Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR – teszt

0

Felépítés

A Nikon APS-C szenzoros MILC rendszeréhez kínált nagylátószögű objektívet már bemutattuk, most a telezoomon a sor.

A Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR telezoom külső felépítésében ugyan a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR-hez hasonlít, méretét tekintve azonban erre már nem mondhatjuk, hogy aprócska.

Az összecsukható kivitel mindenesetre segít kordában tartani a hosszt, hiszen kupakok nélkül, a bajonett síkjától mérve 11 cm hosszú az objektív (a fotós táskában első- és hátsó kupakokkal együtt 13 cm-t igényel). Igaz, ez nem olyan meghökkentően kis méret, már az APS-C DSLR-ekhez kínált Nikkor 55-300mm f/4,5-5,6G AF-S VR DX sem volt hosszabb kupakok nélkül 12,5 cm-nél, pedig az nem is összecsukható.
Használatra alkalmas kinyitott állapotban viszont tesztünk tárgya már 15 cm hosszúságú, 250 mm-nél pedig 19 cm-ig nyújtózkodik. Tömege nagyjából átlagosnak mondható, néhány tíz grammal nyom kevesebbet, mint fél kg.

Ezt az objektívet is használhatjuk APS-C szenzoros gépen kívül kisfilmes képkocka méretű szenzorral készülő (Z 6 és Z 7) modelleken is, de utóbbi esetben automatikusan működésbe lép a gépben a képkivágás. A DX méretű szenzorral (vagy a képkivágással full-frame gépen) 50 mm-nél 32 fokos, 250 mm-es tele végállásnál 6,5 fokos látószöget kapunk.


Az objektív 16 lencsetagból épül fel, ezek között egy extra alacsony szórású tag igyekszik csökkenteni a kromatikus aberrációt. A beépített optikai stabilizátor gyári adatok szerint 5,5 Fé előnyt kínál.
A fényerő itt sem különösebben jó, egy APS-C szenzorra készülő átlagos 55-300mm-es zoom esetében f/4,5-5,6 fényerőt szoktunk kapni, itt most szintén f/4,5 a kezdő fényerő 50 mm-nél, de a 250 mm-es végállásnál 1/3 fényértékkel kevesebbet, f/6,3-at kapunk csak. Ezt talán az összecsukható kivitel okozza.

Az élességállítást itt is léptetőmotor végzi, amely a Z bajonettes MILC-eknél előforduló kontraszt alapú élességállításhoz is ideális (annak ellenére, hogy a gépek rendelkeznek fázis-különbség érzékeléssel is, a fókusz precíz finomhangolása már kontraszt alapon történik).
Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során. Az objektív hossza viszont – ahogy említettük – jelentősen megnő a zoom használata során.

Az objektívhez csak az első/hátsó kupakok járnak, napellenzőt opcionálisan vásárolhatunk hozzá. Az első kupak a belső füleknek köszönhetően akkor is kényelmesen a helyére pattintható, ha a napellenző az objektíven van.

A 44 mm hasznos átmérőjű elülső lencsetag elé 62 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.

A specifikáció a Nikkor Z DX 50-250mm f/4.5-6.3 VR adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

Az APS-C szenzoros Nikon MILC-ekhez készült első telezoom objektív hasonlóképp a 16-50mm-es kitobjektívhez teljes egészében műanyag külsővel rendelkezik. Ez igaz a bajonett csatlakozóra is, amely itt sem tartalmaz fémet. Ebből adódóan a bajonett körül sincs szigetelő csík (csak egy műanyag perem), így időjárásállóságról nem beszélhetünk.

Az összecsukható kivitel itt érdekesen adódik, hiszen – ahogy már írtuk – összecsukott állapotban sem túlzottan rövid az objektív. A 12 cm-es hossz átlagosnak számít. Használat előtt azonban ki kell nyitnunk az objektívet, így pedig 50 mm-nél is 15 cm-es lesz a Nikkor Z DX 50-250mm f/4.5-6.3 VR. Így nyilván nem fogjuk elrakni a fotóstáskánkba, azaz minden bizonnyal használat után mindig össze kell majd csukni, illetve használat előtt kinyitni. Persze ez nem óriási probléma, pikk-pakk megvan egy másodperc alatt.

Az objektív kinyitására/összecsukására, illetve a gyújtótávolság beállítására az elülső, méretes, 5 cm szélességben bordázott zoomgyűrűt használhatjuk. A teljes zoom bejárásához 65 fokkal kell elforgatnunk a zoomgyűrűt. A zoomolás során a gyűrű nem akad, nem keményedik fel, végig szinte azonos erővel forgatható. Az összecsukás kezdeményezéséhez egy kicsit nagyobb erőre van szükség – de ez így természetes, nehogy a visszazoomolás során véletlen össze is csukjuk a nagy igyekezetben.

A kézi élességállításhoz a hátsó, 0,5 cm szélességű, a zoomgyűrűhöz hasonlóan bordázott vezérlőgyűrűt használhatjuk. A focus-by-wire megoldás miatt az élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotor vezérlésére. A kézi élességállítás során kellően finoman és precízen dolgozhatunk, hiszen két teljes fordulattal (720 fok) juthatunk a közelponttól a végtelen tárgytávolságig, legalábbis ha lassan forgatjuk a vezérlőgyűrűt. Gyors forgatásra az „áttétel” is magasabb lesz, így ha kell, 180 foknyi gyors elfordítással is átérünk a közelponttól a végtelenig.
E vezérlőgyűrű funkciója egyébként a gépvázról programozható, így nem csak a fókuszt, de a rekeszt, az expozíció kompenzációt, valamint az érzékenységet is módosíthatjuk vele (egyszerre csak az egyik regisztrálható a gyűrűre). Érdemes tudni, hogy videofelvétel során nagyon finom járással vezérelhetjük a rekeszt, így nem lesz zavaró ugrás, hirtelen fénymennyiség változás a felvételen.

Távolságskála nincs az objektíven, egy hozzávetőleges virtuális skálát a fényképezőgép LCD-jén láthatunk kézi élességállítás során.

Míg az S jelzéssel ellátott Nikkor Z objektíveken van automatikus és kézi fókuszt váltó AF/MF kapcsoló, a Nikkor Z DX 16-50mm f/3.5-6.3 VR-re egyetlen kapcsoló sem került, így a fókuszmód váltást is a vázon kell elvégeznünk.

Bár a különböző sebességgel dolgozó elektronikus gyűrű miatt a videózásnál a precíz follow-focus nem igazán érhető el, ettől függetlenül nagy méretű LCD-n a kézi élességállítás még használható lehet, ezért megnéztük, van-e fókuszlégzés, és ha igen, milyen mértékű. Meglepő, de gyakorlatilag azt láthatjuk, hogy kvázi nem jelentkezik ilyesmi, így a látószög azonos marad közelpontra fókuszáláskor és végtelen tárgytávolságnál is, azaz kiváló lenne ez az objektív még profi videózásra is – legalábbis ezen képessége alapján.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében