DiMage Z2
KonicaMinolta DiMage Z2
A követhetőség érdekében a gépeket növekvő sorszám szerint haladva
mutatjuk be.
 |
 |
A Z2 egyértelműen a Z1-et hivatott leváltani. A gyors utódlásnak (a Z1
2003 augusztusában, a Z2 idén februárban jelent meg) a legfőbb oka
valószínűleg az volt, hogy a Z1 igencsak „bug-os” volt, nem egy
alapvető hibája-hiányossága volt. A Z2-n ezek java részét javították,
bár ez a külsőn nem látszik, lévén szinte semmit nem változott a
forma, a legfeltűnőbb különbség a Z1-hez képest az, hogy a Minolta
helyett KonicaMinolta felirat került a gép elejére.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Képérzékelő
A Z2 és a Z3 közös pontja a 4 Mpixeles CCD. A Z1 még csak 3,2 Mpixeles
volt, azaz ezen a ponton jelentős változás történt. A nagyobb érzékelő csak a képméretnél érhető tetten, a korábbi 2048×1536 helyett most már 2272×1704 a legnagyobb felbontás, a
kisebb képmértek pedig 1600 x 1200, 1280×960 és 640×480. Az
érzékenység maradt a régi, tehát ISO 50, 100, 200 és 400 választható.
Sajnos a tömörítési módok sem változtak, még mindig Fine, Standard és
Economy állnak rendelkezésre. A sajnos arra vonatkozott, hogy a Fine mód is csak 95%-os tömörítést jelent, aminél manapság, ha nem is sokkal, de mégiscsak többet illik nyújtani.
Érdekes volt, hogy a DiMage Z-k fotói mennyire hasonló
jellegzetességekkel bírnak. Mindhárom gép igen lágy képeket készít.
Meglepő volt, hogy bár a CCD azonos, részletgazdagság terén a Z3
jobban teljesít, mint a Z2, ugyanakkor valamivel zajosabb is. A fotók
tónusa ellenben kellemes, az erős, markáns színek a jellemzőek, mindenekelőtt a Z3-ra és Z10-re; a Z2 színei valamivel világosabbak, halványabbak. Az eltérés azonban kismértékű, úgyhogy ne hagyják magukat befolyásolni, inkább tekintsék meg tesztképeinket.
Optika
A gyújtótávolság a régi: 38-380 mm. Azaz nagylátószög állás lényegében
csak a külön beszerezhető konverterrel érhető el, viszont a
gyújtótávolság másik vége, azaz a tele állás remek. A 380
mm-es állásból egyenesen következik, hogy ekkor már borzasztó nagy a
berázás veszélye, úgyhogy ezt az állást lehetőleg manuális vagy S
(záridő-előválasztás) módban használjuk, és 1/250 mp-nél hosszabb
záridővel csak az próbálkozzon, akit Igaly Diánának hívnak.
 |
|
Azért nem tökéletesen egyforma a Z1 és a Z2 optikája. A lencsesort
némileg áttervezték, így az kiegészült még egy taggal, mely a
kromatikus aberrációt hivatott csökkenteni, a tesztképek alapján azt
kell mondjam, sikerrel. Az előd egyik súlyos hibáját orvosolták ezzel
a fejlesztők. A Z2 képminősége ilyen szempontból teljesen korrekt, az
erősen kontrasztos képrészleteken még mindig felfedezhető egy vékony
lilás „kontúr”, ám ez – más ultra-zoom gépekkel összevetve –
egyáltalán nem vészes. Piros pont a mérnököknek!
A fókuszrendszer sem változott, maradt a Rapid AF elnevezésű hibrid
rendszer, amely gyors ugyan, de csak szikrázó napsütésben. Akkor
viszont tényleg gyors, 0,5 mp körül van a fókuszidő. A gyors mozgások
megörökítéséhez nyújt segítséget a Predictive Focus Control, aminek a
lényege, hogy a fényképezőgép a mozgó téma elé fokuszál, így az kép
készítésének pillanatában éppen éles lesz. Ez nagyon szépen hangzik, a
gyakorlatban azonban nem nyújt különösebb pluszt a rendszer, a fotós
felé mozgó témát, Predictive Focus Control ide vagy oda, ezzel a
géppel is nagyon nehéz megörökíteni.
Aztán amint beborul az ég, vagy tető alá húzódunk, az AF elkezd egyre többet hibázni. De ez
még csak a kisebbik rossz: mert amíg a Single AF elfogadhatóan működik,
a folyamatos AF – főleg nagy gyújtótávolság esetén – már szobában is közel használhatatlan, villanyfény mellett pedig jobb be sem kapcsolni.
Öröm az ürömben: a manuális fókusz legalább jól működik. A
részletgazdag LCD-nek köszönhetően az interpolált kép ellenére is
teljesen jól használható, finoman és nagyon pontosan állítható be
a tárgytávolság. Az pedig, hogy távolságskála is segíti a fotóst, már
csak hab a tortán.
A kézi fókusznak makrózáskor lehet talán a legnagyobb hasznát venni, a Z2-vel pedig érdemes makrózni. A közelpont ugyanis 3 cm, ami a Z3 esetében 3,5 cm-es átfogást tesz lehetővé – Super Macro esetén. A KonicaMinolta Super Macro módja a Pentax-éhoz hasonlóan optikai rendszer, azaz a képminőséget nem rontja a különleges makró mód.
Képek komponálása
Elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol a Z2-ről a legtöbb jót fogom leírni.
Lehet, bár nem túl nagy – 1,5 colos – az LCD, részletgazdagságával,
képfrissítési sebességével kitűnik versenytársai közül. Komponálásra,
lejátszásra tökéletes. Más gép esetében biztosan negatívumkén
említeném meg, hogy a legnagyobb nagyítás lejátszás esetén 6x-os,
no meg azt is, hogy „csak” 113,000 pixeles a kijelző, de most kivételt kell tegyek, mert a Z2-n a képek élességének, zajosságának ellenőrzése egyáltalán nem okozhat gondot.
A Z1-ben használta először a KonicaMinolta az LCD képét tükrökkel a
keresőbe juttató rendszert. A jelek szerint az újdonság fogadtatása jó
volt, lévén a Z2-ben és a Z10-ben is ezt alkalmazza a KM. A Z1-et
többször érte kritika amiatt, hogy a tükör idővel „elfáradt”, ami
miatt a gép gyakorlatilag használhatatlan lett. Reméljük az új
modellekben ezzel már nem lesz gond
Vaku
 |
A Z2 felpattanó vakut kapott. Bár helyesebb, ha azt írom, hogy
felnyitható vaku, lévén kézzel kell felnyitni a villanófényt. A
hatótávolsága viszont jóval nagyobb az átlagosnál, 6,1 méter! Ennél is
meglepőbb, hogy bár csak 5,5 cm magasra nyílik a vaku, egyáltalán nem
jellemző a vörösszem-effektus, a Z2 ebben a paraméterében is sokkal
jobb vetélytársainál.
Sorozatfelvétel, videó
1,5 kép/mp ma már nem számít különösebben gyors sorozatnak. A Z2 pedig
ezt tudja, méghozzá 5 kép erejéig. Van egy gyors sorozatfelvételi mód
(UHS) is, ekkor 8,3 kép/mp a sebesség és 15 kép a sorozat hossza, de a
felbontás ekkor csak 1 Mpixel. Progressive sorozatfelvételi módban a
felvételi sebesség nem nő meg, ellenben csak az utolsó 5 avagy – UHS
módban – 12 képet menti el a Z2 a memóriakártyán.
A videofelvétel már a Z1-nek is nagy erőssége volt, a Z2 viszont még
tovább megy. Jelenleg az egyetlen, hazai forgalomban levő digitális
fényképezőgép, mely képes folyamatos 800×600 képpontos
mozgóképrögzítésre! Igaz, a képfelvételi sebesség csak 15 fps.
640×480-as felbontás esetén viszont már ezzel sincs gond, a 30
kép/mp-el már a mozgó témák is szépen örökíthetők meg. Egyetlen
hátulütője van a remek videofelvételnek: 800×600 esetén egy 64 MB-os
kártyára mindössze 1 percnyi felvétel fér. Így a Z2 mellé legalább
256 MB-os kártya dukál, abból is egy jobb fajta, nagy átviteli
sebességű típus. Az, hogy a videofelvétel közben a fókusz aktív és a digitális mellett optikai zoom is használható, már nem újdonság a KonicaMinoltánál.
 |
 |
Sebesség
A bekapcsolási idő korrekt, az objektív kb. 1,5 mp alatt kerül a
helyére, az élőkép 2 mp után jelenik meg. A fókuszidő is jó, de csak
napsütésben, mert, mint azt már írtam, a gyenge fényviszonyok és a
Rapid AF párbajából általában az előbbi kerül ki győztesen.
