 |
Nos, leginkább a DX szabvány keretein belül. A Nikon D200 maradt ugyanis a jól bevált 23,6 x 15, 8 mm-es érzékelőméretnél. A profi D2X kiváló képminősége után persze furcsa is lett volna, ha pont középkategóriás gépében szakít a bevált hagyománnyal. Eddig járt útját olyannyira komolyan vette, hogy ezúttal is CCD-t alkalmaz, bár abszolút igazodva a XXI. század elvárásaihoz, így 10,92 millió pixelt kapunk az érzékelőre, melyből 10,2 millió hasznosul effektív képalkotásra. Ha precízek akarnánk lenni, könnyen kiszámolhatnánk, hogy ebből mekkora 300 dpi-s nyomatokra futná, de azt hiszem a D200 egy kiváló objektívvel karöltve könnyedén kiszolgálja a faliposzterek rajongóit is. A készíthető legnagyobb képméret egyébiránt 3872 x 2592 pixeles, amely mellé 2896 x 1944, vagy 1936 x 1296 képméretet választhatunk, háromféle tömörítési fokkal. A képformátumok köréből kiesett a „nehézkes” TIFF, de maradt a RAW és JPEG kettős, sőt immár RAW+JPEG formátumot is kapunk, mely a D100-nál még nem volt elérhető.
 |
 |
A Nikon kompakt gépei számomra valahogy a nőiesség benyomását keltik. Nem úgy a tükörreflexes modellek, melyek mindegyike kőkemény macsó. A gépet kimért, ellentmondást nem tűrő légkör lengi körül, mint egy Steven Seagal akciójelenetet. Vettem a bátorságot, hogy egy konkurens cég hasonló kategóriás DSLR modelljét és a D200-at egymás mellett hasonlítsam össze. A D200-at így kézbe fogva, ellentmondást nem tűrő megjelenése és viselkedése még szembeötlőbb. Van egy bája az kétségtelen! Mint ahogy annak is, ha egy gép a bekapcsolás után azonnal üzemkész. Mire a szemünkhöz emelnénk a keresőt a D200 már rég elfelejtette, hogy egykor bekapcsolták. Ugyanez igaz a gép funkcionális működésére is. Az elkészült képek megjelenítése, lapozása és nagyítása szintén gyors. Utóbbi 400%-os nagyítást tesz lehetővé 8 lépésben. Természetesen a kinagyított részlet scrollozható.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A D200 nagy erőssége a kereső, mely kategóriájában átlagon felüli nagyítást és világosságot ad. Nekem kissé furcsa volt, hogy a fókuszkeretek felvillanásakor az egész kereső rózsaszínben játszik egy pillanatra, de a géppel való munkát nem igazán befolyásolja e furcsaság. Viszont a fókuszmezők visszajelzése és elrendezése nagyon átgondolt. Egyrészről kapunk ugyebár 11 fókuszmezőt a megszokott kereszt és gyémánt elrendezést ötvözve, másrészt kérhetünk ezektől szélesebb, úgynevezett Wide mezőket is, így 7 db lesz a jutalmunk. Bármely módot is választjuk a keresőben pontosan nyomon követhető, hogy képmező mely területét és milyen méretben veszi figyelembe az élességállító modul. Ez egyébként a Multi-CAM 1000 nevez kapta, melyből könnyen kitalálhatjuk, hogy a D100-ban volt Multi-CAM 900 továbbfejlesztett változata. Sajnos érintőleges emlékeim kissé megkoptak a D100 fókuszrendszerével kapcsolatban, de ez az általam próbált időben pontos és gyors volt. AF módból ezen felül is kétszer annyit kapunk mint a D100-nál. A szokásos Single és Closest Subject Priority Dynamic AF mellett a Contonuous Servo és a Group Dynamic mód is rendelkezésünkre áll.
 |
 |
 |
 |
Tán nem annyira látványos funkció, mint például egy 10 megapixeles CCD, de kétségkívül jelentősen megdobja a D200 értékét, hogy az újdonsült Ai rekeszállító gyűrűnek köszönhetően régi , manuális Nikkor objektíveinket is sokkal kevesebb megkötéssel használhatjuk a vázon. Ez főleg az igen elterjedt Ai, és Ai-S szériára igaz, melyeket például manuális, vagy rekesz előválasztás és néhány fénymérési módban is használhatunk. Mindössze a használt objektív néhány jellemző tulajdonságát (gyújtótávolság-, és rekesztartomány) kell megadnunk a menüben. Reméljük ez a lehetőség a Nikon soron következő DSLR-jeiben is megtalálható majd, hiszen a fenti objektívek viszonylag könnyen és olcsón beszerezhetők, jó minőségben.
 |
 |
 |
 |
A gép legfontosabb erősségei közé sorolnám még a továbbfejlesztett EN-EL3e lítium-ion akkumulátort és annak kezelését, melynek egyetlen feltöltésével, a gyári mérések szerint, akár 1800 fotó is készíthető. Meglepett, hogy az akku töltöttségének visszajelzése nem csak a státusz LCD apró piktogramján, de a menüben is ellenőrizhető, mégpedig oly részletességgel, hogy %-os arányban látjuk a töltöttség mértékét, az így készíthető fotók számát, és az akku élettartamát. Igazán professzionális funkció. Mint az is, hogy a D200 magnézium ötvözet váza – a csak profi gépekben megszokott tömítéseknek hála – ellenáll a por és nedvesség behatásainak. Egy megfelelő objektívvel karöltve a gép tehát bevehetetlen erőd az időjárás viszontagságai számára, de profi váz mellé is strapabíró munkaeszköz lehet. A középkategóriás DSLR vázaknál szintén nem mindennapi, hogy a zár tesztértékeit közli a gyártó. Esetünkben ez 100000 garantált expozíciót jelent. Jól látszik tehát, hogy a Nikon D200 némely téren igen komoly kikacsintás a professzionális világ irányába. A maximális vakuszinkron idő 1/250-re nőtt a D100 1/180-ához képest, ami nem túl nagy előrelépés – főleg, ha a D70 1/500 szinkronidejére gondolunk – de ha optimistán szemléljük a dolgot, akkor ez a D2x szintje. A záridőtartomány is nőtt egy fényértékkel, így mostantól az 1/8000 másodperces idő is megadható. Változott a beállítható érzékenység is. A sok esetben a gyártó szemére vetett ISO 200-as kezdő érzékenység most ISO 100, melyet ISO 1600-is növelhetünk, de választhatunk High Boost (ISO 3200-as) érzékenységet is. A plusz mindenben az, hogy akár 1/3 lépésközökben is állítható az érzékenység, és igaz ez a High értékekre is, így az ISO 1600 fölötti H-0,3, H-0,7, és H-1,0, 1/3 lépésközöket ad.
 |
Ha már szóltam a státusz LCD-ről, hozzátenném, hogy a mérete figyelemreméltóan megnőtt, szelősebb lett az elődhöz viszonyítva. Ugyanez mondható el a hátsó LCD monitorról is, mely 1,8″-ról, 2,5″ képátlójúra hízott, közel dupla akkora, 230000 pixeles felbontással.
A fehéregyensúly beállítások köre is bővült. Emlékeim szerint a Nikon ebben mindig is jó volt, hiszen jó pár éve használ például finomhangolást a komolyabb kompakt gépeiben, de ebben az esetben igazán kitett magáért. Az automata és a 6-féle előre programozott beállítást már fel sem vesszük, bár mind 7 értéken finomítható, ami jócskán kiterjeszti használhatóságukat. Úgyszintén a manuális szabályozás is a minimum egy ilyen kategóriás géptől. Ezen beállításainkat viszont 4 memóriahelyen tárolhatjuk, és könnyedén előhívhatjuk a kívánt helyzetben. A fehéregyensúly emellett Kelvin fokonként is megadható, 2500-10000K tartományban, és ha mindez kevésnek bizonyulna akár WB sorozatot is lőhetünk. Szép,…hasznos.
 |
 |
 |
 |
A Nikon D200 zárhangja tiszta 70-es évek. Szinte látom magam előtt, amint nagyanyám a szoba sarkában tapossa a jó öreg Singer varrógépét…klatt-klatt-klatt. Öt klatt/másodperc sebességre futja a Nagyitól és ugyanennyire képes a Nikon D200-is, 37 JPEG, vagy 22 RAW fotó erejéig, de választhatunk lassabb (3 fps) sebességű sorozatot is, ha el kívánjuk nyújtani ezt az élményt.
Időszakos és többszörös expozíció? A D200-al ez sem gond. Fekete-fehér színmód? Hmm…hát nem probléma. RGB hisztogram visszajátszás módban? Hát persze. Képoptimalizáció a különféle szituációkhoz? Természetesen. Képélesség, tónus, színtér, telítettség, színeltolás? Nyilvánvaló. Mint látható elérhető funkciókban nincs hiány, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Ha mind fel akarnánk sorolni, hamar megunnánk. Csak egy érdekesség: egy külön szövegbeviteli mezővel minden egyes képünkhöz saját, rövid szöveges megjegyzést csatolhatunk.
 |
 |
 |
 |
Ha ez a funkciókavalkád kevésnek bizonyulna, nyugodtan kiegészíthetjük gépünk képességeit opcionális eszközökkel. Ezek közül az MB-D200 portrémarkolatot említeném, melynek segítségével 2 db lítium-ion, vagy 6 db AA méretű akkumulátorral táplálhatjuk a D200-at. Külön eszközök megvásárlásával a gép akár GPS, akár Wi-Fi kapcsolatra is felkészíthető. Utóbbihoz a WT-3 típusú vezetéknélküli transmittert használhatjuk.
 |
 |
Folyamatosan a középkategóriát emlegettem és a D100-at, de bevallom kicsit félve, hiszen a D100, viszonylag éltes korát tekintve, nehezen összehasonlítható a D200-al. Az új modell szinte minden tekintetben messze felülmúlja azóta felnőtt testvérét, és számos területen átmerészkedik a profi széria mezsgyéjére. Időjárásálló fémváz, világos kereső, kiváló kapacitású akkumulátor, jobb kompatibilitás a korábbi objektív szériákkal. Ezek voltak a számomra leginkább értékelhető és irígyelt tulajdonságok, de természetesen még számos újdonságot kapunk a D200-tól.
Bár többnyire igyekeztem kerülni a hasonlítgatást a konkurens Canon modellekkel, de most mégis megteszem, lévén magam is az utóbbi cég tükörreflexes gépeit használom. Ha a Canon egy 1000 köbcentis versenymotor, akkor a Nikon egy kéthengeres chopper – eltekintve természetesen a sebességbeli különbségektől. Mindkettőnek megvan a maga varázsa. Born to be wild!
A gép hivatalos megjelenése után részletes tesztet olvashatnak róla oldalainkon.
A Nikon D200 tesztpéldányát a Nikon Magyarország Kft-től kaptuk kölcsön a kipróbálás idejére. Köszönjük!
