Bemutató
Az Olympus a németországi Münchenben mutatta be Európa fotós szaklapjainak az új mikro NégyHarmados zászlóshajóját, az OM-D E-M1-et. A bemutató során rövid technológiai ismertetőt is kaptunk, melyet követően „Touch & Try” elv szerint ki is lehetett próbálni az új fényképezőgépet.
Ergonómia
Az előadás bevezetőjében arról volt szó, hogy az OM-D E-M1 fejlesztésekor milyen szempontokat vettek figyelembe.
Mindenképpen olyan fényképezőgépet szerettek volna készíteni, amelyre az Olympus DSLR-t használók is könnyedén átléphetnek, így ergonómiáját tekintve leginkább egy tükörreflexes géphez hasonlít az E-M1. Ez egyébként az E-M5-ről is részben elmondható, de az E-M1 annál méretesebb, ráadásul az alap markolat is nagyobb lett, így komolyabb teleobjektívek megtartása is könnyebb.
Az előző DSLR-ekből a kiváló képminőséget és az időjárásállóságot megtartva egy azoknál könnyebben hordozható, gyorsabb reagálású, nagyobb keresőképű fényképezőgépet alkottak.
A fényképezőgépet magnézium ötvözetből készült vázra építették, a kész gép időjárás-, por- és fagyásálló besorolást kapott (-10 °C-ig garantálják a működését).
Bár sem az előadáson, sem a sajtóközleményben nem emelték ki, szerintem fontos információ, hogy az üzemmódtárcsát rögzítő gombbal is ellátták, ráadásul úgy, hogy a felhasználóra bízzák, hogy rögzíti-e a módválasztót, vagy sem (egy megnyomás rögzít, újabb megnyomás kiold). Számomra a „kötelező”, mindig aktív rögzítés, s a módválasztás előtti gombnyomással feloldás nem szimpatikus megoldás, de ez a mód nekem is tetszik.
Dual Fast AF
Az új gép kifejlesztésénél különös figyelmet fordítottak a már létező NégyHarmados rendszerbe integrálásra, amely természetesen azt jelenti, hogy opcionális adapter segítségével bármely FourThirds objektív megkötés nélkül használható. Ez is így volt már az E-M5-nél is, azonban ennél tovább ment az Olympus. A Dual Fast AF megalkotásánál ugyanis az volt a cél, hogy a korábbinál gyorsabb élességállítást kapjanak a fotósok NégyHarmados objektívvel is (az E-M5-tel is használhatók FT objektívek, de az élességállítás meglehetősen lassúcska).
A próbák során egy Zuiko Digital ED 12-60mm f/2,8 objektívet próbáltam, amely valóban gyors élességállítású volt, de azért még mindig egy cseppet lassabb volt az AF, mint egy DSLR-en, illetve mint amit a gép a mikro NégyHarmad objektívekkel tud.
A Dual Fast AF nem más, mint egy hibrid autofókusz rendszer, amely ötvözi a fázis-különbség és kontraszt érzékelésen alapuló élességállítást. A szenzoron elhelyezett 37 AF terület fázis-különbség elvű élességállítást kínál, amelyet főként a Zuiko Digital NégyHarmados objektíveknél használ a fényképezőgép. Az M. Zuiko Digital mikro NégyHarmados objektíveknél megmarad a kontraszt alapú élességállítás, ugyanis az Olympus szerint ez már gyorsabb, mint a fázis-különbség alapú.
Egyetlen esetben használ az E-M1 fázis-különbség alapú autofókuszt micro FourThirds objektívvel: ez pedig a folyamatos AF üzemmód.
A szenzorba épített fázis-érzékelők egyébként elég jól láthatók, hasonlóan a Nikon 1 rendszer első szériás gépeihez. Ez abból a szempontból jó jel, hogy biztosak lehetünk benne: valóban van is a szenzorban fejlesztés, nem csak ellenőrizhetetlen marketing rizsát akarnak lenyeletni velünk.
A minden második pixel sorban (minden negyedik szubpixel sorban) elhelyezett érzékelők soronként csak a jobb, vagy a bal eltolódást képesek érzékelni, a teljes élességállításhoz ezek kombinációit kell alkalmaznia a gépnek. A fázisérzékelő szubpixeleket természetesen a Bayer-alapszín szűrőn egyébként is duplázott zöld szubpixelei alatt helyezték el (színszűrő nélkül). A hiányzó színinformációt a közeli zöld pixelekből interpolálják ki, így a képminőséget a gyakorlatban nem érinti negatívan az a néhány feláldozott képpont.
Új elektronikus kereső (EVF)
Az Olympus E-M1 elektronikus keresőjébe az E-M5-énél jelentősen jobb kijelző, amellyel azonban már találkozhattunk a VF-2 jelű opcionális EVF-ben. A 2,36 millió képpontból álló LCD kiváló képminőséget jelent, a nagyítás ráadásul 1,48×-es (0,74×-nek megfelelő kisfilmes formátumban), ami az összes APS-C szenzoros DSLR keresőképénél jelentősen méretesebbet eredményez, sőt, valójában a fullframe szenzoros gépek keresőképével vetekszik (pl. a Canon EOS-6D és 5D Mark III keresőképénél hajszállal nagyobb, de az EOS 1Dx-énél hajszállal kisebb).
Fontos kiemelni, hogy a késleltetést is csökkentették, a VF-4 32 ms-os késleltetése helyett a beépített keresővel csupán 29 ms késlekedéssel számolhatunk a valós események és a megjelenített kép között.
Az adaptív megvilágítást alkalmazó elektronikus kereső fényereje a környezeti fények függvényében változik, amely kényelmesebb használatot eredményez. Magyarul ha fényes nappal belenézünk a keresőbe, akkor szemünknek nem kell sokáig alkalmazkodnia a jóval sötétebb keresőképhez, hiszen ilyenkor a kereső fényerejét a gép megnöveli. Míg éjszaka, vagy gyenge fényben nem okoz gondot a gép szemünk elöl leemelése után, hogy ismét megszokjuk a környezeti fényeket, hiszen ilyenkor a gép csökkenti a kereső fényerejét.
Fontos megemlíteni, hogy az új Color Creator szolgáltatás (lásd később) és a HDR fotózás várható végeredménye már fotózás előtt a keresőben is megtekinthető, ha azt így állítjuk be.
Csatlakozók
Nem változtattak jelentősen a gép kimenetein, így az E-M1-en is megtaláljuk a HDMI kimenetet, illetve a kombinált USB és kompozit A/V csatlakozót is. Újdonság viszont a mikrofon jack bemenete.
Kifejezetten a műtermi fotózás megkönnyítéséért építettek az E-M1-re vaku szinkronkimenetet, amely az E-M5-ön még nem volt megtalálható. A szinkronidő egyébként kicsit javult, immár 1/320 mp.
A fotókat és videókat ezúttal is SD, SDHC vagy SDXC memóriakártyára menthetjük, ehhez egy kártyafoglalat került a gépre, a szokásos helyre.
Jobb képminőség
Meglehetősen általános kijelentés a „jobb képminőség”, amelyet egyébként három szegmensben történt fejlesztéssel értek el: a már piacon lévő minőségi Zuiko Digital és M.Zuiko Digital objektívekkel, az új képérzékelővel és az új képfeldolgozó processzorral.
Kezdjük az új képérzékelővel, amelyről az autofókusznál már tettünk említést. A fázisérzékelő pixeleket is tartalmazó 16,3 Mpixeles NégyHarmados szenzor gyakorlatilag az E-M5 szenzorának továbbfejlesztése. A különbség azonban nem csak az integrált fókuszérzékelők, hanem az is, hogy az E-M1 szenzora előtt nem található aluláteresztő szűrő, amely jó rajzolatú objektívvel több részlet megtartását teszi lehetővé.
A TruePic VI képfeldolgozó processzor továbbfejlesztése révén jött létre a TruePic VII, amely APS-C szenzoros digitális tükörreflexes fényképezőgépeknél zajtalanabb, de mégis részletgazdagabb képeket hoz létre. Ezen kívül nagy érzékenységnél az árnyékos területek színinformációi sem vesznek el, így még élethűbb hatást elérve.
További újdonság, hogy a TruePic VII-ben már a Fine Detail II technológiájú adaptív képkorrekciós eljárás dolgozik, amely lehetővé teszi a csatlakoztatott objektívek képhibáinak gyújtótávolság és rekeszérték függvényében történő javítását. Ez tartalmazza a laterális kromatikus aberráció korrekcióját, az élesség optimalizálást (diffrakciót okozó szűk rekesz esetében erősebb élesítés), valamint az aluláteresztő szűrő hiánya miatt esetleg kialakuló moiré jelentős csökkentését.
Stabilizátor
Természetesen már az E-M5-ben is megtalálható volt az az 5 tengelyes szenzor eltolásos képstabilizátor, amely az E-M1-be is bekerült. A legjobb esetben akár 4 Fé-nyi előnyt is adó rendszert még tovább finomították, így az E-M5-nél jobb stabilizálás érhető el, főként alacsony zársebességek esetén.
Egyéb új szolgáltatások
Az új Color Creator négy területen kínál módosítási lehetőséget a fotósnak, amelyet még fényképezés előtt beállíthat. Ezek a kép oldalarányának módosítása, a csúcsfények és árnyékok vezérlése, a kép egy részének kinagyítása (fókusz ellenőrzés), valamint a szín vezérlés.
A szín vezérlés során könnyedén változtathatjuk meg a kép színezetét (Hue) és színtelítettségét (Saturation) az elülső és hátsó vezérlőtárcsák segítségével. A hatás a keresőben azonnal látható lesz.
Az Olympus OM-D E-M1-be WiFi adapter is került, amellyel könnyedén másolhatunk át képeket okostelefonra, vagy táblagépre, sőt, azzal vezérelhetjük is a fényképezőgépünket. NFC-t ugyan nem támogat az E-M1, a gyors csatlakozást QR kóddal teszi könnyebbé.
Miután csatlakoztunk, nagyjából azokat a lehetőségeket kapjuk, mint az Olympus PEN E-P5-nél, azzal a különbséggel, hogy az E-M1-nél üzemmódot (P, A, S, M módok) is válthatunk. Sőt, a távvezérlő szoftver a LiveBulb s LiveTime, azaz a hosszú expozíciónál „élőképet” adó módokat is támogatja.
A művészi szűrők között is találunk újdonságokat, no nem új szűrőkre kell gondolni, hanem a már létezők flexibilitásának növelésére. A miniatűr hatás például immár nem csak vízszintes irányban, de függőlegesen is elérhető, ráadásul az egyes szűrők egymásra is helyezhetők, így például egy halvány és világos szín szűrőre pakolt aszimmetrikus, függőleges miniatűr hatás kis mélységélességű portrék hatását eredményezi.
A HDR képkészítés lehetősége e modellbe is bekerült, ráadásul közvetlen gombbal elérhető módon. Természetes hatású vagy művészi hatású módok közül is választhatunk, sőt, a HDR képkészítés előtt már a keresőben ellenőrizhetjük, hogy milyen végeredményre számíthatunk.
Gyorsult a sorozatfelvételezés sebessége, immár 10 kép/mp is elérhető, mindezt akár 41 RAW képig is képes tartani a gép. Ha folyamatos autofókusz üzemmódot választunk, a maximális sebesség 6,5 kép/mp lesz, s minden kép előtt a gép fókuszálni is fog.
Bekerült a gépbe hosszú időt átölelő időzített sorozat készítés lehetősége is, amelyből akár time-lapse videót is készíttethetünk a géppel. Az időzített sorozatfelvételezést már az E-P5 is tudja, az E-M1-ben az újdonság a képszámban van, azaz míg az E-P5 99 képig képes a sorozatot készíteni, az E-M1 999 képig, vagy time-lapse videóban kifejezve 100 mp-ig. Persze mindez vélhetően csak firmware-en múlik, nem igényel komolyabb hardver fejlesztést.
Kiegészítők
Az Olympus E-M1-hez új HLD-7 portré markolat készült, amely akkumulátorok fogadására is alkalmas, s természetesen mindkét vezérlőtárcsát tartalmazza. A portré markolathoz csuklópánt is vásárolható.
Apró figyelmesség a gyártó részéről, hogy a gép nyakpántja mosható, így azt a szennyeződésektől könnyedén megszabadíthatjuk.
A fényképezőgéphez új fotós táskákat is bejelentettek (kisebbet és nagyobbat), valamint búvártok is készül hozzá.
Új objektívek
Az előadás végén az E-M1-gyel egyidőben megjelenő M.Zuiko Digital 12-40mm F2.8 Pro objektívről és a jelenleg fejlesztési fázisban álló M.Zuiko Digital 40-150mm F2.8 Pro objektívről hallhattunk pár szót.
A kitben is megvásárolható 12-40mm f/2,8-as objektív a sajtótájékoztatón is elérhető volt, így erről is készült pár kép. Komolyabb tesztre persze nem kerülhetett sor, s a géppel készült képeket sem közölhetjük, de annyi mindenképpen látszik és érződik, hogy minőségi darabról van szó, amely időjárásálló kivitelt kapott (rendelkezik az ehhez szükséges gumigyűrűvel a bajonettcsatlakozója körül), s elérhető rajta az L-Fn gomb is, amely a gép menüjében személyre szabható funkciót valósít meg.
Az élességállító gyűrűt úgy alakították ki, hogy annak hátrahúzása jelenti a manuális fókusz módba lépést, ez pedig igen gyors AF/MF váltást tesz lehetővé.
Természetesen az objektív MSC besorolást is kapott, amely mind fotózáshoz, mind videózáshoz tökéletes megfelelést jelent.
A következő oldalakon a fényképezőgép menüjét, illetve az előadáson bemutatott legfontosabb diákat mutatjuk be (külön oldalakon, mivel nem kevés képről van szó).
