Kipróbáltuk: Google Pixel 6 Pro teszt

Nem titkoltan elfogult voltam (sajnos már csak múlt időben) a Google termékeivel kapcsolatban, és az első Pixel telefonom, az 5-ös 11 hónapon át nagy kedvencem volt; ezért nagy elvárásokkal vettem kézbe november 2-án egyik utódját: egy Google Pixel 6 Pro-t. Sok apró és kevésbé apró csalódás ért, és persze azért volt minek örülnöm is – kezdjük az elején.

Első (külső) benyomások

A „kiszivárgott” hírekből már az október 19-ei hivatalos bejelentés előtt is szinte mindent tudni lehetett, így idejekorán megkezdhettem a ráhangolódást (keserűségem leküzdését) a telefon küllemét illetően. Nem a telefon teljes szélességében elnyúló kamerasávra gondolok, ez legalább végre valami egyedi; ahogyan az e sávval két eltérő színre osztott hátlap is – legalábbis, ami a színeit illeti. Viszont a Pixel 5 tökéletesen eltalált, kellemes tapintású, jól megfogható borítása után csakis határozott visszalépésként tudom értékelni a sikamlós üveget. Már az is felmerült bennem, hogy velem van a probléma (pl. túl száraz vagy épp izzadt a kezem), de amikor a telefont a kád szélére helyezve az magától elkezdet lecsúszni, ott volt előttem a bizonyíték arra, hogy ez így nem praktikus. Sebaj, egy héttel a telefon után megérkezett a tokja is, és ebbe bújtatva már nem akar mindenáron mindenhonnan „szökni” a mobil. Ám a lekerekített szélű (curved) kijelző, már nehezebben megbocsájtható bűn a felhasználóbarátság ellen. Tényleg nem értem: egyszerűen csak ki kell próbálni, és teljesen egyértelművé válik, hogy ez így nem előnyös. Egyrészt szemből nézve a kijelző szélei elsötétednek; másrészt a hajlított szélek bizonyos fényben és szögből becsillannak; harmadrészt az épp a hajlat ívén történő érintések nehézkesek; negyedrészt könnyű a kijelzőt úgy megfogni, hogy a szélét akaratlanul érintem. Ennyi érv nem elég a hajlított szélű kijelző ellen? De most nagyot sóhajtva, térjünk a lényegre: a kamerákra.

Hátlapi kamera adatok Pixel 5 / Pixel 6 / Pixel 6 Pro

Egy fontos dolog a táblázatból nem derül ki: az új Pixelekbe épített főkamera szenzorának felülete a Pixel 5-éhez képest megnégyszereződött. És ha már adatok, érdemes lehet megemlíteni, hogy a Pixel 6 Pro a Dxomark mobiltelefonok fotós képességeit elemző listáján a 7. helyre került. De mint tudjuk az adatok legfeljebb valamiféle támpontként szolgálhatnak, lássuk a gyakorlatot!

A főkamera

Alapvetően elégedettek lehetünk a képminőséggel, de ha kötekedni akarok – márpedig egy Google féle szoftver nagyhatalommal, mely büszkén reklámozza legújabb csúcsmobiljait első saját fejlesztésű chipjével, és fejlett AI képességekkel, igenis akarok –, akkor hangot kell adnom annak, hogy az általam gyakran fotózott téma, az erdő (ráadásként benne egy zömében fehér kutyával) helyes expozícióját továbbra se sikerült megbízhatóan megoldani; sokszor a félhomályt túlkompenzáló, túlexponált eredmények születnek, kiégett Cimbi kutyával. Vagy ami még rosszabb, és ez a legnagyobb csalódásom a Pixel 6 Pro kameráit illetően: a túlzásba vitt HDR, melynek eredményeképp Cimbi fehér szőre már inkább szürke. Szerencsére csak néha, de egészen siralmas eredmények is születnek, melyekre kimondottan rossz ránézni. Íme egy főkamerával készült példa erre (melyen ráadásul a fehéregyensúly is borzalmas – csak az egyértelműség kedvéért: a felvétel nappal készült):

A túlzásba vitt HDR mellett egy kisebb, de azért fájó pofon, hogy a főkamera minimális tárgytávolsága a Pixel 5 átlagosnak mondható 7 centiméteréről 9,5-re nőtt, ráadásul a Pixel 6-ok főkamerái elődjüknél nagyobb látószögűek (lásd a fenti táblázatot), így a makrózás szerelmeseinek ez még nagyobb csalódás.

Azért szerencsére a képek nagy többségére nem lehet panasz.

2-szeres (természetesen digitális) zoom:

Az ultraszéles látószögű kamera

Itt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy a 114°-os látószög nem elég nagy (v.ö. pl. a Xiaomi Mi 11 Ultra 128°-os látószögével), és az autofókusz továbbra is hiányzik – kár érte. A kisebb érzékelőtől és a kisebb fényerejű optikától nyilván kár is lenne a főkamera minőségét elvárni, de fenti hiányosságokat leszámítva alapvetően nem lehet okunk a panaszra – sőt, kellő fénymennyiségnél a részletgazdagság akár meglepően jó is lehet.

A telefotó kamera

Végre a Google is rakott egy telefotó kamerát a telefonjába, méghozzá egy nem is akármekkora, 48 MP felbontású szenzorral! Sokat vártam tőle – és mint utóbb kiderült: túl sokat. Azt gondoltam, hogy a hangzatosan Super Res Zoom elnevezéssel illetett 20-szoros zoom, nem csak „parasztvakítás”, hiszen a 48 MP elég nagy felbontás ahhoz, hogy ha abból 12 MP-t egyszerűen kivágunk, máris kapunk egy „4-szeres zoomot”, ami a 4-szeres optikai zoommal kombinálva kiváló eredményt adhat. Ám a jelek szerint a 4-szeres zoomnál nagyobb „nagyítások” csupán szoftveres manipulációk, melynek alapját a 4-szeres optikai zoommal készült, alapértelmezetten 12,5 MP-es fotók képezik – így a 20-szoros zoommal készült képeknek kizárólag telefonon nézegetve lehet esetleg értelme, de akkor is jobb, ha szemüveges vagy, és nincs nálad a szemüveged.

Jó tudni, hogy néha a 4-szeresen zoomolt képek is a főkamerával készülnek, szoftveresen nagyítással. Ez egyrészt akkor fordul elő, ha túl közel – a teleoptika közelpontján belül – van a téma (ami akár elfogadható „kifogás” is lehetne – bár én korrektebbnek éreznék ilyenkor egy figyelmeztető feliratot, mely szerint „a 4-szeres zoom csak x méternél távolabbi témák esetén használható”); másrészt akkor, ha a kamerák közötti váltásnál nem vársz kb. fél másodpercet, míg ténylegesen átáll a telére (ez viszont már kevésbé elfogadható). Így akár ilyen borzalmak is születhetnek:

Aztán miután „magára talál” a tele, helyreáll a rend – bár innen is látszik, hogy a kamerák színvisszaadása egyáltalán nem konzisztens (fenti és lenti fotó ugyanakkor és ugyanott készült):

Extra fotós képességek

Fotózás kevés fénynél

Éjszakai mód

Akárcsak elődjénél, az Éjszakai mód az alap Fotó módból is elérhető: ha automatikusra állítjuk, kevés fénynél bekapcsol; de önálló módként is választható.

Fenti kép a főkamerával, míg lenti az ultraszéles látószögűvel készült, eltérő fényviszonyok között, de az egyértelmű, hogy utóbbinál – nem meglepő módon – mindig több zajra számíthatunk.

Asztrofotó mód

Az Éjszakai módot használva kellően kevés fény, illetve mozdulatlan telefon esetén automatikusan aktiválódik az Asztrofotó mód – ilyenkor az exponáló gomb hold piktogramja csillagokra vált. Ez sajnos ultraszéles látószögű kamerával nem használható, ellenben ott a zoomolás lehetősége egészen 20-szorosig. Kipróbáltam, már a 2-szeres zoom is igen gyenge minőséget produkált; ennek tükrében felmerül bennem a kérdés, hogy ha ennyire nem számít a minőség, akkor ugyan miért nem használható az ultraszéles látószögű kamera is (melynek fényereje jobb mint a teléé) asztrofotózáshoz?

Van kételyem afelől, hogy az így készült fotókon minden kis fehér pont egy csillag, nem pedig egy zajpötty (vagy akár úgy is fogalmazhatnék, hogy nincs kételyem utóbbi felől).

Nagyon kevés fénynél a keresőkép sokszor annyira zajos, hogy legfeljebb sejtésünk lehet arról, mi kerül megörökítésre, de szerencsére nem feltétlenül kell kivárni a kb. 4 perces expozíciókat, bármikor leállítható a folyamat. Mindenesetre érdemes várni legalább 16–18 másodpercet, mert ennyi idő múltán a keresőkép „kitisztul”, és láthatóvá válik, hogy nagyjából mire számíthatunk a végén. Ha csak ezután szakítjuk meg az expozíciót, akkor a fotót el is menti a telefon (nyilván nem olyan jó minőségben, mintha hagytuk volna végigfutni a 4 perces szoftveres bűvészkedést); bár az 1 másodperces automatikus timelapse videót nem kapjuk meg hozzá, ami egyébként alapból jár.

Bemozdult fotók

Mozgás néven egy új fotózási módot kapunk, melyen belül két lehetőség közül választhatunk: Akciópásztázás és Hosszú expozíció. Előbbi mozgó témák hátterének elmosásához jöhet jól, míg utóbbi esetben bemozdíthatjuk pl. a folyó vizet, vagy egy mozdulatlan téma mozgó hátterét. Mindkét esetben kettő fotó készül egy gombnyomással: egy bemozdult, és egy olyan, mintha az alap Fotó módot választottuk volna.

Akciópásztázás

Ilyenkor érdemes a téma mozgását lekövetni a telefonnal, és hát vagy sikerül, vagy nem – mindenesetre jó játék.

Tipp: ha tetszik az elmosott háttér, de a főtémánk is bemozdult, hívjuk be a fotót az „eredetijével” együtt két rétegre, és dolgozzuk őket össze a Photoshopban. Alábbi kép is így született, egy kis utómunkával:

Hosszú expozíció

Ebben az esetben a telefont nem mozgatjuk, hanem hagyjuk, hogy a mozdulatlan téma mozgó háttere, vagy akár maga a téma (pl. folyó víz) mozduljon be. Ebben az esetben se lehet biztosra menni, érdemes kísérletezni (lenti képet utólag megvágtam, de egyéb módosítást nem végeztem rajta).

Alábbi képen próbáltam a tó vizét kisimítani (jobb híján, mivel folyóval, patakkal nem találkoztam az elmúlt hetekben) – részleges sikerrel. Több másodpercig készült a fotó, közben a kijelzőn megjelent a Ne mozogjon felirat, valamint segítségképp egy kereszt, melyet egy körön belül kellett tartani; de ahogy látszik is, a hullámok elsimítása nem lett tökéletes (alul a bemozdítatlan felvétel):

A kamera szoftvere

A kamera szoftvere továbbra is lelkesítően felhasználóbarát – még ha nem is értem, miért kell kispórolni belőle egy manuális módot. Újdonságként viszont kaptunk egy színhőmérséklet állító csúszkát is a keresőkép aljára. Az a helyzet, hogy az imént említetteken túl nincs is mit írnom róla – egyszóval: hibátlan.

Fontosnak érzem megemlíteni, hogy a Pixel 6-os sorozattól kezdődően a képek Fotók alkalmazással felhőbe mentése már csak egy harmadik opcióként behozott Expressz tömörítéssel ingyenes, ami a fotókat 3 MP-re, a videókat pedig „normál” (480p) felbontásra „butítja”. A korábbi Helytakarékos és Eredeti minőség mentési módok már egyaránt a Google fiókunk tárhelyét foglalják. Az is egy újabb csalódás, hogy a telefonomnak egy hónap alatt nem sikerült egyetlen fotót se a felhőbe menteni – az első naptól kezdve A fotótár beállítása felirat olvasható az alkalmazás logója alatt.

Összegzés

Ami leginkább tetszett:

• bár fentiekben több hiányosságot is kiemeltem, de a képminőség szerencsére többnyire kiváló;
• többnyire gyors és pontos az autofókusz is;
• a kamera szoftver hibátlan;
• az új Mozgás (Akciópásztázás és Hosszú expozíció) fényképezési módok pedig érdekesek.

Ami leginkább nem tetszett:

• a néha nagyon túlzásba vitt HDR;
• a nem igazán ultra ultraszéles látószög (114°);
• az ultraszéles látószögű kameránál hiányzó autofókusz;
• a gyenge makrózási képesség (túl nagy, 9,5 cm-es közelpont);
• és a sorozatfotó lehetőség hiánya („helyette” az exponáló gomb nyomva tartásakor – akárcsak a Pixel 5 esetén – videó készül, melyből utólag exportálhatunk fotókat 1024×768; illetve az AI által ajánlottakat 2048×1536 pixeles méretben [előbbi mindössze 0,8, utóbbi 3,1 MP felbontást jelent!])

Összességében sokkal többet vártam, de részben még bizakodó vagyok, mert a hibák egy része szoftveresen orvosolható – bízom benne, hogy erre mielőbb sor kerül. Olyan érzésem van, mintha a Google kezdene „elfészbúkosodni”, egyre több a bosszantó hiba, avagy a nem éppen felhasználóbarát megoldás. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom írni, de a Pixel 6 Pro (és az Android 12) több szempontból is visszalépés az általam nagyon kedvelt Pixel 5-höz (és az Android 11-hez) képest; és már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a következő telefonom is egy Pixel lesz.