Felépítés II.
Ergonómia
A Sony Alpha DSLR A300 külsőre szinte teljesen megegyezik az A200-as modellel. A különbség mindössze a kihajtható LCD, az élőképhez tartozó gomb és kapcsoló, valamint a markolatban érezhető.
Érdekes egyébként, hogy míg az A200 markolatán erőteljesebb bemélyedést alakítottak ki a középső ujjunk megtámasztására, az A300-on ez a bemélyedés kevésbé határozott. Megmondom őszintén, nekem a komolyabban mélyített megoldás jobban tetszett.
A gépváz kicsi, így a markolat is kicsi kell legyen, de még éppen elég mély ahhoz, hogy stabil fogást adjon. A mélységével tehát nincs baj, mint a híres-hírhedt Canon EOS-350D/400D párosnál. Az ujjaknak jut elég hely, bár a bajonett körüli váz kialakításnak köszönhetően, csak éppen hogy, azaz a vaskos ujjúak bajban lehetnek. Az exponálógomb körül a mutatóujjnak is mélyített részt alakítottak ki, amely még jobban növeli kényelmet.
A géphez vásárolható portrémarkolat is, mely ugyanazt a kialakítást kapta, mint a gépváz markolata. Ennek fogásakor viszont az A200-ban megismert mélyebb bemélyedésben támaszthatjuk meg ujjainkat. A markolatot mélyen helyezték el a kiegészítőn, így a keresőbe nézve, kezünk helyzete ugyanaz, mint a gép vízszintes helyzetében. Remek megoldás!
A VG-B30 portrémarkolatba egy, vagy két Li-ion akkumulátort helyezhetünk, melyet egy kihúzható sínbe kell illeszteni. Talán nem ez a legegyszerűbb megoldás, de mindenesetre nem rossz.
Az exponáló gombon kívül a kiegészítő markolaton megtaláljuk még a vezérlőtárcsát, az expozíció-korrekció és a fénymérés rögzítésére szolgáló gombot, valamint egy ki/bekapcsolót, mellyel a markolat gombjait tilthatjuk le.
A belépőszinten már megszokhattuk, hogy néhány gyártó lespórolja a mélységélesség ellenőrző gombot. Így tett a Sony is. Talán igazuk van, talán nem, mindenesetre aki ilyen gépet vásárol, vélhetően nem ennek a gombnak a hiánya fogja az őrületbe kergetni.
LCD és kereső
A Sony Alpha DSLR-A300 egyik előrelépése a kihajtható LCD, amely méretében és felbontásában viszont megegyezik az A200-éval. A 2,7” képátlójú kijelzőn 320×240×3, vagyis 230 400 pixelt hoztak létre. Kár, hogy erre a gépre nem került az A700 kiváló VGA felbontású LCD-je, persze ne feledjük: belépőszintű vizeken evezünk.
A kijelző fényessége +/- 2 lépésben szabályozható, a betekintési szög pedig TN+film panelhez hasonlóan alacsony, így szükség is van a lehajtható kijelzőre. Kár, hogy az oldalra kihajtást nem oldották meg, mert így portré állásban nem sokat ér ez a lehetőség.
A kész képekbe maximum 12×-es mértékig nagyíthatunk bele (10 Mpixeles fotóknál), amely tökéletesen elegendő is, hiszen a 320 pixeles képrészlet pixelei így pontosan az LCD pixeleivel egyező méretűek lesznek. Talán pont ez az, ami miatt az élesség ellenőrzése kiválóan elvégezhető, még az 1×1 pixeles pepita tesztábránk részletei is tökéletesen kivehetők (videókábel hiányában sajnos ezt most nem tudjuk bemutatni).
A visszajátszott fotók elforgathatók és nagyíthatók is a képernyőn. Elforgatáshoz az Fn gomb használható, nagyításhoz pedig a + és – gombok. Előbbivel indexképes nézet is beállíthatunk.
A menü és az elkészített fotók megjelenítésén kívül státuszkijelzőként is használhatjuk az LCD monitort, a felvételi információk leolvasásához. Ez a szolgáltatás alapból aktív és a DISP gombbal válthatunk két nézete között, valamint ez a gomb szolgál a kikapcsolására is. A státusz információk egy szellősebb összefoglaló és egy részletező nézetben jeleníthetők meg a képernyőn. Az expozíciós értékek változtatása folyamatosan nyomon követhető rajtuk. Ebben az esetben narancs színben látjuk a módosított értéket. A státuszkijelző részletes nézetében a következő információk jelennek meg: felvételi üzemmód, záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció, AE-rögzítés, vaku üzemmód, fénymérési skála, vaku kompenzáció, érzékenység (ISO), képtovábbítási (Drive) mód, fókusz mód, AF mező, fénymérési mód, egyedi beállítás (színeffekt), fehéregyensúly, DRO mód, akku kapacitása, képminőség és méret, hátralevő képek száma. A keresőbe pillantva – vagyis a betekintő nyílás alatti szemérzékelőt arcunkkal eltakarva – automatikusan kikapcsol a státuszkijelző képernyő.
Újdonság a LiveView élőkép mód, amely a többi gyártó megoldásával ellentétben nem a fő képalkotó szenzort használja, hanem a keresőbe épített külön CCD-t. Ennek igen nagy előnye, hogy az élőkép be- és kikapcsolásakor, nem kell a tükröt és a zárat mozgatni, vagyis a gép tartóssága nő ezáltal (nem koptatjuk a mechanikát feleslegesen).
Hátránya viszont, hogy mivel a kereső képét látjuk élőkép gyanánt, a lefedettség nem 100%-os, sőt még az optikai TTL kereső is nagyobb lefedettségű. Az LCD-s élőképen 91%-os lefedettséggel dolgozhatunk.
A gép ugyan rendelkezik egy Smart Teleconverter nevű gombbal, amely csak élőkép módban használható, s 1,4x-es illetve 2x-es nagyítást eredményez, az élőképen történő élességállítást ez nem segíti. Miért? Mert a 2x-es nagyítású kép semmivel sem jobb minőségű, mint az 1x-es, így nem látni rendesen, mikor sikerült jól beállítani a fókuszt. További érdekesség, hogy ez a Smart Teleconverter tulajdonképpen nem más, mint képkivágás, mivel csak JPEG-nél használható, s ilyenkor a képméretet a nagyítás mértékének függvényében lecsökkenti.
Aki sokat szeretne tárgyfotózni, vagy makrózni kézi élességállítással, annak ez a lehetőség édeskevés lesz. Itt bizony hiányzik, hogy nem használhatjuk a gép képalkotó szenzorát kézi élességállításhoz.
A legjobb az lenne, ha kiválaszthatnánk, hogy a LiveView üzemmód során melyik szenzort szeretnénk használni, ahogy azt az Olympus E-330-nál tehettük. Igaz, az Olympus sem vitte tovább ezt a megoldást.
Számomra érthetetlen és bosszantó, hogy a gyártók úgy építik be az élőkép üzemmódot gépeikbe, hogy valójában nem gondolják át mikor miért jó ez a funkció. Kicsit olyan érzésem van, hogy csak azért van benne, hogy le lehessen írni a specifikációk közé. No persze felháborodásom oka elsősorban az, hogy számomra a kézi élességállítás fontos dolog, de aki elvan nélküle, annak ez a mostani megoldás is teljesen jó lesz, sőt, jobb, mint a tükörcsapkodós, zárhuzogatós.
A fotók komponálásánál természetesen a már jól bevált tükörreflexes keresőt is használhatjuk. A pentatükrös kereső mérete az A200-hoz képest kisebb lett, feltételezhetően az ide épített külön képérzékelő miatt. A lefedettsége 95%-os, nagyítása pedig 0,74x, ami 19°-os szög alatt látható képet eredményez. Összehasonlításképp ez nagyjából egy 17″-os LCD 1 méterből (vagy 19″-os LCD 112 cm-ről) nézett képernyőjének felel meg, vagy ha egy képzeletbeli 100%-os lefedettségű és 1x nagyítású kisfilmes gép keresőjéhez mérnénk, akkor annak 49%-át látnánk. Ez kategóriájában elfogadható érték, bár mindenképpen kisebb, mint a konkurens gyártóké (pl. Pentax K200D 21,5° Nikon D60 20°).
A kereső képmezőjében a kilenc fókuszpont, a 16:9 oldalarány képhatárai és a szpot fénymérés területe látható, alsó sorban pedig a következő információk olvashatók le: vaku kompenzáció, vakutöltés és vezeték nélküli vakuhasználat ikonja, nagy sebességű szinkron kijelzése, kézi élességállítás (MF) ikonja, fókusz visszajelzés, záridő, rekeszérték, expozíciós skála, AE-rögzítés, hátralévő képek száma, bemozdításra figyelmeztető ikon, 16:9 oldalarány kijelzése, Super SteadyShot skála. Az érzékenységet viszont nem jelzi a gép a keresőjében.
A kereső betekintőnyílásának jobbján található kis kerékkel -3..+1,0 m-1 (dioptria) között szabályozhatjuk a szemünk által megkívánt keresőkép élességet.
Élességállítás
A Sony Alpha DSLR A300 9-mezős, fázisérzékelésen alapuló, autofókusszal rendelkezik. A 9 fókuszpontból csak a középső keresztszenzoros, amely a belépőszinten teljesen elfogadott megoldás. Automatikus élességállításnál háromféle AF-mód áll rendelkezésünkre:
- AF-S: egyszeri élességállítás, amely az exponáló gomb félig lenyomására indul és a fókuszt megtalálva rögzül.
- AF-A: automatikus AF üzemmód. Ez a beállítás mozdulatlan téma esetén AF-S, mozgó tárgynál viszont AF-C üzemmódot használ, vagyis automatikusan kiválasztja a megfelelő lehetőséget.
- AF-C: folyamatos autofókusz, amely szintén az exponáló gomb lenyomására indul, s folyamatosan állítja az élességet: mozgó téma, vagy elmozdított képkivágás esetén az AF mező alatti tárgy helyzetének megfelelően újra állítja az élességállítás távolságát.
Az aktuálisan használt AF-mező az exponáló gomb félig lenyomásakor felvillan, a kereső státuszsorában pedig fókusz visszajelzést is kapunk. A folyamatosan világító visszajelző lámpa, az élesség megerősítését jelenti. A 9 AF-mező kiválasztásához szintén három üzemmód közül választhatunk:
- Széles: a gép automatikusan választ egy mezőt a teljes fókuszterületen belül. Ha megnyomjuk a nyolcirányú vezérlő közepén lévő AF gombot, a középső mező kerül kiválasztásra.
- Középpontos: itt eleve csak a középső pontot használja a gép, és mindig az alatta lévő témára élesít. A középső AF-pont dupla érzékenységű a többihez képest, ezért nagy fényerejű (F2,8, vagy nagyobb) objektívvel gyorsabb működést és jobb pontosságot várhatunk tőle.
- Helyi: a fotós választhatja ki a számára legmegfelelőbb AF-mezőt. Ehhez a nyolcirányú vezérlőgomb használható. A közepén lévő AF gombbal a középső mező aktiválható.
Az A300 menüjében szemindítású AF módot is beállíthatunk. Ilyenkor a keresőbe nézve aktiválódik az autofókusz és nem kell félig lenyomnunk az exponáló gombot. Ez gyorsíthatja bizonyos esetkeben az élességállítást (hiszen maga az exponáló gomb lenyomása előtt már az élesség beállításra került), viszont többet emészt fel az akku energiájából (akkor is fókuszál, ha nem kellene).
Sötétebb fényviszonyok között, AF segédfényként a vaku felvillanásai használhatók, ha előzőleg ezt is engedélyeztük a menüben. Hatótávolsága kb. 1-5 méter. Az AF-rendszer ISO 100 érzékenységnél kb. 0-18 fényérték között működik hatásosan.
Természetesen kézi élességállítás is használható, ehhez a gép bal odalán lévő AF/MF kapcsolót kell átkapcsolnunk MF állásba. Ezután a csatlakoztatott objektív fókuszgyűrűjével állítható be az élesség, az ellenőrzéséhez pedig a keresőre és a szemünkre kell hagyatkoznunk. A korábban említettek alapján a kézi élességállítást nem igazán könnyíti meg a LiveView élőkép mód.
Vaku
Míg az A100 esetén a vakut csak kézzel nyithattuk fel, az A300-nál (és az A200-nál) automata üzemmódban önállóan bekapcsol (felnyílik), de egy újonnan bevezetett kis gomb segítségével magunk is aktiválhatjuk. Kezdő fotósok számára bizonyára komoly segítség lesz az automatikusan aktiválódó villanó.
A vaku felnyitott állapotban 7 centiméterrel kerül magasabbra az optikai tengelnyél. A beépített villanó kevésbé magasra nyílása is az élőkép külön szenzorára vezetető vissza, hiszen azt el kellett helyezni a keresőben, így kevesebb hely áll már rendelkezésre a vakuhoz.
Méréseink szerint a vaku feltöltésére átlagban 4-5 mp-et kell várnunk, ami a korábban mért 3,5 mp-nél kissé gyengébb eredmény. Teljes kisütés után ez az idő ~8 mp-re növekedhet. Sorozat készítésénél azért jobb az arány, vakuval 1,1 másodpercenként készülhet egy-egy kép.
A vaku kulcsszáma, vagyis fényerősségének mérőszáma, 12-es. ISO100 érzékenységen, F3,5 rekesszel ez nagyjából 4,3 méteres hatótávolságot jelent, de ISO3200-nál már 20 méter körül jár ez az érték. Az ajánlott minimális távolság a gyári adatok szerint 1 méter, vagyis ennél közelebb lévő tárgynál lehetőleg ne használjuk a beépített villanót. Fényereje a menüben +/-2 fényérték között, 1/3 lépésközökkel módosítható. A gép támogatja a fókusztávolság adatokat is figyelembe vevő ADI, valamint a hagyományos TTL vakuvezérlést is. A legrövidebb szinkronidő 1/160 mp, ami a szenzor-stabilizátor használatakor is elérhető.
A vakumódok az Fn gombbal bekapcsolható menüből választhatók. A kikapcsolt állás mellett beállíthatunk automata, derítő (mindig villan), lassú szinkron (hosszú záridő mellett), szinkron második redőnyre (az expozíció végén villan) és vezeték nélküli üzemmódot. Az utolsó beállítás külső vakuval együtt használható, amely vezeték nélküli kapcsolattal is elvillantható.
A gépen Sony típusú vakusarut találunk. Középpontos vakut csak külön megvásárolható adapter segítségével használhatunk. Szintén adapter szükséges a studiovakuk szinkronnal való ellátásához, mivel szinkroncsatlakozó nincs külön elhelyezve a vázon.
A gyártó a 36-os kulcsszámú HVL-F36AM és az 56-os kulcsszámmal rendelkező HVL-F56AM rendszervakukat ajánlja a készülékhez.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A fényképezőgép alsó részén találjuk a fémből készült állványmenetet. Ha az A300-at állványra helyezzük, az állványmenet jó pozíciójának köszönhetően cserélhető marad az akkumulátor. A memóriakártyát is kivehetjük a gépből az állványról való levétel nélkül, hiszen ennek foglalata oldalt található.
A gép bal oldalán, egy meglehetősen nagy gumifedél alatt találjuk az A300 két legfontosabb csatlakozóját. A felső a vezetékes távvezérlő aljzata, amelyhez a külön megvásárolható RM-S1AM, vagy RM-L1AM típusokat csatlakoztathatjuk. A két távvezérlő között csak a vezetékük hossza (50 cm, illetve 5 m) a különbség. A következő csatlakozó a DC-IN, vagyis a hálózati adapter aljzata. Ide a szintén opcionálisan megvehető AC-VQ900AM-et csatlakoztathatjuk. A gép harmadik aljzatát kissé furfangosabb helyre, a másik oldalon lévő memóriafoglalat mellé helyezték. Bár elfért volna a másik kettő mellett, így sem rossz, hiszen teljesen mindegy, hogy a bal, vagy jobb oldali ajtót nyitjuk ki az USB kábel csatlakoztatásakor.
A kombinált video/USB 2.0 Hi-speed aljzat mellett található a memóriakártya foglalat. A Sony A300 a CompactFlash Type I-II, MicroDrive kártyákat támogatja. Opcionális adapterrel Memory Stick formátum is alkalmazható.
Az akku a markolatban lévő foglalatba helyezhető és véletlen kicsúszását egy rugós műanyagretesz is akadályozza. Az A300-hoz NP-FM500H jelű, 7,2V-os, 1650 mAh kapacitású (11,8 Wh energiatároló képességű) InfoLithium akkumulátorát mellékeli a Sony. A normál lítium-ion áramforrást használó A100-zal ellentétben ez azt is jelenti, hogy a kapacitás visszajelzés a korábbinál pontosabb. Maradt az ikonos megjelenítés is, amely öt fokozatban tájékoztat az akku töltöttségéről, de ezen kívül százalékos infót is kapunk a hátralévő kapacitásról, mégpedig 1%-os pontossággal.
A gép dobozában egy hálózati töltőt is találunk, amivel kb. 2 -3 óra alatt tölthető fel teljesen az akkumulátor.
