Nikkor 10-20mm f/4,5-5,6G VR DX AF-P – teszt

0
3 720

Képminőség

Színhiba

Ahogyan korábbi ultranagy látószögű objektívtesztjeinknél, úgy most is kénytelenek voltunk a kromatikus aberráció vizsgálatánál kis méretű tesztábránkkal csak az egyik képsarkot vizsgálni, s feltételezzük, hogy nem lehet nagy eltérés a többi sarokban sem.

Bár a kromatikus aberráció jól látható, ezt nagy eséllyel nem a Nikkor 10-20mm f/4,5-5,6G VR DX AF-P okozza közvetlenül, hiszen rekeszeléssel sem csökken jelentősen az elszíneződés mértéke, így vélhetően a Nikon D7500 szenzorának mikrolencséi a ludasak.

Mivel ezzel az objektívvel nem igazán valószínű, hogy kis mélységélességre játszanánk, így az axiális színhiba és a bokeh tesztünk is kimarad.

Geometriai torzítás

Az előzőnél komolyabb problémába ütközünk, ha a geometriai torzítást kívánjuk tesztelni. A legtöbb esetben az A2-es tesztábránk elegendő méretű egy ilyen próbához, de ennél a látószögnél gyakorlatilag néhány tíz cm-ről kellett volna fotóznunk azt, hogy képsaroktól képsarokig kitöltse a teljes képet. Ezzel azonban több gond is akad: egyrészt a képközép 40 cm-es munkatávolságával szemben a képsarok közel egy méterre lett volna, ami az élesség szempontjából nem éppen ideális, másrészt pedig a torzítás nem ilyen extrém kicsi tárgytávolságnál kellene vizsgálni, mert nem is ez lesz a fő felhasználási terület.

Így aztán ezúttal is úgy döntöttünk, hogy ezt a szokásos tesztábránkat most kihagyjuk, helyette egy épületet fogunk szemből fotózni, ahol elvileg jó látható lesz majd a torzítás.

A képeken jól látható, hogy teljes nagylátószögnél még igen erős a hordótorzítás, amely növelve a gyújtótávolságot 14 mm-nél már igazán minimális, míg végül 20 mm-nél szinte teljesen elfogy.

Most is elmondjuk, hogy jó pár RAW konverter kínál már remek korrekciós lehetőséget, vannak, amelyek profil alapon precíz korrekciót is végeznek, így az ilyen torzítások ma már inkább csak elvi kérdések. Viszont ha szoftveres korrekcióban gondolkozunk, már a fotózáskor ügyelnünk kell arra, hogy a szükségesnél kicsivel nagyobb látószöggel dolgozzunk, hiszen korrekció után csökkenni fog az effektív látószög (emellett egyébként a képélesség is gyengülhet). Az itt látható kis torzítás korrekciójából azonban csak minimális látószög csökkenésre kell számítanunk.

Peremsötétedés

Jelentős peremsötétedés alakulhat ki a nagylátószögű objektíveknél, ha azokat pont a szenzormérethez igazított képkörrel tervezik. Mivel itt érezhető, hogy a kis tömegre és a kis méretre mentek rá, biztosra vehetjük, hogy egy hajszálnyival sem rajzoltatnak nagyobb képkört az objektívvel, mint ami feltétlenül szükséges. Ez azonban erős vignettálást, illetve a sarkok képminőségének látványosabb gyengülését hozzák.
A peremsötétedés valóban erőteljesnek mutatkozik, ami a lenti tesztképeken is szemügyre vehető, de természetesen a kültéren készült valós tesztfotók is bemutatják a jelenséget. Itt viszont a rekeszsorozatot is végignézhetjük, amelyből kiderül, hogy míg F5,6-nál jól látható a sarkok sötétedése, mindez F8-nál már jelentéktelen.

Peremsötétedés


34%

21%

13%

12%

29%

20%

10%

10%

27%

18%

10%

10%

22%

8%

7%

Képminőség

A Nikkor 10-20mm f/4,5-5,6G VR DX AF-P hobbi kategóriás objektív meglepően éles képeket produkál, még 20 Mpixeles felbontás esetében is. A remek rajzolat ráadásul nyitott blendén sem romlik sokat, csak egy igazán minimális lágyulás tapasztalható a „sweetpoint”-hoz képest. A képközéptől távolodva azonban érezhetően csökken az objektív feloldóképessége, amely F8-ra rekeszelve is jelentkezik, persze jóval csekélyebb mértékben, mint nyitott blendén.

A homogenitás tehát már annyira nem dicsérhető, a kép sarkokat egyébként nem csupán az asztigmatizmus gyengíti, de a peremsötétedés és a színhiba is elég jelentős nyitott blendén.

Tájképet azonban általában F8-F11-re rekeszelve készítünk, ahol ezek a problémák már minimálisak, itt már a képsarkok is hasonlóak, mint a képközép (igaz, F8-tól a képközepet a diffrakció kezdi gyilkolni).

Összességében az objektív tömegéhez, kialakításához és árához képest igazán remek képminőséget kapunk, ami nem csak hobbifotósoknak, de az igényesebb amatőröknek is megfelel majd, kis kompromisszummal. A sok százezer Ft-os kategóriában természetesen láttunk már jobbat is, de itt a kis tömegért és alacsony árért cserébe ennyi kompromisszum még bőven belefér. Aki pedig nyitott blendén is jó sarki felbontást szeretne, hát majd cipeli a fél kilós 10-24mm f/3,5-4,5G ED DX modellt.

Értékelés

A Nikon DSLR géppel rendelkező hobbi és amatőr fotósok eddig kisebb dilemmába kerültek, ha nagylátószögű zoomobjektív beszerzésében kezdtek gondolkozni. No nem azért, mert a nikonnál olyan nagy volt a választék és nehéz volt a választás, inkább azért, mert a Nikkor 10-24mm-es korábbi zoomja a 270 ezer Ft-os árával kicsit ijesztőnek tűnhetett, ugyanakkor a Tamron stabilizált 10-24mm-ese sem érhető el 200e Ft alatt. Egyedül a Sigma 10-20mm-es modelljei (f/4-5,6 illetve a fix f/3,5-ös) voltak beszerezhetők 150 ezer Ft alatt.

Most a helyzet annyiban változott, hogy immár a Nikon is kínál 130 ezer Ft alatt nagylátószögű zoomot, ráadásul beépített képstabilizátorral és a konkurensekhez képest fele akkora tömeggel.
Hogy ezért cserébe milyen komoly kompromisszumot kell vállalni? Gyakorlatilag nem sokat, hiszen a képsarkok problémája a Sigma változatainál is jelentkezik, a 200e Ft feletti árkategória viszont azok számára nem járható út, akik az olcsóbb modellek között keresgélnek.

A Nikkor 10-20mm f/4,5-5,6G VR DX AF-P ezek alapján egy igazán jól sikerült nagylátószögű zoom, képközépen remek felbontással, rekeszelve a sarkokban is jó képminőséggel, azaz tájképekhez, épület fotókhoz igazán jól használható lesz. Amire kevésbé alkalmas, az az asztrotájképek birodalma, ahová jobb fényerő (max. f/4) és sokkal jobb homogenitás (a sarkokban is jó felbontás nyitott rekesznél) szükséges.

A Nikkor 10-20mm f/4,5-5,6G VR DX AF-P cikkünk megjelenésekor bruttó 128.000 Ft-ért vásárolható meg, amely pénzt nagyon megéri!