Felépítés II.
Ergonómia
A fényképezőgép külseje teljes egészében megegyezik a Nikon D3-éval, s mint az első oldalon láthattuk, ez olyannyira igaz, hogy ha a D3X logót letakarjuk, nem tudjuk megállapítani, melyik géppel van dolgunk.
A géphez készített markolat talán nem annyira a felső kategóriás profi vázhoz illő, kicsit még lehetne vastagabb, és ezáltal kényelmesebb. Sajnos egy kicsit olyan érzésünk van, mint amikor egy belépőszintű gépet kapunk kis markolattal, persze azzal a fontos különbséggel, hogy itt a méretek eleve nagyobbak, viszont a gép tömege is sokkal tekintélyesebb.
Az integrált portrémarkolat persze kellően magas géptestet ad, s segít a függőleges orientációjú képek készítésekor, de az itt kialakított markolat – ha lehet mondani – még kényelmetlenebb. Sajnos túl kicsi a kiemelkedés, az objektív alatti rész nincs kellően besüllyesztve, a gépet csak ujjbeggyel tartjuk, és a hüvelykujj megtámasztása sem olyan komfortos, mint tájkép formátumnál.
Mindezek ellenére a középső ujjunk megtámasztásáról mindkét fogásiránynál gondoskodtak, és a vezérlőtárcsák is jó helyre kerültek. Az exponáló gomb profi géphez méltóan puhán és mélyen jár, amely fontos a nem kívánt rezgések kiküszöbölésében.
LCD és kereső
A fényképezőgépre a Sony nagysikerű VGA LCD-je került, amely 3″ képátlójú, 7,5 cm-es hasznos képmérettel. A méret önmagában még nem ad okot örömtánc lejtésére, de a kijelző részletgazdagsága láttán már inkább táncra perdülünk. Jóllehet, elég régóta vannak már piacon olyan gépek, amik ilyen LCD-vel szereltek (pl. a Nikon D300, D3, Sony Alpha DSLR-A900, Canon EOS-50D).
Az ACX561AKA típusjelzésű Sony LCD 921.600 szubpixel felbontású, betekintési szöge 160 fokos (CR>10, 170 fokos CR>5), kontrasztaránya 430:1-hez. Ez valóban kiváló képeket jelenít meg. Ha valamin javítani érdemes, az biztos nem a felbontás lesz (de szemrevételezéssel megállapítva a színhűséggel sincsenek komoly bajok).
Fontos megemlíteni, hogy a nagy betekintési szög a gyakorlatban is hordoz előnyt, hiszen élőképpel történő fotózásnál gond nélkül a fejünk fölé emelhetjük a gépet, a komponálás lentről megtekintett LCD-vel is remekül sikerülhet.
Az LCD háttérvilágítását ±7 értékben módosíthatjuk, a színezetét viszont nem változtathatjuk meg (szerencsére erre nincs komoly szükség). Erős napsütésben is jól látható a megjelenített kép, hiszen a kijelző transzflektív kialakítású.
A kijelző a kész képek és a menü megjelenítése mellett, élőképet is ad, valamint a fontosabb felvételi információk is nyomon követhetők rajta a státuszképernyő segítségével. Ez a státuszkijelzés sajnos passzív, így az értékek közvetlenül nem változtathatók meg rajta (csak a szokásos gombokkal). Visszajátszásnál a nyolcirányú választógombbal (jobb-bal irány) lapozhatunk a képek között, a fel és le iránnyal pedig az adott kép felvételi információi jeleníthetők meg. A fontosabb expozíciós beállítások, a színcsatornákra bontott hisztogram és a készítés időpontja mellett – GPS használata esetén – a fotó készítésének pontos helye is kijelzésre kerül.
A képekbe maximum 37×-es mértékben nagyíthatunk, amely több, mint elég. A kiváló felbontású LCD-nek köszönhetően a legapróbb részletek is pontosan ellenőrizhetők a fényképen még kisebb nagyításnál is (maximális nagyításnál már a pixeleket is nagyítva látjuk). Nagyított nézetben a hátsó tárcsával lépkedhetünk a képek között, miközben a nagyítás helye és mértéke nem változik. Ezt az azonos témájú képek fókuszellenőrzésére kiválóan alkalmazhatjuk.
Ha a nagyítás gombot a fel iránygombbal együtt használjuk, a második memóriakártyán tárolt képek is megjeleníthetők.
A Nikon D3X két státuszkijelzővel rendelkezik, ami már megszokott dolog a profi szegmensben. A fő kijelzőt a gép tetején, kisebb társát az LCD alatt találjuk. A bekapcsoló gomb megfelelő állásával mindkettő háttérvilágítása egyszerre kapcsolható be és ki. Ha a géphez nem nyúlunk, a világítás 6 mp elteltével automatikusan kikapcsol.
A meglehetősen zsúfolt felső státuszkijelzőn az expozíciós mód, záridő rögzítés, záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció, hátralévő képek száma, gyújtótávolság (manuális objektíveknél), érzékenység, vakumód, felvételi és egyedi menü mentési helye, használt memóriakártya ikonja, automata sorozat lépésköze, a sorozatban hátralévő képek száma, az akku állapota, AF mód, GPS használat ikonja, az expozíciós skála, fehéregyensúly módja, vakuteljesítmény rögzítés, valamint a képjegyzet, időszakos expozíció és a gombelem állapotának kijelzése kísérhető figyelemmel.
A hátsó kijelzőn főként az alatta lévő funkcióbillentyűkkel beállítható paraméterek értékeit ellenőrizhetjük, így többek között az érzékenység, képméret, tömörítési mód, JPEG minőség, fehéregyensúly, valamint az aktív hangjegyzet ikonja látható.
Mint már említettem, a státusz kijelzés a hátsó, nagy LCD-re is kérhető, amely ilyenkor ugyanazt az elrendezést, valamint információkat mutatja, mint a felső megjelenítőn. Ezen kép alatt megjelennek az AF mezők, a sorozat sebesség, a zajszűrési beállítások, a kép formátuma (FX, DX vagy 5:4), a választott színtér és a használt képmód ikonja is.
A fullframe-es fényképezőgépek (és persze kisfilmes társaik) keresője egy más világ. A kapott keresőkép méret szinte össze sem hasonlítható az APS-C érzékelős közép és alap kategóriás digitális SLR-ekkel. A pentaprizmás kereső, vízszintesen és függőlegesen is 100%-os lefedettséget biztosít. Nagyítása „csak” 0,7×, de így is a jelenlegi kisfilmes DSLR piac egyik legnagyobb képméretét adja. A kereső által létrehozott kép 27,5 fokos, ill. egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest 70%-os keresőképet ad. Ezt méréseink is megerősítették.
A kereső jobbján lévő kis kereket óvatosan kihúzva, majd elfordítva -3,0 – +1,0 dioptria között korrigálható a keresőkép élessége.
Szintén a kereső közelében találjuk a kereső lezárására szolgáló kart, amelynek elhúzásával egy redőnyzárral blokkolhatjuk a hosszú záridős fotózásnál esetleg beszűrődő fényt.
A Nikon D3X-hez – a gyárilag szerelt B-típusú mattüveg helyett – vásárolhatunk új mattüveget is. Ezen kívül E-típusút is beszerezhetünk, amely metszett segédrácsot is tartalmaz. A szemkagylóra helyezhető DK-18 adapterre nagyító feltétet is helyezhetünk, melynek főleg a makrofotósok veszik majd hasznát. Az adapter és a DG-2 típusú nagyító külön beszerezhető, csakúgy mint a gumiperemes szemkagyló, vagy a párásodásmentes előtét.
A keresőben mind az 51 autofókuszpont részletes kijelzése megtalálható, közepén a 12 mm-es, középre súlyozott mérési terület határvonalaival. A státusz információk megjelenítése a státuszkijelzőkhöz hasonlóan, rendkívül részletes, ezért két részre bontva a kijelző jobb oldalán és alján is nyomon követhetjük. Jobbra az expozíciós skálát, továbbá a kompenzáció és automata sorozat ikonját látjuk. Alul a fókusz visszajelző lámpa kezdi a sort, majd a fénymérési mód, expozíció és vakuteljesítmény rögzítés, üzemmód (P, A, S, M), záridő és rekeszérték rögzítés, záridő és rekesz, érzékenység, akkuállapot, hátralévő képek száma (egyképes és sorozat üzemmódban), valamint az oldalsó soron az expozíciós skála, ill. az expozíció-kompenzáció, valamint az expozíció sorozat jelzése látható.
Élőkép
A Nikon D3X is rendelkezik élőkép üzemmóddal, amely kétféle lehet: kézből fotózáshoz ill. állványról fotózáshoz. Élőkép módba a kioldást vezérlő tárcsa LV állásba állításával és az exponáló gomb lenyomásával juthatunk. Élőkép módban a hátsó LCD alsó részén a normál keresőben látható információk jelennek meg, így könnyedén használhatjuk a már megszokott státuszsort. Az Info gomb megnyomásával a csak élőkép megjelenítésén kívül kompozíciós segédrácsot, virtuális horizontot is a kijelzőre varázsolhatunk. Az élőkép fényereje a gomb nyomva tartása mellett a fel-le iránygombbal szabályozható, ±3 értékben.
Nézzük a LiveView mód két lehetséges üzemmódját:
- Hand-held mód: kézből való fotózás esetén ajánlott. Az 51 fókuszmezőt használhatjuk fázis-alapú érzékeléssel. A fókusz az exponáló gombot félig lenyomva aktiválódik, közben a tükör alap pozícióba kerül és az élőkép megszűnik. Az expo gomb felengedésével a tükör újra felcsapódik, teljes lenyomásakor pedig indul az expozíció. Ennek végeztével a monitoron újra megjelenik az élőkép.
- Tripod mód: elsősorban állványról való fotózáshoz, például makró, vagy tárgyfotók készítéséhez ajánlott. A kompakt fényképezőgépeknél megszokott kontraszt alapú autófókusz rendszert használhatunk, ami az AF-ON gomb lenyomására lép működésbe, és a kompaktokhoz hasonlatosan zöldre vált kerettel jelzi az élesség megtalálását. A kiválasztott fókuszpont a képernyő bármelyik pontja lehet. Ugyanúgy lépkedhetünk a fókuszkerettel, mint az 51 mező esetén, de itt 124 x 81 választható pontot számoltunk, vagyis több mint 10 000 fókuszállítási helyet választhatunk a képernyőn.
Élőkép módban egyképes és sorozat felvételek (lassú, vagy gyors sorozat) is készíthetők, ezek azonban nem a megszokott tárcsával, hanem a menüben állíthatók be. A MENU gomb lenyomásakor a tükör újra alaphelyzetbe kerül és kikapcsol az élőkép.
Vaku
A vázra nem került beépített vaku, amely a profi kategóriában már megszokott. A gép tetejére Nikon rendszervakut, vagy középpontos érintkezőjű villanót illeszthetünk. Ezen kívül szinkron csatlakozó is rendelkezésünkre áll. A gép zárszerkezete 1/250 mp-es szinkronsebességet tesz lehetővé.
A gyártó – összefoglaló néven – Creative Light Systemnek nevezte el legújabb modelljei vakurendszerét, mely a következő funkciók elegye:
- i-TTL vakuvezérlés: a teljesítményt a vaku elővillanás sorozatának témáról visszavert fénye és a környezeti fény kiértékelése alapján állapítja meg a gép. A gyártó legújabb sorozatából az SB-900, SB-800, SB-600, SB-400 típusokat, valamint az SB-R200 makrovakukat ajánlja. Automata beállításban (nem TTL) használhatjuk a Nikon régebbi SB-sorozatú villanóit is, pl. az SB-80DX-et, vagy az SB-28DX-et.
- Fejlett wireless kommunikáció: külső, vezeték nélkül összekapcsolt rendszervakukkal is elérhető az i-TTL szolgáltatás. A felsorolt SB-szériából az SB-900 vagy SB-800 modellt használhatjuk commanderként, vagyis vezérlő egységként, míg a többi típust vezérelt vakuként állíthatjuk csatasorba. Hasonló célt szolgál a Nikon SU-800 vezeték nélküli vakuvezérlő is, bár ez nem képes villanásra.
- FV rögzítés: a mért teljesítményszint megtartása, akár több képen keresztül. Az FV rögzítés szolgáltatást hozzárendelhetjük például az Fn gombhoz is. Feloldása a gomb következő lenyomására lép érvénybe.
- Nagysebességű szinkron támogatása: Megfelelő gyári rendszervakuval akár a gép által biztosított legrövidebb záridőhöz is igazítható a villanás. Ennek segítségével nyitott rekesszel is kellő megvilágítást kapunk. Nagy sebességű szinkronra az SB-900, SB-800 és SB-600 típusokat használhatjuk. Ezeknél elérhető az 1/8000 mp záridő is, míg a többi egységnél 1/250 mp jelenti a maximumot. A legrövidebb szinkronidő a Custom menüben 1/60 és 1/250 mp között, 1/3 fényértékenként állítható.
A Nikon D3X-en öt vakumód állítható be: vörösszem csökkentő elővillanás, lassú szinkron, lassú szinkron + vörösszem csökkentés, szinkron első redőnyre, szinkron második redőnyre. A beállításhoz a gép tetején lévő vakugombot és a hátsó vezérlőtárcsát használhatjuk. A menüben beállíthatunk úgynevezett modellfény szolgáltatást is, így a vaku egy külön gomb lenyomására biztosít számunkra egy hosszabb villanás sorozatot. Ebből megállapíthatók a villanófény által keltett árnyékok. A Retouch menüben utólagos vörösszem eltávolítást is választhatunk, bár elég nehéz elképzelni egy profi fotóst, aki JPEG-ben készíti képeit, s a vörösszemeket így, a gépen belül óhajtja javítani. Persze az idő nagy úr…
Élességállítás
A Nikon D3X 51 db AF pontját eléggé középre zsúfolták, de erre valószínűleg azért volt szükség, hogy DX képkivágásnál is az összes pont beleférjen a képmezőbe. Az 51 fókuszmező középső 15 pontja keresztszenzoros, nagy érzékenységű. Előnyük a konkurenciával szemben, hogy nem csak F2,8, vagy nagyobb rekeszértéknél aktívak, hanem szűkebb blendénél is az összes használható marad. Beállíthatunk sokkal „szellősebb” AF mező elrendezést is, választható 11 fókuszponttal, bár a használható terület így is ugyanakkora.
A Live view módben beállítható élességállítási módokról már volt szó. A gép egyéb fókuszmódjait két kapcsolóval választhatjuk ki. Az objektív csatlakozó bal oldalán található kapcsoló az alap fókuszmódok közötti átkapcsolást teszi lehetővé:
- C (continuous AF): folyamatos, automata élességállítás. Az exponáló gomb félig lenyomott állapotában aktiválódik és a választott fókuszmező alatt területen folyamatosan élességet állít. A képet átkomponálva a fókusztávolság is változik. Ha ebben a módban szeretnénk rögzíteni az élességet, az AE-L/AF-L gombot kell nyomva tartanunk.
- S (single AF): egyszeri élességállítás, mely az expo gombot félig lenyomva indul és beállított távolságértéke rögzül. A kép átkomponálásakor a beállított távolság állandó marad és a csak az expo gomb felengedésével és újbóli lenyomásával változtatható meg.
- M (manual): kézi élességállítás. A fókusz beállítása ilyenkor a fotós feladata az objektív élességállító gyűrűjével. A menüben beállítható az élesség visszajelzése kézi beállításnál is. Ez a kereső státuszsorában, jobbra látható nyilakkal és zöld ponttal történik. A nyilak jelzik a fókuszgyűrű elfordításának szükséges irányát, a pont felvillanása pedig a helyes élességet.
Ha automata élességállítást használunk, terület szerint háromféle mód áll rendelkezésre, a nyílgomb alatti választókapcsolóval:
- A legfelső beállítás az Automata terület AF. A készülék automatikusan határozza meg az élességállítás pontjait, egyszerre akár több tucatot is. A választott AF mezők piros kerettel felvillannak a kijelzőn. Folyamatos AF módban nincs ilyen visszajelzés.
- Dinamikus terület AF: A fotós választja ki a neki tetsző AF mezőt, amely egyszeri AF módban az egyedüli beállítási pontként üzemel. Folyamatos AF módnál megadhatjuk a kiválasztott mező melletti pontokat is. Így a téma elmozdulása esetén a környező pontokat is figyelembe veszi a rendszer:
- 9 pontos: a választott mező és a körülötte lévő 8 pont.
- 21 pontos: a választott mező és a környékén lévő 20 pont.
- 51 pontos: az összes fókuszmező.
- 51 pontos (3D követéssel): az összes mező, automata témakövetéssel.
- A választókapcsoló alsó opciója az egypontos AF, amelynél egyetlen mezőt választhatunk (a nyílgombokkal) és minden esetben ez marad az aktív AF pont.
Az automata 3D témakövetéshez C, azaz folyamatos állásba kell kapcsolnunk, majd a Dynamic AF area menüben beállítani az 51 points (3D-tracking) módot. Ezután a nyílgombbal meghatározhatjuk a használni kívánt kiinduló AF mezőt. A mezőn elhelyezett főtémára élességet állítva (exponáló gomb félig lenyomva) a fókuszmező folyamatosan követni fogja a témát, akár mi mozdítjuk el a gépet, akár a téma mozdul el bármely irányban (3D), tehát oldalra, vagy előre és hátra.
Az autofókusz az exponáló gomb mellett az AF-ON gombbal is aktiválható, sőt beállíthatjuk, hogy csak ennek használatakor induljon. Külön funkciója lehet a vertikális markolat tetején lévő második AF-ON gombnak. Az élességállítás indítása mellett/helyett használhatjuk például az expozíció rögzítésére is.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A Nikon D3X csatlakozóit a gép bal oldalán és elején találjuk. A bal oldaliakat két külön gumilap takarja, mivel a lényegesen többet használt USB 2.0 Hi-Speed kivezetés külön szekciót alkot, így ehhez csak a kisebb fület kell elhajtanunk, és már hozzá is fértünk. Alatta találjuk meg a külön megvásárolható hálózati tápegység (EH-6) bemenetét, a videó/audió kimenet minijack aljzatát (kábel mellékelve), valamint a HDMI kimenetet. A hagyományos videókimenettel régebbi, alacsonyabb felbontású TV készülékekhez csatlakozhatunk PAL vagy NTSC norma szerint. A HDMI csatlakozó a HD minőségű megjelenítők számára biztosít jelet. Felbontása lehet automatikus, 480p, 576p, 720p vagy 1080i.
A vaku szinkroncsatlakozó, valamint a vezetékes távkioldó bemenete az elődöknél megszokott helyen a gép bal elején található. Ezeket a csatlakozókat is gumikupakok védik.
A géphez egy lítium-ion akkumulátor jár, mégpedig az EN-EL4a típusból. 11,1 voltos és 2500 mAh kapacitású (28 Wh energiatároló képességű). A CIPA szabványú mérések szerint egy töltéssel kb. 4400 fénykép készíthető, a gyártó saját adatai szerint 5300. Az akkumulátort a rajta lévő retesz kihajtásával, majd elfordításával húzhatjuk ki. Töltése külső, dupla töltőfoglalatos MH-22 gyorstöltővel történik, amely azonban egyszerre csak egy akkut képes tölteni. Egy akku teljes töltési ideje kb. 2 óra 25 perc. Használhatunk külön vásárolt EN-EL4 akkumulátorokat is, melyek kisebb kapacitásúak, de gyorsabban tölthetők. Az akku teljesítményszintjét a felső státusz kijelzőn, vagy a keresőben megjelenő ikonnal ellenőrizhetjük. Hatfokozatú szintkijelzése csak hozzávetőlegesen tájékoztat a töltöttségről, de a Nikon D3X-ben is megtalálhatjuk a részletesebb állapot kijelzést, ehhez viszont a menüben kell kalandoznunk. A Setup menü Battery Info pontjánál 1% pontossággal ellenőrizhető a töltöttség szintje, de információt kapunk az utolsó töltés óta készített képek számáról, és az akku elhasználódottságáról is (0 és 4 közötti szám, 0=vadonat új, 4=elhasználódott).
A Nikon D3X-szel CompactFlash Type I vagy Type II, illetve MicroDrive memóriakártyák használhatók, bár ez utóbbi tulajdonképpen már kihaltnak tekinthető, s Type II kártyával sem nagyon találkozhatunk már a boltok polcain. A nagy tárhely igény és a biztonságosabb adattárolás érdekében akár két CF kártyát is használhatunk, amelyre egyszerre is elmenthetők a képek (Backup) vagy az egyik kártya betelése után a másik kártyát vehetjük igénybe (Overflow). Ezen kívül olyan üzemmód is használható, amikor a RAW képeket az első kártyára, a JPEG képeket a második kártyára menti a gép. Sajnos ez esetben nem lesz gyorsabb a fájl írás, a kártyák vezérlője egyszerre csak az egyik kártyára tud írni.
