Nikkor 120-300mm f/2,8E FL ED SR VR – teszt

0

Felépítés

A nagy fényerejű telezoom objektívek fejlesztése nagyon nem egyszerű feladat, ráadásul ezeket úgy kell készíteniük a gyártóknak, hogy jóval kevesebb példányt tudnak belőle eladni, mint egy általános jellegű zoomból, vagy valamilyen fixből, így kisebb példányszám kell visszahozza a fejlesztési költségeket. Emiatt nem véletlen, hogy az ilyen objektívek ára a milliós sávban mozog.
A szinte csak profik által használt telezoomok között persze nehéz pontosan deklarálni, hogy mi számít nagy fényerejűnek, de ahogy a fixek között, úgy a telezoomok esetében is van egy átlagos fényerő, amiből már lehet kalkulálni. Egy 100-300mm közötti zoomobjektív esetében ez az átlagos fényerő az f/4,0-5,6 lehet, bár ilyen zoom konkrétan nem is nagyon létezik (a Canonnak, a Pentaxnak és a Minoltának volt egy-egy régi darabja 4,5-5,6 fényerővel, illetve az azóta inkább 100-400mm-es zoomoknál az f/4,5-5,6 a teljesen átlagos, még a felsőbb kategóriákban is). Ez alapján tehát az f/4-es 120-300mm-es zoom már jó fényerejűnek számít, az f/2,8-as pedig kifejezetten nagy fényerejűnek.

Mindezt persze úgy mondjuk, hogy igazából sem a 100-300mm-es, sem a 120-300mm-es zoomtartományban nem általános, hogy erre kész terméket kínálnak a gyártók, nem csak a DSLR-ekre, de a MILC-ekre se (kivéve a Sigmát, ők már 2006 óta fontosnak tartják ezt a tartományt). Elsősorban a 100-400mm-es tartományt részesítik előnyben a gyártók, a már említett viszonylag gyenge fényerővel, amely ugye sportra csak korlátozottan alkalmas.

A szokásos 70-200mm f/2,8 mellett persze jogosan merül fel az igény a sportfotósok és természetfotósok körében egy nagyobb telét kínáló, de ugyanígy kiváló fényerejű objektívre. Noha régóta létezik 300mm f/2,8, a fix gyújtótávolság hátrányait (főképp ekkora gyújtótávolságnál) könnyű belátni: ha a téma túl közel van, nem nagyon van lehetőség arra, hogy hátrébb lépve bepréseljük azt a képmezőbe.
Ez főképp akkor lehet bosszantó, amikor egy kiváló pillanatról maradunk le azért, mert a kép ugyan megvan, de kvázi minden irányban kilóg a képből a főtémánk.

Adott tehát az igény: szeretnénk egy 300mm-es, nagy fényerejű objektívet, amelyet adott esetben nagyobb látószögűre is állíthatunk.
Nem kérdéses, hogy erre a feladatra egy 200-300mm-es kis zoom is alkalmas lehet, de ha már lúd, legyen kövér alapon miért ne lehetne kicsit nagyobb átfogást adni.

A Sigma után a Nikon is úgy döntött, hogy elkészíti a saját 120-300mm-es telezoomját f/2,8 kiváló fényerővel, amelyet idén év elején jelentett be.
Már akkor tudható volt, hogy nem az amatőröknek szánja ezt az objektívét a Nikon, amely a 9500 amerikai dolláros árból egyértelműen látszott.
Mivel igen nagy értékű objektívről van szó, idehaza nincs is ebből raktáron, így a tesztelés sem egyszerű. Szeptemberben azonban hazánkba került két hétre a Nikkor 120-300mm f/2,8E FL ED SR VR objektív egy példánya, amelyet így módunkban volt alaposan kipróbálni. Persze a fotósok körében is nagy volt az érdeklődése, így ügyesen be kellett osztani az időt, hogy más is kipróbálhassa az objektívet, így első körben a tesztfotókon szándékoztunk spórolni, tekintve, hogy ahhoz szükséges a legtöbb idő. A forgalmazóval egyeztetve úgy alakítottuk ki a kölcsönzés idejét, hogy Hilber Péter fotós is kipróbálhassa az objektívet, ráadásul a hozzájárulását is megkaptuk, hogy az ő képeit is szerepeltessük a tesztfotóink között (ő Nikon D6-tal fotózott).
A szerencse azért így is mellénk szegődött, hiszen pont azon a hétvégén tartottak egy NB II-es futball mérkőzést helyben, amikor az objektív nálunk járt. Bár mi elsősorban a képminőségre voltunk kíváncsiak, ezért egy Nikon D850-et kértünk az objektív végére, a kapóra jött esemény fotózására is kiválóan alkalmas volt.
S hogy kicsit a természetfotó irányába is elmenjünk, réten legelésző lovakat kaptunk még lencsevégre.
A tesztfotó galériánk így kellően bőséges lett.

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, milyen műszaki felépítésű az objektív, illetve milyen technológiai különlegességeket használt a gyártó.

Az objektívet leginkább a sport és természetfotósok használják majd ki, a látószög full-frame szenzoros fényképezőgéppel 20,3-8,2 fok közötti lesz. Noha a gyújtótávolság tartománya és az f/2,8 fényereje portrék készítéséhez is alkalmassá teszi, nagy tömege miatt viszonylag kicsi rá az esély, hogy valaha bárki portrézáshoz ezt az objektívet választaná, ugyanakkor egy sportolóról így viszonylag távolról is készíthető remek portré jellegű közelkép. Ugyanígy a koncertfotózásnál is túl nehéznek bizonyulhat. Egy 70-200mm f/2,8 a fotósárokba bőven elegendő.

Az objektív 25 lencsetagból áll, amelyek között két lencsetag szolgál a színhibák csökkentésére. Egyrészt egy extra alacsony szórású (ED – Extra-low Dispersion), másrészt pedig egy új lencsetípus, a rövid hullámhosszú spektrumba dolgozó SR (Short-wavelength Refractive) tag, amely kifejezetten a nehezen korrigálható kék színhibát hivatott kiküszöbölni.
A remek kontraszt és a kiváló felbontás elérésére két fluorit lencsetag is került az objektívbe, az ARNEO és nanokristály bevonatok pedig hatékonyan csökkentik a becsillanást és tükröződéseket.

A rövidítésekből már látható (VR – Vibration Reduction), hogy az objektívbe optikai stabilizátor is került, amely a gyártó adatai szerint 4 Fé előnyt biztosít.

Az automatikus élességállítást itt is ultrahang frekvencián működő (SWM – Silent Wave Motor) motorral oldották meg, amely nagy nyomatékkal, gyorsan mozgatja a fókuszcsoportot, így pillanatok alatt végbemegy az élességállítás. Mindez pedig teljesen csendben történik.

A belső élességállításnak köszönhetően a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra az élességállítás során. Ráadásul az objektív belső zoomos kialakítású, így a hossza sem változik a gyújtótávolság változtatásakor.

A frontlencse elé 112 mm-es szűrőket tekerhetünk fel, már ha feltétlenül ilyenben gondolkodnánk. Ugyanis az ekkora méretű szűrők egy vagyonba kerülnek. A frontlencse védelmére inkább a mellékelt szénszálas napellenzőt használhatjuk, hiszen ez kb. 10 cm-rel nyúlik majd az elülső lencsetag elé. Hátsó szűrőtartót nem kínál az objektív.

A Nikkor 120-300mm f/2,8E FL ED SR VR objektívhez az első és hátsó kupakokon kívül az említett kevlár napellenzőt, valamint az erre húzható szövet „kupakot” kapjuk.

Az állvány gyűrű sem maradt ki a gyárilag mellékelt kiegészítők közül. Ez 360 fokban körbe forgatható, a talp alján két menet is található, így a váz tömegétől függően van lehetőségünk a legideálisabb helyen felfogatni az objektívet a legjobb kiegyensúlyozáshoz. Az állványgyűrű azonban nem Arca Swiss kompatibilis kialakítású, viszont belső része csúszásmentes bevonatot kapott, így az objektív hordása az állványgyűrű talpánál fogva kényelmes.

Objektívtok nem jár alapáron az objektívhez, de ilyet is kínál opcionálisan a Nikon, amelybe még a gép is elfér.

A specifikáció a Nikkor 120-300mm f/2.8E FL ED SR VR adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

Nem kérdéses, hogy a Nikkor 120-300mm f/2,8E FL ED SR VR nem egy könnyű darab. Éppen ezért, hogy ne kínozzuk a gép bajonett csatlakozóját, az objektív nyakán egy-egy fület is kialakítottak, ahová nyakpántot is fűzhetünk.
A mostoha időjárási körülmények közötti gondtalan fotózás érdekében az objektívet több ponton szigetelték nedvesség bejutása ellen, az időjárásálló kivitelről a bajonett csatlakozás körül körbe futó gumi perem is árulkodik.

Az igen széles (6 cm) zoomgyűrűt előre, az első harmadba helyezték, ami itt is indokolt, mivel így a méretes és nehéz objektív tartása is kényelmesebb valamelyest. A teljes zoomtartomány bejárásához 80 fokkal kell elforgatnunk a gyűrűt. Ez önmagában gyors zoomolást teszt lehetővé, ami azonban ennél fontosabb, hogy nem kell áthelyeznünk a súly tartását, egy kézzel gond nélkül zoomolhatunk is és tarthatjuk is az objektívet.

A fókuszgyűrű nagyjából az objektív közepénél található. A 2 cm szélességű bordázott gyűrűvel a teljes tárgytávolság tartomány 160 foknyi elfordítással fedhető le, amely igen finom, precíz kézi élességállítást tesz lehetővé.

Az ultrahang motoros meghajtásnak köszönhetően a fókuszgyűrűvel bármikor végezhetünk kézi élességállítást, akár automatikus élességállítást követően is van lehetőség kézi finomhangolásra. Legalábbis egyszeri fókuszt követően. Követő fókusz „megállításához” nincs az objektíven MO (manual override) állás. Bár a fókusz leállításához használhatnánk az elülső négy gombot, ez nyilván nem járható út akkor, ha közben még kézzel akarnánk élességet is állítani.

A tubus bal oldalán öt kapcsolót találunk, így az automatikus és manuális fókuszt állító AF/MF kapcsolót (automatikus/kézi finomhangolás, kézi/automatikus, kézi), a fókusztartomány határolót (teljes vagy 6 métertől végtelenig), az optikai stabilizátor üzemmódjának kapcsolóját (hagyományos és sport mód, valamint kikapcsolt mód), az elülső négy gomb funkcióját beállító kapcsolót (AF stop, fókusz visszatöltés vagy fókusz indítás), illetve a fókusz visszatöltés hangjelzését kiiktató vagy engedélyező kapcsolót.
A fókusz visszatöltés során egy előzőleg elmentett fókusztávolságra állítható be egy gombnyomással az objektív. A pozíció elmentéséhez a jobb oldalon lévő Memory Set gombot használhatjuk.

Az objektív felső részére távolságskála is került.

A komoly értéket képviselő Nikkor 120-300mm f/2,8E FL ED SR VR objektív lopásgátlására is gondolt a Nikon, ehhez pedig egy Kensington aljzatot is épített az állványgyűrűre.

Természetfotókhoz is kedvező gyújtótávolság tartománya és kiváló fényereje miatt ezt az objektívet akár videózásra is felhasználhatjuk, ez esetben nem mindegy, hogy milyen jellegű és mennyire erős fókuszlégzéssel kell számolnunk. A „focus breathing” jelenség ennél az objektívnél a tárgytávolság csökkentésével a látószög enyhe csökkenését hozza, tehát nincs erős fókuszlégzés, de a jelenség tetten érhető.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében