hangsúlyoznom kell, hogy a gépben lévő kontraszt-alapú rendszer az átlag kompakthoz képes igen gyors, de a berendezett, gyengébb fényviszonyokkal rendelkező teszthelyszíneken, eléggé küzdött a ráerőltetett akaratommal és az izgő-mozgó modellekkel. Jó fényviszonyok közt akár 0,1 mp alatt élességet talál. Azért becsületes, hogy a Fujifilm nem egyszerű turistafotózást, hanem profi gépeket is megizzasztó helyzeteket rendezett be. Kérem szépen, az izzasztó-próba sikerült.

És, hogy 15 perces próbám hiányosságait ellensúlyozzam, kölcsönveszem és bemásolom ide a géppel jóval több tapasztalatot szerzett lengyel tesztfotósunk észrevételeit is:

  • Tökéletes élesség középen és a kép széleihez közel is.
  • Széles dinamika tartomány, képsarki sötétedés nélkül.
  • Nagyszerű képkontraszt.
  • Tökéletes színvisszaadás és természetes bőrszínek.
  • Moiré mentes képek.
  • Gyönyörű háttérelmosás.
  • Fókusz, pont ott ahol akarom.

A rövid délutáni tesztfotózás vége egyben a bemutató végét is jelentette. Könnyes, vagy inkább baráti, búcsút vettünk a szervezőktől, a fényképezőgépektől, valamint Varsótól, és irány a repülőtér. Egy bő óra és már csak emlék marad a havas fővárosról, és arról a csinos kis feketéről, akit X-Pro1-nek hívtak.

Hazai megjelenés és ár

Ezzel a két lényeges infóval még adós vagyok, bár a cég képviselője figyelmeztetett, hogy nem 100%-os adat egyik sem. Az európai központ tervei szerint február végére már terítik a gépeket, az itthoni képviselet pedig ideális esetben kb. március közepétől kezdhetné a forgalmazást. A gépváz ára terveik szerint nagyjából 430 000 Ft körül alakul. Az objektívek árát euróban kaptam meg (~500 euró).

Tesztképek

A Fujifilm FinePix X-Pro1-gyel készült tesztfotók megtekintéséhez kattintson az alábbi linkre. A fájlok EXIF adatokat is tartalmaznak.

Az általunk készített tesztfotókat (17-28.) a SilkyPix Developer Studio Pro 5.0.11.0 szoftverrel konvertáltuk.

Tipp: a megjelenő új ablakban mutasson rá egy indexképre, és tekintse meg a böngésző státuszsorát, ahol a fájlnévből kiderülnek a fenti adatok! A kép megnyitását új ablakban vagy új fülön érdemes végezni (shift+kattintás, control+kattintás, Macintoshnál középső egérgomb).

A cikkben és a tesztfotók között szereplő összes képet szerzői jogok védik. Előzetes, írásos engedély nélküli felhasználásuk tilos!