Bár a GPS-vevők és a különböző navigációs eszközök ma már szinte mindennaposak, sőt, a komolyabb mobiltelefonok önmagukban is képesek navigációra, a szintén GPS technológiát alkalmazó, geocímkézésre közvetlenül alkalmas kompakt fényképezőgépekből még nem lehetne Dunát rekeszteni.
Mikor tavaly év végén felmerült a GPS-szel felszerelt kompaktok tesztelése, akkor arra számítottunk, hogy a tavaszi bejelentések során bőven hoznak majd ilyen gépeket a gyártók. Tesztünkhöz azonban mindössze három gyártótól tudtunk egy-egy termékét összeszedni. Mivel ezek a gépek egyben tagjai az utazózoom kategóriának is, képességeikről bővebben majd abban az összehasonlító tesztben írunk. Most csak a GPS-szel kapcsolatos tudást néztük.
Lássuk a versenyzőket.
Panasonic Lumix DMC-TZ10
Rögtön van is egy kivétel a fenti kijelentés alól: a Panasonic tavaly bemutatott, GPS modullal felszerelt utazózoomjáról már készült részletes tesztünk, így nem kell az összehasonlító tesztig várni a többi részletért.
A DMC-TZ10-nél menüből kapcsolhatjuk ki és be a felső részen elhelyezett GPS-vevő szolgáltatását. A használati útmutató szerint az aktiválás után maximum 5 percet kell várni, hogy pontos koordinátákat kapjunk.
Ezt az időt gyakorlatilag csak akkor kell végigvárnunk, ha rosszak a vételi körülmények. Persze ezalatt nem panellakást kell érteni, mert ott esélytelen a GPS műholdak jeleinek vétele. A mi próbánk során kb. 2 percig kellett egy helyben állni, hogy a DMC-TZ10 felismerje a műholdakat.
A GPS-ekhez való szinkronizálás ideje alatt az LCD-n egy villámhoz hasonló jel látható, sikeres szinkronizálást követően pedig a hozzávetőleges pontosság is olvasható a kijelzőn. Ha a menüben engedélyezzük, az LCD alján a közelben lévő látványosság neve is megjelenik.
A kezelési útmutató arról is ad információt, hogy milyen időközönként vesz GPS jelet a DMC-TZ10. Bekapcsolt állapot esetén ez percenként 1, míg kikapcsolt állapotban 15 percenként 1.
A geocímkézés nem csak fotókra, de videofelvételekre is alkalmazható. A hagyományos geotag-elésen kívül a GPS-vevő a pontos idő automatikus beállítására is használható.
Samsung WB650
A Samsung idén januárban frissítette fel kompakt gépeinek vérvonalát, s ekkor jelent meg a 15×-ös zoomátfogású, de 24 mm-es nagylátószöget is kínáló WB650-es modell is (a GPS nélküli változat a WB600 elnevezést kapta).
A könnyű kezelhetőség szem előtt tartása miatt ennél a modellnél egy egyszerű kapcsolóval aktiválhatjuk a GPS-vevőt, amely ezúttal is a gép tetejére, egy kis dudor alá kerül. Ezt követően rövid időn belül egy zöld GPS jel mutatja, ha a szinkronizáció sikeres volt. A jelzés egyébként nem túl bőbeszédű, hiszen sem a műholdak számát, sem valamiféle térerő jelzést nem tudunk belőle leolvasni.
A nálunk járt gépek közül a Samsung volt e téren a leggyorsabb, hiszen mindössze pár másodperc elég volt neki a műholdjelek felismeréséhez és a pontos pozíció kiszámolásához.
A Samsung WB650 sem elégedett meg pusztán a geocímkézés lehetőségével. Ha már van GPS-vevőnk, miért ne lehetne azt tájékozódásra is használni? S bizony a Samsung weboldaláról ingyen tölthetünk le térképeket, melyeket a gépbe helyezett memóriakártyára kell másolnunk. Ezt követően az üzemmódtárcsa egyik állásában közvetlenül térkép üzemmódba kerülünk, ahol láthatjuk jelenlegi pozíciónkat is. Más kérdés, hogy a memóriakártyán szükséges könyvtárstruktúrát nekünk kell létrehozni, ami egyrészt hibalehetőség, másrészt kényelmetlenség. Valamiféle automatikus telepítő azért szimpatikusabb lenne, mint ez a kissé túlbonyolított megoldás. A magyar térképek felbontása egyébként jó, bár néhol azért akad egy kis pontatlanság (a térképeket a NavTeq szállítja). Kár, hogy navigációra még nem alkalmas így a készülék, igaz, a rövid akkuidő miatt ez egyébként is nehézkes lenne.
Mindezeken túlmenően a geocímkézett képeket is megnézhetjük térkép nézetben, nagyjából hasonló módon, mint az egyébként a panoramio.com-on történne.
Sony Cyber-shot DSC-HX5V
A Sony szintén januárban frissítette Cyber-shot kompakt modelljeit, melynek során a GPS funkciót is kínáló DSC-HX5V is megjelent (a GPS nélküli verzió a DSC-HX5).
A Sony GPS-es fényképezőgépéről egyébként ember legyen a talpán, aki távolról megmondja, hogy helymeghatározásra, illetve geocímkézésre is használható. A GPS-vevő ugyanis valahol a gép mélyében kapott helyet, nincs árulkodó dudor, mint a másik két gyártó fényképezőgépénél.
A Sony szintén menüből teszi ki-bekapcsolhatóvá a GPS-vevőjét. A szinkronizálás itt is viszonylag sok időt vesz igénybe (néhány perc), miután a helymeghatározás sikeres volt, az LCD-n egy térerőjelzéshez hasonló piktogram jelenik meg.
A fotók geocímkézésén kívül még egy szolgáltatást kínál DSC-HX5V, egyfajta iránytűt. Bár erre nem bíznám rá az életem egy éjszakai túrázásnál, mivel a pár órás teszt alatt is többször jópár fokot tévedett. Nyilvánvaló egyébként, hogy ez a funkció inkább csak érdekességképpen került a gépbe.
Fura azonban, hogy a Sony ezen kívül semmi más szolgáltatást nem kínál, ami a GPS-hez lenne kapcsolható, de még csak a koordináta sem tekinthető meg LCD-n. Picit olyan sötétben tapogatózás érzésem volt a teszt során, ugyanis nem voltam benne biztos, hogy jó pozíciót mért a gép.
A próba
A GPS próba előtt teljesen feltöltöttük az akkumulátorokat, nehogy a jó összehasonlíthatóságot egy menet közben lemerülő gép hiúsítsa meg. A közel 2 órás városi túrázást így mindhárom gép kibírta, igaz, a végére a Samsung már nagyon elgyengült.
A túrámat a Budapest XIII. kerületi Honvéd kórháznál kezdtem, amely előtt mindhárom géppel megvártam, míg teljesen szinkronizálják magukat. Itt készült az 1. fotó, amely után a Gömb utcán a Rendőrpalota felé vettem az irányt.
A 2. képet a Gömb utca és Teve utca sarkán lőttem, majd a 3. fotó helyszínéül a Váci úton lévő Magyar Államkincstár előtti park szolgált.
Ezt követően az Árpád-híd metróállomás következett, ahol a 4. fotó lent az aluljáróban készült. Metróra szállva egészen az Arany János utcáig mentem, ahol még a metrómegállóban elkészítettem az 5. képet.
A felszínre feljutva jött a 6. kép, majd 15 méterrel arrébb a 7. fotó.
Ezt követően szűk utcákon keresztül jutottam el a Szent István Bazilikához, ahonnan további szűk utcákon keresztül előbb a Hild-térre, majd az Erzsébet-térre mentem.
Innen a deák-téri metróállomást érintve a Bárczy István utcai kis terecske, majd a Károly körút volt a következő helyszín.
Végül a Bajcsy-Zsilinszky út és Andrássy út sarkán a 105-ös buszra szálltam, amellyel egészen a XIII. kerületi Béke térig utaztam. Menet közben folyamatosan az ablak mellett tartózkodtam, a lehetőségekhez képest minél közelebb tartva a gépeket az üveghez. A fontosabb megállóknál, illetve piros lámpáknál további fotók készültek, úgymint Oktogon, Kodály körönd, Hősök tere, de nem maradt ki a Dózsa György út és Lehel utca sarka sem, ahogy a Róbert Károly körút és Lehel utca kereszteződése sem.
A Béke térről gyalog folytattam utamat a Szegedi út és Gömb utca sarkáig, menet közben pedig még további 4 kép készült.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fényképezőgépeket folyamatosan bekapcsolva tartottam. Ha esetleg az energiatakarékos mód miatt a gép kikapcsolt, akkor azonnal vissza is kapcsoltam. Ilyen csak néhány esetben fordult elő, s szerencsére mindegyik alkalommal nyílt terepen voltam.
A képek áttöltése után az első tapasztalat az volt, hogy az Arany János utcai metrómegállóban a föld alatt készült képet a Samsung nem tag-elte be, szemben a Panasonic-kal és a Sony-val. Persze nem kérdés, hogy melyik koordinátát mentették el ezek a gépek, hiszen a geocímkézés itt a fotózás pillanatában történik, nem utólag, mint a GPS-loggerek esetében. Így nem is várható el, hogy az időben utána következő földfelszíni koordináta kerüljön a kép EXIF adatába, vagyis az Arany János utcai metrómegállóban készült kép az Árpád-híd koordinátáit kapta.
A becímkézett fotókat a Locr GPS Photo programjával nyitottam meg, ahol ellenőriztem a mért koordináták pontosságát. Ezeket egy-egy térképen tekinthetjük meg, ahol pirossal a fényképezőgép által mért pozíciót, zölddel a valós pozíciót jelöltem. Ahol a zöld tű nem látszik, ott jó pontosságról beszélhetünk, hiszen ez esetben a piros tű fedi azt.
Ha valahol a mért helyszínhez képest nagyobb távolságra volt a valós pozíció, ott a két pontot sötétzöld nyíllal kötöttem össze.
Tökéletes eredményről akkor beszélhetnénk, ha egyetlen sötétzöld nyíl és zöld tű sem látszana a képen. Minél több és minél hosszabb zöld nyilakat látunk, annál rosszabb volt a találati arány.
Panasonic Lumix DMC-TZ10
A Panasonic Lumix DMC-TZ10 már az első néhány képnél is tévesztett. Az első két fotót a Gömb utca és Szegedi út sarkára pozicionálta. Kissé érthetetlen is ez, hiszen ezt követően egy széles tér kezdődik, ahol biztosan nem voltak takarva a műholdak.
A 3. kép pozícióját közelítőleg jól eltalálta a Lumix, az eltérés itt minimális. A metróaluljáróban készült fotót nem meglepő módon is erre a pozícióra helyezte.
A nagyobb tévedések ezután történtek. Azt már taglaltuk, hogy az Arany János utcai metrómegállóban miért az Árpád-híd koordinátái kerültek a képre. Arról azonban még nem esett szó, hogy az ezt követő földfelszíni fotók pozícióinak tömkelegét rontotta el a DMC-TZ10. Mintegy további 5 fotó helyszínéül adta meg az árpád-hídi metróállomás koordinátáját. Talán a szűk utcák miatt nem talált kellő számú műholdat? De akkor miért jelzett a gép helyes vételt? Ugyanis ha néha el-el is vesztette a jelet, néhány lépéssel arrébb már jó vételről mesélt a kijelző.
Jó koordinátát a Szent István Bazilika előtti téren fogott újra a Lumix, amit sajnos fel is használt a következő 4 képnél is. Itt is elég komoly hibákat vétett, de tegyük hozzá, hogy ez esetben is szűk utcákban jártam.
Az Erzsébet tér közelében szintén kissé pontatlan volt, s itt is előfordult, hogy két fotónak ugyanazt a koordinátát adta, pedig jelentős távolságbeli különbséggel készültek. Ezt ismét a szűk utcának tudhatjuk be.
Ezt követően a Deák Ferenc tértől kissé keletre a Károly körúton elkészült az első és sajnos csak egyetlen precíz koordinátás felvétel.
A Bajcsy-Zsilinszky út és Andrássy út kereszteződésében még elfogadható pozicionálást végzett a TZ10, de utána buszra szállva már komoly eltérések adódtak. Látható, hogy az Oktogonnál és a Kodály köröndnél készült képekhez az Opera koordinátáit csatolta. Vélhetően itt tudott utoljára pozíciót fogni. Szintén komoly nagy kihagyások láthatók a Dózsa György út – Lehel utca saroktól kezdődően, egészen addig, amíg le nem szálltam a Béke téren a buszról.
A Béke téren nyílt terepen készült fotók már ismét viszonylag jó koordinátákat kaptak.
Összefoglalva a Panasonic Lumix DMC-TZ10 teljesítményét: szűk utcákban, autóbuszban, vagy más olyan helyeken, ahol nincs tökéletes rálátás szinte az egész égboltra, bizony nagyot tévedhet a masina. Előfordulhat, hogy egy korábbi koordinátára jópár felvételt fog elhelyezni. Ha belegondolunk, ez egy idegen városban tett sétánál komoly utólagos problémákat okoz. Ha nem ismerném a bejárt útvonalat, bizony gondban lennék a helyszínek pozícióinak pontos korrigálásával, mivel nem csak 1-2 utcányi, hanem esetenként akár több száz méteres eltérés is adódhat.
Gyanítható, hogy Velencében se lenne sokkal jobb a helyzet, s az itt készült fotókról csak annyit tudnánk utólag kideríteni, hogy Velencében készültek. Ezt azonban a képek alapján is könnyen kideríthetnénk.
Sajnos a Panasonic Lumix DMC-TZ10 GPS-vevőjének érzékenysége nem az igazi, ráadásul az LCD-s visszajelzés is csalóka.
Nagy átlagban tehát azt mondhatjuk, hogy a várost meg fogjuk tudni állapítani a geocímkék alapján, de pontos pozíciót nagyvárosban csak kis arányban fogunk kapni.
Samsung WB650
Ha a Samsung WB650 által készített képekből kreált térképre ránézünk, akkor már gyanús lehet a dolog. Gyanús lehet, hogy a WB650 jól dolgozott, hiszen zöld nyilakat alig látunk, s ami van, az sem hosszú, tehát a tévedés minimális.
Valóban, a Samsung WB650 az első három képet kiválóan pozicionálta. Az árpád-hídi metrómegállóban készült képet a korábbi kép koordinátáival látta el, ez a hiba itt azonban még elfogadható.
Az Arany János utca metrómegállójában készült fotóba a Samsung nem rakott GPS koordinátákat. Hogy ez most jó-e, avagy rossz, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, pontos koordinátát nem tudott volna kitalálni, így két választás van: vagy helytelen koordináta kerül a képbe, vagy egyáltalán nem lesz geocímkézve a kép.
Felérve a helyszínre ismét kiváló precizitással kalkulálta ki a pozíciókat. Ez a következő három kép mindegyikére igaz.
A kis szűk utcákban bolyongás után néhány 10 méteres eltérés azért itt is jelentkezett, de a nagy térre érve újra magára talált a Samsung gépe.
Az ezt követő – szintén szűk – utcákban haladásnál azonban még ekkora pontatlanság sem volt, itt is tökéletes eredményt kaptunk. Érdekes, hogy az Erzsébet tér tágasabb környékén újra pontatlanabbá vált a masina, bár ezek az eltérések betudhatók a GPS alapvető pontatlanságának is, amivel bármelyik eszköznél szembesülhetnénk. Az eltérés itt ugyanis 10 méteren belüli.
A nagy meglepetés az Andrássy úton busszal történő közlekedés során készített képeknél ért. A Samsung WB650 mit sem törődött azzal, hogy egy bádogkasztniban rójuk a kilométereket, itt is ügyesen dolgozott, s a legnagyobb eltérés sem volt több 50-60 méternél (Kodály körönd).
A Hősök terétől a Béke térig is jó koordinátákat kaptunk, kisebb eltérés a Róbert Károly körút keresztezése utáni buszmegállóban volt, ez az eltérés azonban csak 20 méteres.
A Béke téren a buszról leszállva már nem voltak ekkora eltérések sem, a számított koordináták szinte tökéletesen fedik a valóságot.
Összefoglalva a Samsung WB650-nel tapasztaltakat kijelenthetjük, hogy valahogy így kell működnie egy GPS-vevős fényképezőgép geocímkézési funkciójának. Imitt-amott előfordult minimális félrepozicionálás, de ezeken kívül szinte tökéletes az eredmény. Meg merem kockáztatni, hogy ennél jobb eredmény GPS loggerrel se kaptunk volna.
A Samsung WB650 csillagos 5-öst érdemel!
Sony Cyber-shot DSC-HX5V
A Sony Cyber-shot DSC-HX5V térképe ijesztően sok zöld nyilat tartalmaz, ami bizony arra utal, hogy nem annyira sikerült a teszt, mint várhatnánk. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az első két tesztpozíciónál a DSC-HX5V tökéletesen eltalálta a készítés helyét. Nem ennyire jó a helyzet a harmadik képnél, amely a Váci úton lévő Magyar Államkincstár épülete előtt készült. Ennek koordinátáit bő 100 méterrel mérte távolabb a valóságtól.
Remek pozíciót kapott viszont a metróaluljáróban készült kép, ami a Váci úton lévő lépcső koordinátáit viseli. Ezt a másik két gép nem tudta ennyire ügyesen megsaccolni.
Innentől azonban elszabadult a pokol és a Sony sajnos nem is nagyon tudott lábra állni. Vajon a metróban történő földalatti utazás zavarta meg ennyire? Mert az tény, hogy az Arany János utcánál a föld felszíne fölé érve sem volt képes magára találni (bár a kijelzőn erre nem volt utalás). Sajnos még a Szent István Bazilika előtti nagy téren sem találta meg a helyes pozíciót a gép, sőt az Erzsébet tér se volt elég nagy a szinkronizáláshoz, így a további képek is teljes mértékben fals koordinátákat tartalmaznak, méghozzá az Árpád-híd metróállomásét. Pedig onnan már kilométerekre eltávolodtunk. Történt mindez annak ellenére, hogy indulás előtt az ajánlásnak megfelelően a Sony szoftverében frissítettük a gép adatait.
A következő jó koordinátát a Deák-téren kaptuk, ahol ismét magára talált a DSC-HX5V. A kis utcába begyalogolva ismét volt egy jelvesztés, így ezt a képet is a Deák-térre pozicionálta a gép.
A Károly körúton és a Bajcsy-Zsilinszky – Andrássy út kereszteződésben készült képek már megint jó koordinátát kaptak.
Felszállva a 105-ös buszra megint beborult a Cyber-shot felett az ég. A buszos utazás során egyetlen kép pozícióját sem találta el, sőt, és a helyzet a Béke térre érve, s a buszról leszállva sem javult. A téren és utána készült összes kép az Andrássy út elejére lett pozicionálva.
Összességében a Sony Cyber-shot DSC-HX5V teljesítménye első ránézésre katasztrofális. Ha a gép elveszti a szinkronizációt, mert hosszabb ideig nem kap GPS jelet, akkor csúnyán el tud tévedni. Legalábbis ha a gépet nem kapcsoljuk ki.
Az Erzsébet-téren ugyanis biztosan kikapcsoltam a gépet, erre tisztán emlékszem, így az utána következő képek helyes pozíciója emiatt történhetett.
A Sony Cyber-shot DSC-HX5V-t tehát nem hogy érdemes bekapcsolva hagyni a geocímkézéses fotózás során, hanem igenis többször ki kell kapcsolni, mert úgy tűnik, hogy újraszinkronizálni csak bekapcsolás során hajlandó. S itt a kikapcsolást nem pótolja az energiagazdaságos állapotba jutás, mert ebből felébresztve a gépet még nem javul a helyzet (ez ugyanis többször is előfordult, mégsem kaptunk helyes koordinátákat).
Értékelés
Őszintén szólva óriási csalódást okozott a két japán márka. Mindkét szórakoztató elektronikai óriásnak megvan a technológiai háttere, hogy tökéleteset alkosson, ennek ellenére a GPS-szel szerelt modelljeik geocímkézésre alkalmatlanok.
Nyilván nem lennék ennyire kritikus, ha nem lett volna akkor és ott velem egy olyan fényképezőgép is, ami kategóriatársa a már említett kettőnek, mégis szinte tökéletesen felcímkézte a képeket.
A jelenleg kapható kompakt fényképezőgépek között egyedül a Samsung WB650 képes arra, amit ígér: földrajzi koordinátákkal látja el a képeket. A fényképezőgépre letölthető térképekkel ráadásul ennél sokkal többre is képes.
Persze a geocímkézés csak egy funkció egy fényképezőgépen. Hamarosan bemutatjuk azt is, hogy miként funkcionálnak ezek a gépek az utazózoomok kategóriájában.
