Kipróbáltuk: Canon EF-S 17-55mm/F2,8 IS USM teszt

0
5 989

Ismertető

Érdekes, vagy nem, egy dolgot mindenképpen észre kell vennünk az eddigi EF-S bajonettes optikáknál: mindegyik egy korábbi EF objektív kisfilmes látószögére hajaz, APS-C szenzorméret mellett, többnyire ráadásul hasonló fényerővel.
Így volt ez a legelső EF-S optikával, a 18-55mm/F3,5-5,6-tal, mely az olcsó EF 28-80 vagy 28-90mm látószögét biztosította az első megfizethető árú D-SLR-hez, vagyis az EOS-300D-hez.
Hasonló a sztori az EF-S 60mm/F2,8 Macro-val is, amely az EF 100mm/F2,8 Macro babérjaira próbált törni, nem is kevés sikerrel.
Vagy említhetném az EOS-20D-vel együtt bejelentett EF-S 17-85mm/F4-5,6 IS USM-et is, amely a filmes gépeknél az amatőrök között közkedvelt 28-135mm/F3,5-5,6 IS USM látószögét és szolgáltatásait biztosítja APS-C szenzorméretű digitális tükörreflexes fényképezőgépen.
No és mi a helyzet az EF-S 10-22mm/F3,5-4,5 USM-mel? Annak is megtaláljuk a párját az EF szériában, bár ez már annyira nem egyértelmű, de betudhatjuk a 17-40mm/F4 L APS-C-s kistestvérének.

Mindezek után feltehetjük magunkban a kérdést: vajon az EF-S 17-55mm/F2,8 IS USM melyik EF optika hasonlóságára készült? Kisfilmes 27-88 mm-nek megfelelő látószögben, fix f/2,8 fényerővel nem igazán találunk optikát. Pláne nem stabilizáltat. Itt kicsit távolabb kell lépnünk, hogy valami kis hasonlóságot találjunk. Ha ezt megtesszük, akkor felfedezhetünk egy kis hasonlatosságot a 24-105mm/F4 L IS USM-mel, bár el kell ismernünk, hogy a 24 és 27 mm között azért elég nagy difi van és a tele állás is szűkebb az EF-S verziónál. Az L betűt még nem is hiányolnánk, hiszen ki látott már olyan céget aki saját magának állít konkurenciát. A picit gyengébb látószögért cserébe ott van a fix nagy fényerő. Ha az árcédulát megnézzük, akkor már talán elhiszik nekem a kedves olvasók: mégiscsak lehet valami köze ahhoz a bizonyos 24-105 L-eshez (mindkettő szinte pontosan 320e Ft-ba kerül). Persze általában nem az árcédulával bizonyítjuk egy-egy termék hasonlóságát, de ez esetben ez is fontos. Ha mégis kétkednének, akkor most már felrántom a leplet a nagy titok előtt: mind az EF 24-105mm/F4 L IS, mind az EF-S 17-55mm/F2,8 IS S-UD szuper alacsony szórású lencsetagot tartalmaz (nem mellékesen a Canon az összes fix fényerejű EF zoomját az L szériába sorolta, de EF-S-t még egyet sem). Márpedig S-UD-t az EF szériában csak az L-es optikákba építenek (picit visszakanyarodva: az EF-S 10-22-es is tartalmaz S-UD tagot, ahogy a 17-40/4L, ez is erősíti a korábban felvetett hasonlóságot).

Remek! Most, hogy már beskatulyáztuk objektívünket, tudjuk is, hogy mit várhatunk tőle. L-hez méltó teljesítményt, még ha ez a pici aprócska betűcske nem is szerepel a szűrőmenet közelében, vörössel kiemelve.
Nagy elvárásokkal indulunk hát neki tesztünknek, komoly izzasztó próba elé állítottuk a 17-55 IS-t.
Elsőként nézzük, hogy pontosan mik is a gyári specifikációk:

Canon EF-S 17-55mm/F2,8 IS USM
Gyújtótávolság 17-55 mm (27-88 mm ekv.)
Legszűkebb blende F22
Felépítés 19 lencsetag 12 csoportban
Fókusz rendszer gyűrűs USM
Képstabilizátor 3 Fé-ig
Rekesz 7 CA lamellából
Közelpont 35 cm
Legnagyobb nagyítás 1:5,8
Szűrőmenet 77 mm
Méretek (átmérő × hossz) 83,5 mm × 110,6 mm
Tömeg 645 gramm
Opcionális kiegészítő EW-83J napellenző
LP1219 tok

Mint láthatjuk, a rekeszt körformát biztosító lamellákból (CA – Circular Aperture) készítették, amely szűkebb blendeállásoknál is szépen és egyenletesen mosott hátteret biztosít, valamint csökkenti a szűk rekesz okozta szóródás hatását is.

Amit az adatokból érdemes még kiemelni, az az élességállítás. A minőségi Canon optikák szinte kivétel nélkül a gyűrűs ultrahangos élességállítást használják (USM – Ultra Sonic Motor), amely azon kívül hogy csendes, precíz és gyors, extraként kínálja az állandó kézi élességállítás lehetőségét, bármiféle kapcsoló bizergálása nélkül (FTM – Full Time Manual Focus). Ez főként az élességállítás előtt, vagy azt követően lehet érdekes: előtte azért, hogy meggyorsítsuk az AF-et, utána azért, hogy ha mégsem sikerült arra állnia a gépnek, ami a témánk lenne (belógó tárgyak, vagy éppen a belógó tárgy maga a téma), kézzel utána állíthatunk. Kicsit hasonlatos ez a néhai Minolta DMF-jéhez (Direct Manual Focus). Az USM további előnye, hogy az élességállítás az objektíven belül történik, vagyis a frontlencse egyrészt nem fordul el (napellenző és polárszűrő használata könnyebb), másészt a tubus hossza sem változik élességállítás közben. Az élességállító gyűrű egyébként az USM optikáknál megszokott módon közvetlenül a távolságskála előtt található, kb. egy centiméter szélességen, sűrűn bordázva. A teljes tartományt megközelítőleg 45 fokos elforgatással tudjuk bejárni.
Hogy valóban csendes-e az AF motor? Aki nem hiszi, nyugodtan hallgassa meg a letakart objektívsapkával élességet kereső optikáról készített hangfelvételt, amelyen a végtelen és a közelpont oda-vissza bejárása is felismerhető. A gyorsasága pedig érezhető: a letakart objektívsapka ellenére 1,1 mp alatt végigjárta a teljes utat.

Nüansznyi hiba a tökéletesre csiszolt gépezetben, hogy a zoomgyűrű 17 és 20 mm között érezhetően könnyebben jár, mint 20 és 55 mm között. Alapvetően ez nem okoz nagyon gondot, meg kell szokni. Talán ezt nem is ide, hanem inkább a Canon mérnökeinek kellene leírnom, hisz ez nem befolyásolja a végső képminőséget.
Ha már a zoomgyűrűnél tartunk, itt kell megemlítenem, hogy a legfontosabb gyújtótávolság értékek majd’ mindegyikét sikerült feltüntetni, így szerepel a 17 mm, 20 mm, 28 mm, 35 mm és 55 mm. A 24 mm hely hiányában lemaradt, de az 50 mm-t még érdemes lett volna feltüntetni, mert ehhez lett volna elég hely.

Mint az adatokból is látszik, a 17-55/2,8 IS-be már az új fejlesztésű, 3 Fé-et is pluszban nyújtó stabilizátor került. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 17 mm-es gyújtótávolságon (mely az APS-C szenzormérete miatt 27 mm-nek megfelelő kivágást ad) stabilizátorral akár 1/4 mp-et is kézből kiexponálhatunk, anélkül, hogy a gép (ezáltal a kép) berázódna.

Az objektív tubusára két kapcsolót helyeztek, mindkettő az új dizájnt követi, nem a rég megszokott Canon tevepúpszerű kapcsolókat találjuk itt. Ezek ugyanis nem emelkednek ki, mintegy belesimulnak a tubus felületébe. Hogy ez szebb-e, az ízlés kérdése, de hogy kevésbé használható, mint a hagyományos, régi fajta kapcsoló, abban szinte biztos vagyok. Ezt ugyanis nem lehet megtalálni csak úgy tapintásra, ha még nem használtuk az optikát 1 éve és nem áll rá a kezünk, biztos hogy le kell emelnünk a szemünk elöl a gépet, ha pl. ki akarjuk kapcsolni a stabilizátort.

Az optikát Canon EOS-300D-vel próbáltuk ki.

Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólás

Ezzel az e-maillel már van regisztráció ezen a site-on. Használd a Belépés funkciót vagy adj meg másikat.

Hibás felhasználónevet vagy jelszót adtál meg

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.