Felépítés
Ergonómia
Mondhatnám, hogy semmi különös, hiszen a TZ-széria évek óta megőrizte jellegzetes vonásait. Azért persze akadtak változások, hiszen az eltelt időben kisebbek lettek ezek a modellek. A DMC-TZ20 is a Panasonic kompaktokra jellemző, szögletes, kissé retro hatású külsőt kapta. Tömege megegyezik az előddel, de egy kicsit szélesebb és kevésbé magas ez a jó minőségű, szépen összerakott fémváz.
Markolat gyanánt egy kecses ívet találunk az elején, ami inkább dísz, mint hasznos vázelem, de azért hozzáad valamit a gép biztosabb fogásához, ha már a kényelemhez nem is sokat. Maradtak, az igényesen kidolgozott és viszonylag strapabírónak tűnő fém kezelőszervek is, melyek ismét nagyon picik. Némelyik annyira, hogy rápillantás szinte lehetetlen kitapogatni. Kicsi és túlságosan lapos lett a módválasztó tárcsa is, melyet a tesztmodellen egy ujjal körülményes volt forgatni. Megtartották a kompaktjaiknál gyakorta használt felvétel-lejátszás kapcsolót is, mely szerintem szintén kényelmetlen és egyáltalán nem praktikus megoldás.
Programozható gombot ezen a készüléken nem kapunk, de a fontosabb funkciók a meglévő kevés gombbal is elérhetők, vagy ha nem hát megtaláljuk őket a gyorsmenüben.
A szabványos állványmenetet fémből készült, és a gép aljának közepén kapott helyet. Sajnos elég közel a mellette lévő akkumulátor és memóriakártya foglalathoz, melynek ajtaja állványra helyezett gépnél nem nyitható.
Képérzékelő
Az elődről szóló cikk ezen részét is azzal kezdtem, hogy a TZ-családban generációk óta változatlan a képérzékelő mérete. Nos, a TZ20-ról szóló tesztben is ezt kell mondanom. A méret maradt 1/2,33”-os, viszont a 14,5 millió képpont helyett, most valamivel több, 15,1 millió került rá. Az előd a sok képpontból csak 12 megapixelt fordított valódi képalkotásra, az egyedi multi-aspect technológia miatt, mely az oldalarányok közti szabad – akár utólagos – váltást is lehetővé tett. Ezt most el kell felejtenünk, cserébe 14,1 megapixelt kapunk, a 4320 x 3240 képpontos maximális méretet jelent. Az oldalarányok ezúttal előre kiválaszthatók és az eddigi 4:3, 3:2 és 16:9 mellett az 1:1 arány is elérhető.
A képek csak JPEG formátumban készülhetnek, illetve 3D mód esetén MPO-ban is mentésre kerülnek. A fotók kétféle tömörítéssel, Finom és Normál módban menthetők.
A fényképezőgép egy teljesen új, az előzőnél gyorsabb feldolgozórendszert kapott, a komolyabb Panasonic gépekben is alkalmazott Venus Engine FHD-t, mely főleg a jobb videófelbontásban és sokkal gyorsabb sorozatban érezteti majd hatását, de például az eddig sem lassú zárkésleltetési időt a szinte észlelhetetlen 0,07 mp-re sikerült leszorítani. Az érzékenységet ISO100 és 1600 között, 1 fényérték lépésenként állíthatjuk, de rendelkezésünkre áll az automata, valamint a téma mozgását is figyelembe vevő iISO mód is.
Optika
Maradt a korábbi modellekből megismert Leica DC Vario-Elmar objektív, de ismét egy kicsit faragtak rajta. Az objektív 10 helyett 12 lencsét tartalmaz, köztük egy ED és három aszférikus elemet. A most bevezetett nano lencsebevonatoknak köszönhetően a nem kívánt tükröződéseknek is búcsút mondhatunk.
A gyújtótávolság 4,3-68,8mm, mely kisfilmes értéken 24-384 mm-nek megfelelő látószöget jelent. Tovább szélesedett tehát a nagylátónk és a tele végállás nagyítása is jobb. A fényerő viszont ennek megfelelően romlott, így nagylátószögnél F3,3, tele állásban F5,9-től indul a rekeszérték. Ennek maximuma mindössze F6,3, vagyis nagylátószögnél nem egészen két fényérték, végállásban pedig kb. 1/6 Fé tartományban állíthatjuk.
A két sebességben állítható, 16x-os optikai zoom mellett – ahogy ezt a cég gépeiben már megszokhattuk – egy sor digitális zoomot és képkivágáson alapuló „zoomot” is kapunk. Kisebb képméretnél például 33,8x zoomnak megfelelő képkivágásig merészkedhetünk, de 4x-es digitális zoom is megtalálható a gépben a hagyományos fajtából. Ennek rossz minőségén igyekszik javítani az iZoom lehetőség, mely az optikaival együtt 21x-es átfogást kínál.
Optikai és digitális zoom
Érdekes és új lehetőség az érintőképernyős zoom vezérlés. A képernyő jobb szélén bekapcsolható skálán hat gomb jelenik meg, melyekkel mindkét irányban, lassan és gyorsan zoomolhatunk, valamint a két végállásba ugorhatunk.
A teleszkópos objektív bekapcsolás után 2,5 cm-re, tele állásban kb. 4 cm-re nyúlik ki a vázból. Kikapcsolva automatikusan záródó fém lamellák védik a frontlencsét. Az objektíven nincs szűrőmenet.
LCD és kereső
Zsebgéphez méltóan kereső ezen a típuson sincs, de LCD-ből a hátlap nagy részét betöltő, 3”-os került rá. Ez ugyanakkora, mint az elődben lévő, sőt még a 460 800 képpontos felbontás is azonos, de a TZ20 érintésérzékeny TFT monitort kapott. A gép kezelése ennek köszönhetően meglehetősen kényelmes. Nem csak olyan funkciók válnak így könnyebben vezérelhetővé, mint a lejátszott fotók lapozása, de akár a zárkioldást, vagy az AF-pont kiválasztását is elvégezhetjük ily módon. Ráadásul a két funkciót ügyesen ötvözték is, ahogy azt a drágább modellekben már megszoktuk. A képernyő tetszőleges pontjára bökve az annak megfelelő területen állít élességet a gép, majd azonnal exponál. A funkció persze szükség esetén letiltható. Az érintésvezérlést ujjal is végezhetjük, de jobban járunk a géphez mellékelt műanyag érintőtollal, mely a csuklópántjára is felfűzhető, így mindig kéznél lehet.
Az LCD képminőségére nem lehet panasz. Szép részletes képet ad, pontos színekkel és jó kontrasztátfogással. Laposabb szögből is színhű marad, jól látható. Tükröződésmentes bevonat is került rá, mely valamit azért használ tűző napsütésben is, de többet érünk a Power LCD móddal, mely extra fényerőt ad a meglévőhöz. A világosság egyébként vagy ily módon, vagy az automatikára bízva vezérelhető, mert a korábbi modellekben alapnak számító képernyő világossági fokozatok kimaradtak a TZ20-ból.
A kijelző információi a DISP gombbal válthatók. Megjeleníthetünk adatmentes képernyőt, vagy részletes felvételi és GPS infókat is. Engedélyezhető továbbá kétféle kompozíciós segédrács és élő hisztogram megjelenítése is.
Lejátszás módban ugyanezen gombbal válthatjuk az adatokat, a jobb és bal iránygombokkal pedig a képeket. Részletnagyításukra – legfeljebb 16x-os méretig – a zoomgyűrű használható, melyet ellenkező irányba forgatva 12 és 30 nézőképes, valamint naptár szerint rendezett oldalak érhetők el. A lejátszás menüjében közvetlen webes feltöltést is találunk.
GPS
A Panasonic Lumix DMC-TZ20-ban külön GPS menüt kapunk, így elfelejthetjük a korábban bevezetett Utazás beállításokat. E menüben kapcsolhatjuk be a GPS-t, vagy tekinthetjük meg adatait. Külön képernyőn kiiratható a helymeghatározás időpontja, a pontos dátum és idő, az észlelt műholdak száma, valamint földrajzi koordinátáink. Az élőkép alsó részén folyamatosan látható a pozíció (például, Magyarország, Budapest, Keleti Pályaudvar), melyek megjelenítése kikapcsolható. A menüben bármikor kérhetünk újrapozicionálást is.
A DMC-TZ20-ban frissített GPS területi adatokat kapunk. Az új rendszer 203 ország vagy régió több mint 1 millió helyszínét ismeri. Ha a gép által választott területi adatokkal nem vagyunk elégedettek, bármelyik törölhető, vagy átállítható. Kiválaszthatjuk azt is, hogy mely adatok (ország/régió, megye/állam, település, város/falu, tájékozódási pont) jelenjenek meg a képernyő alján.
Lehetőség van rá, hogy a fotós 10 saját tájékozódási pontot mentsen, majd később kiválasszon e menü alól. Választhatunk Repülőgép módot is, mely a gép bekapcsolásakor automatikusan aktiválja a GPS-t.
A GPS antenna működését a gép tetején lévő kis zöld LED jelzi. Aktiválása után nálam kb. 1 perc 15 mp alatt talált pozíciót a szabad ég alatt. Meglehetősen pontosan működik, de az újrapozicionálás lassú. Több képnél a percekkel korábbi helyzetet tárolta, ami folyamatos mozgás során, például egy kirándulásnál, vagy a várost járva sok esetben több száz méteres eltérést is adhat a valós helyhez viszonyítva. Az újrapozicionálás pedig szintén 1 perc körüli időt jelent, amire nincs lehetőség minden képnél.
Vaku
A kis méret miatt a Panasonic DMC-TZ20 vakujának is csak az objektív és a markolat között jutott hely. Nagyobb kezűeknél, vagy a gépet óvatlanul tartóknál emiatt előfordulhat, hogy kezükkel kitakarják a fényét. A TZ20-nál emiatt is íves kissé a markolat felső része.
Az aprócska beépített villanó mindössze 4 cm-re található az optika középtengelyétől, így a vörösszem kialakulásának veszélye jelentős. Ez ellen a menüben bekapcsolható szoftveres vörösszem csökkentéssel, vagy a vaku módok között megtalálható elővillantással védekezhetünk. A vakumódok között ezen felül automata, derítő, lassú szinkron és kikapcsolt állás választható.
A vaku nagylátószögnél és ISO100 érzékenységen 0,6-5 méter között, tele állásban 1-2,8 méterig nyújt biztos megvilágítást. Teljesítményszabályozása teljesen automatikus.
A TZ20-hoz nem csatlakoztatható külső vaku.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
