„Oda kell figyelni az apró részletekre” – interjú Matis Edit sminkes-stylisttal

0

A stylistról legtöbbeknek az az ember jut az eszébe, aki fura ruhákat aggat mindenféle tévés szereplőkre. Ez mennyire van így?

Matis Edit

Ha ez jut az eszedbe, az rossz, mert pont nem ez lenne a cél. Szerintem egy jó stylist mindig az adott feladatnak megfelelően öltözteti a delikvenst. Attól, hogy valaki közszereplő, még nem kell belőle bohócot csinálni, olyan ruhákat adni rá, vagy úgy sminkelni, ami mondjuk nem a korához illik. Mindig azt a karaktert kell öltöztetni és nagyjából abba a stílusba, amit az egyénisége sugároz, tehát nem szabad másnak mutatni. Egy jó stylist erre figyel szerintem. Kivételes esetekben persze, ha pont az a cél a téma miatt, hogy más legyen mint ahogy megszoktuk, természetesen ezt is csak akkor, ha az alanyunk is benne van, élvezi.

A styling univerzális dolog, vagy ugyanúgy szakosodtok divatra, ételre, mint a fotósok?

Abszolút szakosodás van, én ilyen szempontból kakukktojás vagyok. Tulajdonképpen én egyenlőre még mindig inkább sminkesvagyok, a stylist dolgot csak kivételes esetben inkább “desszertnek” csinálom. Először egy negyedéves magazin lakberendezési rovatához kértek fel, aztán egy ideje pedig egymást adják a munkák. Ha azokat a stylistokat vesszük, akik tényleg csak így ezzel foglalkoznak, akkor vannak ételstylistok, van, aki kifejezetten lakberendezési anyagokra specializálja magát és van, aki ruhás stylist. Sőt, van, aki personal stylist, tehát kifejezetten egy-egy ember mellett dolgozik, ez Magyarországon még ritkább, de egyre többen kérik szerencsére szakember tanácsát.

Mi az, ami nem tanulható ebből? Kell, hogy az embernek legyen érzéke valamihez?

Természetesen, mint minden dolog ez is tanulható-fejleszthető, de alapvetően kell egyfokú vizuális érzékenység, hogy valakiből jó stylist váljék. Szerencsére most már több olyan iskola és tanfolyam van ahol az ezzel kapcsolatos dolgokat meg lehet tanulni. Ebből szempontból talán egy kicsit, ha lehet ilyet mondani, túlképzett vagyok: a művészeti szakközép után festő szakra jártam a Képzőművészeti Egyetemre, egész gyerekkorom óta a művészetekkel, a stílusokkal foglalkoztam. Természetesen nem úgy gondolom, hogy az összes sminkes és stylist ilyen képzést kapjon, de ez talán magyarázza azt, hogy miért merek ennyi dologba belekezdeni. Nem árt, ha az ember ismeri a ruhatörténetet, ha tudja, mi honnan jön. Ez vonatkozik minden dologra: én a lakberendezési dolgokhoz beépítem az építészet-történeti tudásomat, és valahányszor megkapok egy munkát, keresem ezeket a kapcsolódási pontokat.

A stílus nagyon sokszor a beleérzésről szól. Egy jó stylist szinte előre meg tudja mondani, hogy jövőre mik lesznek a divatszínek. Sokszor van olyan ruhám is, ami évekkel később jön divatba, ezek a választások sokszor nem is tudatosak. Az egészben ugyanakkor van rendszer: az egyik dolog előrevetíti a másikat, lehet tudni, mihez fognak visszanyúlni, és mi az, ami már unalmas. Az ilyenre ösztönösen is rá lehet érezni.

És ha ez hiányzik?

Akkor kereshetünk egy jó iskolát vagy tanfolyamot! Most már szerencsére több helyen is van ilyen irányú oktatás. Előtte azonban nem árt behatóan tanulmányozni a dolgot: rengeteg szép könyv és kiadvány segíthet minket ebben: ott vannak a ruha-, cipő- vagy stílustörténeti könyvek, meg persze szerencsére azok a jól ismert külföldi divatmagazinok… A food-stylinggal az a baj, hogy Magyarországon tudtommal még komoly képzés nem folyik, akit ez a terület érdekel kénytelen befektetni egy londoni továbbképzésre. Akit viszont a lakberendezés érdekel annak van talán a legkönnyebb dolga, mert ebben a témában sok szinten folyik képzés Magyarországon is. Természetesen az összes styling munkához szükség van egyfajta vizuális késztetésre és jó, ha az adott területet behatóan ismeri az ember, akkor nem követi el azokat a hibákat, amik miatt az embereknek rossz asszociációik vannak a stylistok munkájáról.

Fotótanfolyamon oktatod is a stylingot. Ezek szerint van, ami fejleszthető?

Persze, mint már említettem csomó dolog tanulható, ráadásul ki mondja meg, hogy mi az ízléses vagy ízléstelen? Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy mindig az alanyunkat kell nézni, nem feltétlenül az aktuális trendet, ezt az előadásaimon is mindig elmondom. Jó stylist abból lesz, aki figyel a feladatra. Ebben nem csak maga az adott munka van benne, sokszor egy reklámfilmhez, egy céges megrendelésre bele kell kalkulálni az adott cég színvilágát, logóját, értékrendjét is. A stylistnak minden részletekre oda kell tudnia figyelni.

Ha már megrendelésekről beszélünk: mennyire kell együttműködnöd a fotóssal, és mennyire van az, amit a megrendelő akar?

Szerintem a stylist a kapcsolódási pont a megrendelő és a fotós között. Figyelni kell arra, hogy a megrendelő kívánságai maradéktalanul végrehajtassanak a fotózás közben, lehet ötletezni, de az ilyen munkáknál nem szabad iszonyatosan elszállni, pedig sokszor a fotós és a stáb teljesen mást csinálna legszívesebben. Tehát első a megrendelő, utána ha belefér az időbe lehet sziporkázni.

Tehát akkor nem úgy kell elképzelni, hogy az elején a stylist megcsinál valamit és utána azt mondja a fotósnak, hogy tessék, fotózzad?

Semmiképpen! Egy jó stylist előbb ér oda és később távozik, mint a stáb többi tagja. Fotózás közben végig figyelni kell arra, nehogy lógjon a ruha, hogy rendesen fel legyen tűzve, ki legyen vasalva. A néha milliókba kerülő ruháknak tisztának és makulátlannak kell maradniuk, mert ez a bizalom záloga, hogy legközelebb is el tudjak hozni ezekből az üzletekből dolgokat. A modelles fotózásnál a fotós sokszor a tekintetet keresi, és nem figyel mindig arra, hogy a modellnek például, hogy áll a keze, a stylist ilyenkor is is ott kell, hogy legyen és szóljon, ha kell. Vannak kényelmes típusok, én szeretek mindig ott lenni, persze akadályozni nem szabad a fotós munkáját, tehát éreznem kell ha már túl sok vagyok.

Mennyire lehet megélni ebből?

Engem bármilyen furcsán is hangzik nem a pénz motivál, hanem a feladat. Sokszor jelképes összegekért is elmegyek sminkelni, ha egy-egy nagyon izgalmas dologban vehetek részt. Ez maradt meg a művészkedésből, nem festek, hanem egy-egy izgalmas feladat által kapott inspirációimat próbálom kiélni a feladat által. Mindig kicsit bizonytalan ez a munka, egyik hónapban se éjjele se nappala az embernek, a következőben meg meredten nézem a telefonom, hogy mikor hívnak végre valami feladattal. Az a tapasztalatom, hogy pár ember van aki a komoly feladatokat kapja, talán 5-6 fotós-stylist-sminkes a többiek osztoznak a maradékon. Szerintem ez nem egy magyaros jellegzetesség, a világon mindenhol így van ez és néha a „maradék” feladatok rejtik az igazi izgalmakat…

Tehát a stylist is csapatjátékos?

Mindenképpen az kell, hogy legyen, ahogy a stáb többi tagja is. A stylist az, aki összefogja a dolgokat a sminkest, a fodrászt, a ruhákat, ahogy a nevében is benne van, ő adja meg az anyag stílusát. Sminkesként mindig nagyon figyelek arra, hogy segítsem a stylist munkáját, ha van konkrét elképzelése azt csinálom, ha lehet egyéni ötletem akkor viszont nem fogom vissza magam! Amit tudni kell: a fotós alá van rendelve a megrendelőnek, a stylist alá van rendelve a megrendelőnek és a fotós kívánságainak, a sminkes és a fodrász pedig aktívan segíti az Ő munkájukat, tehát van egyfajta hierarchia, amihez az ember jó, ha tud igazodni. Ettől még egyenrangú partnerek maradhatnak, hisz mindig az a legjobb, ha igazi csapatmunka eredménye az anyag.

Mennyire szokott beleszólni a megrendelő?

Szerencsés eseteben azok a legjobb fotózások, amikor nincs ott a megrendelő, mert sokszor ez nagyon lelassítja a munkafolyamatot. Itthon még kevesen bíznak meg a szakértelemben, kevesen hiszik el azt, hogy az adott fotós vagy stylist érti a dolgát, és nem kell feltétlenül és mindenképpen beleszólni mindenben.

Figyelitek egymás munkáit is?

Persze. Normál esetben fel is hívjuk egymást, hogy milyen jól sikerült egy-egy anyag.

És ha rosszul sikerült?

Én azt hiszem, ebben is kakukktojás vagyok, valahogy mindig megtalálom a módját, hogy elmondjam a véleményemet. El lehet ezt úgy is mondani, hogy ne feltétlenül zokogjon utána két napig a másik, és sokkal jobb, hogy ha őszinték vagyunk. Más kérdés, hogy a divat világa nem feltétlenül az őszinteségről szól.

A tanfolyamon, ahol tanítasz, nem csak a divatról beszélsz. Mi a helyzet az egyéb területekkel?

Ételnél például még fontosabb a stylist személye. Mivel mint már említettem, itthon nem nagyon tanulható – ez egy elég költséges szakma, komoly befektetést igényel. Az a pár hozzáértő jól meg is van fizetve. Szerencsés eset, ha a food stylist még főzni is tud, mert vannak olyanok, akik séfek is meg stylistok is egyben, elkészítik az ehető ételt, de ha arról van szó, akkor meg is makettezi a fotózáshoz.

Mások az enteriőrökkel foglalkoznak, talán náluk a legfontosabb a megfelelő elméleti háttér. Egy lakás stílusa sokkal összetettebb dolog, mint felöltöztetni valakit, ezernyi részlet van, amire figyelni kell. Az enteriőr-stylist dolga lehet például az, hogy az adott témához a kívánt helyszínt megkeresse, egyeztessen a fotóssal, kiegészítőket, berendezési tárgyakat, növényeket hozasson, majd ugyanúgy végigcsinálja magát a fotózást is. Berendezi a teret, komponálja a képet, ha kell a fotóssal együttműködve.

Mekkora ebben a munkában a „szakmai ártalom” faktor?

Semmit nem tudok már laikus szemmel nézni, és ez borzalmas. Az utcán óhatatlanul is jobban vizslatom, hogy ki hogyan van felöltözve.

És hogyan?

Az a tapasztalatom, hogy nagyon uniformizált a magyar öltözködés. Van egy-egy felkapott divatirányzat, és hiába legendásan szépek a magyar lányok, sokszor nagyon unalmasan egyformán öltözködnek. Nem minden áll jól mindenkinek – figyelni kell arra, hogy a saját testalkatunknak megfelelő dolgokat válasszunk ki, még akkor is, ha az nem olyan ultratrendi.

Te magad mennyire figyelsz erre? Létezik az, hogy csak gyorsan felkapsz valamit indulás előtt?

Kizárt. Még ha késésben vagyok, akkor is szakítok időt a választásra. Bár ez elég intim részlet, de még a bugyim színe is megy a zoknimhoz. Biztos sokaknak ez betegesen hangzik, de nekem egyszerűen így esik jól, hiába nem látja senki, maga a tudat kell, hogy minden részlet ott legyen. Úgy gondolom, hogy a stylisnak jó esetben egy útmutatást kell adnia már a megjelenésével is. Sokszor van úgy, hogy megjelenek egy fotózáson sminkesként, és a fotós rám mutat, mondván, pont ilyenre sminkre gondolt a modellhez is. Pedig nem szokott rajtam lenni, csak szempillaspirál, egy kis korrektor, egy lehelet pír meg maximum egy kis szájfény – ráadásul a fotózásnál a lámpák eléggé kioltanak mindent, szóval még egy natúr sminket is erősebbre kell venni a hétköznap megszokottnál.

Ha a stylistokat nézzük, ott is érvényes ez a dolog: sokkal hangsúlyosabb kiegészítőket lehet feltenni a modellre, mert ami az életben durva, azt a fotó jobban elviseli. Engem lázba hoznak ezek a részletek és magam is szeretek akár túlzásokba is esni, de ezt betudom szakmai fertőzöttségemnek.

Mikor vagy elégedett?

Nem mindig akkor jó egy anyag, amikor úgy érzem van, hogy a főszerkesztőnek vagy a megrendelőnek nem egyezik a véleménye az enyémmel. Van olyan fotózás persze, aminél érzem, hogy instant siker lesz: ilyen volt például amikor híres ismer párokat fotóztunk a „Hűség” témájában egy magazinnak. Századfordulós környezetben, korhű ruhákban, kiegészítőkkel. Eredeti – nem digitális technikával fotóztuk, majd utómunkával színeztük meg a képeket, mint azt a régi anilinnel színezett fotóknál tették. Az ilyen anyagok nehézsége az, hogy a következőnél is elvárják, hogy ugyanekkorát üssön, de nem minden téma ennyire etetős, csattanós, de mindig a maximumot igyekszem kihozni belőle. Olyan is volt, hogy egy elkészült anyag a fotósnak és nekem is nagyon tetszett, az újság pedig azt mondta rá, hogy az előző jobb volt. Mindenkinek más az ízlésvilága, ez sokszor nem egyezik az enyémmel, de ezen nem szabad megsértődni, mindig szem előtt kell tartani, hogy „kiszolgáló személyzet” vagyok, bele kell tudjak helyezkedni olyan stílusokba is, amiket nem vennék fel soha vagy nem rendezném be vele a lakásomat. A lakberendezési anyagoknál kifejezetten figyelek arra, hogy minden egyes anyag, ami egymás után jön, nagyon különböző legyen. Annyi jó stílus van, csak bele kell tudni bújni. Ezzel a változatossággal saját magamat is szórakoztatom közben.

Matis Edit a Digitális és Filmes Fotótanfolyam Stylist oktatója és sminkese.