Portré fotózás erős fényben: HSS vagy vND szűrő?

0
441

A probléma

Egy fotós rémálma általában az, ha egy remek témát azért nem tud kedve szerint megörökíteni, mert nincs hozzá elég fény. Akadhat gond azonban az ellenkezőjével is. Ha túl sok a fény, az sem ideális.

Portré fotózásnál jobbára szeretünk kis mélységélességgel dolgozni, a jobb eredmény érdekében pedig a rendelkezésre álló fényeket kiegészíteni derítőlapokkal, és/vagy vakukkal. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha a háttérben látható naposabb terület miatt annak ellenére jön ki a fénymérő szerint ISO100-on F4 rekeszt használva 1/400 mp, hogy a modellt árnyékba állítottuk. Nyilván azért kértük meg a modellünket, hogy álljon árnyékba, hogy saját fényeket használhassunk, s ne legyen napfényfoltos az arca. A háttér azonban így is túl világos, s ha azon is szeretnénk csökkenteni, akkor akár az 1/640-1/800 mp is elkelhet.

Egyszerű középpontos érintkezőjű rádiós kioldót használva maximum a gépünk szinkronidejéig merészkedhetünk, ami többnyire 1/250 mp. Ez pedig nem hogy nem elegendő a háttérben lévő napfényes terület fényességének csökkentéséhez, de majd’ 1 Fé-nyi túlexpozíciót eredményez, amit még RAW konverterben is nehézkes lesz szelektív módon korrigálni.

Alternatívák

A gépünk szinkronidejénél rövidebb záridővel csak nagy sebességű vakuszinkronnal fotózhatunk (aki nem ismeri a HSS mód okát és működését, ajánljuk szíves figyelmébe nemrégiben megjelent cikkünket). Ez megoldást adhat a problémára, hiszen akár az említett 1/640 mp zársebesség esetén is használhatjuk rendszervakunkat és kedvenc szoftboxunkat.

 

Vaku helyett használhatunk derítőlapot is, már ha az árnyékos rész közelében találunk napfényes területet is. Ha azonban változóan felhős az ég, gyorsan mozgó bárányfelhőkkel, akkor gondban lehetünk, ha épp a legjobb fotó előtt bújik el a nap. Ilyenkor vehetjük elő a vakut és a szoftboxot, s dolgozatunk azzal. Mindez persze idő kiesés, amit nem mindig tudunk megetetni a megrendelővel, s persze a fotós szempontjából sem mindegy, hogy mennyi időt tölt egy munkával.

Persze kereshetünk más módszert is a gépbe jutó fény mennyiségének csökkentésére, hogy megmaradhassunk a vakus-szoftboxos bevált módszerünknél, amely felhős és napos időben egyaránt alkalmazható lenne. Első és legnyilvánvalóbb lehetőség a rekesz szűkítése. De ki akarja F8-cal készíteni a portréit, hogy a háttérben lévő zavaró vonalak kuszává tegyék a képet? F4 rekesznél semmiképpen nem szeretnénk szűkebbet alkalmazni. Így ez gyakorlatilag kiesik.

Van még más lehetőségünk? Igen, a változtatható áteresztő képességű ND szűrő, amelyet vND-nek, vagy NDx-nek is szokás nevezni. Segítségével a rekeszhez hasonlóan mi szabhatjuk meg, mennyi fény jusson a gépünk szenzorára, ráadásul mindez a mélységélességet egyáltalán nem befolyásolja.

Előnyök, hátrányok

De melyik a jobban használható megoldás? Milyen előnyei és hátrányai vannak az egyes módszereknek? Nézzük!

A derítőlap sajnos nem minden esetben a legjobb megoldás, ugyanis nem mindenki képes elviselni az erős folyamatos fényt, amelyet vele a képünk alanyára irányítunk. Profi modelleknél nem lehet gond, de ha egy esküvői fotózáson dolgozol, s szegény ara már könnyezik a sok fénytől, az minden, csak nem ideális. Színezete kevésbé módosítható, mint a rendszervakuké, használatához pedig szinte mindenképpen szükség van egy tapasztalt asszisztensre, aki képes a derítőlap alakjának deformálásával csökkenteni, vagy növelni az arcra érkező fény mennyiségét, illetve az expozíciók között elfordítani a lapot, hogy ne okozzon felesleges megterhelést a modelleknek. Árát tekintve viszont a legolcsóbb megoldások egyike.

Egy E-TTL vagy i-TTL rádiós vakukioldó szett segítségével könnyedén oldhatjuk meg a vakus fotózást 1/400 mp-es, vagy annál rövidebb záridőt igénylő kép esetében. Ráadásul a gépünkről mi magunk határozhatjuk meg, hogy milyen teljesítménnyel vagy leosztással villanjon vagy villanjanak a vakuk. Mivel a vakukat állványra is helyezhetjük, szükségtelenné válik asszisztens alkalmazása. Ideális megoldásnak tűnik egyedül dolgozó fotósoknak is. Az első ránézésre szimpatikus megoldás azonban a legdrágább mód, TTL rendszerű rádiós kioldókat 35-45-60e Ft körül vásárolhatunk, amely már vetekszik egy olcsóbb rendszervaku árával. De persze mindent a jó képért!

S nézzük az utolsónak említett megoldást, a varioND-t. Sajnos a nevével ellentétben arra nem alkalmas, hogy a teljes fénymennyiséget átengedje, tapasztalatok szerint minimum 1 1/3 Fé-et elvesz, ezen felül pedig a normál ND-khez képest ezek a szűrők enyhén színeznek. Persze egy jó RAW konverterben pillanatok alatt korrigálható ez az aprócska színi eltérés. Még egy hátrányról kell említést tennünk: ha többféle objektívet használunk, jelentősen eltérő szűrőmenettel, akkor több szűrőre is szükségünk lehet. Másik lehetőség, hogy beszerzünk egy komoly step-down, vagy step-up átalakító gyűrű készletet. De ezzel viszont bejön egy újabb macera: a szűrőt egyik objektívről a másikra át kell helyezni, ha objektívet váltanánk.
Van azonban előny is bőséggel. Fokozatmentesen állítható a szűrő fényáteresztő képessége egy bizonyos tartományon belül, s ennek köszönhetően egyszerű középpontos érintkezőjű rádiós vakukioldók és manuális vakuk is használhatók. Jóllehet, a vakuk miatt így bukjuk a gépről való távbeállítási lehetőséget.

Mit mond a gyakorlat?

Nos, ez az a kérdés, ami minket is nagyon foglalkoztatott. Beszereztünk hát egy Yongnuo E-TTL vakukioldó szettet (35e Ft), egy Polaroid vND szűrőt (14e Ft), fogtuk a 7e Ft-os arany/ezüst csíkos derítőlapunkat és az 50-es kulcsszámú rendszervakunkat a kedvenc szoftboxunkkal, s kimentünk fotózni. Szerencsénk volt, hiszen ebben az időszakban elég kevés a napsütés, de most volt. Kissé bágyadt ugyan, de a lényeg bemutatására így is alkalmas.

A képeket a következők szerint készítettük:

  1. rendelkezésre álló fények: alap, kiinduló fotó természetes fények mellett, az említett világosabb háttérrel, árnyékba állított modellel, vaku és derítőlap használata nélkül, 1/400 mp zársebességgel. Jól látható, hogy túl sötét az arc, amin javítani kell. Az expozíciós idő növelése (expozíció korrekció alkalmazása) nem lenne elegendő, mivel ennek hatására a világos háttér még világosabb lenne.
  2. derítőlappal: remek fényeket kaptunk, az arany/ezüst kombinációnak köszönhetően a színezet is tetszetős lett, a méretes derítőlap pedig viszonylag lágy fényeket adott (lásd fatörzsön a fej árnyéka). A hátrány azonban egyértelmű: a modell hunyorog.
  3. középpontos rádiós kioldó: manuális teljesítmény beállítással, 1/400 mp-es zársebességgel jól látható a redőnyzár betakarása a kép alsó felében. Bár ebben az esetben ez egészen elfogadható eredményt adott, még kisebb záridőnél a megvilágítás csak a kép legfelső részére koncentrálódna. Ráadásul ha portré állásban tartjuk a gépet, akkor a sötétedés nem alul, hanem oldalt jelentkezne. Felejtős, csak nagyon ritkán alkalmazható!
  4. vario ND szűrővel: minimumon használva a zársebesség 1/160 mp-re csökkent, amely tökéletes választás, hiszen berázásmentes fotó készíthető, de egyszerű kioldóval vakus megvilágítás is használható a kis, 70 cm-es szoftboxon keresztül. Jól látható, hogy a kabát is helyesen megvilágított, vagyis portré állású géppel is alkalmazható a módszer, nem csoda, hiszen a szinkronidőn belülre jutottunk.
  5. E-TTL vakukioldó és HSS vakuzás: vND szűrő helyett gyors vakuszinkront használtunk, a teljesítményt a gépről vezérelhettük, a szoftbox azonos, a fények szépek, mi kellhet még? Nos, egy kicsit több fény. De sajnos ennyi a maximum, ami az 50-es kulcsszámú vakuból kijött. Nyilván a szoftbox rendesen levesz a teljesítményből, de a szép, lágyabb fényekhez ez elengedhetetlen. A zársebesség növelésével (a záridő csökkentésével) ráadásul a működési módból adódóan a szenzort érő fény is kevesebb, így 1/800 mp-nél még gyengébb lesz a megvilágítás.

Konklúzió

Az eredmény minket is meglepett, ugyanis arra számítottunk, hogy az E-TTL vakuk HSS nagy sebességű szinkron módja majd beváltja a hozzá fűzött reményeket és könnyed, egyszerű fotózást kínál, remek lehetőségekkel, igaz, picit drágábban. A helyzet azonban az, hogy még egy ilyen egyszerű portré elkészítéséhez sem elegendő az 50-es kulcsszám egy szoftboxszal, s gyaníthatóan a 60-as is kevés lenne.

A legjobb megoldás tehát a normál módú vakuzás, amikor bőven van teljesítményünk, a fényeket pedig ND szűrővel nyomjuk el. Persze itt is előfordulhat az a helyzet, hogy nagyon erősen kell csökkentenünk a gépbe jutó fény mennyiségét, pl. 1/1000 mp jönne ki, amelyet mi 1/250 mp-re csökkentünk, ez 2 Fé-kkel vesz el a fényerőből, azaz a vakunak is 1/4 teljesítmény helyett 1/1 teljesítménnyel kell villannia, ami még éppen elég az 50-es kulcsszámú vakunknál, de ha még ennél is több környezeti fény van, akkor erősebb vakura lesz szükségünk. De így is több esélyünk van jól kiexponált képet készíteni, mint E-TTL HSS módban, ahol 1/400 mp-es zársebességnél is a teljes teljesítmény csupán 1/8-a (-3 Fé), 1/800 mp-nél 1/32-e (-5 Fé), 1/2000 mp-nél 1/128-a (-7 Fé) áll rendelkezésre. 1/5000 mp-től pedig 8 Fé-kel gyengébb megvilágításunk lesz, azaz 1/256-a fénnyel tudunk csak világítani. Emiatt fordult elő, hogy 1/400 mp-nél az 50-es kulcsszámú vaku még éppen elég volt. 3-4 erős rendszervakuval már boldogulni fogunk komolyabb környezeti fényeknél is.

A próbáink során felhasznált kiegészítőket az CFoto (Yongnuo kioldó) és a Pálvölgyi Digital (Polaroid vND szűrő) bocsátotta rendelkezésünkre.
Köszönjük!

Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólás

Ezzel az e-maillel már van regisztráció ezen a site-on. Használd a Belépés funkciót vagy adj meg másikat.

Hibás felhasználónevet vagy jelszót adtál meg

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.