Kipróbáltuk: Canon EOS-400D teszt

Felépítés I.

Változások

A netes fórumok csupa találgatással voltak teli a gép
bejelentését megelőzően. A tippözön egyik fő témája a gép felbontása
volt. A Canon februárban jelentette be a középkategóriás 20D utódját,
a 30D-t, ami nem hozott előrelépést a 8 megapixeles felbontásban.
Most kérdésessé vált, hogy a cég az olcsóbb szegmensben is megmarad-e
a 8 megapixelnél, – nem teremtve házon belüli konkurenciát a 30D-nek
– vagy felül a trendvonatra és 10 megapixellel próbálkozik, mint
konkurensei újabb modelljei. A Canon az utóbbi mellett döntött, és
10,5 megapixelt pakolt a szenzorra, amiből ténylegesen 10,1 millió
vesz részt a képalkotásban.

Az EOS 400D másik újítása az integrált érzékelőtisztító rendszer.
Egy-két konkurens már évek óta használ különböző eljárásokat a
szenzorra lerakódott kisebb szennyeződések eltávolítására. A Canon
első ilyen fényképezőgépe a 400D, amely a jól bevált „pucold
magad” módszer mellett háromfokozatú védelmet kínál. Ez az
antisztatikus és pormentes anyagok használatát, egy integrált,
automatikus pormentesítő eljárást és a szennyeződések nyomainak
utólagos szoftveres kivonását jelenti.

Az 350D autofókusz rendszere, még az elődjéből került át, így a
400D-nél már nem reszkírozta meg a gyártó a 7 pontos, két generációs
rendszer átültetését. Kapott egy újat, mégpedig a 20D/30D vonalról.
Az új, 9 pontos élességállító rendszer a nagytestvérekhez hasonlóan
gyémánt alakzatban elhelyezett. Középső fókuszpontja nagyobb
érzékenységű és felkészítették a nagy fényerejű objektívekkel való
hatékonyabb együttműködésre is.

A sorozatfényképezés sebessége maradt 3 kép másodpercenként, a
puffer méretét azonban jelentősen növelték, legalább kétszeresére,
hiszen a korábbi 14 JPEG és 4 RAW fotó helyett most akár 27 JPEG-et
és a10 RAW-t készíthetünk egyhuzamban. Szintén nőtt az LCD mérete is,
ami várható volt, hiszen a 2,5″ képátló napjainkban alapnak
számít egy DSLR fényképezőgépnél. A közel 40%-os LCD méretnövekedés,
100%-os felbontásnövekedést is hozott, mivel 115 ezer képpont helyett
230 ezret helyeztek el a kijelzőn. A nagyobb LCD és a váz kis mérete
miatt lekerült a 400D-ről a korábbi modellekben használt
folyadékkristályos státusz kijelző. A felvételi adatok megjelenítését
az LCD monitor vállalta magára, így az átlagnál többet lesz munkában.
Fölé egy fényérzékelőt helyeztek, így ha a keresőbe nézünk az LCD
magától kikapcsol.

A keresőben az új AF pont elrendezésen túl nincs sok változás,
csupán két új kijelzést helyeztek a státuszsorba. Ez a vaku expozíció
rögzítés és a fehéregyensúly finomhangolás ikonja. A kép
árnyalateloszlását mutató hisztogramból kétfélét állíthatunk be a gép
menüjében. A hagyományos világossági mellett a három alap
színcsatornát külön külön megjelenítő RGB hisztogram is kérhető.

A gép menüjét kissé átszervezték, ésszerűsítették, de alapjában
maradt a Canon-szerű megjelenés, így aki 350D-ről vált, az sem fog
elveszni benne. Az egyedi funkciók menüje két új ponttal gyarapodott,
a nagyított nézet és a bekapcsolás utáni LCD funkció (státusz LCD)
beállításával. További szoftveres bővülés az EOS 5D-nél bevezetett és
a 30D-ből átmentett képstílusok alkalmazása. Itt hat gyári beállítást
kapunk, ami különféle fotószituációkhoz igazítja a képek élességét,
színezetét vagy színtelítettségét, de magunk is készíthetünk
felhasználói beállításokat. Ezeken kívül néhány szoftveres funkcióban
találunk még újdonságokat, mint amilyen az egy mappába menthető 9999
fotó, az egy újabb ponttal bővült képelforgatás,vagy az átdolgozott
közvetlen nyomtatás.

Az EOS 400D külseje szinte semmit nem változott. A fekete változat
most már valóban az, beleértve az elődnél még ezüstös exponáló
gombot. Megcseréltek és kissé odébb tettek néhány gombot és 1 mm-el
vastagodott a gépváz. A gyakorlatban ezt biztosan nem fogjuk
érzékelni, mint ahogy a 485 grammról 510 grammra hízott tömeget sem.

Képérzékelő

Az EOS 400D-ben egy 22,2 x 14,8 mm méretű CMOS szenzort találunk.
Méretéből adódóan nagyjából 1,62x objektívszorzóval kell számolnunk,
azaz egy 100 mm gyújtótávolságú objektív képkivágása kb. 162 mm-esnek
felel meg, egy kisfilmes géphez viszonyítva. Az érzékelő előtt egy
fix, aluláteresztő (low-pass) szűrő található. Az RGBG
kiosztású (Bayer) képérzékelőn 10,5 millió képpontot helyeztek el,
melyből 10,1 millió felelős a tényleges képalkotásért. A kapott
maximális képméret ennek megfelelően 3888 x 2592 pixel, ami 8 bites,
tömörített JPEG, 12 bites RAW, vagy RAW+JPEG formátumokban menthető
memóriakártyára. A 3888 x 2592 pixeles (Large) méret mellett még
kétfélét választhatunk, a 2816 x 1880 képpontos Medium, és a 1936 x
1288 pixeles Small méretet. Minden mérethez két tömörítési fok
tartozik, Fine és Normal elnevezéssel. A Fine beállítással 98%-os,
míg a Normal használatával 93%-os tömörítést kapunk.

Az érzékenység ISO 100 és ISO 1600 között állítható, 1 Fé
lépésekben. Az ISO értékeke tehát: ISO 100 / 200 / 400 / 800 / 1600.
Erre csak az úgynevezett kreatív módokban van lehetőségünk, azaz
Programautomatikát, Záridő-, és Rekesz-előválasztást, Manuális módot,
valamint Mélységélesség automatikát használva. Alap beállítások
(Automatikus, Portré, Tájkép, Makró, Sport, Éjszakai portré, Vaku
letiltás) esetén az érzékenység beállítását a gép végzi ISO 100-400
értékek között.

Szenzortisztítás

A tükörreflexes fényképezőgépek egyik gyakran hangoztatott
hátránya az objektívcserénél a vázba jutó por és egyéb
szennyeződések, melyek azután lerakódhatnak az érzékelőre, rontva
ezzel a képek esztétikai minőségét, élvezhetőségét. A filmes gépeknél
kevésbé volt zavaró a filmre rakódott por, ugyanis a
filmtovábbításnál jó részük lepotyogott a hordozófelületről, így
minden új kockánál „tiszta lappal” indultunk. A digitális
gépek esetén a filmet helyettesítő érzékelő fixen rögzített, így a
megtapadó szennyeződések egyre halmozódnak és egy idő után
kellemetlen velejárói lehetnek a fotók látványvilágának. Az
ultrahangos, érzékelő rázásos portalanító technológiák néhány éve
láttak napvilágot a digitális gépek között és sikerüket mi sem
bizonyítja jobban, mint hogy egyre több gyártó vezeti be a maga
pormentesítő eljárását.

Az EOS 400D, és egyben a Canon digitális fényképezőinek új
funkciója az érzékelőtisztítás. A cég olvasatában ez három frontot
jelent a szennyeződések elleni harcban. Az első a portaszító és
pormentes belső alkatrészek és felületek kialakítása, amelyek már
magukban gátolják a szennyeződés jó részének lerakódását. Az érzékelő
előtti szűrő antisztatikus, azaz portaszító, a tükörház és a zár
alkatrészei pormentes védelmet kaptak. Működésük során maguk sem
termelnek szennyezőanyagokat.

A szennyeződések második akadálya az integrált, automatikus
érzékelőtisztítás. A Canon ezt a szenzor előtti AA-szűrő peremére
helyezett piezo elemekkel oldotta meg, amik a tisztítás lefutásakor
megrezegtetik a felületet, így lelökve az odakerült port.
Aktiválódása a gép minden egyes be vagy kikapcsolásakor végbemegy.
Időtartama körülbelül 1 másodperc. A menüben persze letiltható a
funkció, sőt a Clean Now funkcióval bármikor lefuttatható a
tisztítási művelet. Az automatikus tisztítórendszer működését az LCD
minden esetben kijelzi. A folyamat során „lelökött”
szennyeződések a szenzor alatt lévő gyűjtőfelületen tárolódnak.

A harmadik lépcsőfok a por és szennyeződések által a képen hagyott
nyomok szoftveres eltávolítása. Ezek többnyire a használt
rekeszértéktől függően halvány, vagy erősebb szürke foltokként
jelennek meg a képen. Általában homogén felületeken (pl. égbolt)
igazán zavaróak, így kiszűrésük is homogén felületen a legegyszerűbb.
Ehhez csak egy végtelenre állított, lerekeszelt teleobjektívre,
valamint egy homogén felületre, például egy papírlapra lesz szükség.
A menüben aktiválva a Dust Delete Data funkciót, majd a felületet
20-30 centiről lefotózva, a géphez mellékelt Canon Digital Photo
Professional szoftverrel utólag kiszűrhetők és eltüntethetők a zavaró
foltok.

Az automatikus érzékelőtisztítás mellett természetesen lehetőség
van a jó öreg manuális módszerre is. A manuális érzékelőtisztító
menüpontot választva a tükör felcsapódik, a zár pedig kinyílik, így
kézi tisztítóeszközzel is hozzáférhetünk az érzékelőhöz.

Optika

A használható objektívek terén semmi sem változott az elődökhöz
képest. Még 2003 nyarán, a 300D megjelenésével vezette be a Canon az
EF-S szériás objektíveket, amelyek az addig használt EF széria
mellett legújabb belépő és középkategóriás fényképezőgépeire is
csatlakoztathatók voltak. A Canon EOS 400D is az EF és EF-S
csatlakozószabványú objektíveket támogatja. Ilyen jelöléssel csak
Canon gyártmányú „üvegeket” találunk, de használhatjuk más
gyártók (pl. Sigma, Tamron, Tokina) Canon bajonettes modelljeit is. A
Canon gépek egyik előnye, hogy viszonylag könnyen felhelyezhetünk
rájuk régi, manuális objektíveket is, például az idehaza elég
elterjedt M42 menetes darabokat. Ehhez csupán egy EOS-M42 adaptert
kell beszereznünk. Természetesen a manuális objektíveknél az
élességállítás csak kézzel történhet és a rekeszt is többnyire az
objektíven elhelyezett gyűrűvel szabályozhatjuk.

Az objektíveket a bajonettcsatlakozó bal oldalán lévő gomb
nyomvatartásával oldhatjuk ki az óramutató járásával megegyező
irányban kb. 45 fokkal elfordítva. Felhelyezésük fordított irányban
történik. Az EF objektívek illesztését piros, az EF-S optikákét fehér
jelölés mutatja. Utóbbiak kisebb szögű elfordítás után csatlakoznak a
vázhoz.

A Canon EOS 400D elsőszámú (kit)objektíve a megszokott EF 18-55mm
F3,5-5,6 II.

Sorozat fényképezés

A sorozatmódot az LCD monitor jobb felső sarkánál lévő Drive
gombbal választhatjuk ki, a megjelenő három opciós menüből (egyképes
mód, sorozat mód, önkioldó).

A sorozatfényképezés gyárilag megadott teljesítményadatai elég
hozzávetőlegesek. Ezek szerint az EOS 400D maximálisan 3
kép/másodperc sebességgel képes sorozatfényképezésre, bármely
formátumban. JPEG képek esetén kb. 27 kép a menthető maximum, míg RAW
esetén 10 képet készíthetünk egyhuzamban. Kombinált RAW+JPEG
mentésnél hozzávetőlegesen 8 fotó készülhet.

Zárhang, JPEG sorozatnál

Zárhang, RAW sorozatnál

Méréseink során igen hasonló sebességértékeket kaptunk. A teszt
során egy 2 GB-os Lexar Elite Pro 80x CompactFlash kártyára kerültek
a képek, mégpedig bármely formátumban (JPEG, RAW) 2,9 kép/mp
sebességgel. Ez jól közelíti a max. 3 kép/mp-es értéket. A menthető
képek számában már nagyobb anomáliákat találtunk. JPEG-ben általában
24-28 kép készült egyhuzamban, de volt amikor 74 fotót készített a
gép sebességcsökkenés nélkül. A képek számát a fotózott téma
részletessége, bonyolultsága is befolyásolta. Kevésbé összetett téma
esetén a képméret is kisebb, így több kép készült. A fotók mentési
sebessége 7,15 MB/mp volt, ami igen jó érték. RAW formátumban 10-12
fotót készített egyhuzamban a 400D, amit 6,4 MB/mp sebességgel
mentett a kártyára. minőségben.

Az alábbiakban a gép JPEG és RAW sorozatban adott zárhangját
hallgathatják meg az érdeklődők:

Fehéregyensúly sorozat beállítása a WB finomhangolás mátrixán

A sorozat módok közé vehetjük az expozíciós (AEB), és
fehéregyensúly (WBB) sorozatokat is. Mindkét esetben 3-3 kép
készülhet. Az expozíciós sorozatnál +/-2 Fé értékek között
léptethetünk 1/3, vagy 1/2 lépésközökkel, a fehéregyensúly sorozatnál
pedig +/-3 lépésközt állíthatunk be, majd a hátsó négyirányú
vezérlőgombbal állíthatjuk be pozíciójukat a megjelenő mátrixon.