Kipróbáltuk: Panasonic DMC-LX2 teszt

Képminőség

Fájlformátumok

Ahogy az elején említettem a támogatandó fájlformátumok közül
kikerült a TIFF, így meg kell elégednünk a JPEG-el és RAW-val.
Személy szerint a TIFF-ért nem ejtek sok könnyet. Eléggé kihalóban
lévő formátumról van szó, legalábbis a digitális fényképezőgépek
esetében. Ugyan megvan az az előnye, hogy veszteségmentes, de egy 10
megapixeles gépnél már igen komoly tárhellyel kéne számolnunk a
használatakor. Veszteségmentes formátumként itt van nekünk a RAW,
amit ráadásul saját magunk is alakíthatunk.

JPEG-ből kétféle tömörítésű – Fine és Standard – áll
rendelkezésre. A tömörítési fok megegyezik az FZ50 tesztünkben
mértekkel. A kisebb helyet foglaló Standard 94%-os, míg a Fine opció
99%-os tömörítést kínál. Ez bizony kb. dupla akkora fájlméretet
jelent a Fine tömörítést választva.

A Panasonic LUMIX DMC-LX2-höz mellékelt SilkyPix Developer Studio
v2.0 végre tette a dolgát. Az FZ50 tesztben még arról panaszkodtam,
hogy ugyanez a verzió, ismeretlen formátumra hivatkozva megtagadja a
RAW fájlok megnyitását. A DMC-LX2-nél, csodák csodája, már nem
vonakodott. A RAW fájlok esetében kiküszöbölhető a gép erélyes
zajszűrése, így magasabb zajszintet, de egyben több részletet és
színárnyalatot is kapunk. A konvertert átgondoltan használva a gép
által feldolgozott JPEG-nél jobb képminőséget nyerhetünk RAW-ból.

Képzaj

A LUMIX-ok rákfenéje a zaj! 10 megapixelnél már nincs mese. A
feldolgozó algoritmus eldöntheti, hogy zajos de árnyalat és
viszonylag részletgazdag képet, vagy zajmentesre szűrt, mosottas
fotót „köpjön” ki. A DMC-LX2-nél némileg mi is
beleszólhatunk ebbe a folyamatba, hiszen a Felvétel menü Képbeállítás
pontjánál, nem csak a kontraszt, élesség és színtelítettség, de a
zajszűrés mértéke is három fokozatban állítható – bár nem kapcsolható
ki.

Érzékenység – zajtartalom

ISO100, F4,5; 1/13 mp, 1609 kB

ISO200, F4,5; 1/25 mp, 1664 kB

ISO400, F4,5; 1/50 mp, 1303 kB

ISO800, F4,5; 1/100 mp, 1417 kB

ISO1600, F4,5; 1/200 mp, 1503 kB

ISO3200, F5,6; 1/320 mp, 2802 kB

Ha már minduntalan a korábban tesztelt FZ50-hez hasonlítom a
gépet, akkor meg kell jegyeznek, hogy a zajkezelés igen hasonló a
nagytesvérhez. Ez nem is csoda, hiszen itt is az új Venus Engine III
került bevetésre, amely ha nem is szárnyal e téren, azért mondhatni
tisztességesen helytáll. A kontrasztosabb és világosabb területeken
szépen megmaradnak a részletek. Aggódnunk csak a kontrasztszegény és
árnyékos/homogén felületekért kell.
A beállítható legkisebb
érzékenység ISO 100, amelynek homogén képterületein már észlelhető
némi zajosodás, az éleknél pedig a zajszűrés kellemetlen
mellékhatása, a „kiszőrösödés”. Teljes méretben szemlélve a
képet csak ezeken a területeken, illetve a mosott háttérnél vonhatják
össze szemöldöküket a pixelvadászok. Papírra nyomtatva ez a mértékű
zaj még egyáltalán nem zavaró. ISO 200-nál sem tapasztalható
komolyabb erősödés, mivel a színzaj szűrése itt már erőteljesebb.
Egyedül emiatt érezhetjük a képet kissé színtelenebbnek. A szűrés
zavaró volta igazán csak ISO 400 fölött kezd nyilvánvalóvá válni. Itt
már jól észlelhető vízfestmény hatásról beszélhetünk, bár ennek
mértéke ISO 800-nál sem ugrásszerű. A következő fokozatban, ISO
1600-nál kellemetlen igazán a zaj és szűrésének mellékhatásai is. Ez
a beállítás véleményem szerint csak kisebb képméret esetén indokolt.
A Magas Érzékenység motívumprogram által adott ISO 3200 viszont még
ott sem nagyon, hacsak nem webre méretezzük a képet max. 800 x 600
pixelre. Ilyenkor egy kisebb felbontású képet szűr a gép szoftvere,
majd interpolálja nagyobb képméretre.

Az alábbi linken egy ISO 1600-as érzékenységű RAW kép JPEG-be
konvertált változata – illetve az abból kivágott, 100%-os részletek –
és egy, a gép által feldolgozott ISO 1600-as JPEG részletei láthatók.
A RAW képet a SilkyPix szoftverben konvertáltam, élesítetlenül,
zajszűretlenül került át JPEG-be. Jól látható, hogy a színzajszűrés
milyen erős a sima JPEG képnél. Sokkal kevesebb a színárnyalat a
baloldali sorban. A RAW képek színzaja óriási, viszont az
árnyalatgazdagabb ez a kép. Ha megpróbálunk eltekinteni a zaj
látszólagos részletnövelő hatásától, akkor a RAW képen egy fokkal
több apró részletet vehetünk észre (pl. a vonalkódos képdarabon).

Általános képminőség

A DMC-LX2 jó részletvisszaadással rendelkezik. Képei a
kategóriához viszonyítva kitűnő felbontásúak, főleg a kellő
megvilágítási körülmények között készültek. Érdekes módon a kis
optika tökéletesen kiszolgálja felbontás terén a még apróbb, 10
megapixeles érzékelőt. Nagylátószögnél a sarkok érezhető lágyulása
nem sokban rontja a fotók élvezhetőségét. A képélesség kissé túlzó,
enyhe túlélesítéssel, amin könnyen segíthetünk ha az Élesség
menüpontnál alacsony értéket állítunk be.
A Venus Engine III
hatásosan fogja vissza az egyébként jellemző színhibát, amelyre a
következő oldalon részletesen is kitérünk. A kontraszt kiváló.
Jelentős kontrasztcsökkenés egyik zoomállásban sem következik be.

Memória kapacitás

Korábban már puffogtam ezen eleget, de itt is megismétlem. A LUMIX
DMC-LX2 13MB-os belső memóriájába 2db JPEG kép (10Mpx, Fine) fér,
RAW-ban való fotózásra pedig esélyünk sem lesz, mivel egy ilyen fotó
több mint 20MB-ot foglal.
Mindenképpen ajánlott – mondhatnám
kötelező – a gép mellé egy nagyobb, legalább 1 GB-os SD kártya
beszerzése, de csak abban az esetben ha fényképezni, vagy videózni
szeretnénk vele. Ha a gépet a könyvespolcra szánjuk dísznek, akkor
elég lesz a belső memória is.
Az egyes felbontásokhoz és
tömörítési fokokhoz tartozó fájlméreteket a következő táblázat
mutatja: