Kipróbáltuk: Geotagelés a gyakorlatban teszt

0

Bevezető

Read this article about geotagging devices in English

Mi is az a geotag?

A geocímkézés nem annyira újkeletű dolog, mint azt első körben sejthetnénk. Az más kérdés, hogy az egyszerű halandó fotós számára mostanában kezd igen könnyen elérhetővé válni. Manapság már a mobiltelefonok egy része is kínál ilyen lehetőséget akár kiegészítő használata nélkül is. A geotag-elt fotók felhasználásának pedig már csak a képzelet szabhat határt. Jelenleg a legismertebb geotag kezelő alkalmazások közé sorolhatjuk a Facebook-ot, a Flickr-t, a GoogleEarth-öt vagy a Panoramio-t. Láthatóan ezek javarésze alapvetően webes képmegosztó, de ezen nem is kell csodálkozni, hiszen magának a geocímkézésnek is inkább akkor van jelentősége, amikor másoknak akarjuk bemutatni, merre jártunk, s ott mit fotóztunk. Persze előfordul olyan eset is, amikor a saját kényelmünk érdekében használnánk ezt a funkciót. Egy egész napos velencei séta után már igen nehéz fejből megmondani, hogy melyik képet pontosan hol is készítettük. Geotag-elt képeknél ez sokkal egyszerűbb.

Hogyan lesz egy képben geocímke?

A geotag-elés alapvetően kétféle módon történhet:

  • vagy a fotót készítő eszköz (esetünkben fényképezőgép) írja be a koordinátákat az EXIF adatok közé
  • vagy utólag, szoftver segítségével kerülhetnek a képbe.

Első esetben természetesen a fényképezőgépnek valamilyen módon tudnia kell, hogy éppen hol tartózkodunk. Erre leginkább külső GPS-vevők teszik alkalmassá, bár léteznek már beépített GPS-szel ellátott készülékek is (pl. Nikon Coolpix P6000, vagy a mostanában bejelentett Sony Cyber-shot DSC-HX5). Kényelem szempontjából természetesen ezek a gépek a legjobbak.
Az utólagos geocímkézésnek további két módja lehet:

  • a külső GPS vevő a fotózás pillanatában rögzíti a koordinátákat, majd a szoftver ezeket utólag írja a képbe,
  • a külső GPS vevő (logger) folyamatosan rögzíti az útvonalunkat, majd a szoftver a kép készítésének ideje alapján keresi vissza a logból a pozíciót.

Érthető okokból a második esetben komoly problémát okozhat, ha a fényképezőgép órája nincs pontosan beállítva (akár időzóna beli eltérés miatt). Az is egyértelmű, hogy ez utóbbi a legkényelmetlenebb és a legkevésbé egyszerű megoldás, viszont jelentős előnyt is hordoz magában: nem csak a képek geotag-elésére használhatjuk a GPS-logot, hanem a pontos útvonalunk utólagos elemzésére, vagy megjelenítésére is. Sőt, ha több fotós által készített képek geotag-elésére is szükség van, akkor a logger által készített naplófájlból az összes fotós képe geocímkézhető (persze csak akkor lesz pontos, ha a gépek órája is szinkronban van, s a fotósok sem távolodtak el egymástól 10 méternél távolabb).

Geotag-elő programokból ma már Dunát lehetne rekeszteni, mi magunk a TripPC-t és a locr GPS Photo szoftvereket használtuk, valamint a Jobo és Eye-fi kártyákhoz mellékelt alkalmazásokat.

Kipróbált eszközök

Tesztünk előtt igyekeztünk a különböző variációkból többfélét is beszerezni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy két fényképezőgéphez illeszthető GPS-t, egy a fotózás pillanatában koordinátát rögzítő készüléket és három GPS loggert szereztünk be.
A fényképezőgéphez közvetlenül kapcsolható GPS-eket Nikon D300-hoz és Nikon D300s-hez csatlakoztattuk. Ezek között a gyári Nikon GP-1 GPS és a Foolography Unleashed szerepelt.
A csak koordinátát saját maga tároló eszközök közül a Jobo PhotoGPS-e járt nálunk, míg a GPS-loggerek között a Sony GPS-CS3-at, az MobilAction Technology I-GotU (magyarul elcsíptelek) GT-120-asát és a Qstarz Travel Recorder nevű készülékét próbáltuk ki. Ezeken túlmenően GPS vevőt is tartalmazó Nokia telefonnal is logoltunk, hiszen akár a mobilokkal rögzített adatokkal is becímkézhetjük a készített képeinket.

Kicsit kakukktojás az Eye-fi WiFi-s kártyája, hiszen nem GPS jeleket használ, de ez is alkalmas lehet a készített képek pozíciójának kiderítéséhez, így ezt is górcső alá vettük. Az Eye-fi kártya WiFi HotSpot-okat (vezetéknélküli hálózathoz tartozó kapcsolódási pontokat) használ fel, ezek közül is csak azokat, amelyek pozícióját a központi adatbázis ismeri. A technológia hasonló a mobiltelefonok adótorony-háromszögeléses helymeghatározásához, csak itt nem GSM, hanem WiFi jeleket használunk. Nyilvánvaló hátránya ennek, hogy csak nagyvárosban a városon belül működik, országúton vagy terepen készült képeknél esélytelen a pozíció kitalálása.