Kipróbáltuk: Pentax K-5 II teszt

Élességállítás, sorozat, videó

Élességállítás, fénymérés

A Pentax K-5 alap, fázis-különbség elvén működő fókuszrendszerét annak idején úgy reklámozták, hogy sok eleme a 645D középformátumú csúcsmodellből származik és lepipálja a K-7-nél alkalmazott rendszert. Nem csak gyorsabb és pontosabb annál, de gyengébb megvilágítási viszonyok közt is jobban teljesít. A gyártó ezen állítását szerette volna piros filccel duplán aláhúzni, hiszen a K-5 II-ben tovább feszítették a határokat. Olyannyira, hogy -3,0 – + 18 fényérték tartományban működő fókuszrendszerével egyedülálló gép lett a kategóriájában. Rajta kívül egyetlen gép autofókusza működik -3 Fé-nél, a több mint kétszer annyiba kerülő Canon EOS-6D. Azért itt is van még AF-segédfény, melyre sötétben szükségünk is lesz.

Mindehhez kellett az új SAFOX X típusnevű AF-rendszer, melynek újdonságai ki is merültek ennyiben. Persze a két fényértéknyi plusz sem kutya, de egyéb téren minden maradt a régi. 11 fókuszpontot kapunk, köztük 9 keresztszenzorral, és az élességállítási módok, valamint egyéb beállítások is jól ismertek az elődből. Terület szerint például a következőket kapjuk:

• AUTO: a fotós a menüben választhatja ki, hogy 5 vagy 11 pontot kíván használni. Ezek közül azután a gép választ automatikusan.
• Kézi (egy pontos): a 11 AF-mező közül teljesen szabadon választhatunk a navigációs gombokkal.
• Középpontos: a gép minden esetben a középső pontot választja.

Az egy pontos kézi beállításnál szintén figyelnünk kell a csalafinta OK gomb lenyomásának hosszára, mert csak hosszan nyomva léphetünk ki az AF-mező választásból, és kapjuk vissza a navigációs gombok alap funkcióit. Az élességállítás az expo gomb félig lenyomásával, vagy a hátsó AF gombbal aktiválható, vagy kapcsolható ki.

A rendszer működési módjai az elöl lévő kis tárcsával kapcsolhatók. Beállítható egyszeri (AF-S) és az aktiváló gomb félig lenyomása után folyamatosan működő (AF-C) automata élességállítás. A harmadik állás a kézi (MF) fókuszmód.

Kategóriájához képest néhány extra AF finomítást, beállítást is kínál a gép, melyekkel testre szabható a rendszer. Ilyen például, ha csak az élesség beállítása után engedélyezzük az expozíciót (fókusz prioritás). AF-C módban ugyanígy engedélyezhetünk FPS prioritást, mely a pontos élességállítás helyett, inkább annak gyorsaságát helyezi előtérbe.

„A kivétel erősíti a szabályt”, szokták mondani. Nos, nem csak a működési érzékenység javult, hanem egy új funkciót is kapunk Kiterjesztett AF terület néven. Csak AF-C és SEL (kézi mezőválasztással) üzemmódban működik. A lényege, hogy a rendszer a választott AF mező körüli pontokat is figyeli, így ha a téma elmozdul, automatikusan utánaállítja a fókuszt. Nem kell mindig a ritka pontok egyikén tartanunk a témát.

Ha az oldalsó kapcsolóval MF (kézi) élességállításra kapcsolunk nem kell csak a szemünkre és a keresőre hagyatkoznunk. Azaz a keresőre mégis, hiszen ennek alsó státuszsorában villan fel a pontos élességet jelző kis zöld lámpa, de ha mindez kevés, még külön hangjelzés is engedélyezhető. Ezen kívül csak az élőképes, de sajnos interpolált, képnagyításra hagyatkozhatunk, mely MF módban 8x és 10x-es nagyítást is megenged.

A fénymérési módok kiválasztásában nincs újdonság. Az üzemmódválasztó alatti gyűrűvel kapcsolhatunk a három állás között. Mátrix, középre súlyozott, vagy szpot állást választhatunk. Az expozíciós adatok a hüvelykujj alá eső AE-L gombbal rögzíthetők. A menüben lehetőségünk lesz a fénymérés és az autofókusz rögzítésének összekapcsolására, a mérés működési idejének beállítására, valamint az AF pont és a fénymérési terület összekapcsolására is.

Élőkép

LiveView, vagyis élőkép szolgáltatást ma már gyakorlatilag minden tükörreflexes gépen találunk. A Pentaxnál sem számít ez újdonságnak, ahogy a K-5 II élőkép szolgáltatásában sem találunk semmi eltérőt a korábbihoz képest.

A navigációs gomb fölötti LV gombbal kapcsolható be és ki, a főtárcsa Videó állásában pedig automatikusan aktiválódik. A képen jó pár extra szolgáltatás megjeleníthető, így élő hisztogramot, háromféle kompozíciós rácsot, sőt – egyedi extraként – a kiégés és bebukásgyanús részek villogtatását is bekapcsolhatjuk. Bár nem új, de az élőkép jobb felső sarkában elektronikus vízszintjelző is megjeleníthető, mely kéttengelyes, így a függőleges döntést is érzékeli.

Az Info gomb segítségével három lépésben (2x, 4x, 6x) nagyítható a kép, ha például tárgyfotónál kézzel akarunk élességet állítani. A kinagyított képkivágást az iránygombokkal állíthatjuk a nekünk tetsző helyre. Egy pillanatra automata élességállítás közben is ránagyít a gép a fókuszkeret területén lévő témára, mely szükség szerint ki is kapcsolható. A nagyítás sajnos minden esetben interpolált, finom részleteket tehát nem tudunk megkülönböztetni a képen.

élőkép nagyítás

És ha már az automata élességállításnál tartunk. A normál, optikai keresős használattól eltérően itt a kontraszt alapú autofókuszt kapunk, mely lassabb ugyan, de 11 helyett több mint 10 ezer fókuszpont érhető el a képernyő szinte teljes területén. Elég csak megnyomnunk az OK gombot és az iránygombokkal máris beállíthatjuk a 129 x 81 pozíció bármelyikét. Arra azért vigyázzunk, hogy az AF-pont választó mód kikapcsolásához hosszabban nyomjuk az OK gombok, mert egy rövid nyomásra csupán a középső pontot választja. Aki nem bízik a kontraszt alapú AF-ban, választhatja a hagyományos fázis-különbségen alapulót is, 11 ponttal és minden élességállításnál fel-lecsapódó tükörrel. Az élőkép menübeállításai között ezen kívül arcfelismerő élességállítás is választható.

Sajnos az előd bosszantó tulajdonsága ezúttal is megmaradt. Ha a menübe kapcsolunk, vagy üzemmódot váltunk, folyton kikapcsol az élőkép, és újra kell aktiválnunk. Felettébb idegesítő az állandó tükörcsapkodással járó kapcsolgatás. Főleg, ha LiveView módban is ragaszkodunk a fázis-alapú élességállításhoz.

Sorozat

Nem teszi könnyebbé a gép kezelését, hogy a magyar fordítás néhol nem következetes az elnevezésekkel. Erről már a K-5-nél is volt szó, de persze az utód is örökölte a negatívumokat. A menü Többszörös expozíciónak hívja több kép egymásra fényképezését (multi-expozíció) és az automata expozíció sorozatot is, holott két különböző dologról van szó. Expozíció sorozatnál 2, 3 vagy 5 képet készíthetünk +/-1/3 – 2 fényérték lépésközökkel, de kombinálhatjuk önkioldóval és távvezérlővel is. Beállítása a normál sorozatmódokat is aktiváló fel iránygombbal lehetséges. „Rendes” sorozatokból kétfélét kapunk, gyorsat (Hi), és lassút (Lo). Ezek teljesítmény adatai az alábbi táblázatban olvashatók:

A menü Kiterjesztett sorozat pontja alatt egy nagy rakás egyedi sorozatmódot kapunk. Van itt többképes Fehéregyensúly, Színtelítettség, Színárnyalat, High/Low Key, Kontraszt és Élesség sorozat, melyek lépésközei külön-külön szabályozhatók.

A másik Többszörös expozíció módot csak a menüből indíthatjuk. 2-9 fotó egymásra fényképezését kínálja, bekapcsolható automatikus fedésbe hozással. Ugyanitt érhető el az úgynevezett Intervallum fotózás, mely bizonyos időközönként egy-egy állóképet készít, majd egy videóvá fűzi össze őket. A képek közti várakozási idő 1 mp, de akár 24 óra is lehet, a felvételek száma pedig 999-ben maximált. Arra is lehetőségünk van, hogy több órával késleltetett indítást adjunk meg.

Az önkioldó 2 és 12 mp-re állítható, a távvezérlő pedig normál, valamint 3 mp-es késleltetett és sorozat módokban használható. A sorozat menüben előzetes tükörfelcsapást és ennek távvezérelt üzemmódját is kiválaszthatjuk.

Videofelvétel

Az előddel már FullHD mozgóképet készíthettünk, így ez a funkció a K-5 II-ből sem hiányzik. Az 1920 x 1080 pixeles maximált videofelbontás 25 kocka/mp-es frissítési sebességet kínál. Választhatunk 1280 x 720 képpontos (HD) felvételt is, melynél 25 és 30 kocka/mp állítható. Ugyanezt a frissítési sebességet kínálja a legkisebb VGA (640 x 480 pixel) mód is.

A Motion JPEG kódolású videók AVI kiterjesztésűek, minőségük pedig három lépcsőben szabályozható. Egy snitt hossza legfeljebb 25 perc lehet. A videók igen jó minőségűek, a legjobb tömörítésnél kb. 58 Mbit/mp-et mértünk.

A videó menüben ki és bekapcsolható a stabilizátor és többféle feldolgozási opció is rendelkezésre áll. Ilyen például a Keresztfeldolgozás, amivel érdekes, analóg filmre hasonlító színeket érhetünk el, vagy a digitális szűrőeffektusok, melyekből ugyan csak ötöt (Játékfényképező, Retró, Nagy kontraszt, Színkiemelés (egy szín), Színes) kapunk, de ezek ugyanolyan részletességgel szabályozhatók, mint állóképnél. Választhatunk fix vagy automatikusan szabályzott rekeszállítást is, de manuális beállításokra nem lesz módunk. Felvétel közben automata élességállításra sincs mód, ezt csak a videó elindítása előtt tehetjük meg. Ha kézi módba kapcsolunk akkor persze tetszőlegesen utánállítható a fókusz. Használhatunk távvezérelt önkioldót és +/-2 Fé közötti expozíció korrekciót is.

A mozgókép mellé hangot is rögzít a gép, beépített mono mikrofonja segítségével, oldalt azonban egy sztereó mini-jack (TLR) aljzatot találunk, melyhez jobb minőségű külső mikrofon köthető. A hangfelvétel jelszintjét nem tudjuk szabályozni csak kikapcsolni. A kész videót utólag darabolhatjuk, vagy állóképeket menthetünk belőle.