Kipróbáltuk: Canon EF-S 17-55mm/F2,8 IS USM teszt

0

Makró, peremsötétedés

legnagyobb nagyítás 1:5,3 (f=55 mm)
legkisebb szélesség (APS-C): 118 mm
~0,1% párnatorzítás

Mivel nagylátószögű optikáról van szó, a közelfényképezés nem tartozik az erősségei közé. A legnagyobb nagyítás természetesen a legnagyobb gyújtótávolságnál, a közelpontba helyezett témánál érhető el. Ez esetben a teljes képet 118 mm szélességű téma tölti ki méréseink szerint, amely 1:5,2..1:5,3 közötti leképezési aránynak felel meg (118×1,6/36=~5,24).

Az optika peremsötétedése nyitott rekesznél sajnos a teljes zoomtartományban viszonylag erős, 17 mm-nél átlagosan mintegy 38%-kal sötétebbek a sarkok, mint a kép közepe. Nagyobb gyújtótávolságoknál sem sokkal jobb a helyzet, 30%-os értékekkel találkozhatunk. F8-ra lerekeszelve viszont határozottan kisebb peremsötétedés jelentkezik, a 17 mm-es gyújtótávolságnál még hajszálnyival 10% feletti, nagyobb gyújtótávolságoknál viszont 10% alatti, vagyis alig észlelhető.

Peremsötétedés

Nyitott blendéve
F8-ra szűkítve
f=17 mm

38 %

12 %
f=30 mm

30 %

9 %
f=42 mm

30 %

8 %
f=55 mm

30 %

7 %

Közvetlen (objektívbe sütő) napfénynél főként csak becsillanásra számíthatunk, a kontrasztvesztés nem jelentős, elsősorban nagyobb gyújtótávolságnál jelentkezik.

Kontrasztvesztés és becsillanás

Objektívbe besütő nappal
Leárnyékolva
f=17 mm
f=55 mm