Különlegességek
A különböző kiegészítő szolgáltatásokkal, képi stílusokkal, kontrasztállítással, élesítés módosítással, színtelítettséggel, illetve a dinamika-tartományt optimalizálni hivatott DRO-val most nem foglalkozunk külön, ezeket a Sony Alpha DSLR-A200 tesztjében, illetve hamarosan a Sony Alpha DSLR-A350 cikkében lehet megtekinteni.
Stabilizátor
Mivel a stabilizátoron nem fejlesztettek az A200 óta, így az ott mért eredmények jelen vázra is érvényesek lehetnek (a gépek tömege közötti eltérés elhanyagolható, a próbák hibája is nagyobb eltérést okozna).
A Sony Alpha DSLR A200 – elődei révén – nem újonc versenyző a beépített stabilizátorok világában. Már az A100-ban is ott munkálkodott a saját fejlesztésű Super SteadyShot stabilizátor, amely a CCD érzékelő finom elmozdulásaival korrigálja a kezünk remegéséből adó bemozdításveszélyt. Az előd stabilizátorának hatásfokát 2-3,5 fényértékben adta meg a gyártó, itt viszont némileg javítottak rajta. Az A200 2,5-3,5 fényértéket ígér, ami nem tűnik nagy előrelépésnek, pedig igen hatásosan, egyszerűen – és ami még fontosabb – észrevétlenül működik. Szinte észre sem vesszük, hogy van. Csak a gép hátlapjának alján lévő kapcsoló jelzi a jelenlétét, amellyel ki- és bekapcsolhatjuk. Igazán csak akkor tűnik fel a hiánya, ha kikapcsoltuk és összehasonlítjuk a gyenge fényben készült képeket a stabilizátorosakkal. Az elődből átvett másik okos szolgáltatás a keresőben lévő bemozdulásjelző ikon és skála. Az ikon más gépeknél is általános. Ha túl hosszú a záridőnk, ami már bemozdításveszélyes lehet, egyszerűen felvillan. A vele kombinált skála már sokkal furfangosabb találmány. A kereső státuszsorának jobb oldalán öt apró rovátka figyelmeztet a gép mozgásának mértékére. Ha mind az öt felvillan, erősen rázzuk a gépet és a stabilizátornál is gyengébb hatásfokot várhatunk, ha csak 1-2 jel világít, sokkal jobb eredményre számíthatunk.
A stabilizátort a Zeiss Vario-Sonnar 24-70mm-es objektívével teszteltük, 70mm-es állásban, ami az A200 kb. 1,5x szorzótényezőjét is figyelembe véve, 1/125-1/100 mp-es időket kíván. Ehhez a reciprokszabályt vettük alapul, amely szerint az ekvivalens gyújtótávolság 70mm (105mm) reciprokának megfelelő záridőt (~1/100 mp) kell használnunk a bemozdulásmentes, kézből készült fotókhoz.
Stabilizátor nélkül 1/125 mp-nél még az összes kép éles lett, azonban 1/3 fényértékkel növelve a záridőt már a 20%-uk bemozdult és ennek aránya nagyjából egyenletesen nőtt a záridő hosszával. 1/13 mp, volt a kritikus pont, ennél már az össze fotónk életlen volt. Ehhez képest a bekapcsolt Super SteadyShot stabilizátor helyből 2 2/3 fényértékkel jobb eredményt adott, vagyis még 1/25 mp-nél is sikerült az összes fotónk. A stabilizátor hatásfoka tesztünkben 2-2 2/3 fényérték között mozgott.
