A Las Vegas-i utat szervezve az Olympus hamburgi irodájából kaptam egy titkolózó e-mailt, amiben mindössze egy találkozó időpontja szerepelt, illetve illetve a kérdés, hogy az megfelelő-e számomra. A helyszínről csak annyit árultak el, hogy valahol Las Vegasban lesz, de egyelőre elégedjek meg ennyivel. Természetesen igent mondtam a meghívásra, hiszen az Olympus legutóbbi PMA-s programja is kimondottan jól sikerült. A találkozó helyszínét felfedő következő levélváltásra már a nevadai szerencsejáték központban került sor: menjek a Las Vegas Convention Center északi és középső csarnoka közti tárgyaló területére, és keressem az európai kapcsolattartóm.
Nagy volt a titkolózás, és tudtam hogy nem csak egy sima csevegésre invitálnak ennyire precízen előkészítve, de a kiszivárogtatásoknak és a pletykaoldalaknak hála már sejtettem, hogy az apropót egy felső kategóriás tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgép adja.
Mivel az északi csarnokban egyszer sem volt dolgom, a sajtóközpontból a tárgyaló részig tartó séta időszükségletét sikerült rosszul belőnöm, aminek 2 perces késés lett az eredménye. Szigorú német összekötőm szúrós tekintetét csak a sok éves ismeretségünk enyhítette. A szintén késésben lévő egyik spanyol kollégának nem volt ilyen szerencséje, ugyanis nélküle indultunk az épület hátsó kijárata felé, ahol egy elsötétített busz várt bennünket.
A két oldalt kényelmes fotelekkel felszerelt tárgyaló buszba egy tucatnyian szállhattunk fel, bent pedig egy régi ismerős, Toshiyuki Terada fogadott. Közel négy éve a Photokinán ő mutatta be nekünk az első PEN mockupot és az E-30 egyik korai verzióját.
Nem kezdődhet japán sajtótájékoztató (de lehet, hogy másmilyen sem) gyönyörű statisztikák és görbék nélkül. Az átadni kívánt üzenetet támogató adatsorokból megtudhattuk, hogy a Japánban, Tajvanon és Hong Kongban az összes eladott cserélhető objektíves gép 40-50%-a már tükör nélküli modell, de a növekedés annak ellenére mindenütt tetten érhető, hogy Nyugat Európa nagyobb piacain és az Egyesült Államokban a kategória piaci részesedése 10% körül mozog. Japánban azonban a MILC kategória annyira népszerű, hogy a cserélhető objektíves fényképezőgépek piacán megtörték a Canon és Nikon megkérdőjelezhetetlennek tűnő egyeduralmát, így az Olympus, a Panasonic és a Sony néhány százaléknyira megközelítette a két piacvezető márkát.
A tükör nélküli gépek távolkeleti népszerűsége egyébként szemmel látható. Tavaly ilyenkor Japánban a CP+ kiállításon, és most a CES-en is nehéz volt nem észrevenni, hogy az ázsiai vendégek egy igen látványos részének nyakában nem tükörreflexes fényképezőgép, hanem egy MILC modell lógott. Azt nem merném állítani, hogy ők voltak többségben, de a korábbi Nikon / Canon dominancia náluk nagyon látványosan visszaszorult.
A következő grafikon az előbbi adatokat egy kicsit másképp csoportosítva rávilágít, hogy tavaly nyáron a Micro FourThirds rendszer (tehát Olympus és Panasonic együtt), bármely másik rendszernél jobban szerepelt a Japán piacon. Bár arról Terada úr hallgatott, hogy 2012 január közepén miért 2011 júliusi a legfrissebb adat a grafikonon, de mindenesetre úgy tűnik, hogy a nyílt, több gyártó által támogatott rendszer beérett. Ha MFT bajonettes gépből a jövőben annyit vagy többet adnak el, mint az eddig egyeduralkodó EF és F bajonettes fényképezőgépekből, akkor jó eséllyel számíthatunk a külső gyártók (objektív, vaku, stb.) támogatására. Persze ezek a számok egyelőre csak Japánra igazak, a világ minden táján valószínűleg teljesen mások az arányok, de érthető, ha az Olympus ezekből az adatokból igyekszik levezetni a MILC rendszere várható eredményeit. A grafikonon érdemes észrevenni, hogy a cég hagyta teljesen elvérezni az MFT sikereihez mérve igencsak gyengén szereplő eredeti FT rendszert.
Érdekesek ezek a számok, de mindannyian valami fényképezőgépre vártunk. Terada úr egyébként a korábbiaknál sokkal közvetlenebb, lazább volt, így az unalmas számokon sikerült minimális veszteséggel áthámoznunk magunkat. A bemutatandó gépre való rákészülést az E-P3 felhasználók igényeit felmérő kutatás eredményeivel kezdtük. Eszerint a felhasználók por és fröccsenésálló kivitelt, fix gyújtótávolságú objektíveket, beépített keresőt, felső kategóriás objektíveket, magasabb érzékenységet, dönthető hátsó monitort, nagyobb sorozatsebességet, zoom optikákat, nagyobb AF sebességet és kisebb súlyt szeretnének, ráadásul ilyen prioritással. Mit mondjak, érdekes egy sorrend.
Terada úr okfejtése az eddigi MILC gépek formavilágának hibás megközelítéséről nem volt valami meggyőző, de gyorsan túltettük magunkat rajta, mert a képernyőn megjelentek az első fekete háttérbe vesző fotók a várva várt gépről, ami az OM-D nevet kapja. Vagy mégsem? Az Olympus legendás OM sorozatát felelevenítő OM-D jelölés nem a gép, hanem a kategória neve lesz, valahogy úgy, mint az eddigi Olympus MILC-ek esetén a PEN név volt. Az új modell az E-M5 nevet kapja.
Az OM-D a már meglévő PEN (E-P) és a kihalófélben lévő E sorozat (persze nem mondták, hogy kihal, sőt kiemelték, hogy továbbra is a kínálatban marad) közé ékelődik be, de a feladata kimondatlanul is a kieső E sorozat helyének átvétele. Jelenleg a beépített kereső a kategória egyik megkülönböztető jegye, de nyilvánvalóan nem ez az OM-D kategória lényege. Az Olympus célja valószínűleg az, hogy bemutassa, hogy a tükör nélküli cserélhető objektíves koncepcióra is lehet komoly, akár munkára is használható vázat építeni.
Terada úr legfontosabb jellemzőként az új EVF rendszert, az új, magasabb minőséget biztosító 16 megapixeles LiveMOS érzékelőt, az 5 tengelyen kompenzáló képstabilizátort, a gyors automatikus élességállítást, illetve a pornak és a fröccsenő víznek ellenálló szigetelést említette.
A beépített kereső a félprofi, profi gépek elengedhetetlen kelléke. A nagy méretű képet vetítő elektronikus kereső a nagy felbontás mellett az élőképen azonnal látható csúcsfény és árnyék kompenzációval igyekszik többet nyújtani, mint amit a hagyományos pentaprizmás keresőktől megszokhattunk. A 16 megapixeles képek feldolgozását az új TruePic processzor végzi, a képstabilizátor rendszer pedig a hagyományoknak megfelelően az érzékelő mozgatásával akadályozza meg a kép elmosódását.
Az új stabilizátor a fényképezőgép le-fel és jobbra-balra történő elmozdulása mellett kompenzálja az előre-hátra billenés és a jobbra-balra elfordítás hatását is. Az igazi újdonság azonban az optikai tengely mentén való elforgatás kompenzálása, ami az objektívekbe épített stabilizátorok használatával nem lehetséges.
A legfontosabb újítás azonban az AF sebesség javítása. Egyszeri AF esetén 120, folyamatos AF-nél pedig 240 alkalommal olvassa ki az adatokat a szenzorból a rendszer, ami az E-P3 120 kép/mp kiolvasási gyakoriságú élességállításához képest is előrelépés. A kontrasztérzékelős élességállítás gyorsan mozgó témák követésénél még nem veszi fel a versenyt a fáziseltoláson alapuló rendszerekkel (ahol egy mérésből azonnal tudja a gép, hogy milyen irányba és kb. mennyit kell állítani az objektívet), de gyakori kiolvasással és az MSC objektívekkel az élességállítás sebessége állítólag sokat javult (a monitoron megjelent összehasonlítás alapján az E-M5 a komolyabb tükörreflexes fényképezőgépeket is maga mögé utasít AF sebességben, de ez nyilván csak bizonyos körülmények között igaz).
Az Olympus E-M5 kit objektívje a nemrég bemutatott M.Zuiko Digital ED 12-50mm F3.5-6.3 EZ objektív lesz, ami a vázhoz hasonlóan időjárásálló szigetelésekkel készül. A fix optikák iránti igény kielégítéseként fejlesztés alatt áll egy F1.8-as 75mm-es és egy F2.8-as 60mm-es makró objektív is. Az előbbi egyszerűen a MFT rendszerben eddig elérhető legjobb képminőséget ígéri, míg a természetfotósoknak szánt másik a vázhoz hasonlóan por és vízálló szigeteléssel készül majd. Az FT rendszerhez megjelent időjárásálló objektívek csatlakoztatásához MMF-3 néven új, szigetelt adapter is készül.
Az Olympus E-M5 vázhoz egy szigetelt markolat és egy folyamatos fényforrással felszerelt vaku is készül. A markolat érdekessége, hogy egy normál markolatból és a portré feltétből áll, így a retro váz két lépésben tehető kényelmesebbé.
A PEN sorozat első tagjaként megjelent E-P1-hez hasonlóan az első OM-D is a múltat idézi, ráadásul nem is rosszul. Bár néhol a mai szemnek furcsa megoldásokat is láthatunk (pl. a teljesen csupasz tárcsa a kereső jobb oldalán), az összhatás nagyon meggyőző. Szinte biztosan sokan fogják pusztán a külseje miatt megvenni. A szigetelt váz által sugallt felső kategóriás besorolásnak ellent mond azonban, hogy a vázon nagyon kevés a dedikált funkció gomb (jó lett volna külön ISO, expo komp., WB, AF, fénymérés, stb. gomb is rá), ezek nélkül munkára nem igazán lesz alkalmas. Ha pedig nem profi fotósok kezébe való, akkor a beépített vaku hiányzik róla. Ezektől függetlenül az E-M5 nagyon ütősnek ígérkezik, és jól mutatja, hogy az Olympus az eredeti E sorozat megbukott fentről lefelé való építkezése helyett az MFT rendszert a belépő szint felől építi a fel a hobbifotósok és a profik felé.
Az E-M5 váz fekete és ezüst színben 1099 eurós áron áprilistól lesz elérhető, a 12-50mm-es objektívvel együtt pedig 1299 eurót kell majd leszurkolni érte.
