Képminőség
Színhiba
Kis telezoomoknál nem meglepő, ha akad némi kromatikus aberráció a képsarkokban. Az objektívben egyébként egy alacsony szórású tagot alkalmaztak, így óriási színhibára nem kell számítani, de nyilván nem mellékes, hogy mit is kapunk.
A készült tesztképek alapján kijelenthető, hogy remek munkát végeztek a Nikon mérnökei, a teljes zoomtartományban alig észlelhető laterális színhiba jelentkezik, amely a 21 Mpixeles képeken max. 5 pixel szélességűek, ami 15 cm-es nyomatnál 0,13mm, 60 cm széles nyomatnál 0,5 mm méretben jelentkezhet, azaz gyakorlatilag elhanyagolható. Mindez nyitott blendére igaz, rekeszelve, szűkebb blendénél természetesen még ennyire sem látható a színhiba jelensége.
Persze most is éltünk a gyanúval, hogy esetleg szoftveres korrekció történik és az okozza ezt a szép teljesítményt, így megnéztük azt is, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt, illetve ezt alkalmazza-e a laterális színhiba csökkentésére. Noha a Lightroom azt mutatta, hogy van beágyazott profil a torzítás és a színhiba csökkentésére, a Capture One-nal általános profilt választva (a Lightroom nem engedi kikapcsolni a beágyazott profil használatát, de a Capture One igen) nem lett nagyobb a kromatikus aberráció mértéke.
Színhiba (laterális)
Most sem maradt el az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata sem. Ezt a fajta színhibát a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatója okozza és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehet tetten érni. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Axiális színhibát főképp a fókuszált terület előtt vehetünk észre nyitott blendénél, ahol kékes elszíneződés látható. F8-tól azonban ez a hiba is olyan kicsire zsugorodik, ami már alig észrevehető.
Nem kaptunk akkor sem erősebb színhibát, amikor Capture One-nal konvertáltunk, Generic profillal kikerülve a gyári beágyazott profilt.
Bokeh
Mivel teleobjektíveknél kifejezetten jó dolog, hogy nem túl nagy fényerőnél is szépen le lehet választani kis mélységélességgel a háttérről a témát, így jogosan merül fel bennünk a kérdés: na de milyen lesz a háttérben, a fókuszon kívüli területeknél a fényfoltok formája? Lesz-e különleges „curly bokeh”, vagy éppen lencse szerű eltorzulás a képsarkokban, vagy csak a szokásos kör formát kapjuk mindenhol?
Persze aki kicsit konyít a napjainkban tervezett optikákhoz, tudja, hogy a „curly bokeh” pontosan azért jellemző a régi objektívekre, mert nagyon kevés lencsetagból álltak, nem alkalmaztak aszférikus tagot, nem volt lényeges az optikai korrekció, amelyek miatt erős asztigmatizmus volt jelen a képsarkokban, amely ezt a különös körkörös bokeh-t okozta. Ma már ilyen nem nagyon van, maximum a lencse hatás látszik. Ahogy itt is.
Nyitott blendén 250 mm-nél a képsarkokban lévő fényfoltok lencse szerűen torzultak, ami érdekes módon még F11-nél is megmarad. Itt azonban már a szűk rekesz miatt egyébként sem kerekded formát kapunk, kicsit korán jelentkezik a sokszög hatás, ami az alkalmazott 7 rekeszlamella miatt hétszögletű formát ad.
Ellenfény, becsillanás
Az eddig kipróbált Nikkor Z objektíveknél mindig azt láttuk, hogy nagyon jól sikerült kezelni az ellenfény, az objektívbe direkt besütő Nap okozta problémákat, igaz, nem volt még nálunk Nikkor Z szériából telezoom, mivel ez az első ilyen objektív.
Más kérdés, hogy a telezoomoknál nem is igazán az a kérdés, hogy direkt ellenfényben hogyan alakul a becsillanás, hiszen telével ritkán fotózunk úgy, hogy a Napkorong telibe rajta van a képen (már csak azért sem célszerű, hiszen ez károsíthatja a szenzort). Éppen ezért mi most csak 50 mm-nél vizsgálódtunk.
A tesztképek alapján jól látszik, hogy becsillanás csak minimálisan jelentkezik, ami viszont jelentősebb, az a fényszórás, vagy beszűrődés, ami bizonyos témáknál érdekes hatást kölcsönözhet a fotónak (pl. egy makróhoz hasonló közelképnél, de akár egy nyári portrénál is).
Arra azért ügyeljünk, hogy ezzel a lehetőséggel csak a gyenge erejű, lemenő, vagy felkelő Nap esetén éljünk!
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd az F8 rekesszel készült ellenfényes kép zársebességével megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.
Geometriai torzítás
A Nikkor Z 16-50mm f/3,5-6,3 VR objektívnél már láttuk, hogy a torzítás csökkentését határozottan a szoftveres korrekcióra bízták. Persze ez nem meglepő, hiszen a MILC gépekhez készült objektívek már lehetőséget biztosítanak beágyazott torzítás profil alkalmazására, amely a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében is automatikusan alkalmazásra kerül, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Az APS-C szenzoros Nikon MILC-ekhez készült első telezoomnál is éltek a szoftveres korrekció lehetőségével. Mint a tesztképekből jól látható, a Lightroomból konvertált képek gyakorlatilag teljesen mentesek a torzítástól, viszont olyan szoftverből konvertálva, amely nem támogatja a beágyazott profilt, vagy lehetőséget kínál a beágyazott profil kikerülésére, már jól látható, hogy valójában mit tud az objektív. A Phase One Capture One szoftverében van lehetőség a beágyazott profil helyett általános profilt használni, így ezt is megnéztük. Bár tény, hogy teleobjektíveknél viszonylag kevésszer fordul elő, hogy nagyobb látószögre lenne szükségünk, azt érdemes fejben tartani, hogy a szoftveres korrekció során kicsivel csökken a látószög, na és persze a sarkok részletgazdagsága is.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
APS-C szenzorhoz való objektívnél kevésbé lényegi kérdés a peremsötétedés, hiszen itt könnyebb egy kicsit nagyobb képkörre tervezni az objektívet, mint full-frame esetében, ami miatt a képsarkok sötétedése is eleve enyhébb lesz.
A készült tesztfotók alapján nincs is komoly vignettálása a Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR objektívnek, legalábbis 50 mm-nél nincs. 250 mm-nél már más a helyzet, itt ugyanis nyitott blendén elég jól látható a peremsötétedés, amely közelítőleg 25%-nyi fényerővesztést jelent. A rekeszelés persze itt is segít.
A beágyazott profil lehetősége miatt a gyártó élhetett volna azzal, hogy ezt az optikai hibát is szoftveresen korrigálja, hiszen ráadásul ez az, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni. A beágyazott profil azonban nem tartalmaz peremsötétedés korrekciós adatokat, így ezt nem korrigálja sem a gép, sem a gyári RAW konverter, illetve a Lightroomban sem találni hozzá való profilt, sőt, a beágyazott profil miatt valószínűleg nem is lesz ilyen.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Nem túlzottan jellemző, hogy egy telezoommal igen közeli képeket lehessen készíteni. A Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR sem e téren a legerősebb, viszont teljes telében szépen teljesít.
A tükörreflexesekhez készült objektívekkel szemben a Nikkor Z DX széria első telezoomja eltérő közelpontokat kínál a zoom elején, mint annak végén. 50 mm-es állásban a legkisebb tárgytávolság 46 cm, amely ~30 cm-es munkatávolságot (téma-frontlencse távolsága) jelent, míg 250 mm-es végállásnál 1 méteres a közelpont, a munkatávolság pedig 78 cm.
50 mm-nél a leképezési arány nem kiemelkedő, ráadásul az élességi felület sem sík, így reprózásra ez nem alkalmas. 250 mm-es gyújtótávolságnál viszont kilapul az élességi felület, s a leképezési arány is eléri az 1:4-et, amely a legtöbb esetben már jó repróra, de akár méretesebb rovarok fotózására is alkalmas.
A torzítás persze a szoftveres korrekciónak köszönhetően kvázi nulla, de még akkor sem jelentős, ha direkt kikerüljük a beágyazott profilt.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR képminősége képességeihez mérten rendben van. Nyitott blendén is szépen rajzol képközépen, nincs jelentős lágyulás. A homogenitás sem rossz, a képsarkok csak teljes telénél lesznek érezhetően lágyabbak nyitott blendén, mint képközépen, de egy teleobjektívnél viszonylag ritka az, amikor a képsarokban is ugyanolyan távolságra lévő témát kell élesen leképezni, inkább a háttérelmosás jellemző ezen a területen.
A vignettálás lehetne enyhébb a tele végben, de azért így is elfogadható határon belül marad. Viszont örömteli, hogy a színhiba valóban igen enyhe.
Ahogy láttuk, a geometriai torzítás korrekció nélkül elég jelentős, de hála a beágyazott profilnak, a modern RAW konvertereknél sem kell attól tartanunk, hogy erős torzítású képet kapunk.
Bővebb tapasztalatokért javasoljuk megtekinteni a lent linkelt tesztfotó galériánkat, ahol jó pár fotó elérhető teljes felbontásban!
Értékelés
A Nikon jó munkát végzett az első APS-C szenzoros MILC-éhez fejlesztett teleobjektívénél, amelynél nem vitás, hogy fontos tényező volt a lehetőség szerint kis tömeg és kis méret elérése, ami persze kicsit meg is kötötte a mérnökök kezét: nem lehetett akármennyi és akármekkora lencsetagot beépíteni. Biztosra vehetjük, hogy valahol itt keresendő az átlagtól való 1/3 Fé-kel gyengébb, f/6,3-as fényerő oka.
Tény, hogy nem lett fényerőbajnok objektív a Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR, de kevésszer fordulhat elő, hogy pont az az 1/3 Fé hiányozna. Cserébe viszont van remek optikai stabilizátor, ami hatékonyan csökkenti a berázás veszélyét. Ha pedig egyszer kijön egy stabilizált APS-C szenzoros Nikon MILC, az maga lesz a kánaán.
Lényeg a lényeg, azoknak, akiknek ezt az objektívet szánta a Nikon, vagyis a hobbi és amatőr fotósoknak, azok számára jó teljesítményt nyújt. Aki pedig komolyabb szinten szeretne természet-, vagy sportfotózni a Nikon Z 50-nel, nos, számukra egyelőre az FTZ adapteres megoldás marad egy tekintélyes F bajonettes fényerős telével, vagy az idén érkező Nikkor Z 70-200mm f/2,8.
És hogy mennyibe is kerül ez az objektív? A képességeit látva és figyelembe véve azt, hogy új rendszerhez készült, reális árazást kapott, hiszen itthon bruttó 140 Ft-ért vásárolható meg. Persze ha most gondolkozunk Nikon Z 50 vásárlásán, akkor sokkal jobban járunk, ha eleve dupla kitben vásároljuk meg, hiszen így a 16-50mm-es kit árához képest csupán 10e Ft-tal kell többet fizetnünk a 16-50mm-s és 50-250mm-es objektíveket is tartalmazó készletért!
