A FinePix X100 megjelentetésével alapos ürügyet szolgáltatott magának a Fujifilm, hogy végre kiépítsen egy rendes vakurendszert. Az igény eddig is megvolt rá, hiszen a magasabb kategóriás, nagy zoomátfogású kompaktjaik rendelkeztek vakupapuccsal. Ezek a HS10-ig bezárólag egyszerű középpontos vakukat fogadtak, az újabb HS20EXR azonban már kiegészítő érintkezőket is tartalmazott, előrevetítve egy új, Fujifilm TTL rendszervaku sorozat megjelenését.
A megjelenéshez azért kellett a cég csúcsmodellje a nemrég általunk is tesztelt FinePix X100, melyet az említett kompakthoz hasonló vakucsatlakozóval szereltek fel. A gép megjelenésének apropóján két új rendszervakut is bejelentett a cég EF-20 és EF-42 néven. Most nézzük meg őket egyenként.
EF-20
Puritán, némi eleganciát sugalló fekete kartondobozban érkezett a kisebb vaku, tökéletesen illeszkedve az X100 csomagolásához. A dobozban mindössze egy méretesebb, többnyelvű használati utasítást és az alaposan „összehajtogatott” vakuegységet találjuk. A kisebb helyfoglalás érdekében ugyanis a talp teljesen visszafordítható a műanyagházba.
A kis vaku nem túl nagy érvágás egy X100 méretű kompakt mellé sem, már ami a méretet és a súlyt illeti. Elemek nélkül 100 grammot nyom, a gép tetején pedig 43 x 61 x 88 mm-t foglal.
A talp egyébként, ahogy a vakuház is, az ilyen eszközöknél megszokott minőségű, kemény műanyagból készült. A gépre csatlakoztatva a fölötte lévő műanyag szorítócsavarral rögzíthetjük. Az X100-on elég alacsonyra, szinte a gépvázba rejtve helyezték el a vakupapucsot, így a szorítócsavar meghúzása elég kényelmetlen feladat.
A vaku 2 db AA méretű alkáli elemmel vagy ugyanilyen NiMH akkumulátorokkal üzemeltethető. Ezek a fej alsó részén nyíló foglalatba helyezhetők. A gyártó mérései szerint jobban járunk a NiMH akkukkal, mivel ezek akár 280 villanásra ellengendő energiát is szolgáltathatnak, míg az alkáli elemek kb. 200 villanást bírnak. Utóbbiakkal kb. 5 mp-es újratöltési idővel kell számolnunk, míg az akkuk 4 mp-ént képesek feltölteni a vakut.
Fénye 5600 Kelvin színhőmérsékletű, vagyis nagyjából a napfénynek megfelelő. Kulcsszáma 20-as, tehát ISO100-at és F2,0 rekeszt használva 10 méterig nyújt hatásos megvilágítást.
Az ilyen kis vakuktól nem kell komoly szolgáltatásokat várnunk, de az EF-20 azért megteszi ami tőle telik. Csak TTL módban használható, tehát az elővillanása által visszavert fényt mérve a gép dönti el, hogy milyen erősségű legyen a fővillanás. Ebbe persze a fotósnak is van beleszólása a vaku hátulján lévő EV Adjust gombbal. Segítségével +/-1 fényérték tartományon belül, 1/2 Fé lépésekben szabályozható a teljesítmény. Beállításunk a gomb fölötti LED-soron ellenőrizhető. Két oldalt egy bekapcsoló (Power), valamint egy teszt (Test/Ready) gombot találunk, mely egyben az üzemkész/töltött állapotot jelző lámpa is.
A készülék másik extrája a dönthető fej, mely 45, 60, 75 és 90 fokos szögben felfelé billenthető. Adott esetben így a plafonról, vagy fehér falról visszavert fénnyel deríthetjük a témát.
Azért az EF-20 tartogat még egy meglepetést. Tetején lévő fehér műanyag elem nem dísz, hanem a villanó rész elé hajtható előtét. Alapesetben 32 mm-nek megfelelő látószöget fed le a vaku fénye, ami ezzel a lappal 24 mm-nek megfelelőre növelhető. Természetesen a lefedettség növelő előtét használatával a fényerőt is csökkentjük, így ilyenkor a vaku már csak 14-es kulcsszámú.
Az EF-20 kitűnő választás az X100 mellé hiszen jobbára megmarad a hordozhatóság kényelme, de a beépített vakunál kb. 4x erősebb külső villanót kapunk, nem is beszélve a fenti extrákról, melyek tovább szélesítik a világítási lehetőségeinket.
EF-42
A vakuduó nagyobb tagja, egyben a rendszer jelenlegi csúcsmodellje kistestvéréhez hasonló csomagolást kapott. A dobozban az ismert gyártók közepes teljesítményű villanóihoz hasonló méretű, kialakítású és tudású vaku fogadott. A méret egész pontosan 116 x 64 x 102 mm, a tömeg pedig elemek nélkül 260 gramm.
Ehhez a vakuhoz is AA méretű ceruzaelemek, vagy akkumulátorok használhatók, melyek a jobb oldalán lévő foglalatba helyezhetők. Az EF-42 4 db ilyen áramforrást fogad, melyek közül ismét a NiMH akkukkal járunk jobban, hiszen egy töltéssel nagyjából 240 villanást bírnak, 3 mp-es újratöltési idő mellett. Az alkáli elemeknél 220 villást és 3,5 mp-es újratöltést adott meg a gyártó.
A vaku felfogatása megegyezik a kisebb modellnél leírtakkal. Ismét egy műanyag talpat, fölötte pedig egy szorítógyűrűt kapunk. A hátsó részre pillantva nagyon ismerősnek tűntek a kezelőszervek és az elrendezésük. A Sunpak PZ42X jutott róla eszembe, aztán a weben utánanézve azonnal kitisztult a kép. Az EF-42 gyakorlatilag ugyanaz a vaku, átcímkézve. Úgy hasonlítanak mint két tojás, és kialakításuk, szolgáltatásaik is gyanúsan ugyanaz.
A hátlapon egy nagyméretű, vörös háttérvilágítású folyadékkristályos kijelző alatt két nagyobb gombot találunk, melyekkel a vaku működési módjai válthatók (MODE), illetve ezeken belül a különböző értékek állíthatók (SEL). Alattuk egyszerű bekapcsológomb, valamint az EF-20-ban megismert teszt és készenlét gomb/LED kapott helyet.
A készülék kulcsszáma 42-es, ami az előbb megadott adatokkal (ISO100 F2,0) akár 21 méterig is elég fényt jelent. Színhőmérséklete ezúttal is 5600 K. A vakuteljesítmény a TTL elővillanás alapján számítja ki a fényképezőgép, de többféle módon beleszólhatunk mekkorát villanjon. Ha TTL módban maradunk +/-1,5 fényérték tartományon belül korrigálhatjuk a teljesítményt, 1/2 Fé lépésközökkel. A MODE gombbal manuális (M) üzembe is átkapcsolhatunk, melynél 1/2, 1/4, 1/8, 1/16, 1/32 és 1/64 értékeken lehetséges a teljesítmény leosztása.
Az említett gombbal azt is megválaszthatjuk, hogy APS-C-nek (Digital), vagy kisfilmes értéknek (35mm) megfelelő fókusztávolságban számoljon a gép. Az EF-42 ugyanis a beállított zoomnak megfelelően képes vezérelni a villanás szögét. Ez a FinePix X100 esetében nyilván nem lehetséges, hiszen fix gyújtótávolságú, de például a FinePix HS20EXR-nél bizonyos határokon belül hasznát vehetjük. Ez a határ kisfilmes értéken 24-105mm. A készüléket állíthatjuk automata zoomvezérlésre, illetve kézi beállításra is, melynél nekünk kell megadnunk a fényképezőgépen beállított gyújtótávolságot. Az LCD kijelzőn egyébként a gyújtótávolság és a villanási távolság is leolvasható.
Ez a vaku sokkal szabadabb fej mozgatási lehetőséget biztosít, mint kisebb társa. Ugyanúgy 90 fokig billenthető mint az EF-20, de emellett 120 fokban balra, és 180 fokban jobbra is elfordítható. Az elfordításhoz nincs szükség külön kioldógombra.
Az EF-42 elején egy vörös AF segédfénylámpa is helyet kapott, mely az fényképezőgép exponáló gombjának félig lenyomásakor lép működésbe. Tetején a villanóablak fölött egy kihúzható, lehajtható előtét található. Feladata ugyanaz, mint a kisebb modellben: a villanási szöget növeli 20mm-nek megfelelő látószögtartományra.
Az EF-42 azoknak ajánlott, akik keveslik a kisebb modell teljesítményét, és szolgáltatásait, de nem riadnak vissza attól, hogy vakujuk adott esetben nagyobb mint X100-asuk.
