Felépítés
Ergonómia
Nem igazán változott a Nikon Coolpix S9xxx-ek külseje, de azt szokták mondani, hogy ami jó, azon nem szabad változtatni. Márpedig a Coolpix S kilencezresek jó ergonómiájúak. Noha kis méretűek, így komoly markolattal nem rendelkeznek, a fogás mégis stabil az előlapon függőlegesen végighúzódó támasztéknak köszönhetően. A hátsó rész is jól megtervezett, hüvelykujjunk helyét gumi borítással látták el, így oldva meg a csúszásmentességet. Ráadásul a videófelvétel gombját is ennek közelébe helyezték, így nem kell sokat matatni a filmfelvétel előtt.
Kezelőszervekből nincs hiány, még üzemmódválasztó tárcsa is került a gép felső részére, igaz, a különféle automatikus módokon kívül mást itt nem találunk (rekesz-előválasztást nem kínál a gép). A hátlapra még néhány gombot helyeztek, no és a már ismerős vezérlőtárcsát, amely egyben négy irányú navigálóként is használható, előre programozott funkciókkal, úgy mint vaku mód, önkioldó, expozíció kompenzáció és makró mód.
Szintén a könnyű használatot szolgálja a felvétel prioritásos lejátszás mód, amelybe egyetlen gomb megnyomásával jutunk, vagyis nem kell tárcsát forgatnunk, vagy mechanikus kapcsolót tologatnunk (mint a Panasonic tavalyi DMC-TZ30-asánál).
A fémből készült állványmenetet a gép aljának sarkára helyezték. Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy ennél butább helyet nem találhattak volna, de ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy nagyon jó ez így. Igaz, a precíz panorámázást nem könnyíti meg (de akkor sem könnyítené, ha a gép közepe alá került volna), így viszont lehetőségünk van állványon lévő gépből is cserélni memóriakártyát vagy akkumulátort. Emlékezzünk csak, a Sony DSC-W300-nál és a Panasonic DMC-TZ40-nél pont ezt hiányoltuk.
Képérzékelő
Mint a bevezetőben már említettem, a Coolpix S 9xxx széria kezdetek óta BSI-CMOS szenzort használ. Az S9500 képérzékelője 18,9 millió teljes pixelszámú, melyből képalkotáshoz 18,1 milliót használ fel a gép, s végül 17,9 milliót ment el, így a legnagyobb felbontású fotó 4896×3672 pixeles. A szenzor oldalaránya 4:3, de a felvétel menüben a felbontások között 4864×2736 pixeles 16:9 oldalarányút is találunk.
Képeket csak JPEG formátumban készíthetünk, illetve 3D módban a térhatású képek MPO-ban is mentésre kerülnek. A fotók tömörítési fokát csak teljes felbontásban állíthatjuk, normál és egy fokkal jobb minőségűre.
Az érzékenységet a gép képes automatikusan megválasztani ISO125 és ISO1600 között, de választhatunk csak ISO800-ig vagy ISO400-ig tartó fix tartományt is. Kézi beállítás esetén ISO125 és ISO3200 közé állíthatjuk az érzékenységet, ISO200-tól 1 fényérték lépésenként.
A záridő program automatika módban max. 1 mp lehet, amely esti képek készítését korlátozottan, de lehetővé teszi (főként nagylátószögnél). Éjszakai témamódban szintén max. 1 mp-es záridőt kapunk, míg tűzijáték témamódnál 4 mp-et, de a rekesz ilyenkor F6,8-tól indul.
Optika
A Nikon magasra tette a mércét, amikor a Coolpix S9500 optikáját megalkotta. A konkurensek többnyire 20×-os átfogású objektívvel dolgoznak, a Nikon ennél többet, 22×-es zoomátfogást kínál. Persze egy dolog a zoom, másik a látószög. A Panasonic a DMC-TZ40-nél 24 mm-t is kínál, az átlag utazózoomoknál azonban a 25 mm már jónak számít. A Nikon is 25 mm-nek megfelelő (kisfilmes formátumra átváltott) gyújtótávolságtól indít, így a 22×-es zoom végén 550 mm-nek megfelelő fókusztávolsággal fotózhatunk. A fényerő nagylátószögnél f/3,4, teljes tele végállásnál f/6,3, mely a kategóriában teljesen átlagos.
Az objektívbe blendét nem helyeztek, a bejutó fény csökkentésére 2 Fé-es ND szűrőt használhat a gép, így nagylátószögnél f/6,8-nak megfelelő, tele állásban f/12,6-nak megfelelő fényerőt kapunk (a mélységélesség az ND szűrő miatt nem változik).
Az optika 12 lencsetagból épül fel, melyeket 10 csoportba rendeztek, ezek között extra alacsony szórású (ED) és stabilizáló lencsetag is megtalálható. A stabilizátor hatékonyságát pontosan most nem mértük le, hiszen a zársebességre nincs tág határok között befolyásunk, így szokásos tesztünket nem végeztük el. Egy próbát azért tettünk, erősen felhős időben 1/160 mp-es zársebességet választott a gép, amelynél stabilizátor nélkül 10 képből 6 berázódott, míg stabilizátort használva mind a 10 tökéletes lett.
A két sebességben állítható optikai zoom mellett digitális zoomot és kisebb felbontást választva képkivágást is használhatunk, már ha az 550 mm ekv. gyújtótávolság nem volna elég.
Optikai és digitális zoom
A teleszkópikus objektív bekapcsolás után 3 cm-re, tele állásban 5 cm-re nyúlik ki a vázból. A gépet kikapcsolva a frontlencse elé automatikusan záródó fém lamellák húzódnak, amelyek védelmet nyújtanak a különféle ütődésektől, vagy szennyeződéstől. Az objektív elé szűrők feltekerésére nincs módunk.
A Nikon kompakt fényképezőgépeinél már sokszor találkoztunk makrózást könnyítő funkcióval. A Coolpix S9500-ba is került ilyen, mégpedig a zoomskálán a legjobb nagyítást jelző nyíl, valamint a jó makróképességnél zöldre váltó zoomskála.
1 cm-ről,
legkisebb szélesség: 16 mm
A legjobb nagyítást 51 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál kapjuk (nyíllal jelölt pozíció), ez esetben alig 1 cm-es munkatávolsággal tudunk dolgozni, vagyis ijedősebb élőlényeket nemigen fotózhatunk. A lefedettség viszont nagyon jó, mindössze 16 mm (!) széles témával kitölthető a teljes képmező, igaz, a kis tárgytávolság miatt a sarkok már nincsenek fókuszban.
Makrózni nagyobb zoomállásoknál is lehet, 95 mm ekv. fókusztávolságig még 40 mm széles témával kitölthető a kép, 7,5 cm-es munkatávolság mellett. Ez esetben a képsarkok is egész jó részletezettségűek.
Ennél nagyobb zoomnál viszont drasztikusan romlik a makróképesség (a kép cca. 100 mm széles témával tölthető ki). Teljes tele állásnál 165 cm-es minimális munkatávolságunk van, ekkor 123 mm széles témával tölthető ki a teljes képmező.
7,5 cm-ről,
legkisebb szélesség: 39 mm
1,65 m-ről,
legkisebb szélesség: 123 mm
Kijelző
Kereső erre az utazózoom fényképezőgépre sem került, viszont a hátsó kijelző igazán jó lett. Képátlója 3″, felbontása 614.000 képpont, ami bőven elég a részletgazdag megjelenítéshez. A kijelző azonban nem folyadék kristályos (LCD) hanem LED-es (OLED). Ennek köszönhetően igazán jó a betekintési szög, a feketék pedig tökéletesek. Enyhén lentről, fentről nézve csupán a színezet változik meg, picit zöldesbe hajlik. A jó kontraszt viszont marad.
No azért azt nem mondhatjuk, hogy a kijelző így non plus ultra volna, hiszen napsütésben a kijelző tartama már nem olyan jól látható, főleg ha ujjlenyomatból hátramaradt kis zsírfoltok is „díszítik”.
A fényerőt a beállítás menüben 5 lépésben módosíthatjuk, de a két végérték között csak minimális eltérést tapasztaltunk.
A kijelzőn a szokásos információk láhatók: üzemmód, felbontás, fehéregyensúly, rekesz, zársebesség, hátralévő képek száma és videófelvétel hossza. Ezeknek az információknak a mennyiségét minimális mértékben változtathatjuk meg a beállítás menüben, ahol segédrács megjelenítését is kérhetjük. Nincs viszont sem élő hisztogram, sem virtuális horizont a lehetőségek listáján.
Lejátszáskor csak a készítés dátumát, a fájl sorszámát és felbontását mutatja meg a gép, expozíciós adatokkal nem fárasztja a felhasználót (pedig néha azért jól jöhetne). A képek között jobb/bal és fel/le gombokkal is válthatunk, beléjük nagyítani zoomgyűrűvel lehetséges, 3-10×-es mértékben. Nagyított nézetben a fotók között nem válthatunk. A zoomkart az ellenkező irányba forgatva 4, 9, 16 és 72 nézőképes, valamint naptár szerint rendezett oldalak érhetők el.
Vaku
Sok utazózoom fényképezőgépbe fixen beépített kis vaku kerül, ezzel szemben a Nikon Coolpix S9500-ban felugró vakut találunk. A teljesítmény ettől persze nem lesz jobb, ahogyan a vörösszemek kialakulásának esélye sem csökken, a felugrás ellenére az optikai tengelytől mindössze 5 cm-re került a villanó. Az elhelyezés abból a szempontból viszont mindenképpen szerencsésebb, hogy így nem tudjuk véletlenül kezünkkel eltakarni, mint ha fixen építették volna be a „markolat” közelébe.
A vakumódok között automata, derítő, hosszú szinkron, automata vörösszem csökkentő és derítő vörösszem csökkentőt találunk. A teljesítményszabályozás teljesen automatikus, korrekciót sem állíthatunk. Külső vaku a géphez nem csatlakoztatható, csak slave módban. Ha vörösszem alakulna ki a képünkön, azt sajnos gépen belül nem korrigálhatjuk, nincs ugyanis szoftveres vörösszem korrekció, még a retusálás funkciók között sem.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A csatlakozókat a jobb oldalon két műanyag ajtó mögé helyezték, felül a kombinál kompozit A/V és USB kimenetet, alul a microHDMI aljzatot találjuk.
A memóriakártyát és az akkumulátort a szokásos módon a gép jobb oldalán, alul kell behelyeznünk. A gép támogatja a nagy kapacitású SDHC és SDXC memóriakártyákat is, de az UHS-I átvitel nagy sebességét nem használja ki (RAW formátum hiányában egyébként ennek nem is lenne is komoly jelentősége, maximum sorozatfelvételnél).
Az akkumulátort a gép tölti, ha azt USB kábelen keresztül számítógéphez vagy a mellékelt adapterhez kötjük. Az EN-EL12 jelű lítium-ion akkumulátor 3,7V feszültségű, 1050 mAh kapacitású, így 3,9Wh energiát képest tárolni, amely CIPA ajánlású gyári mérés szerint 200 kép elkészítéséhez elegendő.
