Ki ne szeretné, hogy az esküvői fotóit vagy az utazásain készített szenzációs felvételeit az unokái is élvezhessék. Valahogy úgy, ahogy mi is nézegetjük a 100 évvel ezelőtti fotókat, amelyek remek minőségben maradtak meg az eltelt évtizedek ellenére. A profi fotósok azonban a 80-as évek elején kénytelenek voltak szembenézni a ténnyel, hogy a fekete-fehér fotókkal ellentétben a színes nagyítások nem az örökkévalóságnak szólnak. Színük néhány év vagy évtized alatt kifakul.
A fényképek fakulása
A fényképek fakulását előidéző legfontosabb tényezőként általában a napfényt azonosítjuk, de érdemes tudni, hogy a levegő, pontosabban annak ózontartalma, hőmérséklete és páratartalma, szintén ludas a szabadon hagyott képek minőségének romlásában. Leggyorsabban a a napsütötte falon, üveg nélkül lógó képek veszítik el a színüket, legvédettebb helyen pedig nyilván az öntapadós fedőfóliát alkalmazó fotóalbumokban tárolt fotók vannak.
A színek tartóssága sajnos a tintasugaras nyomtatók esetében sem törvényszerű, így a hagyományos fotópapírokra jellemző fakulás az új technológiánál is megfigyelhető. Tesztünkben a tavaly nálunk járt fotónyomtatókkal készült nyomatokat teszteltük egy drasztikusnak is mondható eljárással.
Hogyan teszteltünk
Mivel szerkesztőségünk nincs felszerelve sok millió dolláros speciális készülékekkel, a tesztünk nem tudományos alapokon nyugszik. Célunk az volt, hogy az általunk elérhető legdrasztikusabb környezetet biztosítsuk tesztfotóinknak, így szimulálva akár több éves vagy évtizedes gondos tárolást.
A tesztet úgy kezdtük, hogy minden nálunk lévő nyomtatóval gyári papírra 2 nyomatot készítettünk egy kiválasztott témáról. A nyomtatást ismét két példányban Tetenal fotópapírra is megismételtük, hogy lehetőségünk nyíljon a külső gyártó által gyártott hordozó bemutatására is.
Az egyik sorozatot genotermekbe, majd gyűrűs mappában a szekrénybe tettük, a másikat pedig kiragasztottuk az iroda déli falán lévő nagy üvegfelületre (belülről, természetesen). A tervünk az volt, hogy a képeket egy évig hagyjuk kint, lássuk mit produkál a nap, a meleg és a levegő a képekkel. Mivel gyorsítani nem tudjuk a folyamatot és állandó környezetet sem tudunk biztosítani, a tesztünk egyetlen megbízható pontja az, hogy minden képpel egyformán keményen bántunk. A teszt során elkövetett legnagyobb hiba azonban az volt, hogy a tintasugaras nyomatok mellé nem tettünk hagyományos kémiai eljárással készült fotókat.
Canon
Canon papírok
A tesztben a PIXMA iP3000, a PIXMA iP5000 és a PIXMA iP6000D nyomtatók vettek részt. Mindhárom nyomtatóba a Canon legjobbnak számító papírját, a Photo Paper Pro-t tettük. Az eredeti nyomatok mind a három nyomtató esetében nagyon szépek voltak, egy év elteltével azonban borzalmas állapotba kerültek. Az összes szín kb. egyenletesen világosodott ki, így a világos árnyalatokból fehér, a sötétebbekből világos lett. Így a képek gyakorlatilag élvezhetetlenek, és ami még rosszabb, a papír felületén lévő hordozóréteg elvesztette a rugalmasságát, és a festék a papír legkisebb hajlítására is lehámlik. A szekrényben tartott kontrollnyomatokon sem színelváltozást, sem a papír öregedését nem tapasztaltam. A három nyomtató képe között öregedés szempontjából nem lehet különbséget tenni.
Epson
Epson papírok
Az Epsontól a Stylus Photo 1290-es, illetve a Stylus Photo R200-as nyomtatót és az Epson Premium Glossy Photo Paper nevű papírt tettük próbára. A két fotón egy év elteltével jól látható, hogy az Epson sokat fejlesztett a technológián a 1290-es és az R200-as megjelenése között. A 1290-es nyomatán a pirosas-barnás árnyalatok sárgás-zöldes színűre változtak, a többi szín pedig jelentősen halványabb lett. Az R200-as nyomatán a színek nem változtak, de a kép jelentősen kifakult (bár sokkal kevésbé, mint a Canon nyomatok bármelyikén). Összességében az R200-as képe is csúnya lett, de egyformán fakult képek között (az eredetit nem látva) jó darabig biztos nem tűnne fel a fakulás. Az Epson papír hajlításakor szintén repedezik a felület, de ennek eléréséhez élesebben kell hajtani, mint a Canon papírokat. A felület leválását nem tapasztaltam.
HP
HP papírok
A HP kínálatából tavaly a Photosmart 7450, a Photosmart 8150 és a Photosmart 8450 járt nálunk. Úgy néz ki, hogy a tinták mindháromban azonos technológiát képviselnek, mert a HP Premium Glossy Photo Paper alkalmazása mellett mindhárom fotó kb. egyformán teljesített. Bár ezek a nyomatok is észrevehetően fakultak az egy éves intenzív próbán, az eredetihez viszonyított eltérés csak a kontrollnyomatokkal való összehasonlításkor volt igazán észrevehető. A legfontosabb különbség a HP és a többi papír között, hogy a HP a halványabb árnyalatoknál is megtartotta a részleteket, míg azok a többi papírról majdhogynem elvesztek. A nyúzott papír éles hajtásnál az Epson nyomatokhoz hasonlóan törik, de a hordozóréteg a hajtogatás után is a papíron marad.
Tesztünkben a HP rendszere bizonyult a legtartósabbnak. Nyilván nem véletlen, hogy először a HP kezdte hirdetni fotói tartósságát.
Lexmark
Lexmark papírok
A Lexmark P915 a tavalyi teszt egyik legérdekesebb darabja volt. Ezt a címet a lemosható papírral érdemelte ki. A papírról ugyanis minden gond nélkül teljesen le lehetett mosni a festéket. Ezután a tapasztalat után mondanom sem kell, hogy meglepett a Lexmark Glossy Paper színtartóssága. Bár a képek jobban fakultak, mint a HP esetében, de a színeket tekintve még mindig az elfogadható kategóriában maradtak. Egyetlen problémát a nyomat felülete jelenti: a festékréteg a világosabb felületeken hajtogatás nélkül is pikkelyesen töredezett. A festékréteg az Epson és a HP papírjához hasonlóan éles hajlításnál megtörik, de nem válik le az alapjáról.
Tetenal
A tavalyi tesztben is felhasznált Tetanal termékek közül a Premium Glossy, a Glossy és a Satin papírokat próbáltuk ki tartósság szempontjából. Mindhárom papírtípust az összes nyomtatóban kipróbáltuk, természetesen a Tetenal által javasolt beállítások mellett. Az eredeti nyomatok többsége jó vagy elfogadható volt, így ésszerűnek tűnt, hogy hosszú távon is próbára tegyük őket.
A Glossy papír volt a friss nyomatok között is a leggyengébb (az ára is a legalacsonyabb), így nem meglepő, hogy a tartósságáról sem lehet sok jót mondani. Az összes ilyen papírra nyomtatott kép kifakult, volt amelyik nagyon halvány kék-fehér árnyalatúra változott. Archiváláshoz semmiképp sem ajánlott.
A Satin papírra egyedül a Canonok tudtak valamennyire tartós képet nyomtatni. Rendesen kifakultak azok is, de a sötét árnyalatokat a Tetenal papír jobban megtartotta, mint a Canon profi papírja. A világos részek Tetenal papíron is szinte teljesen elvesztek. A többi nyomtató képe elszíneződött és jelentősen megfakult.
A Premium Glossy papírra a Lexmark és a Canonok nyomtattak a legtartósabban, de itt az előnyük nem olyan számottevő. Ennél a papírnál mind a négy gyártó nyomata elszíneződött és némelyik jelentősen ki is fakult.
A Tetenal papírok egy tekintetben jobbnak tűnnek a gyári alapanyagoknál: felületük egy év után is csak nagyon éles hajtásnál repedezik
Tudományosabb tesztek
Természetesen vannak nálunk tudományosabb teszteket alkalmazó laborok is. Ezek közül a legismertebb az amerikai Wilhelm Imaging Research laboratóriuma, ahol hetek alatt évtizedes öregedést tudnak ellenőrzött körülmények között szimulálni. A közel 30 éves tesztlabor pártatlanságát igazolja, hogy mind a négy ismert fotónyomtató gyártó ezt a céget bízta meg legújabb termékeinek a vizsgálatával. A legfrissebb (sajnos így is elég régi) 2005 júliusi adatok szerint 10×15-ös méretben a legtartósabbnak az Epson PictureMate nyomtatóval Epson Photo Paper-re készült nyomatok bizonyultak. A labor honlapján közzétett táblázat szerint a bekeretezett és üveg alatt tárolt Epson fotó kb. 104 évig őrzi meg a színeit. A következő helyezést a HP Vivera tintával HP fényes fotópapírokra (több fajta is) készült nyomatok szerezték meg 82 éves várható élettartammal. A harmadik helyen már-már kiábrándítónak tűnő 41 éves eredménnyel a Canon DS700 végzett BCI-16 tinta és Canon Photo Paper Pro papír használata mellett. A táblázat érdekessége a 4. helyezést elért Fujicolor Crystal Archive Type One fotópapír, ami 40 évig tartja az eredetihez hasonló színeket. A táblázat eredményeit felhasználva kijelenthető, hogy a legújabb tintasugaras nyomtatókkal megfelelő papírra készített fotók 2-2,5-szer annyi ideig tartják majd meg színeiket, mint a legjobb vegyszeres fotópapírok. Az általunk legtartósabbnak talált HP Photo Paper Pro papír 18 éves teljesítménnyel (nem Vivera tintával) a 9. helyre került.
Tanulság
A ma készíthető színes fotónyomatok még nem igazán alkalmasak a hosszú távú kiállításra. Egy-két évtizeden belül szinte biztos, hogy észrevehetők lesznek rajtuk a fakulás nyomai. A legjobbnak ezen a téren a kipróbált rendszerek közül a HP bizonyult, így kiállításra kerülő fotók nyomtatását ilyen rendszeren javasoljuk. Az albumokba tett fotóknak minden márka esetén jó esélyük van a hosszú életre, ha levegőtől és napfénytől elzárva, szobahőmérsékleten tartjuk őket. Nagyon fontos viszont, hogy a hosszú távra nyomtatott fotókat csak a nyomtató gyártója által javasolt papírra szabad nyomtatni.
