Felépítés
Ergonómia
Kevésbé a D800-ra, mint inkább a D600 vonalra hasonlít megjelenésében és kezelésében a fényképezőgép. Méretét és tömegét tekintve nem törekedett arra a gyártó, hogy ezen szempontok szerint is valahol a kettő között legyen a készülék. Olyannyira, hogy a váz önmagában egy hajszálnyival (egész pontosan 10 grammal) könnyebb, mint a D610, sőt egy-két milliméter előnye van méretét tekintve is. Ez jobbára a vastagságánál jelentkezik. Kézbe véve egy picit vékonyabb a D610-nél, de különösen a 800-as széria robusztussága után fog feltűnni mennyire karcsú ez a váz. A „fogyás” persze csak a markolatot és a gép másik oldalát érinti. A szenzort és tüköraknát is tartalmazó középső rész jóval vastagabb ezeknél.
Szerencsére mindez a markolat kényelmét egyáltalán nem rontja. Sikerült egy komfortos, kissé vékony, de nagyobb maroknak is jól kialakított és kellően mély markolatot tervezni a gépre, melyet szinte teljes egészében csúszásmentes gumiborítás takar. Ilyen borítás található a készülék jobb elején is, mely általában a komolyabb szériás fényképezőgépek sajátja. Ez a külső is jelzi, „illik komolyan venni ezt a fényképezőgépet”. Persze nem gumiborítás teszi professzionális munkára is alkalmassá ezt a modellt, hanem többek között, a könnyű, és mégis strapabíró magnézium-ötvözet borítás, mely a kényes helyeken időjárásálló szigeteléseket kapott, valamint a 150 000 expozícióval tesztelt kevlár-szénszálas zárszerkezet. Mindkét tulajdonság a felsőbb kategóriára jellemző.
Ez tehát továbblépés az olcsóbb műanyag borítást kapott 600-as sorozathoz képest. A kezelőszervek elrendezése és kialakítása azonban őket fogja eszünkbe juttatni, de róluk majd később. A gombokhoz és tárcsákhoz csupán annyi megjegyzés, hogy jó minőségűek és kényelmesen kezelhetőek, de a hátlap jobb oldalán lévő kezelőszerveket azért átgondolhatták volna. A navigációs gomb most is kicsi és nagyon kiálló, és a D610-hez képest megváltoztatott sorrendjük sem éppen előnyös a kezelést tekintve.
Bár ahogy említettem, a fogással semmi probléma, aki még stabilabb markolatot szeretne, külön beszerezhet portrémarkolatot is. MB-D16 néven árulja a gyártó, és nem kompatibilis egyik korábbi típussal sem. A markolatban 2 db lítium-ion akkumulátor, vagy 6 db AA méretű ceruzaelem (akku) is használható. Megtaláljuk rajta a markolat környéki összes kezelőszervet, sőt egy plusz joystick gombot is, mely az eredeti gépvázra nem került.
A fémből készült állványmenet – mint minden DSLR-nél – itt is az optika középtengelyével párhuzamos. A középrészen kiszélesedő gépváz alá kényelmesen elfér egy nagyobb állvány gyorscseretalp is anélkül, hogy az alul nyíló akkumulátor foglalat ajtajának nyitását gátolná.
Képérzékelő
Fotóink maximális felbontása ugyanúgy 24,3 megapixel, mint a D610-nél, és a szenzor mérete is 35,9 x 24mm (FX, vagy fullframe), ez a hasonlóság azonban nem jelenti azt, hogy ugyanazt a képérzékelőt kapjuk. A D750-ben lévő CMOS szenzor 24,93 megapixel, és teljesen új fejlesztés, mely a gépbe került EXPEED 4 feldolgozórendszerrel együtt felülmúlja még a D810 hasonló „testrészeit” is. Nem én állítom mindezt, hanem a Nikon honlapja.
Annyi mindenesetre már a száraz adatlapból is nyilvánvaló, hogy a legnagyobb képméret 6016 x 4016 pixeles, és az FX formátum mellett a kisebb modellek nyújtotta DX (1,5x-ös) képkivágás is választható. Ezen felül harmadikként 1,2x-es kivágást (30 x 20mm-es szenzorterület) is kapunk, az egyel nagyobb típusban lévő 5:4-es formátumot azonban kihagyták. Éppen félúton vagyunk e téren is a D600 és D800 szériák között, hiszen az előbbinél két, utóbbinál négyféle formátum volt választható.
Képformátumként a megszokott JPEG és RAW (:NEF kiterjesztéssel) áll rendelkezésünkre, viszont a TIFF-et úgy tűnik lassan elhagyja a gyártó. JPEG esetén háromféle tömörítési fok választható: alap (1:16), normál (1:8) és finom (1:4). A tömörítés ezen kívül az optimális képminőséghez, vagy a minél kisebb fájlmérethez igazítható. A JPEG képek felbontása bármely fenti formátumban háromféle (L, M, S) lehet.
A RAW formátum is a felsőbb kategóriás Nikonoktól megszokott részletességgel optimalizálható. Kiválaszthatjuk például, hogy 12-, vagy 14-bites, illetve veszteségmenetesen, vagy veszteséggel tömített legyen. Kis RAW felbontást ezúttal nem kapunk, mint a D810-ben.
Az érzékenység ISO100 és 12800 értékek között változtatható, akár 1/3 lépésközökkel is. Hasonló részletességgel (vagyis 1/3 fényérték lépésekben) érhető el a kiterjesztett ISO50, illetve ISO25600 érzékenység is, a legmagasabb kiterjesztett fokozat (Hi2: ISO51200) pedig egy lépésben állítható.
Az érzékenység vezérlése akár teljes manuális (M) módban is beállítható automatikusra. Ilyen esetben megszabhatjuk az érzékenység legmagasabb értékét, illetve a leghosszabb záridőt is.
A szenzortisztítás a többi Nikon DSLR-ben megszokott rendszerrel, a szenzor előtti szűrőréteg nagyfrekvenciás rázásával történik. A menüben beállíthatjuk, hogy a tisztítás, csak a be-, vagy kikapcsoláskor aktiválódjon, de bármely tetszőleges időpontban is elvégezhető.
A gyártó megtartotta a portérképes megoldást is, amikor egy referencia fotót készítve, utólag szoftveresen távolíthatók el a képekről a porszemek okozta foltok. Harmadik módszerünk a kézi tisztítás lehet, melyhez külön menüpont alatt nyitható fel a tükör és a zár.
Objektív
A fényképezőgépen használható objektívekre ugyanaz érvényes, mint minden más fullframe Nikon esetében. Bármilyen F-bajonettes optika felhelyezhető, és a használhatóságuk sem ütközik annyi korlátba, mint az olcsóbb DSLR-ek esetén. Van a vázban például beépített AF-motor, ami képes meghajtani a régebbi Nikkor autofókuszos objektíveket is, így nem csak az AF-S jelölésűekkel lesz automatikus élességállításunk. Használhatunk rekeszgyűrűvel ellátott objektíveket is, melyeknél a bajonett körüli fémgyűrűn lévő sarkantyú állása adja át a váznak a rekeszállást.
Rekesz-előválasztás és kézi módban használhatók a régi, CPU nélküli objektívek, melyek alap tulajdonságait (összesen 9 objektívét) előre regisztrálhatjuk a menüben.
A fullframe D750 az FX formátumhoz tervezett objektívekkel nyújtja a legkényelmesebb megoldást, de akkor sincs probléma, ha DX szenzorhoz tervezett, tehát kisebb képkört kirajzoló objektívet csatlakoztatunk rá. Ilyenkor érdemes engedélyezni az automatikus DX képkivágást, és gépünk kivágja a szenzor középső területét. Maximális képméretünk így 10,3 megapixel (3936 x 2624 pixel).
LCD és kereső
A Nikon D750 a világ első fullframe DSLR fényképezőgépe, mely kihajtható LCD-t kapott. Jobban mondva „csak” dönthetőt, de a felfelé ~120, lefelé 80 fokban billenthető kijelző is nagy segítség lehet az élőképes komponálásban, vagy a videofelvétel során.
Az LCD ugyanúgy fémkeretet kapott, mint a váz, és masszív fémzsanérokon nyugszik. Az alján és tetején lévő vájatokba műanyag kijelzővédőt pattinthatjuk, melyet nem találtam a csomagban, és a használati útmutató szerint sem alaptartozék.
A hátsó monitor mérete 3,2″ (8,1 cm), felbontása pedig 1 229 000 képpont, mely a D810-zel megegyező méretet jelent. Az 1,23 millió képpontos felbontás 640 x 480 RGBW pixelt jelent, vagyis a három alapszín mellé egy világossági komponens kerül.
A lefedettség 100%-os, a látószög pedig kiváló (170 fok). Bármely irányból is tekintünk a képernyőre, az jobbára színhelyes marad. A színek amúgy is nagyon szépek, és a kontraszt, valamint a dinamika is teljesen rendben van. Semmivel sem marad el a profi Nikonokban megszokott minőségtől. A dönthető LCD mellé pluszban a színegyensúly állítását is megkapjuk (11 érték bármely szín irányban), ennyiben tehát még túl is lép a legjobb márkatársakon. A monitor világossága a megszokott +/-5 értéken belül állítható.
A gép tetején egy zöld háttérvilágítással rendelkező, folyadékkristályos státuszkijelző is helyet kapott. Elég kicsi, de a fontosabb információkat azért sikerül rázsúfolni. Háttérvilágítása a bekapcsoló gomb harmadik állásával kapcsolható be (és ki). Részletes státuszkijelzés az LCD-n is bekapcsolható az I, vagy az Info gombokkal. Az adatkijelzés háttere a fényviszonyoknak megfelelően automatikusan változik, a jobb láthatóság érdekében.
A kereső ellenben ugyanaz, mint az emlegetett kisebb és nagyobb modellekben lévő. 0,7x-es nagyítást és 100%-os lefedettséget biztosít használójának, mely DX és 1,2x kivágásnál 97%-ra csökken. A pentaprizmás kereső betekintési távolsága 21 mm, mattüvege pedig BriteView Clear Matte Mark III típusú. A mattüvegen a kártyaállapot, a DX képkivágás ikonja, a fénymérési területek, kompozíciós rács és természetesen az aktív fókuszpont is megjelenik.
A keresőt egy normál, gumi szemkagylós betekintővel, jobb oldalán pedig egy -3 to +1 m-1 értékek között állítható dioptriakorrekciós kerékkel látták el. Hosszú expozíciónál nincs zárható betekintő nyílás, mint a nagyobb modellekben, ehelyett a mellékelt gumi takarókupakot használhatjuk.
Vaku
Csak a Nikon csúcsmodelljében, és a retro Df vázban nincs beépített vaku, a D750 viszont kapott egy 12-es kulcsszámú beépített villanót.
A gép bal oldalán lévő gombbal nyithatjuk fel, és nyitva igen magasra, kb. 10 cm-re kerül az optikai középtengelytől. A gép bizonyos automatikus üzemmódokban önállóan nyitja a vakut, de a főtárcsán egy tiltó állás is elérhető, ha nem megengedett a használata.
Az említett nyitógombbal beállíthatók a villanó üzemmódjai és a vakukompenzáció is. Utóbbi -3 és +1 fényértékek között lehet, míg üzemmódokból kikapcsolt, derítő, derítő+vörösszem csökkentő, lassú szinkron, vörösszem csökkentő+lassú szinkron, hátsó redőnyre szinkronizált beállítás érhető el. A legrövidebb vakuszinkron idő 1/200, illetve bizonyos esetekben 1/250 mp.
A beépített vaku TTL, vagy kézi módban használható. Kézi teljesítmény leosztásnál 1/1 és 1/128 értékek között állítható a villanási teljesítménye. A kisebb modellhez hasonlóan ez a gép is rendelkezik vezeték nélküli vakuvezérléssel, ún. Commander móddal, mely két vakucsoport (Group A-B) képes kezelni TTL és Manuális módokban. A csoportok és a belső villanó teljesítmény külön szabályozható a gép menüjében. Ugyanitt állíthatjuk be a kommunikációs csatornát is.
A belső vaku stroboszkópos villanássorozatra is képes (Repeating Flash), melynél részletesen állítható be a kimeneti teljesítmény (1/4-1/128, 1 Fé lépésekben), a villanások száma (teljesítménytől függően max. 35) és frekvenciája (1-50Hz).
A készülék vakupapucsára sima középpontos, vagy Nikon i-TTL rendszervaku csatlakoztatható, a vaku szinkron kimenet viszont nem csak a D610-ből, de ebből a modellből is kimaradt.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Nem csak vakuját, dupla SD kártyafoglalatát is a D610-től örökölte a készülék. A foglalatokban persze SDHC és SDXC memóriák is használhatók, akár a gyorsabb UHS-I szériásak is.
A fényképezőgép menüjében külön kijelölhetjük melyik kártyára szeretnénk videókat mentetni, illetve melyik legyen az elsődleges mentés helye. Ezen felül különféle írási üzemmódok is beállíthatók, így például megadhatjuk a gépnek, hogy az első kártya beteltekor automatikusan a másodikra folytassa a mentést, vagy mindkettőre ugyanazt a képfájlt mentse (biztonsági másolatként), illetve az egyikre csak RAW, a másikra csak JPEG fájlok is kerülhetnek. A két kártya között akár külön könyvtárak tartalmát, sőt törlésvédett fotóinkat is tetszőlegesen átmásolhatjuk.
A csatlakozók – a portrémarkolat alul lévő aljzatát kivéve – a megszokott helyre, a bal oldalra kerültek, külön nyitható gumilapok mögé. Az első mögött a kábeles távkioldó aljzata kapott helyet, a következő sorban pedig a sztereó fejhallgató kimenet, és mikrofon bemenet mini-jack csatlakozóhelyei. Végül az USB 2.0 és a HDMI aljzatok zárják a sort. A D810 USB 3.0-ás csatlakozóját tehát nem kaptuk meg, a HDMI kimenet viszont végre 1080p felbontásra is állítható.
A markolat aljába csúsztatható akkumulátort egy rugós műanyagfül tartja biztosan a helyén, az időjárásálló gumiszigetelést kapott ajtaján kívül. Az ajtó mögé a Nikon EN-EL15 típusszámú lítium-ion akkumulátora kerülhet, melyből egyet mellékelnek a géphez, a hozzá való hálózati töltővel együtt. A 7V-os, 1900 mAh-ás áramforrás töltése kb. 2 óra 35 percet vesz igénybe és a D610-nél érezhetően több képet, a Nikon CIPA szabványú mérése szerint kb. 1230-at készíthetünk vele.
